Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-20 / 43. szám

Néplap 1991. FEBRUAR 20. nyílt ter Címzett: az MSZMP Karcagi Alapszervezete Kik az Arturo Uik? Az MSZMP Karcagi Alap- szervezete részéről az Új Nép­lapban 1991. február 13-án meg­jelent cikket olvasva az alábbi megjegyzést kívánom tenni: Minden idők egyik legna­gyobb zsarnokának 1953-ban bekövetkezett halála után az a bomlási folyamat, amely a nép­elnyomó diktatúrák vezéreinek elsöprésével egészen a közel­múltig tartott - az mutatta meg, hogy kik az igazi „Arturo Uik”. És ezek, Istennek hála, már meg lettek állítva. Rájuk valójában illik a jelző. Ók azok voltak. De azok nem, akikre Önök gondolnak. Az „önkényes jelké­pes földfoglalók” - azok a „népi demokráciában” jogfosztott, meggyötört málenkij robotot, in- temálótábort megjárt, börtönvi­selt, összevert, porig alázott, va­gyonától megfosztott, türelmük végső határán lévő parasztok, akik e folyamatot jelképesen csi­nálják. Vagy talán az a több tíz­vagy százezer ember, akik a kar­cagi és más példák nyomán, ha még mindig halogatódik a föld­törvénytervezet, és hasonló jel­képes akcióba kezd igazságuk érvényesítésének igazolására, az mind „Arturo Ui” lenne? Téves elgondolás, aki azt hiszi, hogy az FKgP „egyes képviselői” prog­ramjukat a nemzet érdekei fölé helyezik. E párt be fogja tudni bizonyítani, hogy programja megvalósulásával a föld minősé­gének megfelelő, a tulajdonos akarata szerinti érdek, és nem kényszertermelés lesz a gazzal borított és parlagföldeken. Hogy milyen program volt a nemzet érdekei fölé helyezve - azt legtöbben keserű tapasz­talatokból tudjuk. Törvényellenesek az említett megmozdulások? A jelenlegi al­kotmány és jogszabályok szerint igen, mondják erre az okosok, de megkérdezem Önöket, törvé­nyes cselekedet-e bárhol a nagy­világban az olyan rablóhadjárat, amit több százezer parasztember ellen elkövettek? A törvénysértéseknek és a földelvételnek áldozatul nem esett emberek, akik e szörnyű­ségben nem érintettek - vajon mit szólnának hozzá, ha ingat­lanukra és bármilyen ingóságuk­ra Állam bácsi rátenné a kezét? A józan észnek ellentmond, ha erre bárki is azt felelné, hogy szívesen odaadjuk, és visza sem követeljük. A történelem bizo­nyítsa: népünknek évszázado­kon át sokat kellett harcolni az igazságtalanság sötét erői ellen. Nem e jelképes földfoglalással van veszélyben a nemzet jövője, hanem sokkal inkább a történe­MDF-gazdakörök II. országos értekezlete A kárpótlási törvénytervezethez 1. / A tervezet 2. paragrafusa foglalkozik a kárpótlásra jogo­sultakkal. Ennek 3. pontját a kö­vetkezőképpen kérjük módosíta­ni: Ha valamely leszármazó el­halt, és nincs leszármazója, a kárpótlást örököljék a vele egyenrangú megmaradt felmenő utáni leszármazók. 2. / A 3. paragrafus 1. bekez­dés: Meg kell határozni, ki méri Az új Néplap politikai vitafóruma lem kerekét visszafordítani aka­ró meglévő kis „Arturo Uik” mesterkedései által, akik sötét szemmel az évtizedeken keresz­tül egekig magasztalt, de bizo­nyítani nem tudó elbukott társa­dalmi rendben látják még min­dig a világosságot. Guth Sándor Szolnok fel a kár méretét, annak alapját, és ha a károsult nem ért egyet a döntéssel, jogorvoslatként hova fordulhat? A parlamenti képvi­selők mérjék fel a szorzókulcsok megfelelő voltát, és azt javítsák úgy, hogy a kárpótlás mértéke arányban legyen a kárpótolt tárgy jelenlegi értékével. * A törvényjavaslat alapján Kárpótlási számítás Gyakorlati példával kívánom bemutatni, hogy valójában mennyire kis értékű és jelen mér­tékében is csupán „jelképes” az a kárpótlási összeg, amely va­gyonjegy formájában kiadható a károsultnak. Egy elhalálozott szolnoki pa­rasztember özvegyasszony le­ányát 400 aranykorona földtulaj­don, 100 négyszögöl belvárosi telek és száz négyzetméter alap- területű téglaalapon nyugvó, vá­lyogfalazatú családi ház után il­letné meg kárpótlás. A lerombolt tanya, adótarto­zás fejében elvett két tehén, egy ló, elárverezett bútorok, stb. tu­lajdona ma már nem igazolható. Az örökös nem tud gondos­kodni a föld megműveléséről, amennyiben az azt birtokló Á. G. és téesz megvenni vagy haszon­bérbe venni nem akarja. így kár­pótlásul csak vagyonjegyeket kap. A házat és telket 1955-ben 40 ezer forint adótartozás fejében államosították, a 100 aranykoro­na értékű földet 1967-ben az örö­köstől megváltottak. 