Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-21 / 44. szám

1991. FEBRUÁR 21. 7 Az új Néplap Szolnokon A szolnoki Őri Adrienne nem kimondottan elégedett magával. Noha 176 centis termetéhez 56 kiló, 96 centis mellbőség, 64 centiméteres derék- és 94 centis csípőbőség társul, földrajzi érte­lemben északtól délre haladva a húszéves hölgy a derekáig elége­dett magával. Ugyanis, ha hízik, attól kissé délre rakódnak le a dekák, esetleg a kilók, éppen ezért szinte naponta lejár mo­zogni a konditerembe, sűrűn a szaunába. Mindezen tényeket panaszként sorolja, amelyeket azért nem kell túlságosan komo­lyan venni, hiszen ahol ez a fe­kete hajú lány elhalad az utcán, arrafelé bizonyára lassul a forga­lom. Egyébként Adrienne tavaly érettségizett jeles eredménnyel, és a nyáron Abádszalókon a Ti- sza-tó szépének választották. A fényképe megjelent a Százszor­szép havilapban, és azóta annyit változott a helyzete, hogy felvet­ték Miskolcra joghallgatónak. „Mellesleg” sikeresen elvégez­te a manökenképzőt és A kategó­riás manöken lett. Jó néhány be­mutatón részt vett már, további fővárosi hívásokat vár az őszi tanévkezdésig. Egyébként, ha minden igaz, egy ausztriai be­mutatósorozatra is hamarosan érkezik a meghívó. Szabad ide­jében pedig pulóvereket köt a családnak, vagy édesapja üzleté­ben segít, esetleg könyveket ol­vas. Nyelveket tanul, angolból már megvan a középfokú vizs­gája, a latinnal és a némettel {le­dig most kezd foglalkozni. Ha mindezek után még marad nyúl­farknyi ideje, kézimeccsekre jár, ugyanis a barátja az Olajbányász együttesében bűvöli a labdát. Egyébként 190 centi magas, és olyanokat lő a lasztival, mint az ágyú. Mindezeket nem elretten­tésként, inkább tényként írom le ifjú férfi olvasóink megnyugta­tására... D. Sz. M. Egy értelmiségi házaspár családi vállalkozásban - a megélhetési kényszerek hatására és a Kertváros egy részének jobb ellátása érdekében - boltot nyitott saját házuk egyik szobájában, a Debreceni u. 51. szám alatt. Vállalkozói kölcsönt vettek fel, szaladtak fűhöz-fához, árut szereztek be, idegeskedtek, de az üzlet az elmúlt napokban, Holi vegyeskereskedés néven megnyűt. Mint a neve is mutatja, ez egy afféle szatócsüzlet, ahol csak nadragulya nem kapható, vagyis Szentiványi Zoltánék - a tulajdonosok - sokféle vásárlói igényt próbálnak kielégíteni. Árulnak (hét közben délutánonként, hétvégeken egész nap) kutyaeledelt, horgásztermékeket, könyveket, ajándéktár­gyakat, idényjellegű holmikat, vetőmagokat, ital-, dohány- és vegyi árukat. Az üzlet példája annak, hogy mire kényszerül az értelmiség manapság (is), de annak is, hogy ma Magyarországon lehet és kell vállalkozni. • • Önszerveződő nagycsaládosok- Milyen hatással vannak a nagycsaládosok életfeltételeire napjaink társadalmi-gazdasági változásai? - kérdezem csipetnyi egyesületi irodájában dr. Rotyis Györgytől, a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Nagycsaládo­sok Egyesületének (NSZME) el­nökétől.- Ezzel a sok változással sok­kolva vannak az emberek. Úgy vélem, hogy az elkövetkezendő két évben sem lesz ez másként. Úgy mondanám, hogy intézmé­nyesítve van a kilátástalanság. Ha ízlik, ha nem: egyél! Az egyik városbéli ismerősöm felesége napközis nevelő. Ennél fogva kötelező az iskolában étkez­nie. Jobban mondva nem kell meg­ennie azt a valamit, amit étel gya­nánt eléje tesznek (ha megteszik), de ki kell fizetnie az árát, mely az állam által alaposan megtámogat­va is jelentős összeg havonta. Fér­je, betegségsége miatt, nem étkez­het a nagyvállalatnál, ahol dolgo­zik, ezért az asszonyka kénytelen otthon megfőzni minden napra az ebédet. Legszívesebben maga is együtt költi el párjával a levest és a másodikfélét. Nem csoda, ha az iskolában már nem kívánja meg az egyébként sem kívánatos híg ká­posztát vagy sűrű tésztalevest. De neki fizetni kell. Nem döntheti el, mi az, amire fordíthatja a néha idegőrlő munkával megkeresett, a létminimumot éppen csak megha­ladó fizetését. Talán egy hétig is tudna ebből a csaknem 500 forint­ból főzni