Új Néplap, 1991. március (2. évfolyam, 51-74. szám)

1991-03-11 / 59. szám

Néplap 1991. MÁRCIUS 11. 13 A bőség zavara. Első látásra igazán nem panaszkodha­tott a sportot kedvelő szolnoki állampol­gár a hét végén arra, hogy lapunk sport­műsorát elolvasva ne talált volna benne elég csábító eseményt. Nézőcsalogató sportágak gazdag választékát kínálták a klubok, vasárnap csak a Tiszaligetben há­rom rangos eseményt rendeztek. Mindjárt^, hozzá teszem: kéllő körültekintés nélkül. Véleményemet a kezdési időpontok ku­szasága, az egymásra szervezés mondatja ki, egészen pontosan a Vegyiművek férfi röplabdázóinak 14.00 órás váratlan színre lépése. Újító ötletük, miszerint a nagyobb közönség reményében a Tűzoltó laktanya helyett az öt órakor kezdő kosárlabdázók előtt lépnek pályára a körcsarnokban, sze­rintem pont az ellenkező hatást fejtette ki, mint amire kétségtelen jószándékuktól vezérelve számítottak. Magyarázatom egyszerű: fél háromkor az NYVSC-vel mérkőzött a MÁV MTE NB 11-es labda­rúgócsapata, ami ugyan röplabdás szem­szögből nézve talán elhanyagolható kö­rülmény. Ám azokra a szurkolókra senki nem gondolt, akik mindent látni szerettek vol­na e jeles napon. Mindenképpen válaszút elé állították, mesterségesen megosztották őket, s rájuk bízták, döntsék el: foci vagy röplabda, mert ugye a kosarasok felől nincs kétség. De az ki szerint várható el a mindenre kiváncsi nézőtől, hogy teszem azt egy röplabda szett után átrohanjon a foci­meccsre, majd annak szünetében vissza a csarnokba, majd megint vissza, s onnan végül a kosárlabdára? Szegény rendezők megbolondultak volna a népvándorlás­ban, arról nem is szólva, mindkét hely­színre kötelező a jegyváltás, a szolgáltatás pedig.... Távol áll tőlem azt hinni, hogy a vegyi­­sek a MÁV MTE kontójára szeretnék szaporítani szimpatizánsaik számát, már csak azért is, mert több megkeseredett fo­cibarátot pusztán a Szatmári-legénység ellenfeleinek látványa csábít a stadion megroggyant lelátóira. Úgy gondolom, az ötletgazdák sportágspecifikus gondolko­dása a jó szándék mellett nélkülözte a lo­gikát, a szurkolói lélektant, s nem utolsó sorban a bevételorientált szemléletet. Vi­szont valamennyire egyre nagyobb szük­ség van és lesz a jövőben. NEM ADTA FEL, (ÖTTUSÁZOTT TOVÁBB 1. rész Hétmérföldes csizmát húzott az idő. A pótvizsgára kényszerülő diák augusz­tus végi sietségével kívánja pótolni mu­lasztásait. Falakat dönt le, szögesdrótfo­­gú vasfüggönyszömyeket turistaszuve­nírekké varázsol. Közelmúltunk - sajnos - jó munkaadónak bizonyul. Van dolga elég. Soha el nem követett bűnök alól oldoz fel, hazugságlepleket tép darabok­ra visszaad címet és rangot. Égy dolog­ra azonban legjobb szándéké ellenére sem képes. Nem tudja pótolni az emberi élet kényszerpályán eltöltött éveit. Igye­kezete csupán gyógyír lehet a nehezen Borbély Imre, a városka sportcsarno­kának vezetője segített. O kitartóbb volt, mint én ’67-ben. Tőle kaptam meg Be­nedek Gábor fivérének címét, telefon­számát. A testvérrel, Benedek Ferenccel beszéltem meg randevút 1991. február 3-án. Nehezen találtam meg a csepeli házat. Még azon törtem a fejem, hogy miképpen fogom megmagyarázni Feri bácsinak, hogy engem inkább az öccse érdekel, amikor a plakátok, képek, fel­iratok jelezték: célhoz értem. Már a lép­csőházban minden az öttusához kapcso­lódott. Benedek Ferenc - aki mellesleg A Benedek fiúk idejében nyeregbe pattantak gyógyuló sebekre. Jómagam is segíteni próbálok, részt kívánok venni a gyógyí­tó elixir kikeverésében. Egy újságíróta­­nonc (jómagam), aki történetesen a sportújságírásra adta a fejét, először saját háza táján keresgél. Ez történetesen Ti­szafüred és a sport. 