Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
12 Néplap 1991. FEBRUÁR 7. Az 1 Kunszentmártonban Bemutatjuk dr. Nagy Györgyöt A jegyző nem hivatalnok A városi önkormányzat jegyzője dr. Nagy György 1959-ben született Tiszafüreden. A jogtudományi egyetemet Szegeden végezte. A fiataljegyző 1985 óta él Kunszentmártonban. Először a városi tanácsnál dolgozott osztályvezetőként, majd az ÁFÉSZ- hez került jogtanácsosnak. Felesége körzeti orvos, egy négyéves kislányuk van.- Jegyző úr! Mi ösztönözte arra, hogy beadja pályázatát erre az ismeretlen posztra?- Megmondom őszintén, mindig is szerettem az államigazgatást, és most lehetőségem volt a visszatérésre. Egyébként senki nem kért fel arra, hogy pályázzak. Nem tagadom viszont, hogy a testület tagjainak ismerete és a polgármester személye.motivál- ta a döntésem. Ketten pályáztunk, engem választottak. Miért? Talán azért, mert a másik pályázó nő volt, és még ma is él az „inkább férfit” felfogás.- A jegyzői poszt teendői még tisztázatlanok. Ón miben látja beosztásának lényegét?- Az eddig meglévő jogszabályok szerint feladatom a „hivatali apparátus irányítása”. Véleményem szerint azonban ennél összetettebb a jegyző feladata. Felfogásom szerint nem lehet hivatalnok, szervezési, gazdasági kérdésekkel is kell foglalkoznia. Az államigazgatási döntések mindig embereket érintenek, tehát a jegyzőnek úgymond felül kell emelkednie a jogszabályok betűin. A jogalkalmazásban pedig a méltányosságot alapelvként kell kezelni. Egyébként úgy gondolom, itt nagy hasznát fogom venni annak, hogy korábbi munkahelyemen gazdasági ügyekkel is foglalkoztam. Az önkormányzatnak is gazdálkodnia kell, jól jön tehát a gazdaság- szervezői tapasztalat.- Ma - pl. az anyagi szűkösség miatt is - szinte lehetetlen köz- megelégedésre dönteni ügyekben. Nem zavarja ez?- Bevallom, egy kicsit zavar. Megold az ember egy problémát, és rögtön ott a másik. Nincs vége, a sikerélmények csak pillanatnyiak. De hát tudomásul kell venni a helyzetet. Hideg napok Ez itt a szén helye! Ha bemegy valaki Kunszentmártonban a Tüzép-telepre és szétnéz, rögtön melege lesz még a hideg napokban is. Szén ugyanis - elég hűtlenül a telep nevéhez - nincs, egy darab sem. Illetve a telep sarkában van egy kupacnyi, az viszont saját tulajdon, az épületek fűtését szolgálja. lukacs István telepvezető végigvezet szegényes birodalmán. Egy nagyobb tiszta területre mutat: - Ez itt a szén helye - mondja. Igaza lehet, mert a föld a megjelölt területen feketébb - egyébként mutathatna másfelé is. Szén nincs. Tegnap kaptak ötszáz mázsát - sorolja a telepvezető de az másfél óra alatt elfogyott. A szállítók hosszú ideje nem kényeztetik el a telepet. Decemberre tizennégyezer mázsát rendeltek, ezzel szemben csak kettőezer-hatszázat kaptak meg. Gondolták, januárban megérkezik az elmaradt mennyiség. Szén azonban nem jött, illetve csak az a bizonyos ötszáz mázsa. Tél van, szén nincs. Mivel fűtenek a kunszentmártoniak a hideg napokban? Tukacs István szerint talán még nincs nagy baj, a sok elővásárlás folytán még vannak tartalékok. Egyébként húsz mázsánál több szenet - ha lenne is - nem adnak egy embernek, és lehet, hogy nemsokára tízre maximálják a felső határt. Naponta 50-60 ember érdeklődik szén után. A válasz: nincs. Legtöbben telefonon érdeklődnek, nem személyesen. Hajön szén, akkor a fuvarosoké a telep - de ez már külön ügy. Ha szállítmány a közeljövőben sem érkezik, felszabadítják a kétezer mázsányi nagy kalóriaértékű állami tartalékszenet. A szénhelyzet tehát nem megnyugtató Kunszentmártonban. Legfeljebb csak az lehet a vigasztaló, hogy máshol, az egész országban is ez van. De mi lesz, ha elfogynak a tartalékok, és még sokáig tartanak a hideg napok? Kísért a múlt? Az „Éljen november 7.” feliratot nem sikerült teljesen eltüntetni. Volt egy újság s Volt - nem is olyan régen - Kunszentmártonban és térségében egy tiszavirág életű újság, a Tiszazug. A városi művelődési központban szerkesztett, és az intézmény saját költségvetéséből finanszírozott lap csak néhány hónapot élt meg, és az 1. évfolyam 2. számig jutott el. Születésének percétől betegeskedett, mindkét számának megjelenése az utolsó pillanatig kétséges volt. Ugyanis a művelődési központ egyébként is szűkös költségvetése alig-alig bírta