Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
Azt beszélik a faluban.» Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban». Azt beszélik a faluban». A metsző hideg téli napsütésben szinte megdermedni látszik a falu, Csépa, a tiszazugi községek legnagyobbika - a maga 2204 lakosával. Amióta elvesztette a három községet magában foglaló közös igazgatású nagyközségi tanácsi rendszerben a székhelyközség-szerepet, amúgy is megcsendesedett itt az élet. Napközben jószerivel csak az öregek és a gyerekek maradnak a faluban, a gyerekek az iskolapadot koptatják, az öregek a ház körül bajmolódnak a napi tennivalókkal, ilyenkor télen pedig beszorulnak a meleget adó tűzhely vagy kályha mellé. Petőfi téli verssorai jutnak az eszembe: „Hol a boldogság mostanában? Barátságos, meleg szobában.” Aztán arra gondolok, hogy az emelkedő tüzelőárak miatt itt, faluhelyen sem lehet olyan felhőtlen ez a boldogság a fűtött szobákban, a meleg tűzhelyek mellé a bizonytalanság is befész- kelődött. A földdel kapcsolatos reménnyel-félelemmel vegyes vállalkozáson kívül miről beszélhetnének másról itt is az emberek, mint a helyi adókról, a népnyelven szintén adónak, kamatadónak titulált kamatemelésekről. Az egyiket inkább az idősebbek félik, a másik a fiatalabbakat, az öt, tíz, tizenöt évvel Nagy Ferenc polgármester ezelőtt önerőből fészket rakókat, a ma már családos polgárokat sanyargatja.- A minap Kunszentmárton- ból hoztam haza egy idős nénit - meséli Nagy Ferenc polgármester - Csépáig nem volt elég hosszú az út, hogy megnyugtassam, sem a telek-, sem a házadó- val nem akarjuk megnyomorítani az ittlakókat, annyira megrémítette az, amit a helyi adókról az országgyűlési közvetítéseken a televízióból vagy a rádióból először hallott. Itt, Csépán a belterületi porták átlagosan három-négyszáz négyszögöl nagyságúak. Négyzetméterben számolva nem kicsik sem az új, sem a régi falusi házak. Könnyen belátható, hogy ha mi automatikusan alkalmaznánk a törvény előírásait, még a minimális tarifákkal is lehetetlenné tennénk a község lakóit. De ebbe tönkremenne maga az önkormányzat is, hiszen mindez behajthatatlan lakossági terheket jelentene. Ezért inkább azon gondolkodunk, miféle kedvezményeket tudnánk biztosítani a nagy többség számára. Például, hogy csak az előbb említett átFialka György, a falu egyik „szenátora” A csépai templom toronyórája lagnál nagyobb telkeket, azoknak is csupán a három-négyszáz négyszögölön fölüli részét adóztatnánk. Ezek még csak elképzelések, hiszen a képviselő-testület úgy döntött, hogy ebben az évben még nem vetünk ki helyi adókat. Először szeretnénk tisztán látni az anyagi helyzetünket, beleértve a központi juttatásokat, és a remélhetően hamarosan megállapításra kerülő önkormányzati vagyont is.- Ez mindenképpen amolyan „rókafogta csuka’ ’ helyzet. - vetem ellene. - Ha nem akarnak ház- és telekadót kiverni, marad az úgynevezett iparűzési adó, amely progresszív módon éppen azokat a vállalkozókat sújtja leginkább, akik alkalmazottakat foglalkoztatnak, pedig az új munkahelyek létesítését kellene helyben is támogatni, és ennek egyik leghatásosabb módja a világon mindenütt az adókedvezmények rendszere. Jól tudom, hogy a kérdés szinte megválaszolhatatlan. Nem véletlen azonban, hogy éppen Nagy Ferenctől kérdezem ezt. Megválasztását független jelöltként a Vállalkozók Pártjának (új nevén Liberális Polgári Szövetség) helyi szervezete támogatta. Ő is egyike a régi-új községi vezetőknek, 1986-tól előbb a közös igazgatású nagyközDombiné Horpácsi Mária, a jelesen diplomázott jegyző ségi, majd ’89 januárjától a Csépai Községi Tanács elnöke volt. Előtte azonban maga is vállalkozott, egy pótkocsis Ifával fuvarozott. Mint saját elődje, jól ismeri tehát a közigazgatás helyi gondjait, mint egykori vállalkozó pedig, átérzi a maiak helyzetét.