1967T>en, még gimnazistaként talál­koztam egy névvel, amely felkeltette ér­deklődésemet Benedek Gábor olimpiai és kétszeres világbajnok nevével, aki 1927-ben Tiszafüreden látta meg a nap­világot. Hiába kerestem, kutattam, több információhoz nem jutottam. Furcsállot­­tam a dolgot, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam az ügynek. Ma már tudom, hogy Benedek Gábor a németor­szági St. Augustinban él. Szeretik, tisz­telik, munkájáról a legnagyobb elisme­réssel beszélnek. Hogy mi történt 1927 és 1991 között? Több, mint húszéves mulasztásomat pótolva erről szeretnék beszámolni: Ulrich Von Hutten (1488-1523) „Erényemet biz’ isten Féreg nem kezdte ki Foltját bitang irigyem „ Holtig keresheti” többszörös magyar bajnok, Balczó And­rás felfedezője, több világ- és olimpiai bajnok nemzetközi hírű edzője - nyitott ajtót. Zavartan motyogtam valami udva­riasságot, egy szuszra átadtam minden tiszafüredi meghívást és üdvözletét. Mi­re befejeztem, azon vettem magam ész­re, hogy egy komplett kis múzeum kö­zepén ülök. Trófeák, érmek, tablók, fényképek mindenütt. Feri bácsi pedig mesélni kezdett. Gyermekkor Az első világháborúból hadirokkant­ként hazatérő idősebb Benedek Ferenc Tiszafüreden telepedett le, az állomás­hoz közeli Lipcsey-házban. Banktisztvi­selőként dolgozott tovább. Kény­­szerűségből kettétört katonai pályája méltó elismerése volt, amikor Úipcsey Márton ezredes, székkapitány a helyi Bika Szállóban vitézzé avatta. Az immár rangot viselő banktisztviselőt két fiú­gyermekkel ajándékozta meg a gondvi­selés. Ferenc 1926-ban, Gábor 1927-ben született a Lipcsey-házban. A fiúk édesapja ezután a település főutcáján­­építtetett házat, közel a munkahelyéhez, a bankhoz, közveüenül a mai rendőrség mellett. Benedekék hamar megbecsülést szereztek maguknak, ismeretségek, mai napig tartó barátságok szövődtek. Kuthy Lajos nyugdíjas állatorvos és felesége, a Lipcsey család még élő tagjai ma is sze­retettel beszélnek Benedekékről. Tuza bácsi is él még, aki pékinasként sütötte a kiflit a fiúknak. A két siheder reformá­tus iskolában kezdte tanulni a betűve­tést, Feri bácsi egy megsárgult bizo­nyítvánnyal igazolja ezt. Tóth Károly igazgató, Nagy Dánielné osztályfőnök tanúsítja a nagyobbik fiú kitűnő előme­netelét. Azt már özv. Lipcsey Imrénétől tudom, hogy a két fiú tehetséges amatőr színjátszó is volt. A tiszafüredi évek 1936-ig tartottak. Ekkor az apa - a vitézi cím jogán - trafikot kapott a fővárosban. Természetesen odaköltöztek. Katona­ember gyerekei legtöbbször kapcsolatba kerülnek a harcászati tudományokkal. Nem nehéz kitalálni, hogy így történt ez a Benedek fiúk esetében is, Ferenc pán­célos, Gábor lovas kadettiskolába került. Tiszafüred olimpiai bajnokának első lo­vastrénere Némethy Bertalan volt, aki később az USA díjugrató válogatottjá­nak lett az edzője. Gábor így megala­pozhatta lovaglótudományát Marosvá­sárhelyen. Mindezek mellett a futás, az úszás, a lövészet és a pengeforgatás is szerepelt az „étlapon”. Ezt a már-már idillinek tetsző állapo­tot 1941 törte meg. A fiúk elvesztették édesapjukat, a trafikot mama vitte to­vább, a gyerekek taníttatása továbbra is biztosítva volt. Nevük már 1943-ban kapcsolatba került az öttusával. 1943. július 24-27-e között rendeztek versenyt a katonai iskolák. A háború miatti lóhi­ány kerékpámyeregbe kényszerítette a versenyzőket. A többi tusa a hagyomá­nyoknak megfelelően zajlott. Eidemes felidézni a korabeli híradást: A verseny végeredménye: I. Benedek Ferenc, II. Szondy István ... X. Benedek Gábor. A mezőny két olimpiai bajnokot (Bene­dek Gábor, Szondy István) és két nem­zetközi hírű edzőt (Benedek F.