Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-28 / 50. szám
Azt beszélik a faluban,.* Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... A Jászberény-Jászárokszállás- Jászapáti által alkotott, egymással rivalizáló, megnyugvásra sosem jutó, inkább vihart kavaró települések közötti „Bermuda-három- szögben” húzódik meg Jászdózsa, ez a szelíd utcáival taglalt, a Tama által koszorúzott, csendes kis falu. Szépsége rabul ejti nemcsak az őslakosokat, hanem az arra tévedő idegent is. Engem elsősorban mégsem a szépsége, hanem igazmondásra késztető ereje foglalkoztat már hosszú idő óta. Az történt ugyanis, hogy jó két évtizeddel ezelőtt, a nagy jászsági árvíz idején a megyei operatív bizottság instrukciói alapján nyomatékkai figyelmeztetett az egyik szerkesztőm: ,J/em szabad az embereket azzal ijesztgetni, hogy olyan nagy a veszély.” Meg is szabta a legfrissebb helyzetjelentés címét: .Aggodalomra nincs ok.” Mire az újság kiért volna, Jászdózsát elvitte az ár. Örökös tanulsággal szolgált ez számomra. Nos, azóta megszűnt a faluban az árvízveszély. A falut átszelő Tárnát „kilakoltatták”, új medret mélyítettek számára. Mintegy három és fél kilométeres halastó keletkezett a régi mederben. Valóságos horgászparadicsom. A falu vezetői már korábban felismerték, hogy ezen a szakaszon tetszetős üdülőtelepet és sportpályákkal ellátott szabadidő- központot lehetne kialakítani. Ennek tervei már készen vannak. Azon a részen nyolcvankilenc telket osztanának ki. Azért említem ezt feltételes módban, mert az egész elképzelés akkor ölthet majd testet, amikor érdemi döntés lesz a földkérdésben. Megvalósításra mindenképpen érdemes tervről van szó, hiszen nem egy elmocsarasodó holtág környékét vették számításba. Olyan vízrendszert terveznek ide, amely a víz körforgását biztosítva kapcsolódna a Tama élő ágához. Tájház - összefogással Jászdózsára sok más falunál jobban jellemző a hagyományőrzés és a jövőformálás egysége. Erre gondolok, amikor Gulyás János nyugdíjas tanár, a honismereti szakkör vezetője kíséretében megpróbálok bejutni a tájházba. Nem is egyszerű művelet ez. A házak között kavargó szél jókora hótorlaszt emelt a kapun belül. A korábbi olvadást váltó fagy pedig jégbilincsbe verte a küszöb környékét. A szomszédból kért csákány és - lapát segítségével válik szabaddá az utunk. A házban a múlt megannyi emléke. Szépen hímzett ágyneműk, száz évvel ezelőtti ruhák, régi edények, különböző használati eszközök. Ki győzné valamennyit felsorolni. Összegyűjtésük tiszteletre méltó, közös munkára és áldozatvállalásra vall. Annak idején a község vezetőtestületének és a Tamamenti Tsz pénzügyi segítsége mellett a honismereti kör tagjai is jócskán a zsebükbe nyúltak, hogy valóra váljon dédelgetett álmuk, a tájház megvalósítása. Büszkék lehetnek rá! A tájház udvarán főleg régi mezőgazdasági munkaeszközöket befogadó jókora szín áll. Gulyás János magától érthető módon jegyzi meg:- Mi építettük. Az egyik építész szerint több tízezer forint értéket hoztunk létre.Búcsúzáskor a kény- szerűségből leemeltkaput én teszem a helyére. Ha a tájház létrehozásában nem vettem részt, akkor egy jélképes gesztussal legalább megóvásához járuljak hozzá. a jász Bermuda-háromszögben Iáit otthonra ebben a faluban. Volt olyan néni, akinek keze alatt húsz apróság is felcseperedett. Volt olyan állami gondozott, aki felnőtté válva elköltözött onnan, s volt, aki ott maradt. Van olyan, aki visszajár megköszönni a gondoskodást, s