Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

1991. FEBRUAR 23. Néplap 3 Uj technológia az Ózdi Kohászati Üzemekben Sötét fellegek a külkereskedelmi főiskola fölött Az Ózdi Kohászati Üzemekben a Profil Kft. üzemeltetésében új csőgyártási technológiát vezettek be. 2500 tonna hosszvarratos csövet gyártanak az új technológiával MTI-fotó: Mizerák István Fehér nyakkendős úttörők Voltak és lesznek tehát vannak! Sokan sokféleképpen megásták már ennek a régi gyermekmozga­lomnak a sírját. Olyanok, akik sze­rették volna akár tűzzel és vassal is kiirtani a szívekből, kiverni a fe­jekből a vörös nyakkendő suhogá­sának puszta emlékét is. Ám, mivel egy ekkora szervezetnek nem könnyű kellő nagyságú rést hasíta­ni a földbe, nem is sikerült soha teljesen eltemetni a szellemiség egészséges magvát, s helyette hangzatosabb jelszavú zászlók alá édesgetni a sok elárvult kisembert. Sőt, számomra éppenséggel úgy tűnik, nem is igen álltak elő olya­nok, akik más utakon, más célokért mozgósították volna az ország ap­raját. A cél önmagában a pusztítás, a szétverés volt. Kimondom: sze­rintem egyenesen cserbenhagyták a sok-sok, belső energiáitól duzza­dó, képlékeny lelkű apróságot. ...Fazekas Sándor, besenyszögi testnevelő tanár még életében soha nem volt úttörő megyei ügyvivő, míg meg nem találták egy nap, há­romszáz gyerek közt, valahol egy folyóparton, s fel nem kérték e tisztségre. Ha akkor nemet mond, azóta talán jogutód nélkül el is sor­vadt volna a megyei szervezet. Azonban ő nem habozott a válasz­adással, s így nekem már arról szá­molhatott be: igenis van úttörő- mozgalom a megyében! Mert akadtak jócskán túlélők, bár vol­tak, akik tényleg legszívesebben eltaposták volna ezt a „kádárista. túlideologizált gyermekmegőrző szervezetet”. Ma már sok szülő kapja fel fejét ezen élő kövület híre hallatán. Bár nem vitás - s ezt be­szélgetőpartnerem is osztja -, hogy felesleges, mi több, káros volt a túlburjánzott, elhatalmasodott, te­hetetlen óriás - az úttörőmozgalmi apparátus -, amelynek eltartása ta­lán többe került évente, mint amit a csemetékre ténylegesen elköltöt­ték. Viszont azt sem szabad elfelej­teni, hogy a mozgalom nemcsak a vezetőket virágcsokorral köszön­tő, copfos, vörös nyakkendősök- ből állt. hanem sok-sok Mókus őrs­ből is, amelyek tagjai hegyet mász­tak, bejártak ungot-berket, s köz­ben - úgy, hogy fel sem tűnt nekik - valami roppant fontosat tettek: szervezetten (!), értelmesen töltöt­ték el idejüket. Látva a mai, gaz­dátlan gyerkőcbandákat, kezdik csak igazán érzékelni ennek fon­tosságát a szülők. Mert az új kön­tös - a hatvanezres cserkészmozga­lom - szűknek bizonyult másfél millió lurkó számára! Fazekas Sándor jelenükről el­mondta, hogy pillanatnyilat a me­gye a taglétszámot tekintve orszá­gosan a második. Mintegy négyez­ren érzik magukat közéjük tartozó­nak, így az ország úttörőinek közel egytizede él megyénk határain be­lül. Ötvenkét csapat öt régióban szerveződik Kunszentmárton. Me­zőtúr, Karcag, Tiszafüred és Szol­nok térségében (Jászberény érde­kes módon önállóan szervezik a mozgalmat). Eves költségvetésük meglehetősen szűkös - persze tud­ják jól, nemcsak az övék -, egy tizenkét négyzetméteres irodát tar­tanak fenn mindössze Szolnokon, 30 ezer forint éves bérleti díjért. Fazekas úr szerint eljöhet az idő, mikor erre sem lesz szükség. Ugyanis ezeknek a gyerekeknek - s így a szervezetnek - a bicikli nyergében, a gyalogösvényeken a helyük, s egy talpán megálló orszá­gos központ is bőven elláthatná a koordináló munkát. ...Persze