300 arany­korona értékű föld tisztázatlan, körülmények között Á. G.-és té­eszek tulajdonába került. Végez­zük el a kárpótlási számításokat: A ház és telek jelenlegi értéke együttesen 1,5 millió forint lehet hivatalosan. Valójában a forgal­mi érték elérheti a 2,5 millió fo­rintot. A kárpótlási alapösszeg: 370.000 Ft Levonandó a volarizált adó összege: 4,6 x 40.000 Ft = 184.000 Ft Vagyonjegy értéke: 186.000 Ft A földért nyújtandó kárpótlás maximális értéke 400 x 1000 Ft = 400.000 Ft után 240.000 Ft Levonandók: megváltás 6500 Ft x 4,5 = 29.250 Ft adótartozás átlagértékben vo- larizálva 10.000 Ft x 4,6 = 46.000 Ft Összesen: 75.250 Ft Vagyonjegy értéke: 240.000 - 75.250= 164.750 Ft Az 1. és 2. vagyonjegy együt­tes értéke: 350.750 Ft Csak egy megjegyzés: 1938- ban egy 20 aranykorona értékű földterület értéke 1100 pengő volt. Említett családi ház 6000 pengőt, tégla kivitelben 10 ezer pengőt ért. A 400 aranykorona értékű föld árán két szép kőházat lehetett építtetni. Ez az arány 1945-ig megmaradt. Bogdán Béla Szolnok A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Jász-Nagykun-Szolnok Városi Szervezeteinek FELHÍVÁSA a Kormányhoz és a Parlamenthez A kormánypártok és több parlamenti pártba választási kampány során és azt követően többször ígéretet tett arra, hogy a magyar nép ellen az elmúlt rendszerben elkövetett gazdasági és politikai bűnökért megkezdi az elszámoltatást! Ez a mai napig sem történt meg! Ennek hiányában a kormány és a parlament elveszíti minden erköl­csi alapját, hogy a társadalomtól súlyos áldozatokat követelhessen a gazdasági válságból kilábaláshoz! Milliók várják a megígért elszámoltatást, mert így nem rend­szerváltásként, hanem hatalmi átmentésként értékeli a nép a kialakult helyzetet! Ä tömegekben már fennálló feszültségek beláthatatlan következmé­nyekkel járhatnak! A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazda- és Polgári Párt felszólítja a parlamentet és a kormányt, hogy 1991. első negyedévében a kérdést ismét tűzze napirendre! 3. / A kárpótlás mértéke: 4. pa­ragrafus 1., 2. bekezdés. Ez elő­írja, hogy a megállapított kárnak a sávos degresszív kulcsszámú számítási módszerrel kiszámított értéke lehet a kárpótlás mértéke, melynek felső határa ötmillió fo- rint. Állásfoglalásunk ezzel szemben: A kárpótlás mértéke legyen 10 millió forint, ugyanak­kor a sávos degresszív kulcsok számítási módszer alkalmazásá­tól tekintsenek el. Helyette egy­formán az állam költségeinek fi­nanszírozása érdekében egysé­gesen mindenkitől 5 százalék kerüljön levonásra. 4. / A kárpótlás módja: 5. pa­ragrafus 1-4. bekezdés: a kárpót­lási jegy államadóssághoz ha­sonló mértékű és csak 3 évig tartó kamatozásával nem értünk egyet. Csak az egyéb értékpapí­rok kamatát lehet elfogadni, és így kamatozzon a felhasználás időpontjáig. Tiltakozunk az ellen, hogy a kormány a vagyonügynökség kérésére 6 hónapra letilthassa a kárpótlási jeggyel való vásárlási lehetőséget. Ezt a 6 hónapot kér­jük 2 hónapra csökkenteni. Nem fogadható el továbbá, hogy a kár­pótlási jegy 5-20 százalékig le­gyen felhasználható állami va­gyon vásárlására, sőt egy vásárló esetén további csökkentésre le­gyen módja az Állami Vagyon­ügynökségnek. Javaslatunk a kárpótlási jegy az állami vagyontárgy teljes ér­tékéig felhasználható legyen, sőt a kárpótlási jegy tulajdonosa elő­vásárlási joggal rendelkezzen. A kérelem benyújtási lehetőségét egy hónapról három hónapra