volt olyan, aki azért tért vissza, hogy meglopja a jótevőjét. Akárhogy is volt, a hagyomány nem szakadt meg. Gunics Józseféinél például most is négy állami gondozott nevelkedik. Amikor őket keressük, tetszetős, új családi házhoz irányítnak bennünket. Az otthon szeretete érződik a ház légkörén. Gunicsné beleszületett a nevelőszülői szerepbe:- Édesanyám hetvenegy éves, és még mindig foglalkozik állami gondozottak nevelésével. Az egyik fiú már kitöltötte a katonaidejét, mégis ott maradt nála. Jászberénybe, a Hűtőgépgyárba jár dolgozni. Mellette három óvodás nevelkedik. Gunicsék tizenegy éve csaptak fel nevelőszülőnek. Gondozotta- ik közül a legnagyobb tizenhét éves. Varrónőnek tanul Jászapátin.- Most van a szalagavatója - mondja nem kis büszkeséggel a háziasszony. Korban a következő most jár az általános iskola harmadik osztá-lyába, a másik kettő pedig óvodás.- Van velük probléma, nem leányálom ez a feladat - jegyzi meg Gunicsné. Szavaiból azonban nem a teher súlyát, hanem inkább a nevelés vesződségekkel is járó szépségét, hivatása értelmét vélem kicsendülni:- Gina kettes osztályzattal került hozzánk, s négyesre felhúzott. Egyedül őt dicsérték meg az osztályból, hogy mennyit javított. Az ember büszke az ilyesmire. . Tegyük hozzá: lehet is! Neveltjeik parányi előéletének buktatóira olyasmiből is lehet következtemi, hogy a náluk lévő testvérpár egyike „cigány”, a másik „magyar”. A nagylány az apjától szökött el az intézetbe. Nem véletlenül jegyzi meg Gunics József: Kovács István téeszelnök „Húszgyerekes” családok Gulyás János tájházi részletekkel faluriportot készíteni? - kérdez vissza Fazekas Erzsébet, a falu jegyzője. - Én a szegénységről és az elkeseredésről írnék, mert ez a jellemző Jászdózsára. Mi is felmértük az igényeket, és sajnos azt kellett megállapítanunk, hogy a bevételi források még a szinten tartáshoz sem elegendőek. Eddig is emelkedtek az árak, és kétségbeesünk, ha arra gondolunk, hogy ezután következik az energia árának drasztikus emelése. Nagy gondunk - többek között - a gyermekélelmezés. A konyha üzemeltetését most mondta le az áfész. Kénytelenek leszünk saját erőből működtetni azt, mert így a legolcsóbb, és a gyerekeknek enni kell. Erre az évre két szisztémára épülő tervjavaslatot készítettünk. Az egyik cél az, hogy az intézmények működtetését továbbra is biztosítani tudjuk. A másik szándékunk - hirtelen nem is tudom, hogy szegényprogramnak vagy minek hívjam - az, hogy ha az emberek saját hibájukon kívül végképp olyan helyzetbe jutnak, hogy számukra már minden szakad, nem tudják fizetni a hitelt, gyermekeik napközi otthonos ebédét, stb., stb., akkor valamilyen mértékben segítsünk rajtuk. Sok mindenre kell gondolnunk, hiszen a munkanélküliség ezernyi következménnyel jár. Jászdózsán pedig naponta halljuk - nagyon sok innen az eljáró dolgozó -, hogy egész brigádoknak mondanak fel. Az emberek nagyon elkeseredettek, amikor bejönnek a polgármesteri hivatalba. Ezért mondtam az apparátus minden tagjának, hogy különösen készségesek legyenek velük szemben, s amit el lehet intézni érdekükben, azt gyorsan intézzék el. Akin tudunk, segítsünk. Csinálnuk kell tehát egy olyan szociális programot, amely a rendelkezésünkre álló segélyt a legrá- szorultabbaknak juttatja. Sajnos, lassan eljutunk oda, hogy mindenki rászorult lesz. Még az aktív dolgozók is, hiszen ha levonják tőlük a jövedelemadót, jóformán annyit kapnak kézhez, mint a nyugdíjasok. Nálunk tehát nem a nyugdíjasok jelentik a legnagyobb gondot, hiszen azok szociális segélyben és étkeztetésben is részesülnek. Létezik a házi szociális gondozás is, mert a falú lakosságának harminc százaléka idős ember. Az általunk kidolgozott koncepció szerint - ha azt akarjuk, Jászdózsa A hatalmas színre emlékeztető üzemcsarnokban szalmabála szalmabála hátán. Itt ugyanis szalmából készül a brikett.