csi­nálhatnak ők akármit, úgyis rájuk sütik még egy ideig, hogy a régi rend csökevényei. Egyesek szerint lehajtott fővel kellene járniuk azoknak, akik megragadtak a ter­heitől megszabadult monstrum élén, csak mert van egy „káros szenvedélyük”, amihez görcsösen ragaszkodnak: nagyon szeretik a gyerekeket. Legtöbben cserébe minden más közéleti funkcióról is lemondanak. Júliusban országos konferencián mérik majd fel erői­ket úttörőék, s ott regionális szer­vezetek laza kapcsolatának kiala­kítását kezdeményezik majd a szolnokiak. Most pedig mára nyárról tervez­getnek: Abádszalókon száz fő ti­zenkét napját próbálják a meglévő költséghatárokba belepréselni. Az új jelkép pedig - fehér nyakkendő magyar címerrel - feltehetőleg egyre több legényke és leányka nyakában tűnik majd fel mindenfe­lé. A mai ínséges időkben azonban az ügyvivő szavaival élve, elsősor­ban nem a Balaton mellett, hanem jobb híján csatornapartokon talál­kozhatunk maid felvert sátraikkal. T. Z. Mielőtt e vallomás megírásába fogtam volna, elképzeltem, vajon mit gondolnak azok; akik megpil­lantják ezt az ismeretlen fényképet. Egyesek, akik szimpatikusnak talál­ják ezt az arcot — remélem lesznek ilyenek — biztosan azt mondják magukban: ez a nő az Üdvhadsereg egy lelkes tagja, aki szabadidejében betegeket ápol... Mások talán egy későn érő sakktehetséget vélnek felfedezni a képen. Megpróbáltam azt is elképzelni, hogy mit gondolnak rólam azok, akiknek a fényképről visszanéző arc közömbös. Természetesen sze­retném, ha ez a vallomás nekik is szólna: de gondolom, ők úgysem olvassák el a cikket. Ezért most Ön­nek. aki velem maradt, elárulom: nem vagyok sem jótékonysági szer­vezet képviselője, sem szépremé­nyű sakktehetség. Sokkal prózaibb foglalkozás az enyém: marketing igazgató vagyok. Ez azt jelenti hogy munkám legszebb részében lapom, a Magyar Hírlap olvasói tá­borának megismerésével, és ha ügyes vagyok, meghódításával fog­lalkozom. Hiszem, hogy amit nap mint nap csinálok, nem fölösleges, hiszen a Magyar Hírlap fennállása óta több­ször bizonyította, hogy megújulni képes, tárgyilagos, jólinformált lap. Ezzel nem az a szándékom, hogy szembedícsérjem munkaadó gazdá­mat — nálunk ez a stílus nem divat. Csupán örömömet próbáltam megfogalmazni, hiszen a Magyar Hírlap hamarosan, talán már febru­ár 25-től a legnagyobb magyar na­pilap lesz, akkora, mint nívós tár­sai: a Times, a Le Monde, a La Stampa... Természetesen ez nemcsak büszkeséggel tölt el, hanem mun­kámat is megkönnyíti, hisz egy ilyen lapot, úgy érzem, sokkal könnyebb lesz megszerettetni az olvasókkal. Egy színvonalas politi­kai elemzéseket, igényes képanya­got tartalmazó országos lap jól kie­gészíti a szőkébb pátria eseményeiről tudósító városi-me­gyei lapokat. És most, e vallomás végén, úgy érzem, sokkal közelebb kerültem Önhöz, illendő tehát, hogy bemutat­kozzam: n Igazgatót vál(asz)tanak a Tisza jegén? Beszélik, még a falnak is füle volt Valami bűzlik aTiszdligetben! A levegőben nyomasztó, feszült han­gulat, kétségek, bizalmatlanság, felgyülemlett indulatok, gyanak­vás. Nehéz így tanulni és tanítani. Az utóbbi hetekben különös dol­gokról suttognak a folyosók, s a hallgatók egyre kevesebbet tud­nak. sejtenek a színfalak mögötti néma acsarkodásról. Mindez csak látszólag kezdődött egy két héttel ezelőtti péntek délelőttön. A be­avatottak és érintettek mind tudják, valójában sokkal régebbi a bajok eredete, a mindig oly kínos szemé­lyi kérdések felvetődése. Mert úgy tűnik, erről van szó. De vegyük csak sorra a történteket... Mint