-Magyar Vilmos: a női öttusa-válogatott szakve­zetője) adott a sportágnak. Ezután köz­beszólt a háború. Feri bácsi amerikai fogságba került, Gábort pedig Dániáig sodorta az előrenyomuló orosz front. Az utat Szcecinen keresztül lóháton tette meg a kisebbik fiú. Úszótudását ott ten­geri életmentőként kamatoztatta. Az már a dolog prózaibb oldala, hogy néha tányérmosással kellett előteremtenie a megélhetéshez szükséges pénzt. Ferenc fél évig „élvezte” az amerikaiak ven­dégszeretetét. Kis idő múlva Gábor is visszatért a mamához. (Folytatjuk) Percze Miklós Interjú-sarokban Kereső Csaba jégkorongedző Véget ért az 1990-91-es eisÖosztályú jégkorong-bajnokság, amelyre sokféle jelzőt rá lehet aggatni, de azt semmi­képen, hogy békés hangulatú pontva­dászat folyt a palánkkal határolt csú­szós játéktéren. Az ősszel Generállal bővült Lehel SC számára vélhetően sokáig emlékezetes lesz az elmúlt idény. Nem csupán mert elmaradt a duplázás, hanem azért Ls, mert az in­dulásnál nern prognosztizálhatták a később megtörtént eseményeket Hogy mégis milyen indíttatással léptek pá­lyára a magyar mezőny és a Jászság reprezentánsai héírő-hétre, és eredeti terveikből mennyi vált valóra? - arról Kereső Csabát az együttes kiváló szakvezetőjét faggattuk.- Az első két hely valamelyikét vettük célba, figyelembe véve riválisunk, az FTC megerősödését és saját állomá­nyunk változat:, hiszen a tava.: nokcsapatbói Donika, Pápai és Leteszi hiányzott. A BFK-ben maradó , ú pótoltuk őket az erdélyi fiúkkal (Nagy, Antal, Vargyas a szerk), azonban a jég­hiány miatt csak nyolcvanszáza lék«. • - jesítményre futotta. Olaszországon: ha­zatérve tovább vajúdott a jégügy, emiatt a bajnokságban evőit a fő célú; mi legyünk ' i-ellenfelei a ’ í Az edzőt csak a kispadról „száműzték”, a lelátóról azonban árgus szemekkel figyelte és bátorította fogyatkozó derékhadát körülményeinkhez képest világbajnok­sággal felérő az ezüstérem.- Ismerve a páros mérkőzések esemé­nyeit, elvették vagy kiengedtétek a keze­tekből az aranyat?- Ha csak a Ferencvárossal kellet vol­na megmérkőznünk, lett volna esélyünk, ám a szövetséget és a játékvezetőket nem tudtuk „kivédekezni”.- Tévedek ha azt mondom, hogy a szö­vetséget és a sípmestereket is zöld-fehér fény vezérelte?- Nem, sőt nagyon jól látod. Egyértel­műen az FTC győzelmére ment ki a já­ték, ezért semmit nem sajftáltak bedobni, „a cél szentesíti az eszközt” alapon aljas módon is képesek voltak fellépni elle­nünk.- Ti miben hibáztatok?- Én akkor tévedtem amikor a raját­­’ szásra főszerepet szántam Nagyéknak, és nem számoltam honosításuk meghiúsu­lásával. műiden edzésen rájuk épült a gyakorlás. Sajnos nem jött össze, át kel­let forgatnom a sorokat, amit a sérülések és eltiltások tetéztek.- Az MJSZ-nek ebben a bajnokságban számos humoros döntése látott napvilá­got. Mennyire kell komolyan venni az OB II-be sorolásotokat, valamint az év végéig szóló eltiltásodat?- Amilyen a döntés, olyan komolyság­ul kei' u a adni. Ha vétettem, akkor i>ii Mtnak félre. De úgy gondo­- : - . ominózus fővárosi meccs ' . te r - eij/őjét - utóbbi azt vágta a fejemhez a Kissta­dionban, ha be vagy­tok ...va, akkor men­jetek haza a ....ba - nem marasztalják el, addig az én bünteté­sem röhejnek számít. Egyébként a testület mandátuma május végén lejár, az új va­lószínűen napirendre tűzi majd az ügyet- Hallani olyan szurkolói megnyilvá­nulásokat, mintha az ukránok nem lettek volna olyan „hara­pósak” mint tavaly. Valóban látható raj­tuk a .jóllakott­ság”?- Rosszindulatú rágalom, amit kapás­ból elutasítok. Légiósaink minden nap a maximumot adják magukból. Az ilyen vélemények kitalálói és terjesztői nem tudják, hogy Puskarjovék a rajtig mind­össze tizenkét mérkőzést játszottak a számukra megszokott ötven helyett, ami játékukra kezdetben kétségtelenül nega­tívan hatott. Ellenben a rájátszáson jóval felülmúlták tavalyi önmagukat, mindent kiadtak magukból. Ezért sem sikerült igazán a Magyar Kupa, egyszerűen nem tudtak regenerálódni társaikkal együtt.- Egy évvel ezelőtt az „aranyvacso­­rán" azt nyilatkoztod: ha nem javulnak a körülmények Jászberényben, odébb állsz. Most hogyan tovább?