otthon. De nem teheti, neki minden hónapban hozzá kell járulnia ennyivel a maradékon élő disznók hizlalásához. Egy bizonyos, régről származó rendelet nem teszi lehetővé a sza­bad választást. Azért jött létre ilyen megkötés a pedagógusok és a konyhai dolgozók felé, nehogy valamelyikőjüknek is eszébe jus­son elenni a gyerekek elől az enni­valót, vagy ha már el is eszi, leg­alább legyen megfizetve. A neve­lők bizalmatlanságnak veszik ezt a kötelezettséget, csak az jelent né­mi elégtételt számukra, hogy az annak idején valószínűleg önma­gából kiinduló illetékes, aki ezt ki­eszelte, nincs már rendíthetetlen­nek hitt posztján. Bár lehet, hogy neki nem okoz gondot ma sem a mindennapi kenyér előteremtése. Ez a még meglévő rendelkezés anyagilag és erkölcsileg is gondot jelenthet a pedagógusoknak. Alap­vető személyiségjogot sért valakit arra kötelezni, hogy megegyen olyasmit, amit nem kíván. Nem is beszélve arról az oldaláról a dolog­nak, hogy az ilyen célra fölös­legesen kifizetett költségvetési tá­mogatás is jelentős összeg, amit az ósdi szabály eltörlése esetén oko­sabb célra lehetne fordítani. bakos Százan egy állásért... Tűzoltó legyek vagy katona? Ne! Inkább portás! így lehetne viccet is csinálni abból, ami sajnos korántsem vicc. A szolnoki Szigligeti Színház nemrég egy egyszerű hirdetést adott fel, melyben férfi portásokat keres­nek a március végén elkészülő új színházba. A hirdetésre, amelyben az itt említetten kívül semmi más infor­máció nem szerepelt, közel százan jelentkeztek. Ez a szám is mutatója a növekvő munkanélküliségnek, de a megélhe­tési gondoknak is. A jelentkezők kö­zött ugyanis húszévestől 65-70 éve­sig mindenféle korosztály szerepelt. Nyugdíjasok azért, mert a nyugdíjból egyre kevésbé lehet megélni. Rok­kantnyugdíjasok azért, mert ezt a munkakört talán még maguk is el tudnák látni, feleslegességérzetük csökkenne. Fiatalok azért, mert lét­számfelettiek lettek valahol, és elbo­csátották őket. Még fiatalabbak azért, mert még be sem jutottak egyetlen munkahelyre sem. A korosztályok széles skáláján túl érdekes még a jelentkezők foglalko­zás szerinti megoszlása is. Jelentke­zett az állásra tűzoltó, több katona­tiszt (többnyire nyugdíjasok), moz­donyvezető, mérnök, taxis, kereske­dő, börtönőr, gazdasági igazgató, mezőgazdász, munkaügyi előadó, volt telefonközpontos, gépészmér­nök és még sokan mások. Szomorú szereposztás? Lehet. El­gondolkodtató aránypár. Százan egy ellen. Mindenesetre legyünk optimisták: a százból valakinek mindig sikerül - és már ez is jó hír: eggyel kevesebb munkanélküli Szolnokon. (iksz) Kaptafák beteg lábakhoz Menjen előttem, és megmon­dom, mi a baja. Kitaposott a cipők széle, mert fáj a talpa? Rossz he­lyen kopik, mert helytelen a tartá­sa? Épp csak érinti egyikkel a ta­lajt? Éz egy rossz lépés volt - álla­píthatja meg a jó szemű ortopédci­pész, ha beteg lábat figyel. Eszébe jut aztán az is, hogy minél hama­rabb orvosolni kell a fogyatékossá­got, mert ellenkező esetben tovább romlik a végtag állapota. A gyógy- cipőhasználat megakadályozhatja azt, hogy a szabályos másik lábnak is baja legyen. Sályi Zoltán szolnoki cipész 3500-4000 pár kaptafát őriz mun­kahelyén, a Gyógycipő Kft.-nél. Ennyi ugyanis azok száma a me­gyében, akik gyógylábbeli haszná­latára kényszerültek. A faformák között bizony nincs két hasonló. Jönnek ide az ország távolabbi tá­jairól is. Elégedettek az itteni mun­kával. Meg is kérdezik a más vá­rosban dolgozó szakemberek: Hol készült? A lassan kihaló szakma mesterei figyelik a másik munká­ját, számon tartják egymást. A megyeszékhelyen dolgozó, félnapos munkát vállaló nyugdíjas ■ iparos munkája több, mint egy át- , lagos cipészé. A szakmát termé­szetesen meg kell szerezni, ám a tapasztalatok szerint tizenévesen „ötösre” szinten ajánlatos elsajátí­tani az ismereteket ahhoz, ha 25 éves korára valódi szakemberré kí­ván fejlődni valaki. Ez lehet a fő oka annak, hogy kevesen vállal­koznak e hivatásra. A kezdőknek 10-12 órát kellett dolgozni, és még így sem volt biztos, hogy 