ja­vasoljuk változtatni, és egyben a jogosultság 5 évig ne évüljön el. Az ügyintézés viszont 6 hónap alatt fejeződjön be. 5. / A termőföldre vonatkozó sajátos szabályok: 12. paragrafus A változat: Tá­mogatjuk az AK-érték 1000 Fo­rintban történő megállapítását. A sávos degresszív kulcsszámú számítási móddal itt sem értünk egyet. Javaslatunk mint az előb­biekben, az egyöntetű kárpótlási összeg 5 százalékos csökkenté­se. A 2. pont szerint azok kaphat­nak földet, akik helyben laktak X 991. január 1-jén. Ézzel szem­ben az a javaslatunk, hogy a helyben lakókon kívül mindazon földtulajdonos, aki aláírásával igazolja, hogy a visszakapott földjét megműveli és azon ter­melést folytat, bárhol lakik, föld­jét visszakaphassa. A 3. pontban szerepel: a földre jogosult, a kijelölt termőföld AK-értékben ki nem fejezett ér­téknövekedésének megtérítésére köteles. Ki kell egészíteni azzal, hogy ha anyagi helyzete nem en­gedi, másik terület kijelölését vá­laszthassa. A 4. pontban a föld kimérésé­vel kapcsolatos költség az igény­lőt terheli - helyette javasoljuk, hogy ez a költség az államot ter­helje. Az 5. pont 3 fős bizottságot jelöl ki a földrendezés végrehaj­tására. Ehelyett egy földrendező bizottság kialakítását javasoljuk minden helységben. Ebben a bi­zottságban vegyen részt a három legnagyobb pártból és az önkor­mányzatból 1-1 személy, vala­mint az igénylők által választott személy és az érdekelt gazdaság megbízottja szavazati joggal rendelkezőén, kiegészítve az il­letékes földhivatal tanácskozási joggal rendelkező szakem­berével. A törvényjavaslat mellett a gazdakörök II. országos értekez­lete javasolja, hogy a parlament­ben állítsanak fel mezőgazdasági bizottságot. Szervezzen maga mellé mező- gazdasági szakemberekből álló szaktanácsadó testületet, mely­ben képviseltessék magukat a parasztság érdekvédelmét ellátó szervezetek. (Pl. a Gazdakörök Országos Elnökség tagjai, stb.) Kiskunmajsa, 1991. február 2. Dr. Török István az MDF Gazdakörök Országos Elnökségének tagja Másik MSZDP „Ma neked, holnap nekem” Február 5-én a Fővárosi Bíróság dr. Almási Mária tanácsa döntött a november 3-4-i XXXVII. MSZDP- kongresszus törvényessége ügyében. Gelencsér Béla és négy társa pana­szát megalapozottnak találta. A kongresszusi küldöttek delegálását és a kongresszuson történt vezető­ségválasztást az egyesülési jogot sér­tőnek és a párttörvénybe ütközőnek nyilvánította, érvénytelenítve a kongresszus határozatait, így termé­szetesen az új elnökség- és elnökvá­lasztást is. Ez a döntés alátámasztja az egyik küldöttünk által az MSZDP-kong- resszusról írt, a Néplapban megjelent tájékoztatóban foglaltakat, továbbá a megyei intézőbizottság röviddel a kongresszus után hozott határozatát, melyben elítélte a kongresszuson tör­téntjogsértéseket. A Dohány utcai kongresszuson el­követett visszaélések megerősítették azt a korábbi meggyőződésünket, amely szerint az ottani hangadókkal a továbbiakban erkölcsi és politikai közösséget nem vállalhatunk. A döntés alátámasztja a Vasas Szakszervezet székházában tartott MSZDP-kongresszus és a január 5-i megyei közgyűlésen megjelent alap­szervezetek irányvonalát. Elhatároljuk magunkat a Rácz Ist­ván és Varga Béla általi sajtónyilat­kozatoktól, közleményeiktől, az álta­luk a Dohány utcában kipróbált anti­demokratikus módszerekkel szerve­zett megyei küldöttgyűléstől és az ott hozott határozatoktól. (Egyikük a megsemmisített kongresszus mandá- tumvizsgáló bizottságának elnöke­ként (Rácz), másikuk az ottani jelö­lőbizottság elnökeként (Varga) fő felelőse az elkövetett törvénytelensé­geknek.) Támogatjuk az MSZDP ügyvivő­testületének határozatát, melyben áp­rilis 27-28-ra összehívta az új, min­den szociáldemokrata irányzatot egyesíteni hivatott XXXVII. kong­resszust. A megye minden szociáldemokra­ta alapszervezetének kongresszusi részvételét kívánatosnak tartjuk és támogatjuk. A