el a lap kiadásával járó nem kevés pluszköltséget. Adódtak pillanatok, amikor úgy látszott, hogy a Tiszazug nevű kistérségi újság életben tartható, és megértésre talál a szerkesztők szándéka. Volt egy polgármesteri összejövetel, ahol a települések „gazdái” készségüket fejezték ki a lap támogatásával kapcsolatban - igaz, csak szóban, ezzel pedig a művelődési központ gondja nincs megoldva. Pedig a szerkesztők alapelve - ahogy a második szám TISZAZUG vezércikkében írják - az volt, hogy: „Tudjuk, vannak települések, ahol a feltételek hiánya hátráltatja a tényleges gazdasági önállóságot, ahol az első lépésekhez komoly állami, kormányzati segítség kell. És egymás segítése. Közös gondolkodás, egymásra figyelés. Egyetlen település sem lehet önálló sziget. Ismerni kell egymás terveit, gondolkodni kel! a közös beruházásokon - ahol az ésszerűbb és olcsóbb. Tehát: összefogás, közös gondolkodás - ennek szolgálatában a lap. A Tiszazug szerkesztői javíthatatlan optimisták. „A lap kiadása bizonytalan ideig szünetel” - fejezik ki finoman a helyzetet. Meglátjuk, hogy az idő igazolja-e optimizmusukat. Mindenesetre úgy tűnik, hosszú ideig hiába fogják az olvasók keresni a Tiszazug nevű kistérségi újságot. „Köszönöm, Polgármester úr!” Adós, fizess — na és miből? Az OTP-ben mostanában - csakúgy, mint másutt - nagy a forgalom. Szamecz Lászlóné kirendeltségvezető elmondja, hogy naponta két-háromszáz ember fordul meg náluk hitelügyben. Az adósok többsége él azzal a lehetőséggel, amely szerint a hátralévő tartozás felének törlesztésével elengedik az adósság második felét. A kuncsaftok tehát fizetnek - de miből? Ez már nem tartozik az OTP kompetenciájába. Kölcsönkérnek, eladnak valamit, vagy segít a munkahely. Zana Sándornéval a polgármesteri iroda titkárságán találkoztunk. „Köszönöm, Polgármester úr” - ezek voltak a szavai, amikor Réz László kilépett irodájából. De hát mit köszönt meg Zana Sándomé? Azt, hogy OTP hitelügyben az önkormányzat segített rajta. Zanáné Szelevényben lakik, hét éve rokkantnyugdíjas, férjétől különváltan él szakmunkástanuló gyermekével. Nyugdíja ötezer forint. Tizenkét évvel ezelőtt vettek egy kis házat, azt szépen kitatarozták - természetesen OTP-hitelekből. A köl- csöntörlesztés havi részlete 920 forint. A plusz 1500 forintos többlet már elviselhetetlen terhet rótt volna Zana Sándoméra. Eladnivalója nincs, kölcsönkérni egyik ismerősétől sem tud. Szorongatott helyzetében gondolt egy merészet: felkereste a polgármestert, és kamatmentes hitelt kért a szociálpolitikai alapból. Az önkormányzat segített. Zanáné megkapta a 35 ezer forintot, azzal ki tudta fizetni tartozásának felét az OTP-ben. Havi ezer forintos részletekben fogja visszafizetni a hitelt - az ezer pedig mégiscsak kevesebb az ezerötszáztól, különösen ilyen alacsony nyugdíj mellett. Startra kész, de engedély még nincs SZEPTEMBER: INDUL A NYOLCOSZTÁLYOS GIMNÁZIUM? A József Attila Gimnáziumban minden együtt áll ahhoz, hogy már a következő tanévben induljon a nyolcosztályos képzés. Megvannak a tárgyi és személyi feltételek, a tantervek, az óratervek, csak még a minisztérium engedélye hiányzik. Igaz, az nem kevés, de minden remény megvan arra, hogy a legfelsőbb pecsét is rákerül az elképzelésre. Akkor pedig start szeptembertől... A nyolcosztályos képzés ötlete még 1989-ben keletkezett - sorolja az előzményeket Dobrosi Dénes igazgató. Az akkori „illetékesek” - köztük még az MSZP is - tetszéssel fogadták az elképzelést. Az „elvi engedélyek” után következett a koncepció részletes kidolgozásának szakasza, ami már hosszabb időt vett igénybe. Minta kevés volt, de a létezőket meglátogatták, tapasztalatokat gyűjtöttek, és megpróbálták azokat a helyi sajátosságokra adaptálni. Tavaly januárban munkához látott az egész tantestület, kidolgozták a dokumentumokat egészen részletekbe menően. Miután minden együtt volt, felküldték a minisztériumba engedélyezésre. Most várják a visszajelzést. Hogyan tovább, ha megjön az engedély? A gimnázium vezetése és tantestülete mindenre gondolt. Már azt is felmérték, hogy milyen az érdeklődés az új képzési forma iránt. Nos, ez azt mutatja, hogy jelentkezőkben nem lesz hiány. Két-háromszoros túljelentkezésre számítanak, tehát elengedhetetlen lesz egy szűrő felvételi