az már oly sokszor közhírré tétetett, a fővárosban székelő kül­kereskedelmi főiskola kihelyezett tagozataként, tavaly szeptember­ben kezdődött meg Szolnokon is a tanítás. Azelőtt az MSZMP oktatá­si bázisának adtak helyet e falak - a régi oktatói gárdából sokan mai napig itt tanítanak. S egyre többen úgy vélik, saját, új arculatot azóta sem kapott az itt folyó képzés, a vezetésnek nincsenek elképzelé­sei. Talán emiatt is lángolt fel iga­zán az a belső bizalmi válság - főleg az intézmény vezetőjével szemben -, amely első perctől ott parázslón a felszín alatt. Titokza­tos ügyletekről, elszámolatlan mil­liókról, az iskola kiárusításáról is sokan beszélnek. Emiatt a tanári gárda és a hallga­tók véleménye egy ideje megosz­lik, sokan mást látnának szívesen a főiskol élén, dr. Ferenczi József helyén. Csak a folyamat kiteljese­déséhez járultak hozzá az emlege­tett pénteki nap eseményei, ponto­sabban az anyaintézmény főigaz­gatónőjének, dr. Törzsök Évának a látogatása. Sokak véleménye sze­rint alternatívák nélkül, úgymond üres zsebekkel érkezett a főigazga­tónő. Nagyjából azon véleményé­nek adott hangot, hogy egy bi­zonytalan pályázat kiírása csak rontana az iskola helyzetén, tovább feszítené a kedélyeket, meglehet, célt sem érne, mellesleg se idő, se mód nincs erre. ...Valójában kerek perec kifejezésre juttatta, hogy ő személy szerint semmi esetre sem támogatja ezt a fajta tortúrát. S ezek után mindezt a tagozat taná­raival s hallhatóival is megszavaz­tatta. Akkor ennyiben is maradt a do­log, az igazi szikra csak távozása után pattant ki. Ugyanis az egyik dolgozó óvatlan kijelentése (vagy inkább megjegyzése) nyomán so­kan gyanakodni kezdtek: az elő- adótermet^ahol a tanácsülést tar­tották, lehallgatták, legalábbis en­nek lehetősége fennállt. Tehát ki- erősít(h)ették egyéb helyiségekbe is. így akár Ferenczi úr is (aki írat­lan szabályoknak megfelelően el­hagyta a helyiséget) végighallgat­hatta szobájában a személyét na­gyon is érintő, őszinte hozzászólá­sokat. Hanganyag persze valószí­nűleg nem készült, s mindez azt sem jelenti, hogy az iskola techni­kusának szerepét - aki „árulko­dott” - el kellene túlozni. Minden­esetre ennek nyomán kitört a vul­kán, megindult a méltatlankodás, s a hallgatók kieszközölték, hogy újra szavazhassanak. Ennek ered­ménye aztán olyannyira megválto­zott, hogy egy hete, hétfőn már az a válasz ment Pestre a főiskolai tanács döntéshozatalára, hogy igenis, írjanak ki pályázatot a ve­zető személyére. Ott azonban ezt leszavazták... Úgy tűnik, egyelőre itt tartanak a dolgok, ám a pusmogás nem ér véget. Sokan az új oktatási tör­vényre várnak, amely rendeletileg feloldhatja a feszültséget. Meg­jegyzendő, hogy az anyaiskolában is sokakat foglalkoztatnak a tör­téntek és a majdani fejlemények, már csak azért is, mert néhányan lejárnak oktatni Szolnokra. Dr. Barlai Róbert, aki neves szakértője az emberi viselkedésnek, egysze­rűen tömegmanipulációnak ne­vezte a tanácsülésen történteket. Szándéka szerint egy hónap múl­tán szakmai elemzésnek, úgyne­vezett kommunikációs tréningnek veti alá az érdekeltek táborait, re­mélve, hogy közelebb jut a helyzet megfejtéséhez, az igazi problémák feltárásához. A „történet” eddigi alakulását ismerve, nem lesz könnyű dolga... téesi Népszerűtlen döntés előtt Szolnokon Terítéken: a gyermekélelmezés A szolnoki önkormányzati testü­let március 5-i ülése feltehetően hosszúra fog nyúlni. A város­atyáknak nehéz ügyben kell dönte­niük: a gyermekélelmezés új nor­matarifáiban. A gyemekélelmezés