magyarországi szoci­áldemokrácia becsületének helyreál­lítását csak az alapszervezetek és minden becsületes szociáldemokrata tagtársunk együttes munkája viheti sikerre. A Vasas szakszervezeti székházban megjelent alapszervezetek Kérdések és SZDSZ-válaszok A kárpótlásról A kárpótlási törvényjavaslat parla­menti tárgyalásán az SZDSZ képvise­lői, a részleges vagyoni kárpótlás elvé­nek elfogadása mellett, javasolták a kárpótlás állampolgári joggá emelését - azt, hogy minden magyar állampolgár kapjon 20.000 forint értékű vagyonje­gyet, amellyel részt vehetnek az állami vágyón privatizálásában. Ezzel kap­csolatban az alábbiakban, a leggyak­rabban felvetett kérdésekre válaszo­lunk. 1. Álláspontot változtatott-e az SZDSZ? Ismeretes, hogy „A rendszerváltás programjáéban elvetettük az ún. népi részvényszocializmus modelljét, amely szerint az állam teljes vagyonát ki kellene osztani az állampolgárok kö­zött. Mostani elképzelésünk nem jelen­ti a kérdéses modell elfogadását, nem javasoljuk a teljes vagyon ilyen kiosz­tását, sőt javaslatunk a privatizáció egyéb útjainak gyorsítását is szolgálja. 2. Nem értéktelen papírrongy lenne- e a vagyonjegy? A vagyonjegy mögött, ugyanúgy, mint a pénz mögött, az állam által ga­rantált beváltási ígéret áll. A pénzbe és a vagyonjegybe vetett bizalom alapja az állam iránti bizalom. A kormánynak és politikájának kell olyanná válnia, hogy bizalmat ébresszen önmaga és a pénz iránt. A vagyonjegy önmagában nem csodaszer, nem oldja meg gazda­sági válságunkat, áe. a gazdasági rend­szerváltás egyik első elemeként az ál­lampolgárok kezébe adja az állami tu­lajdon egy részét. Az emberek akkor nem bíznak a pénzben (és a vagyon­jegyben), akkor menekülnek tőle, ha hiánygazdaság van, vágy az infláció gyorsulásától tartanak. A vagyonjegy esetében az elkölthetetlenséget az je­lenti, ha kibocsátása után tulajdonosa­iknak nem ajánlanak fel megfelelő mennyiségű állami vagyont. Ez termé­szetesen elfogadhatatlan lenne. Ezen túl a vagyonra ideiglenesen nem váltott vagyonjegyek után kamatot kell fizet­ni. A legjobb módszernek az ígérkezik, ha a vagyonjegyet két részletben adják. A második részlet az első kamata len­ne. Mire megyünk 20.000 forinttal? A fejenkénti 20.000 forint családon­ként vagy néhány család összefogásá­val már jelentős tőke. Némi saját tőke, hitel hozzáadásával már megvásárol­ható egy bolt, részvényre váltva pedig állandó jövedelemforrás. Érdemes-e kisrészvényessé válni? Vannak, akik kockázatos vagy ke­vésbé kockázatos vállalkozásokra tesz­nek. Mások ezt megfelelő intézmé­nyekre bízzák: kockázati tőketársasá­gokra vagy befektetési társaságokra. Az utóbbiak működését a törvény szi­gorúan szabályozza. Aki tőkéjét rájuk bízza, az gyakorlatilag biztos, állandó jövedelemre tesz szert. Szüksége van-e a nemzetgazdaság­nak a kisrészvényesekre? A kisrészvényes a „lábával ’ ’ szavaz: eladja a rosszul gazdálkodó vállalat részvényeit, és a jól gazdálkodóét veszi meg helyette. Ezzel a tőke a jövedel­mezőbb területek felé áramlik. Emel­lett a nagyobb befektetőknek is szüksé­gük van a kisrészvényesekre, mint „csendestársakra”. Van-e vagyonjegyek formájában el­osztható állami vagyon? Igen, van. Az az állítás, hogy az állami vagyon teljes egészében az ál­lamadósságok fedezete, megalapozat­lan. Az állami vállalatok egyre na­gyobb tömegei termelnek veszteség­gel, abból pedig aligha lehet az állam- adósság kamatait fizetni. A privatizáci­ós bevételből pedig csak akkor csök­kenthető az államadósság, ha valóban van ilyen bevétel. A vagyonjegyakció felgyorsítaná a külföldi bevételek nö­vekedését is, a belföldi megtakarítások is jobban megmozdulnának, vagyis a vagyonjegyakció növelné az állam- adósság csökkentésére fordítható pri­vatizációs bevételeket. SZDSZ TKI Szolnok A beérkezett anyagok tar­talmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget!

Next

/
Oldalképek
Tartalom