- Az új munkahelyek teremtéséhez korábban a tanács is igyekezett segítséget nyújtani. A leállított téglagyár néhány épületét azzal a feltétellel adtuk el az Eltex Kisszövetkezetnek, ma MÜALK-Kft., hogy legalább száz helybeli lakost foglalkoztassanak a lakatosműhelyükben illetve a varrodában. Az önkormányzat számára pedig úgyszól- ván az egyetlen kitörési lehetőség a vállalkozások támogatása, és ha vagyoni helyzetünk megengedi, magunk is szeretnénk vállalkozásokban részt venni.- Nagy lehetőség lenne szerintem a falusi turizmusban. Csépának két Holt-Tisza-ága is van. Valóságos horgászparadicsomot lehetne varázsolni ezek partján - ezt már Fialka György, az egyik „szenátor” mondja; a faluban tréfásan így nevezik a helyhatósági képviselő-testület tagjait. Az ötlet, a merész álom a horgászparadicsomról nem véletlen, hiszen Fialka György horgászfelszerelést (nevezetesen saját fejlesztésű úszókat) gyártó kisiparos, egyben képviselővé történő megválasztásáig a Válig Kiskunfélegyházáról riasztották. De mi lesz, ha március 1-től lezárják az ugi Tisza-hidat? Ez egyébként is szinte megoldhatatlan problémát jelent majd a falu életében. Tűzoltófelszerelés: fecskendős autó, motoros szivattyú, ha egy kicsit elavult is„ még csak lenne, de hogyan szervezzék meg az,embereket? Régen elsorvadt már az egykori hagyomány, amikor legényes Fagyos tél A kft. új terméke az elemes kondicionálóberendezés- jégvirágok nélkül Deák István téeszelnök is tagja a helyi képviselő-testületnek lalkozók Pártjának helyi elnöke volt.- Az önkormányzati választások után lemondtam erről a tisztségemről, mert úgy gondolom, a testületnek minden pártérdeken felül a falu érdekeit kell képviselnie. Ha már az önkormányzati testületről esett szó, ismételten eszembe jut e riport mottója: „Azt beszélik a faluban.. Ami tárgya a szóbeszédnek, az bizonyára nagyon foglalkoztatja az embereket. A múlt heti, legutóbbi testületi ülésen a képviselőket elsősorban a helyi önkormányzat lehetőségei és feladatai foglalkoztatták, no meg az 1991-es költségvetés, de legalább ennyire fontos téma volt a közbiztonság helyzete: Szervezzenek-e önkéntes polgárőrséget vagy sem? Az egyetlen körzeti rendőr mindenképpen kevésnek bizonyul a rend fenntartására, legalább háromfős, önálló rendőrőrsöt szeretnének a faluban. Ehhez két szolgálati lakást is felajánlottak, cserében a megyei főkapitányságtól biztatást kaptak, rendőröket egyelőre még nem. És itt van a tűzoltóság kérdése is. Az állami tűzoltókat idávirtus volt az önkéntes tűzoltóegylet tagjának lenni. Most a té- esszel és a falu egyetlen ipari üzemével, a MÜALK Kft.-vel közösen próbálnak összeverbu- válni egy kis csapatot, amely ha bekövetkezik a baj, legalább addig ki tud tartani, amíg valahonnan - Tiszán innen vagy túlról - megérkezik a segítség. A múlt heti testületi ülés egyik eldöntendő kérdése volt az is, hol adjanak engedélyt egy butik megnyitására? A képviselő- testület tagjai szerették volna, ha a hely kijelölése ajalu fejlesztési terveibe illeszkedne, ezért kikérték a megyei főépítész tanácsát. - A bódémegoldást elvetették. A konkrét butik ügye azonban rokoni alapon szerencsésen megoldódott; a főút menti egyik családi házban nyílik meg az üzlet, a közellátás palet- táját színesítve. Az ellátás egyébként éppen a vállalkozók jóvoltából az utóbbi időben érezhetően sokat javult, bár még mindig jogosnak tűnik a MÜ- ALK-nál dolgozó asszonyok panasza. Ennek ellenére a község hatvanöt fő- és mellékfoglalkozású vállalkozója között az iparosok mellett már kiskereskedők is akadnak. Az egykori Ipartestület épületében működő pékség kenyere, ha nem is héthatárszerte híres még, de a szomszédos Szele- vénybe is szállítanak belőle. Az elmúlt év végén pedig két magán-élelmiszerbolt is nyitott: a jobbára „csemegebolt” típusú kis üzlet a „Diszkont”, ahol jó néhány cikk a kiskereskedelmi -árnál olcsóbban kapható, és a régi szatócsboltok választékát kínáló „Házi-bolt”. Tavasszal a MÜALK Kft. is megnyitja a faluban a mintaboltját, ahol nem csak a helyben gyártott portékáit, a különböző kondicionáló eszközöket, súlyzókat és a varroda termékeit kínálja, de a testvér kft.