- Azóta rájöttem, hogy még rosszabb feltételek között kellett végigszenved­nünk idáig.- Próbálunk szponzorokat megnyerni az egyik alapvető dolog, a pénz össze­gyűjtéséhez. A másik a jég, amellyel kapcsolatban csak a reményemet tudom megfogalmazni, miszerint a Hűtőgép­gyár legalább november közepére elké­szíti a felületet. Amennyiben lesz pénz és jég, együtt maradunk. néder Fotó: Nagy Zsolt Megyei pepita Jászkiséren hat iskola harmincöt tanu­lójának részvételével rendezték meg a serdülők és újoncok asztalitenisz-verse­nyét Jász Kupa elnevezéssel. Az összesí­tett eredmények alapján a jászkiséri Kó­pé DSE nyerte a serleget. Egyéniben Ja­kab Zsolt, Krizsai Anett, Hallgat Sándor és Borbás Gabriella végzett az első he­lyen korcsoportjában. □ Kunszentmártonban véget ért az egyé­ni városi sakkbajnokság. A múlt év de­cembere óta tartó versenyt nyolcán fejez­ték be, a bajnoki cím sorsa az utolsó for­dulóban dőlt el. 1. Herczeg Imre, 2. Pau­­lovics Attila, 3. Szabó Zoltán, 4. Koszó Béla, 5. Kardos Balázs, 6. Kiss István, 7. Gyóllai András, 8. Herskovits Imre. □ Jászberényben teremlabdarúgó-tor­nát rendeztek 7-8. osztályos tanulók ré­szére. A tizenöt nevező együttes a cso­portmérkőzések után játszatta a hely­osztókat, a győztes (Jb. Gyakorló Isk.) elnyerte a JDSB által felajánlott ván­dorserleget, második Jászboldogháza, harmadik Jászapáti tanulói lettek. □ Mezőtúron közgyűlést tartott a Lakó­­területi SE. A tájékoztatóból kiderült, hogy a hatvanfős közösség csupán a tag­díjakból és saját bevételből tartja el ma­gát. Az elnök és edző számára is termé­szetes a társadalmi alapon végzett mun­ka, tiszteletdíjra nem tartanak igényt. A polgármesteri hivatal jó esélyt lát arra, hogy a jövőben megsegítse a hét éve ala­kult egyesületet, amely az elmúlt évben egy fillér támogatást nem kapott. □ Kiskunhalason vendégszerepeit a JTKF-Lehel SC NB I/B-s női kézilab­dacsapata nyolc együttes társaságában, a Horváth Istvánról elnevezett emlék­­tornán. A felkészülési időszak javában lévő jászberényi lányok biztató formát mutatva a harmadik helyet szerezték meg az Áfor SC és a kupagyőztes Alföl­di Porcelán együttese mögött. □ Rákóczifalván az NB H-ben szereplő női asztaliteniszezők 10-6-ra legyőzték az Erzsébeti ATSE csapatát, győzelmei­ket Juhász (4), Padányi, Farkas (3-3) sze­rezték. Az NB HI-as férfiegyüttes elsöp­rő sikert aratott az erősen tartalékos Ke­rekegyháza ellen 15-1 arányban. Győzel­mek: Katona, Ábel, Baráth (4-4), Tassy 3. □ Kecskeméten minősítő versenyen cé­loztak a MÁV MTE lövészei. Légpuská­val Óvári Tünde 326, Soltész Katalin 303 kört ért el. Légpisztollyal Keskeny József367, Munkácsi Attila 366, Kovács Róbert 354 kört teljesített. Ugyanebben a fegyvernemben Soltész Piroska szintén 354-et lőtt. □ Budapesten játszott bajnoki vízilabda­mérkőzést a Vízügy SE OB I-es női együttese, és a BVSC-től 20-7-re kika­pott. A nagy múltú fővárosiak biztosan szerezték meg a győzelmet a mezőny legfiatalabb társulata ellen, amelynek góljain Ábel, Balázs (2-2), Budai, Rom­hány i és Vígh osztozott. □ Törökszentmiklóson huszonegy csa­pat öt csoportba osztva játszotta le a városi sportfelügyelőség által szerve­zett teremlabdarúgó-bajnokságot, amelyen a csoportgyőztesek jutottak csak a fináléba. Végeredmény: 1. Ga­bona, 2. Fáy-lakótelep. 3. Öntöde, 4. Baromfifeldolgozó, 5. Meteor. □ Martfűn közgyűlést tart ma 15.00-kor a városi művelődési központ tanácster­mében a Tisza Cipő SE vezetősége. Központi kérdésként kerül napirendre az egyesület várható átalakulása, a szakosz­tályok sorsa, és az, hogy városi vagy vál­lalati támogatással működjön-e a jövő­ben a település nagy hagyományokkal büszkélkedő klubja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom