Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-07 / 32. szám
10 1991. FEBRUÁR 7. A legbiztonságosabb jármű Az elmúlt esztendő polgári légi forgalmában mintegy 1500 személy vesztette életét, ami jelentős statisztikai javulást jelent a korábbi évekhez képest. A repülés biztonságosabbá válását jelzi, hogy míg a hatvanas években százezer utasra jutott egy- egy légi baleset, most ötszázezerre. Ez a szerencsétlenségek részeseinek sajnos nem vigasztaló, de a többi utasnak reménykeltő. A gépmadarakkal utazók millióihoz viszonyítva a szerencsétlenül jártak száma e jármű esetében a „legkedvezőbb”, a vasúti, a vízi és különösen a közúti közlekedés sokkal több áldozatot szed. Figyelemre méltó a repülőszerencsétlenségek okait vizsgáló szakembereknek az a megállapítása, hogy a balesetek 70 százaléka az összmenetidő hat százalékát kitevő manőverekre, a felszállásra és leszállásra esik. Az indulásra és a közvetlen fel- emelkedésre az épp úgy vonatkozik, mint a „rárepülésre” és a landolásra. A többi vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy még a süllyedés jelent veszélyzónát, de korántsem olyan arányban, mint az említett műveletek. A repülőkatasztrófáknak mindössze öt százaléka történik „fent”, amikor a gép már elérte a megfelelő repülési magasságot és utazósebességet. Képünkön egy csaknem bekövetkezett szerencsétlenség szerencsés „főszereplőjét” láthatjuk, a Cessna 404-es repülőgépet, amelynek - kikerülve a magasfeszültségű vezetékeket is - sikerült egy floridai felüljáróra kényszerleszállást végrehajtania. A tévé fárasztja a szemet Nagy különbség van abban, hogy a gyermek - és természetesen a felnőtt is - sötét vagy félsötét szobában a tévé viszonylag kis képernyőjére koncentrál, avagy szeme szabadon kalandozik jobbra-balra. Egy német orvos felhívta a figyelmet arra, hogy a tévékép tulajdonképpen kicsi ahhoz, hogy a megszokott néhány méteres távolságból nézzük. Ha viszont közelebbről szemléljük, életlenné válik. Ráadásul a kép vibrálása alig van alatta annak, amit az emberi szem még éppen el tud viselni. A szokatlan vibrálás viszont nem tesz jót a retina középső részének. Az iskolai televízió nézésekor, ha két képernyő van a diákok előtt, a szomszédos kép vibrálása is éri a diákok szemét. A tévékép több száz pontsorból áll össze, de a pontok változását a szem nem érzékeli. Az egyes pontok hatása a szemben különbözik, és éppen ezért a vibrálás egyelőre nem kerülhető el. A kép életlensége arra készteti a szemet, illetőleg az agyat, hogy azt élesítse. Ezért a szem nem jut nyugalomba. Hiányzik a képernyőn látott tárgy viszonya a környezethez. Hogyan működik a napóra? Ha valakitől megkérdezik azt, hogy hány óra, szinte gondolkodás nélkül karórájára pillant, s már mondja is a választ, pedig nem is olyan régen őseink még a Nap járásából következtettek az idő múlására. Az országban itt- ott - templomok tornyán, épületek homlokzatán, kertekben - fellelhető néhány napóra. Sajnos a renoválások alkalmával általában el is tűnnek. Jász-Nagykun- Szolnok megyében tudomásom szerint Jászdózsán, a templom szentélyének falán található napóra nyoma. Pedig néhány napóra szép dísze lehetne egyhangú betonépületeinknek. Nyugati városokban védett műemlékként kezelik őket. Sokszor érdekes feliratok is találhatók rajtuk. Pl. „Élj az idővel!”, „A Nap megy, gyógyít, felosztja az időt”... Mindenki számára köztudott az, hogy a Nap nagyjából keleten kél és nyugaton nyugszik, közben déli irányban delel. Akár egy függőlegesen földbe szúrt egyenes botot is használhatunk ámyékvető gyanánt. A bot árnyékát óránként bejelölve kaphatunk egy egyszerű számlapot. Az azonos hosszúságú árnyékok közti területet megfelezve adódik az észak-déli irány. A számlapot leolvasva pedig megkaphatjuk azt, hogy februárban nálunk 11,50 körül delel a Nap. Vagyis a helyi dél korábban van, mint a valóságban. Azt mindenki elfogadja, hogy a Föld forog a tengelye körül, ennek vetületeként az égitestek látszólag leírják napi pályájukat, így a Nap is. Viszont Földünk évenként körbejárja a Napot, de mozgássíkja és egyenlítője egymással szöget zárnak be, ez az a bizonyos 23,5 fok. Ennek eredménye az, hogy télen (legalábbis nálunk) a Nap alacsonyabban delel, hosszabbak az árnyékok, nyáron pedig magasabban, rövidebb árnyékokkal. A déli falra felszerelt napórák polosza Képünkön a megye egyetlen, jászdózsai napórája látható. mutatója - mindig az északi pólusra néz, Szolnokon ez azt jelenti, hogy északi irányban kb. 47 fokos dőlésszögben áll, ez éppen megegyezik a földrajzi szélességgel. Sugárszerű vonalak jelölik az órákat. Ilyen elrendezésben nemcsak az időpont, hanem az év napja is leolvasható, hiszen télen az árnyék a falon magasabban látszik, nyáron természetesen alacsonyabban. Néhány példányon egy „nagy nyolcas”, vagyis az analemma-görbe is látható. Ennek segítségével a leolvasott idő korrigálható. Évszázadokkal ezelőtt, amikor pontos ingaórákat készítettek, derült fény arra, hogy a Nap az év más-más napjain nem ugyanabban az időpontban delel. Ennek oka a Föld Nap körüli keringése, mégpedig ellipszis pályán. A közismert Kepler-törvényekből adódik, hogy a Nap közelében a bolygók gyorsabban haladnak, mint naptávolban. Földünk minden év január elején közelíti meg a Napot, és július elején távolabb van tőle. Persze ez az eltérés alig néhány millió kilométer az átlagos 150 millió kilométeres Nap-távolsághoz képest. Viszont Földünk tengelyforgása egyenletesnek tekinthető. Ha közelebb vagyunk a Naphoz, két delelés között kevesebb, mint 24 óra telik el, azaz a Nap sietni látszik. Ha távolabb vagyunk tőle, akkor pedig késni érezzük. Ennek eredményeképpen egy év folyamán +- 16 perc különbség adódik a helyi dél és a Nap delelése között. Éz adja az előbb említett „nagy nyolcast”. Természetesen a közép-európai zónaidőt használjuk (a greenwichi helyi időtől egy órával előrébb járnak óráink), sőt időnként a nyári időszámítást is. Városunk a 20. szélességi fokon fekszik, ennek értelmében 21 perccel az égitestek előrébb járnak, bár a gazdasági életben is ezt tapasztalnánk... Szolnokon február 10-én delel a Nap legkésőbben: 11,54- kor, és november 3-án legkorábban: 11,23-kor. Z.Gy. Csillagos ég 1991. február Bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy délutánonként egyre későbben sötétedik, vagyis a Nap egyre többet tartózkodik a horizont felett. Február végére már 11 órát, vagyis másfél órával többet, mint hó elején. Napunk Szolnokon február 10- én delel legkésőbben: 11 óra 54 perckor. Mivel Földünk ellipszis pályán kering a Nap körül, de egyenletesen forog a tengelye körül és a közép-európai zónaidőt használjuk, ezért térhet el a helyi dél a valóditól. Február 6-án a hajnali égen a Hold utolsónegyed-fázisban látszik - azaz C-formát ölt. Egy hét múlva eltűnik az égről, hiszen újhold fázisa lesz 14-én 17 órakor. Ezen „megújulása” után 25-40 órával már ismét megpillantható az esti égen a Hold vékonyka sarlója. Február 21-én este D-alakú Hold látható - azaz elsőnegyedben lesz; 21-én szintén az esti órákban a Hold elfedi a Fiastyúk csillagait. Február 28-án éjjel pedig a telehold világítja be az egész éjszakát. A Hold fényváltozása mellett égi mozgása is jól megfigyelhető, mivel naponta látszó méretének átlag 25-szörösével halad előre.Február 13-án a hajnali szürkületben a Merkúr és a Szaturnusz bolygók között 5-5 fokra elővillan a Hold piciny sarlója. Az esti szürkület nyugati horizontján a nagyon fényes „esthajnalcsillag”, vagyis a Vénusz már hetek óta tündököl a Halak csillagképben. Február 16-án este a „kétnapos” Hold-sarló 5 fokra közelíti meg. A Bika csillagképben távolodó Mars bolygó 22-én este 3 fokkal a Hold alatt figyelhető meg. Ekkor Földünktől 172 millió kilométer távolságban jár. Január utolsó napjaiban került földközelbe, vagyis 620 millió kilométerre a Jupiter. így február folyamán is beragyogja az egész éjszakát a Rák csillagképben. Február 26-án hajnalban 3 fokkal a Hold felett látszik. A múlt évben két üstökös is látszott szabad szemmel. Az egyik, a májusban D. Levy által felfedezett „égi vándor”, most ismét kedvező helyzetbe kerül, és kisebb távcsővel már megfigyelhető az Oroszlán csillagkép alatt. Két közepesen fényes csillag, a Mirfak és az Algol köré csoportosul a Perseus csillagkép. Az utóbbi fényessége néhány naponként jelentősen csökken. Este 7 órakor az ég tetejétől - zenittől - néhány fokra déli irányban figyelhető meg. Az Ikrek csillagképet két közepesen fényes csillag környezete alkotja. Hó elején 23 órakor delel 75 fok magasan. Görög legenda szerint Castor és Pollux Zeusz fiai voltak. Pollux halhatatlan, míg Castor halandó, aki egy csatában elesett. Pollux Jupitertől halhatatlanságot kért testvérének, de Jupiter megtagadta. A testvéri szeretet örök jelképeként mindkettőjüket az égre helyezték. Hazánkban a két árva meséje utal a csillagképre. Egy kisfiú meg egy kislány elmaradt az anyjától és az apjától. Siratták szüleiket, és egymás kezét fogva mentek mindig. Bolyongásuk során nem kaptak senkitől semmit sem, így vadgyümölcsökön éltek. Egyszer Isten magához szólította őket. Azóta is az égen járnak, hogy mindenki lássa, hogy segíteni kell az árváknak. Kevéssel 23 óra után delel a fényes Procyon 47 fok magasan, ez a Kis Kutya csillagkép része. Zajácz György Felsivatagok lakói Egy csoport kivételével a kaktuszok majdnem kizárólag amerikai növények. Elterjedési területük az északi szélesség 56. fokától a déli szélesség 54. fokáig terjed, vagyis Kanadától az atlantikus partok mentén, majd az USA nyugati államain át (Kalifornia és Mexikó) a közép-amerikai országokon és a dél-amerikai Andok vonulatain végig, egészen Patagóniáig és a Magellán-szorosig. A Colorado- fennsíkon 3000, a bolíviai magas- hegységekben 4700 méter magasságig hatolnak fel a kaktuszok. A trópusokhoz csatlakozó száraz vidékek a kaktuszok számára különösen alkalmas környezetnek számítanak, az epifiton (fán élő) nemzetségek viszont Dél- és Közép-Amerika nedves hegyvidékeit és a brazíliai trópusi esőerdő-övezetet népesítik be, kivéve egy nemzetséget, amely Afrika trópusi területein, továbbá Madagaszkáron, a Mauritius-szigeteken és Ceylonon is megtalálható. A kaktuszok nagyon változatos alakúak. Az óriáskaktusz például az arizonai és dél-kaliforniai sivatagok jellemző növénye, olykor 15 méter magas is lehet. Ezeken az óriási alakokon kívül az összes elA kaktuszok vízraktározásában olykor a gyökér is részt vesz. Az Ariocarpus nemzetség gyökere például répaszerű, egyben ez a növény víztározó része. A rendkívül száraz körülmények között élő fajokon a párologtatás csökkentését elősegítő és felületcsökkentő szerveződési formákat találunk. Ez fokozatosan alakul ki a bőrszövet külső falának megvastagodásával vagy annak viaszbevonatával, akár a gázcserenyílások besüllyedésével. Ilyen szempontból a legtökéletesebb alkalmazkodás a gömb alak, amikor a levelek teljes párologtató felülete megszűnik. A kaktuszok gazdasági jelentősége egyrészt az, hogy a szélsőségesen száraz éghajlat miatt az egyetlen tűzifát és tűzifapótlást, építőanyagot szolgáltató növény; néhány fajából fáklya is készül. Másrészt sok faj termését szívesen fogyasztják, cukrozva kereskedelmi forgalomba is kerül. A kisebb termetű kaktuszok csoportjában vannak kevés gondozást igénylő fajok, amelyek nemcsak lakásba vagy kaktuszkedvelők gyűjteményeibe alkalmasak, hanem gyárak, üzemek ablakainak díszei is lehetnek. képzelhető forma előfordul a legváltozatosabb átmenetekkel: az oszlop, henger, gömb és korong alakú testtípusokon keresztül egészen a törpe alakokig. Képünkön: a félsivatagok jellegzetes kaktuszfája az araszos törzsű, 4-6 méteres magasra is megnövő Consolea (MTI-Press). Képes technikatörténet A konverter Az acélgyártást forradalmasító eljárását - melynek segítségével néhány év alatt a világ acéltermelése megsokszorozódott - 135 évvel ezelőtt, 1856. augusztus 13-án jelentette be Sir Henry Bessemer (1813-1898) angol mérnök. Ennek lényege az volt, hogy egy billenthető olvasztótartályba (konverter) öntött folyékony nyers- vasat alulról fúvóká- kon beáramoltatott erős levegőnek tették ki. Ettől aztán a folyékony vasban lévő szennyező anyagok, a szilícium, mangán, esetleg a foszfor meggyulladt és kiégett. Későbbi változatnál a befú- vás felülről történt, és levegő helyett tiszta oxigént használtak. A Bessemer-eljá- rást a Siemens-Mar- t in-módszer jóidőre kiszorított a használatból, de ma - módosított formában - ismét egyre nagyobb teret hódít az acélgyártásban. K.A. A Bessemer-konverter, mint kiállítási tárgy a londoni Science Museumban. A TUDOMÁNY VILÁGA