vizsga. Egyébként a nyolcosztályos képzés fokozatosan épülne be a gimnázium rendszerébe. Egy nyolcéves oktatási idejű osztályt indítanának, a másik megmaradna hagyományos rendszerben. Ezt a párhuzamosságot a későbbiekben is tartani fogják. A nyolcéves osztály képzésének tantervi alapja - ahogy a gimnázium igazgatója elmondta- az általános és középiskolai ismeretanyag, azoktól merészen nem akartak elrugaszkodni. Az ismereteket viszont egybefüggően építik. Nagyobb súlyt kap a nyelvoktatás - a német és angol -, az oktatás befejező szakaszában pedig humán és reál tagozatok lesznek. A nyolcosztályos gimnázium indításának engedélyezését - az említett felmérés alapján - Kunszentmártonban sokan várják. Dobrosi Dénes elmondta: nemcsak a város, hanem a térség valamennyi tehetséges gyermeke előtt nyitva lesz az iskola kapuja- ha minden jól megy, már szeptembertől. VÁLASZOL A POLGÁRMESTER Pótfórum a sebészetről A helyi sajtóból 1990 januárjában értesültünk, hogy megszűnt a sebészeti szakrendelés, majd az augusztusi számban a Városi Tanács V. B. Társadalompolitikai Osztálya közleményben tudatja a város lakóival, hogy július 1-től ismét működik a szakrendelés. Szentesről szakorvos jár át, aki heti három alkalommal látja el a sebészeti rendelést - azóta is - a betegek legnagyobb megelégedésére. Ez év január 1-től - a jobb betegellátás érdekében - hozzájárultam, hogy kedden és csütörtökön két- két órában a helyi szakorvosok is rendeljenek. Az Új Néplap által január 17- én szervezett Fórumon irányított (sugallt) kérdést kaptam, hogy miért nem a helyi orvosok látják el a sebészeti rendelést? Közöltem a kérdezővel, azért, mert annak idején a helyi orvosok bérvita miatt 1989. december 1-jén beszüntették a rendelést, ennek következtében hét hónapig nem volt a városban sebészeti szak- rendelés. Pillanatnyilag nem kívánok változtatni a jogelőd tanácsi szervek intézkedésén (kivéve a 2 + 2 órás rendelést). És most néhány mondatban, hogyan is jutott idáig a helyzet? A szakrendelő 1990. április 1- ig a szolnoki Hetényi Kórház irányítása alatt működött. 1987-ben a másodállásban tevékenykedő szakorvosok napi 4,5 órára összesen 5.200 forintot kaptak. Az 1988. évi bruttósítás után járandóságuk 7.750 forintra módosult. Időközben 1989. december 1- jén a rendelést megszüntették, tekintettel az alacsony javadalmazásra. (Én úgy fejeztem ki: „letették a szikét’ ’.) 1990. április 1 -je után a rendelő irányítása a helyi városi tanácshoz került. A tanács illetékes szerve az érdek- képviselettel egyetértésben összesen 13.500 Ft/hó juttatást tudott (volna) biztosítani a napi 2 + 2,5, összesen 4,5 óra sebészeti szakrendelés ellátásáért. Azonban ennyiért sem vállalták, tudomásom szerint a követelésük 18.000 forint volt a megajánlott 13.500 Ft/hó helyett. A jogelőd tanács illetékesei ezek után kötöttek megállapodást dr. Vekerdi Mártával, aki azóta is ellátja a sebészeti szakrendelést a hét három napján 8 órában. 7.000 forint bér + 4.000 forint útiátalány, január 1. óta heti 11 óra rendelésért 10.000 forint a juttatás. Tehát jelenleg ez a helyzet. Tisztában vagyunk vele, hogy ez egy átmeneti állapot. Véleményem szerint a végleges megoldás főfoglalkozású sebész szakorvos alkalmazása lesz.Január hónapban a Szociális és Egészségügyi Bizottság közvéleménykutatást folytatott az egészségügyi dolgozók körében, melynek kiértékelése folyamatban van. Ennek eredményét is fel fogjuk használni az Egészségügyi Központ szervezésénél, melyet szeretnénk a tavasz folyamán, de legkésőbb még az első félévben megszervezni, önálló gazdasági háttérrel, hasonlóan a többi intézményhez. Magyarországon rendszerváltás van folyamatban, de ez nem néhány hónapos feladat, talán négy-öt év sem lesz elegendő, hogy kialakuljon a jogállam, a szociális piacgazdaság, tisztességes kereskedelem. Minden posztra a legmegfelelőbb szakemberek kerüljenek, emelkedjen az oktatás színvonala, minőségi javulás következzen be az egészségügyi ellátás területén, stb. A dervisek üvöltése és a med- vetáncoltatás választási attrakciónak még megfelel (persze nem biztos, hogy sikeres), de most már dolgozni kell, és önszorgalomból tanulni a demokratikus jogok és kötelességek gyakorlását. A fal tartja a táblát, vagy fordítva? írta és szerkesztette: Berki Imre