témaköre önmagában is kényes dolog, hiszen nagyon nehéz meg­találni az egyensúlyt a humanitári­us szempontok és a racionalitás kö­zött. A népszerűtlen döntés pedig előre borítékolható, hiszen a téríté­si díjak ma összességében csak egy irányba, felfelé mozoghatnak. Rá­adásul a testület tagjait nyugtala­níthatja az is, hogy döntésüket kényszerhelyzetben, az állandó ár­mozgások bizonytalanságában kénytelenek meghozni. A nehéz döntést több tanácskozás előzi meg. Ennek során már szót kapott a gyermekélelmezést lebonyolító vendéglátó-vállalat, kidolgozta el­képzelését a szakértői gárda, és el­mondták véleményüket a „végeket látó” pedagógusok is. Mik az el­képzelések, milyen alternatívák vetődnek fel, milyen várható dön­tés körvonalazódik? Egy új jogszabály előírja, hogy egy adott korcsoportban mennyi legyen az energia, a tápanyagtarta­lom, és az önkormányzatokra bíz­za az étkezési norma és a térítési díj megállapítását. Az energiatáblázat a kalkuláció alapja. Persze min­denki másképpen számolgat. A vendéglátó a normanövekedést - azaz a térítési díj emelkedését - 40 százalékra prognosztizálja. Az is­kolák, a gyermekélelmezés szak­emberei 30-35 százalék közötti nö­vekedési arányt tartanának reális­nak. Az önkormányzatnak aligha van lehetősége lemondani a ven­déglátó szolgáltatásáról, legfel­jebb alkuszik. Mindenesetre erő­sebbnek a vendéglátó mutatkozik, mert monopolhelyzetben van. Né­mi mozgási lehetősége az önkor­mányzatnak abban van, hogy mennyit vállal magára a többlet- költségekből, és mennyit hárít át a szülőkre. A szándék, hogy a szü­lőknek minél kevesebb jusson a terhekből. Az elképzelések szerint az eddig is létező kedvezmények nagyobb differenciálással tovább élnek, ha lehet, még bővülnek is! Ez azt jelenti, hogy lesznek szülők, akik a teljes normanövekedést megfizetik, mások csak egy részét, megint mások pedig semmit nem fizetnek - a szociális helyzet függ­vényében, mint eddig. Az önkor­mányzat a többletköltségekre 25 millió forintot tett félre, ezt nyilván csak más területek terhére tehette, ami újabb, továbbgyűrűző gondo­kat vethet fel. „A gyerekek legalább egyszer lakjanak jól naponta” - mondták a pedagógusok az egyik előkészítő tanácskozáson. Az önkormányzat­A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Temetkezési Vállalat értesíti Törökszentmiklós város és a környező települések lakossá­gát, hogy telephelyét Törökszentmiklós, Bethlen Gábor u. 14. sz. alól Törökszentmiklós, Kossuth Lajos u. 184. sz. alá helyezte át. Az új telephelyen 1991. február 25-től változatlan nyitvatar­tási idővel és szolgáltatásokkal áll a lakosság rendelkezésére. *47696/ 2* V___________________________________J tói a döntés felelősségét senki nem fogja átvenni, legfeljebb - a tények ismeretében - nagyobb megértés­sel kezeljük intézkedését. Változás talán akkor várható, ha megszűnik az önkormányzat kiszolgáltatott­sága. A döntésig még egy bő hét van. Remélhetően az addig is folyó tárgyalások eredményeként - ha kényszerű és népszerűtlen is - a helyzetnek megfelelő, legoptimá­lisabb javaslat kerül a közgyűlés asztalára. B. I. A 5ZOLKJOKI TEJIPARI VÄUAIAT 5Z0LGÄLTATÖ ÜZEME ADMINISTRATIV KERES Rí ÜZÉRT PÍnzUöVI, SZÁMVITELI, GAZDÁLKODÁSI SZAKTERÜLETÉNEK IRÁnVÍTÁSÁ- 1. FELTÉTÉI: FELSŐFOKÚ SZAKIRARVU VAGV KÖZÉPFOKÚ ÉS ÍÍ1ÉRIEÖKÉPES KÖRVVELÓI VÉGZETTSÉG, LÉQfl- LÁBB 3 ÉVES GYAKORLAT. FIZETÉS ÍT1EGEGVEZÉS SZERIÉIT. JELERTKEZM LEHET SZAKTTTfll ÉLETRAJZZAL SZÓLÍTOK, RIAR- TÍROK ÚTJA 13. SZ. ALATT BÍRÓ ANTAL ÜZEÍTTVEZETŐnÉL

Next

/
Oldalképek
Tartalom