- Nagyüzemek is érdeklődnek az itteni termékek iránt - magyarázza az elnök -, de egyelőre örülünk, ha a helyi igényeket ki tudjuk elégíteni. A szalmát megőrlik, s a nagy erejű présgépek szorítása nyomán kicsapódó cellulóz - minden más anyag hozzáadása nélkül - köti össze a brikett anyagát. Hallatlanul jó ötlet. Milyen kár volt eddig is a szalma tarlón való, környezeti károkat is okozó eltüzelése. A haszon azonban most még csak erkölcsi. Az üzemvezető panaszkodik:- Nézze ezt a három présgépet. A két kis teljesítményű régi, német gyártmány. A harmadik, melynek teljesítménye nagyobb lenne, mint a két kisebbé együtt, magyar konstrukció. Az a baj, hogy nem működik. Most kezdődik miatta a pereskedés - meg a veszteségünk növekedése...- Miről írnék, ha nekem kellene Országosan is kiemelkedő arányban vannak nevelőszülők Jászdózsán. Már a század elején is sok árván maradt vagy szülői gondoskodást nélkülöző gyermek taA Gunics házaspár- Borzasztó huzavona után kerülnek hozzánk. Szinte tönkremegy az idegük. A gyermekek kálváriája még itt sem ér véget:- Van olyan szülő, akinek csak a tanácsnál engedjük meg, hogy láthassa gyermekét. Abban sincs sok köszönet. Az anya,.megtörni” gyermekét mindenfélével, és azt hiszi, az minden. Hitegetik a gyerekeket, hogy majd hazaviszik őket, s marad minden a régiben. Nem neveljük a gyerekeket szüleik ellen, de azok gyakran okoznak gondot nevelőmunkánkban.- A szívünkhöz nőnek ezek a gyerekek - érzékenyedik el Gunicsné. - Amikor Anita kórházba került, úgy megsirattam. Olyan aranyos, szép kislány. De nemcsak ő az, mindegyik szép, egy se csúnya. Olyan szeretettel, elfogultan szól róluk, mintha saját gyerekei lennének. Az ismerősök azonban nem mindig méltányolják ezt:- Sokszor megkapjuk, hogy nektek jó, mert ezáltal kerül egy )cis többletpénz. De hogy ma már mit ér az, meg milyen erőfeszítés van mögötte, az senkit nem érdekel. Mióta megesküdtünk, nem voltunk üdülni. Tíz éve fogtunk az építkezéshez, s az alsóépületet még mindig nem tudtuk befejezni. Mi lesz a szövetkezettel? Kovács István, a Tamamenti Tsz elnöke alkotóképessége teljében álló fiatalember.- Mi lesz a közös gazdasággal? - kérdem tőle.- Az a célunk, hogy a szövetkezet egyben maradjon.- Van ennek realitása?- A tavalyi eredmények és az elképzelések tükrében is valószínű, hogy nem hullik szét a téesz. Ez a 4.700 hektáros gazdaság a jövőben is olyan méret lehet, melyen szövetkezeti gazdálkodás folytatható. Erre ösztönöz - többek között - az, hogy tavaly tizenhat- millió forint eredménnyel zártunk. Erre az évre - ismerve a közgazda- sági, pénzügyi és politikai feltételeket - nullás eredményt terveztünk. Reméljük, hogy a nullából pozitív eredmény lesz. Dolgozóink létszáma tavaly harmincegy százalékkal csökkent, átlagkeresetük viszont ötvenkét százalékkal növekedett.-Azt mondják, az alaptevékenység mellett a vállalkozásoké a jóvá...