-jében, Karcagon gyártott cipőket is. Csépán is versenytársai akadnak tehát a néhány év előtt még a Tiszazugban monopolhelyzetben lévő Kunszentmárton és Vidéke Afésznek. A verseny talán e szövetkezetinek mondott szektort is nagyobb igyekezetre sár-; kallja. Például arra, hogy rendbehozassa a falu egyetlen kisvendéglőjét, amelyről ezekszentmártonba. Ezért lesz nagy probléma többek között a tisza- ugi híd lezárása, sok ember számára megnehezedik a munkába járás, ha ugyan addig a megnövekedett közlekedési költségek miatt a vállalatok nem mondanak fel a bejáró dolgozóknak. A felesleges munkaerőt a három falu határában gazdálkodó Ti- szamenti Tsz sem tudja foglalkoztatni. A téesz ősszel megválasztott elnöke, ha nem is itt született, de itt már meggyökeresedett csépai, Deák István nem valami optimista a közös gazdaság jövőjét illetően. Az természetes, hogy ebben a csípős, hideg télben az őszi vetés miatt aggódik, de nyomasztja kedélyét Német exportra készülnek a divatos blézerek, a MÜALK Kft. másik üzemágában, az egykori zárdából átalakított varrodában ben a napokban nem derült ki, hogy vajon bontják-e vagy építik. A község másik, megmaradt vendéglátó-helyisége az italbolttá lezüllött eszpresszó. Azok számára, akik nem elsősorban inni akarnak, az egyetlen szórakozási lehetőségként marad a művelődési házban rendezett hétvégi diszkó. A kultúrházzal egybeépült mozit a Megyei Moziüzemi Vállalat már évekkel ezelőtt bezárta. De ugyan hét közben ki is szórakozna, ki is művelődne a művelődési ház, vagy a régi parasztházban lévő községi könyvtár falai között. Hiszen a munkaképes lakosság közül ma is közel négyszáznégyszázötven ember bejáró dolgozó. Van aki- naponta, van aki hetente ingázik, ki Kecskemétre, Szolnokra vagy KunAz elhagyott téglagyár. Talán egyszer életre kel az elmúlt években felhalmozódott adósságállomány is. Néhány évvel ezelőtt erőn felüli beruházást hajtott végre a gazdaságba Tiszasas és Tiszaug között felépített borkombináttal. Most cipelik, görgetik maguk előtt a felvett hiteleket és kamatait. A téeszközpontban beszélgetve Deák Istvánt a földről és a várható földtörvényről faggatom.- A legjobb megoldás szakmailag mindenképpen a hatvanszáz hektár közötti farmergazdálkodás lenne. De ehhez önmagában a föld, mégha az eredeti tulajdonosok vissza is kapják, nem elég. Tudomásom szerint Csépán például három olyan gazda lenne, aki gépekkel, szerszámokkal felkészült az önálló gazdálkodásra, de az ő földjük összesen nincs hatvan hektár. Sem módom, sem lehetőségem nincs, hogy holmi szociológiai részletezéssel vegyem számba a község helyzetét. Hogy valami összehasonlítási alapom legyen a község mai állapota és egykori székhelyközség helyzete között, nagy segítséget, valóságos helytörténeti továbbképzést jelentett a falu jegyzőjének, Dombiné Horpácsi Máriának hét végi olvasmányként kölcsönadott szak- dolgozata, amelyet a három tiszazugi község, Csépa, Tiszasas és Tiszaug közös tanácsának „tündökléséről és bukásáról” írt, és amellyel^ tavaly jelesen diplomázott az Államigazgatási Főiskolán. A mai időszakra a legjellemzőbb, mintegy a helyzet szimbó- luma, a falu gyönyörűen rendbehozott templomának toronyórája. Az óralap és a számok jól olvashatók rajta, de a mutatók még hiányoznak róla. Rideg Gábor (Fotó: Illyés Csaba)