30 éves korára anyagilag egyenesbe kerül. Ki tudja kiböjtölni ezt az időt? Az előttünk álló papírlapon egy beteg láb rajza. A bal lábfej jobbra ferdült. Az is kiderül belőle, hol nőttek bütykök. Az orvos a vényre ráírja az adatokat, ám a mester is megvizsgálja a lábat, a fejében le­fényképezi. Egy pár lábbeli elkészítése egy napot vesz igénybe. A polcon sor­ban várják tulajdonosaikat a kész áruk. Az egyikben 22 cm magas parafaprotézissel korrigálják a ter­mészet hibáját. Betétnek itt e nedv­szívó anyagot használják, máshol műanyagból öntik a formát. Sajnos a rendszeresen visszatérő vásárlók ötödénél idővel módosítani kell a félretett kaptafát, új cipőt kell ké­szíteni. SZ. z. Nincs garantálva egy korosztály felé sem a szociális biztonság. Óriási gond, hogy nem telik a családoknak megfelelő minősé­gű étkezésre. Elég, ha körülné­zünk a piacon a zöldségárak kö­zött. Pedig a vitaminok, ásványi anyagok hiánya megbosszulja magát a megszületendő gyer­mekek egészségén. Viszonylag jobb életkörülmények között é- lők is létbizonytalanságba kerül­nek, a középkorosztály többsége lecsúszik.- Kapnak-e közvetlen jelzése­ket a nagycsaládosok életkörül­ményeinek romlásáról, és mit tudnak tenni ellene?- Rendszeres jelzéseket ka­punk arról, hogy nagycsaládo­sok lesznek munkanélküliek. Je­lenleg nincs jogszabályi védel­mük. Pedig ez a gyermekek nagy száma miatt a társadalom számá­ra is fontos kellene, hogy legye»». A NOÉ (Nagycsaládosok Orszá­gos Egyesülete) vezetése célul tűzte ki a szociális munkabizott­ság megerősítését, éppen a jog­szabályváltozások kezdeménye­zése és az érdekvédelem koordi­nálása miatt. Az utóbbi a NOÉ szervezett családjaira vonatko­zik, nem hagyja azonban figyel­men kívül a többi nagycsaládost, de a fiatalkorúak és az idősek rétegét sem. Valószínű, hogy he­lyi szinten is ki kell alakítanunk egy szociális kérdésekkel foglal­kozó munkabizottságot. Hiszen sokszínűségünkből adódóan megfelelő szakemberek vannak tagjaink között. A közvélemény talán nem tudja: Szolnok város egyik alpolgármestere elnökségi tagunk, szintén nagycsaládos.- Számíthatnak-e külső segít­ségre nehézségeik könnyítésé­ben?- Egyre inkább szűkülnek a korábbi források. Ennek gazda­sági okai vannak. Az új típusú szervezetekkel másfajta kapcso­latot kell majd kiépíteni. Az ön­kormányzattól a további műkö­désünk alapfeltételeihez várjuk a segítséget. Olyan helyi és orszá­gos pályázatokat írjanak ki, ahol teljesen világos, hogy a csalá­dokban mire lehet felhasználni az elnyert anyagi eszközöket. Társadalmilag is hasznos lenne, ha a családokban meglévő érté­kek, a sokféle energia felszaba­dulhatna.- Miben tudnak az egyesületi tagok egymáson segíteni?- Elvünk az, hogy olyan tagja­ink legyenek, akik nem passzí­vak, nemcsak kapni akarnak, de „adnak is magukból” a közös­ségnek. Szakértelmükkel, a má­sik felé fordulással, „ki mihez ért” alapon. Szélesíteni kíván­juk a jövőben az önsegítő tevé­kenységünket. Szervezünk egészségmegőrzési és életmód­dal kapcsolatos programokat. Ä mindennapi családi élet prakti­kus szervezését is segítjük anyag- és áruellátással (kedvez­ményes mosópor, cukor, térítés- mentes ruha és egyéb akciók­kal).- Az önkormányzat felé Önök milyen problémákat vetnének fel, és miben ajánlanák fel isme­reteiket?- Reméljük, hogy sikerül fel­váltani a város vezetése felé meglévő eddigi esetleges kap­csolatokat egy rendszeressel. Mi nyitottak és véleményünkkel nyilvánosak vagyunk. Hogy kí­váncsiak lesznek-e erre? Remél­jük, igen. Mindenképpen fel­ajánljuk akár egyes konkrét ese­tek megoldásához is a segítsé­günket, információt nyújtunk, hiszen jól szervezett kiscsoport­jaink működnek Szolnokon. Jó lenne, ha az önkormányzati munkabizottságokba a nagycsa­ládosok közül is képviseletet kémének. Szívesen állunk ren­delkezésükre szakértelmünkkel, tapasztalatainkkal. Csirke József Az oldalt összeállította: Szurmay Zoltán Fotó: Illyés Csaba Értelmiségi boltosok Egyetemre készül a Tisza-tó szépe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom