Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-21 / 44. szám
4 Néplap 1991. FEBRUÁR 21. A szerkesztőség postájából Táppénzre várva Múlt év december elejétől a mai napig is betegállományban vagyok, feleségem decemberben végig azon volt. Munkahelyén nincs táppénzkifizetés, így január elején elküldték a táppénzes papírját a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatósághoz. Január 15-éig türelemmel vártuk a tápénzt, azonban 31-ig sem kaptuk meg. Ekkor telefonon érdeklődtem az igazgatóságon: bemutatkoztam, amit egyetlen esetben sem viszonoztak, és amint belekezdtem a mondandómba, tovább kapcsoltak - mígnem a negyedik, de már az illetékes hölgynél tartva, megszakadt a vonal. Nem adtam fel. Végül megtudtam, hogy a decemberi táppénzek számfejtését (feldolgozását) még nem kezdték el, de kiemelik a többi közül és számfejtik, postázzák. A mai napig (február 12.) nem kaptuk meg. A munkabérből havonta vonják a járulékot, ezért úgy érzem, nem adomány a táppénz, hogy akkor fizetik, ami-' kor akarják, hanem jogos járandóság. Családom a jelenlegi helyzetben nem engedheti meg azt a luxust, hogy a TB Igazgatóság másfél hónapig használja a pénzünket. Mindezek után úgy gondolom, hogy a táppénzen túlmenően, jogosultak vagyunk az OTP-nél alkalmazott 1 -3 hónapra esedékes kamat kifizetésére is. Szabó István Szolnok A késve folyósított ellátásért- az érvényes szabályok szerint- nem tudunk kamatot Fizetni. Nem magyarázatként, de mégis elmondom, hogy a munkáltatók, a vállalkozók növekedése miatt, lényegesen emelkedett azoknak a biztosítottaknak a száma, akik nem a kifizetőhelyeken, hanem tőlünk kapják meg az ellátásukat. Létszámunk, ügyviteli feltételeink viszont változatlanok. Ezenkívül januárban került sor - épületen belül - az egységek átköltözésére, mely átmenetileg hátráltatta a munkát. Az érintett munkatársakat figyelmeztetésben részesítettem, ugyanakkor az igények feldolgozásának gyorsítására is intézkedtem.” Csak zsákokban vihetik a szenet Valaki(k) hibájából - a tél kellős közepén - szénhiánnyal küszködik az ország. Már késő azon meditálni, hogy miért, hogyan fordulhatott elő, de azt mégiscsak szeretnénk tudni, hogy ezért ki a felelős? Erről ugyanis mélyen hallgatnak. Már nem tudom szó nélkül hagyni, ami a tiszatenyői TÜ- ZEP-telepen zajlik hetek óta. A beérkező szén kiadását a helyi telep vezetője korlátozza (egyénenként 5-10 mázsát adnak), ez rendben van, hiszen a kevésből több helyre jut. De nem értek egyet azzal, ahogyan a kétkezi munkással és a sok idős nyugdíjassal bánik a telepvezető. Például csak zsákokban ad szenet! Azért nem tudtam egy kis szénhez jutni, mert a zsák darabja 30 forint, amit használat után akár el is dobhatunk, mert nem lehet tisztára mostni. Vagy ha mégis, nagyon sok drága víz kellene hozzá. Nyugdíjas vagyok és súlyos beteg, de most nem is ez a lényeg, hanem az, ahogyan az emberek - kiszolgáltatott helyzetben - hajlonganak a telepen ebben a lucskos, hideg időben, és kis lapátokkal rakják zsákokba a szenet. Hiába fogadnak fuvarost, az is csak zsákokban viheti el azt a pár mázsa tüzelőt. (Még jó, hogy tavaly októberben 24-26 mázsa szenet vásároltam, ám ebből csak estefelé tudok egy kicsit befűteni.) Az a meglátásom, sok már a „kiskirály”, s így lesznek egyre fásultabbak, közömbösebbek az emberek, akik később a munkájukat sem tudják megfelelően ellátni. És az már kinek lesz jó? Bencze Lászlóné Tiszatenyö Gyógy(szer)tár Február 11., délután háromnegyed négy, havas eső esik. A szolnoki, Kossuth téri gyógyszertár tömve, az emberek fürtökben állnak a számlázó- és kiadóablaknál - viszonylag fegyelmezetten, de mégis türelmetlenül. A gyógyszertárban rosszabb a helyzet, mint egy évvel ezelőtt. A várakozás ideje megnőtt, a gyógyszerek kiadása lelassult. Ez pedig egyértelműen a szervezetlenségre vezethető vissza. Egy feliraton elnézést kémek a számítógép alkalmazásáért! Ennek alapján - a számítástechnikát nem ismerő emberben - az a vélemény alakulhat ki, hogy a számítógép csak hátráltatja a munkát. Az a véleményem, hogy itt egyedül a pénztár tud eleget tenni a követelményeknek, és a szakszerű, gyors kiszolgálásból - a számítógép alkalmazása mellett sem lehet engedni! Ha egy számítógép a megválasztott program miatt nem bírja az ütemet, be kell állítani kettőt, s ha nincs rá lehetőség, az egyetlen munkáját kell meggyorsítani - a legszükségesebb adatokkal; a gyógyszerkiadóból is lehetne még egyet kialakítani. (Eredetileg is volt.) A kiadó előterében a népi gyógyászati szerektől kezdve a Liberóig minden megtalálható. A kínálatra szükség van, de a kirakatot úgy kell kialakítani, hogy az ne akadályozza a gyógyszerész munkáját. A személyzet létszámát nem ismerem, ottjártamkor hárman dolgoztak, ketten az irodában voltak. Hogy miért írtam le mindezt? Mert a gyógyszertárban 45 percig álltam sorban, s a kiadóablaknál derült ki, hogy az általam vásárolt Castellánit csak fél óra múlva kaphatom meg blokk ellenében. Legalább tegyék lehetővé, hogy eldönthes- sem: kell-e nekem ennyi várakozás után Castelláni vagy nem, de még az árazónál. Természetesen otthagytam a blokkot, és továbbra is állítom, hogy a számítógép tökéletes, a szervezéssel van baj! (Pontos névvel, címmel kaptuk e sorokat.)- G. T. Hónapok óta így néz ki Szolnokon a Pipacs tér. Amennyire szép a neve, olyan csúnya a tere. Sokan kérdezik, hogy lehet ott közlekedni? (Fotó: T. Z.) Levél az olvasóhoz Kedves Olvasóink! Ezúttal a szerkesztőség ír levelet Önökhöz, s kéri szíves figyelmüket. Elmondhatjuk, jó érzéssel tölt el bennünket, hogy naponta sok-sok levelet kapunk Önöktől, melyben bánataikat, gondjaikat osztják meg velünk - nagy ritkán örömeiket is; ügyeik elintézéséhez, problémáik megoldásához kérik közbenjárásunkat, vagy az élet legkülönbözőbb területein szerzett jó és rossz tapasztalataikat írják meg. Leginkább az utóbbit, de hát mit tegyünk, ha most ilyen a világ? Mint tudják, leveleikből hetente két oldalnyit válogatunk, s e rovatban adjuk közre - hétfőn és csütörtökön. A többivel egyéb módon foglalkozunk. Ha szükséges, egy-egy dolognak utánajárunk, olykor az illetékes szervek kivizsgálását kérjük, és számtalan kérdésben tájékoztatást, jogi tanácsot adunk. Bár a levéláradatból, a visszajelzésekből érezzük, tapasztaljuk olvasóink bizalmát, mégis elszomorító, hogy az utóbbi időben nőtt a névtelen levelek száma. A mások érdeklődésére is számítható véleményüket, figyelemre méltó, konkrét bírálatukat sem írják alá. Legalább szerkesztőségünk előtt fedjék fel magukat, hisz kérésükre a háttérben maradhatnak. Olvasóink bizalmával még soha nem életünk vissza, és ezután sem lehet másképp. Ha kell, a monogram közlésétől is eltekintünk, de a névtelen levelekkel nem tudunk foglalkozni. Továbbra is szeretettel, megértéssel várjuk leveleiket. Véleményükre, bizalmukra számítunk, és amiben csak tudunk, segítünk. „Már-már attól félek, összeroppanok” Szeretném, ha minél többen taposnák a kamatadóból kivizető utat, mert ezt a terhet már nagyon sokan nem bírjuk el. Akkor ugrottak fel a lakásárak, amikor 1986- ban beköltöztem egy alaposan lelakott lakótelepi házba. A kislányomnak szeretném továbbra is megtartani, de nem tudom, majd sikerül-e? Ugyanis ötödik éve egyedül élek, szabadságaimat is munkával töltöm, de a végeredA tárgyalóteremből Szomszédoló garázdák Egy község, város se büszke arra a „fiára”, aki viselkedésével, kötözködő természetével vagy mondjuk enyves kezével rossz hírét kelti a településnek. Nem büszke rá, hiszen az ilyen ember nemcsak önmagát, de a települést is lejáratja. Egyenesen bosszantó, ha ráadásul nem helyi lakos követi el a törvénysértést, hanem a szomszédból, más városból vagy községből jönnek, hogy megzavarják az emberek nyugalmát. Ilyen szomszédoló vendéget kapott Jászberény az elmúlt év nyarán Lendvai György, Nagy- káta, Temető utca 6. III/10. szám alatti lakos személyében. A nagykátai vendég több fiatalember társaságában „ugrott át” Jászberénybe, hogy a Pannónia bárban kimulassák magukat. Azért ott, mert a bár sokáig nyitva. A szomszédolók legifjabb tagja az akkor még fiatalkorú Váradi Zsolt, Nagykáta, Jászberényi út 34. szám alatti lakos. A mulatság olyan volt, amilyen lenni szokott azon a helyen (kiskocsmát és osztályon felüli bárt egyformán beleértve), ahol italt mérnek, és az „eredményességet” az eladott szeszesital mennyiségével számolják. A Pannónia bárban is, ahol a helyi legény csúnyán nézett a szomszédból jött legényre. Valamelyik véletlenül meglökte a másikat, de mert egyikük sem hitt a véletlenben, hát kitört a vihar. Eleinte csak a nagykátai Lendvai és a jászberényi Darabont Zoltán felesegetett egymással. Ott volt azonban mindkettőjük baráti köre, így a páros vitából csoportos veszekedés lett, és hamény: a pluszkeresetem elviszi az adó. Örömmel vártam a 25. éves jubileumi jutalmamat, de újabb szmorúság ért, mert abból is jócskán levontak. (Csaknem 3000 forinttal kaptam kevesebbet kézhez, mint amennyi adó nélkül járt volna.) Most ott tartok, hogy az OTP-hitel 50 százalékát nem tudom kifizetni, de a havi plusz 1500 forintot sem. No de a lakásomat mégsem adhatom marosan tömeges lökdösődéssé fajult. A legelszántabban Lendvai heveskedett, mintha csak bizonyítani akarná, hogy ő nem akárki, hiszen a Nagykátai Városi Bíróság - különböző bűncselekmények miatt -1 év próbaidőre bocsátotta. Kíméletlenül Darabont arcába fejelt, súlyos törési sérüléseket okozva. A jegyszedő (mellesleg kidobó) megelégelte a kiskocsmára emlékeztető „mozgolódást”, és közbelépett. Kipenderítette az ajtón Darabont Zoltánt, és hogy ne vádolják részrehajlással, egy nagykátai vendéget is kitessékelt. Udvariasabban, mint a jászberényi Darabontot, mert az, amikor kilökték a bárból, elterült az utca kövén. Lendvai és Váradi mintha csak erre vártak volna, odasiettek a földön fekvő emberhez. Váradi akcióba lépett: ahányszor Darabont megpróbált feltápászkodni, Váradi egy-egy rúgással visszaparancsolta a földre. A Jászberényi Városi Bíróságon Táborosné dr. Varga Rozália tanácsa hozott ítéletet a szomszédoló garázdák ügyében. Mivel Lendvai György bűncselekményét a próbára bocsátás időtartama alatt követte el, a nagykátai és a jászberényi ügyet együtt tárgyalta. A bíróság ezért lopás, bűnpártolás és súlyos testi sértés miatt 8 hónap börtönbüntetésre és 5 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Váradi Zoltán garázdaság vétsége miatt 80 napi tétel pénzbüntetést kapott. (Az egynapi tétel összege 60 Ft.) Az ítélet jogerős.- ésalel! Már-már attól félek, hogy összeroppanok. Remélem, hogy a törökszentmiklósi Tóth János úr akciója, aki - tiltakozva a kamatadó ellen - országos aláírásgyűjtést indított, eredménnyel jár. Magam is csatlakozom a tiltakozók táborához, és abban bízom, hogy a sorsunk mégiscsak jobbra fordul. K. L.-né Kisújszállás Hozzászólás cikkeinkhez * A MAY az utas elnézését kéri Megy a gőzös, megy a gőzöseim alatt, január 28-án szóvá tettük, hogy a szolnoki vasútállomás információs irodájában dolgozó hölgy a Vecsésre tartó utas kérdése felett értetlenkedett; keresztkérdéseivel szinte „kiosztotta”, mígnem a szombati menetrend helyett hétköznapit ismertetett vele. A Magyar Államvasutak Debreceni Igazgatóságától Pinczés Imréné osztályvezető ezzel kapcsolatban az alábbiakat írta: Az információs iroda dolgozója január 29-től betegállományban van, szanatóriumi kezelés alatt áll, ezért az ügyben nem tudták meghallgatni. Az utassal szemben tanúsított helytelen magatartásáért, a téves információért ezúton kémek elnézést. A szolnoki állomásfőnök útján intézkedett, hogy hasonló eset a jövőben ne fordulhasson elő. Múló és málló idő (Fotó: Illyés Csaba) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Mit szóljanak a tiszajenői vásárlók? ban, az viszont igen messzire esik, és az idős emberek rossz időben, a rossz úton nem mernek távolabbra elindulni. A mai gazdasági helyzetben alapvető követelmény, hogy minden egység élén hozzáértő szakember legyen. Az élelmi- szer-kereskedelmre, a boltokra ez nem vonatkozik? Egyre több keresett cikk hiányzik a polcokról, de az italféleségekből sosincs hiány. Olykor már mozdulni sem tudunk a boltban azoktól, akik az italt szorongatják. Reméljük, az illetékesek mielőbb rendet tesznek a kereskedelemben, az üzletek környékén. Végezetül azt üzenem a kengyelieknek: örüljünk, ha a pénzünkért egyáltalán vásárolhatunk - lesz ez még rosszabb is!? Csíkos József TLszajenő Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a „Gondoljanak a falvakra, községekre is!” című, február 14-i olvasói levélhez, melyben a kengyeliek panaszkodtak. Mint írták, nem jut el hozzájuk az olcsó élelmiszer- és ruhanemű, holott már sok helyen kedvezményes akciót rendeznek hétvégeken. Vajon mit szólnának, ha olyan helyzetben lennének, mint a tiszajenőiek, ahol az úgynevezett Kis ABC-ben (514- es számú) nem lehet fehérkenyeret kapni? Az üzletvezetőnek ugyanis az a véleménye, hogy jó nekünk a félbarna is, hiszen az az olcsóbb. Úgy vélem, jogosan vetődik fel bennünk a kérdés: ha már az árak a csillagos égig nyúlnak, a pénzünkért miért nem kaphatjuk meg azt az árut helyben, amit szeretnénk? Nincs például házi jellegű tészta. Mondhatják ugyan, hogy van a másik boltPipacs téri gondok Olvasónk sérelmére a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól kértünk választ. Dr. Bagdi László igazgató az alábbiakról tájékoztat: „Szabó István panaszát kivizsgáltam, és megállapítottam, hogy az indokolt, és a táppénz késedelmes folyósításáért szíves elnézését kérem! Felesége igénye január 7-én érekezett hozzánk, melyre a táppénzt legkésőbb február 5-ig folyósítani kellett volna. Ehelyett a 7.106 forint táppénzt csak február 18-án postáztuk. Ugyanakkor azt is megállapítottam, hogy a telefonon történt reklamáció alkalmával dolgozóink kifogásolható módon jártak el.