- Mi is így gondoljuk. A meglévő kis cipőüzemünk mellett ezért veszünk részt egyéb vállalkozásokban is. A téeszelnök irodájából a havas síkságra látni. Kovács István kimutat az ablakon:- Rövidesen, jószerével egy hónapon belül elkezdődik itt egy kenyérgyár építése. Harmincmilliós, „zöldmezős” beruházás lesz. Egyelőre csak a helyi igények kielégítése a cél, de a későbbiekben két másik községet is el tudunk majd látni kenyérrel és péksüteménnyel. A szövetkezet részt vesz a Jászbrikett Kft.-ben is. A téeszelnök invitálására beugrunk a parányi üzembe.- Négy-négy és fél ezer tonna kapacitására tervezték, augusztusban adták át - tájékoztat a téeszelnök. hogy intézményeink működni tudjanak - fejlesztésre nem lesz pénz az idén. Volna pedig teendő bőven. Vannak például lezáratlan útalapjaink, be kellene fejezni a ravatalozó építését... Helyi adót nem hiszem, hogy kivetnek - bár ez a testület dolga, ezért csak az én véleményemet mondom: ilyen esetben, amikor egy községi költségvetés egynegyed része szociális célokat szolgál, nem szerencsés helyi adót kivetni, mert úgysem tudjuk behajtani, s ráadásul nagyon sok keserűséget okozna. Ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Ha az embereknek nem lesz munkahelyük, segélyekből élnek, akkor örülhetnek a puszta létezésnek. Lehet, hogy túlságosan pesszimista vagyok, de az az elképzelés, hogy a község az önkormányzati rendszerben több pénzhez jut, nem valósult meg. Érti ezt az ember, ha az ország helyzetét nézi, mégis szomorúan veszi tudomásul. Kétéves háziasszonyképző? Kása Ferencnébői, a helyi általános iskola igzgatójából sugárzik a tettvágy:- Két évvel ezelőtt kezdtünk el gondolkodni arról, hogy valamit kellene kezdeni azokkal a gyerekekkel, akik kiestek valamelyik középfokú oktatási intézményből, vagy el sem jutottak odáig. Tavasszal hallottunk arról, hogy kétéves képzésre lenne lehetőség. Utánajártunk a dolognak. Érdeklődtünk Kenderesen, Zircen és máshol is. Végül sikerült megszereznünk a Pesti Barnabás Szakközépiskola által kidolgozott háziasszonyképző programot. Beadtuk kérelmünket a minisztériumba, ahol a háziasszonyképző engedélyezésére szóbeli ígéretet kaptunk. Írásban is ígérték a választ. Kétéves speciális szakiskola keretében indítanánk a képzést lányok számára. Programunk lényePillanatkép a téesz cipőüzeméből ' ge: szülői szerepre készíteni fel a fiatalokat. A közismereti tárgyakon kívül egy sor gyakorlati ismeretre tesznek majd szert. Ezek között lesznek egészségügyi ismeretek (csecsemő- és betegápolás, stb.) főzni, varrni, gépírni tanulnak. Lesz mód fakultatív képzésre is. Szeretnénk népi mesterségeket- szövést, kosárfonást, seprűkötést- is elsajáttíttatni velük. Jó lenne bekapcsolódniok a szociális gondozásba. Kereskedelmi ismereteket is tanulnak majd, tehát esetleg bolti eladók mellett is segédkezhetnek. És ha valamikor kialakul majd a falusi turizmus - szeretnénk, ha ilyen irányt venne községünk fejlődése -, akkor vendéglátók is lehetnének, mert erre is képezzük majd őket. A legfontosabb Néhány évvel ezelőtt még százötven-kétszáz ház állt üresen Jászdózsán. Jelenleg alig hat-hét, s azok mindegyike sem eladó. A fiatal házasok ugyanis szociálpolitikai kedvezménnyel megvehették azokat. Azt mondják, régebben országos arányokat tekintve is nagy volt innen az elvándorlás, s rohamosan növekedett a magukra hagyott öregek száma. Ma már mindez a múlté. Legalábbis a nagy méreteket tekintve. Fészekrakás tehát van Jászdózsán. Most már csak munkahely kellene. Csak munkahely... Az oldalt írta: Simon Béla A fotókat készítette: Tarpai Zoltán Fazekas Erzsébet: - A szegén; ségről írnék Kósa Ferencnél - Gazdaasz- szonyképzőt szervezünk
