Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám

1991. FEBRUAR 18. Néplap Sok millió a páncélautóban ,Riasztott” a takarítónő Egyre nagyobb igény jelent­kezik a pénzintézetek és a válla­latok részéről értékes szállítmá­nyaik biztosítására. Szolnokon a Protektor Kft. páncélozott jár­művel vállalja a pénzküldemé­nyek biztonságos eljuttatását címzettjeikhez. Fenyvesi József, a társaság vezetője elmondta, hogy olyan személyeket alkal­maznak a biztonsági feladatokra, akiknek a kezében lévő fegyver ismerősként viselkedik. Alkal­mazottaik jó része leszerelt ren­dőr vagy katona, illetve aktív egyenruhás másodállásban. Szolgálati utasításuk szerint hi­vatalos személyeknek minősül­nek, jogukban áll a bűncselek­mények megakadályozása. A fegyverhasználattal kapcsolat­ban szigorúbb megkötéseik van­nak mint a rendőrség tagjainak, csak ellenük irányuló fegyveres támadás esetén használhatják. A pénzszállító kocsin három váltás dolgozik, nem jó, ha naponta más arcokat látnak a banktisztvi­selők. Jellegzetes egyenruhájuk: világoskék ingen, sárga-kék „P”-betűs jelvény. Volt olyan eset, hogy a társaság emberének adta ki magát két férfi, de most már ilyen nem fordulhat elő, hi­szen fényképes igazolvánnyal rendelkeznek. Másik, talán legjövedelme­zőbb szolgáltatásuk a biztonsági rendszerek létesítése. Eddig 47 helyre szereltek be mechanikus vagy elektromos riasztó, jelző berendezést. A közeljövőben va­lósítják meg a számítógépes fel­ügyeletet, mely alkalmas lesz arra, hogy minden adatot feldol­gozzon egy esetleges behatolás­sal kapcsolatban. Főként az a ré­teg veszi igénybe ezt a lehetősé­get, amelyik olyan értékekkel, festményekkel, bútorokkal ren­delkezik, melynek a rongálása is jelentős kárt jelentene. Két mér­nök foglalkozik a rendszerek ter­vezésével, felépítésével. Vállal­ják a karbantartást és a garanciá­lis javítást is. Kapcsolatban áll­nak a rendőrséggel. Volt egy olyan vállalat, ahol a takarítónő sorozatosan, szombatonként „belegyalogolt” a rendszerbe. Kivonult a megfelelő apparátus és a félelmetes betörő helyett csak a megszeppent nénit talál­ták. Vállalják telephelyek biztosí­tását. Elképzelhető, hogy a 90 kilós, kutyás őrnek nagyobb a hatékonysága mint az éjszakai portásként eddig alkalmazott, re­umás, idős bácsinak. Úgy tűnik, az itt dolgozók megtalálták azt a foglalkozást, amihez értének és ez anyagilag mindenkinek meg­éri.-b­,Domotechnica ’91' Lehel-gyártmányok a kölni világkiállításon (Folytatás az 1. oldalról) A hatalmas kiállítási terület A pavilonjának negyvenes számú szektorában február 19-től 22-ig lesz olvasható ez a felirat: IVG. Bulka-Lehel GmbH. A jászsági és a frankfurti cég együttműködésével született háztartási hűtőgépek teljes szor­timentjét, legalább harmincféle típusát felvonultatják. Első íz­ben kerül bemutatásra néhány új slágertermék is, mint például az úgynevezett „Table-top” sor négy új háztartási hűtőgépkészü­léke. Ezeknek a termékeknek - amelyek gyakorlatilag 1992-ben kerülnek majd nagyobb tömegű gyártásra és értékesítésre - kivá­ló tulajdonságuk, hogy az eddi­gieknél gazdaságosabban gyárt­hatók és a legkényesebb esztéti­kai igényeket is kielégítik. Több­ségűk 850 milliméter magas, 160 literes űrtartalmú, több vari­ációs, két-három csillagos, fa­gyasztás, van közöttük olyan, amely lakásokban, bárokban, ki­zárólag italok hűtésére alkalmas. A prototípusokat máris alapos ergonómiai vizsgálatok, teszte­lések alá vetették, s igazolódott, hogy minden tekintetben megfe­lelnek a mai világpiaci követel­ményeknek. A háztartási hűtőszekrények mellett bemutatja a cég a Jász- boldogházán készülő legújabb Radal-panel radiátorokat is. Ezek abban térnek el a korábbi Lehel fűtőtestektől, hogy véko­nyabbak, a lakásban lényegesen kisebb helyet foglalnak el, anél­kül, hogy fűtőkapacitásuk csök­kenne. A formai újdonságtól azt várják, hogy felkelti a vásáron megjelenő kereskedők érdeklő­dését és piac is lesz belőle. A világseregszemlére szakember­delegáció utazik a hűtőgépgyár­ból, tanulmányozzák a konku­renciák termékeit és szakmai, kereskedelmi tárgyalásokra is igyekeznek sort keríteni. A né­met piac mindig legerősebb kül­földi partnere volt a jászberényi­eknek, remélik, hogy a mostani bemutatkozás is megerősíti pö- zíciójukat és sok más országból is találnak vásárlót márkás, szín­vonalas termékeikre. e.s. Megjegyzések az, Afrikában jártam” sorozathoz Ha igaz az a mondás, hogy ahány nyelv, annyi ember, akkor Lawson Anani Stanislasban, a Geofizikai Kutató Vállalat mér­nökében négy ember öltött testet, mert anyanyelvén kívül ma­gyarul, angolul és franciául is be­szél. Jó kiállású, művelt afrikai em­ber. Szándékosan írom, hogy af­rikai, s nem azt, hogy néger, mert sorozatunk előző részében ezt a jelzőt használtam, s reklamált miatta. Hiába bizonygattam, hogy a magyar nyelvhasználat szerint ez nem lekicsinylő, nem pejoratív megállapítás, csupán tényközlő. Olyan jelző, ami megkülönbözteti őket mondjuk a kínaiaktól, az indiánoktól, avagy bármilyen más néptől. Ő viszont azzal érvelt, hogy a néger szó állapotot fejez ki; elsődleges je­lentése: rabszolga, aki akárki le­het, akár fekete, akár fehér em­ber, stb... Aduként az egyik magyar egyetemi tankönyvet húzta elő, melynek egyik megállapítása szerint a néger jelző sértő szá­mukra, ezért inkább az afrikai ember kifejezés ajánlatos. Mivel látta, hogy még mindig nem teljesen osztom a nézetét, azt mondta:- Tudja, van nálunk egy mon­dás, miszerint annak fáj a vágás, aki elszenvedi, s nem annak, aki odavág. Elgondolkoztam ezen, s iga­zat adtam neki. Honfitársaimnak is ajánlom, legyünk tekintettel az afrikai emberek jogos önérzeté- re. Úgy véltem, sorozatunkból kézenfekvő, hogy a magyar ex­pedíció útja Kelet-Afrika legel­maradottabb részein vezetett át. Következésképpen Afrikának csak ezt a szeletét mutatta be, tehát nem annak a földrésznek egészét, fejlettségi színvonalát, civilizációja, kultúrája teljessé­gének magas fokát. Téves úton jár tehát az, aki ebből a sorozat­ból Afrika fejlettségi színvonalá­ra von le általános következteté­seket. Ott is vannak felhőkarcolók­kal tűzdelt nagyvárosok, fejlett kultúra, korszerű ipar. De hát en­nek a sorozatnak nem a modem Afrika bemutatása volt a célja, hanem az ottani kuriózumok, röpke sztorik ismertetése. Simon Béla cBeszé(jünl(róCa! Kis, nagy ügyek Ezek mind apró-cseprő kis ügyek. Az elmúlt héten például fiatalemberek egy bizottság előtt vizsgáztak motorfűrészelésből. Amikor már nyilvánvaló volt, hogy nincs olyan kérdés a vi­lágon, amire az egyik delikvens válaszolni tud­na, a vizsgáztatók végső kétségbeesésükben oda­dobták mentőöv gyanánt: mire jó az embernek a fa? A válasz mélyről indult: az ősember először feltalálta a fát, aztán meg a tüzet. így lett a tűzifa... Nem tudom, végül is hogyan zárult hő­sünk számára a vizsga, egy azonban biztos, ez az ember nem lesz a Zöld Párt tagja soha. Apróság, nem nagy ügy,'mégsem írhatom le az idős hölgy nevét. Nem hatalmazott fel senki sem, kiváltképp nem ő arra, hogy a történteket szóvá tegyem. Az eset talán azért kívánkozik nyomdafestékért - annak ellenére, hogy házunk tájáról szól -, mert a leveleket bárki megírhatta volna. Hát tessék! Mit szólsz? Mutatta kollégám az egyiket, s láttam az arcán, igencsak jól esnek neki az elismerő sorok. Nem sokkal ezután egy másik kopogtatott be hozzám azzal a kissé mondvacsinált kérdéssel: mit kell ilyenkor ten­ni? És mutatta a levelét, amelynek aláírója azo­nos volt az előbbiével, megemlítve benne dicsé- rőleg kérdező kollégám több írása. Mint megtud­tam, még ketten kaptak levelet az idős tiszafüredi hölgytől, aki nem rossz tréfa gyanánt, hanem éppen ellenkezőleg, jó szándékkal küldte el so­rait - ilyesféleképpen búcsúzott a laptól. írt párt sort azoknak, akiket szívesen olvasott, és búcsú­zott, mert nincs már pénze az újságra, nem tudja előfizetni. Tele van az életünk kis ügyekkel. Tegnap va­sárnap volt, ki templomba ment, ki a gyerekével szánkózni, megint mások moziba mentek meg­nézni egy Woody Allen-filmet, s megint mások azon töprengtek - jó, jó, van amise, a gyerek meg a film, de hol lehetné egy vízvezeték-szerelőhöz jutni? S talán az is elképzelhető, volt olyan, aki azon gondolkodott: nem jó, ha ilyen vagy olyan kis ügyek szembeállítják az amúgy is szétzilált, már évekkel ezelőtt részeire bomlott társadal­mat. íme a példa: a megyeszékhely alpolgármes­tere nyilatkozik lapunknak a pedagógusok bér­emeléséről. Elmondja, az önkormányzatnak kell vállalnia a fiatalok lakáshoz jutásának, illetve a kamatterheknek a támogatását, s az esetleges pedagógusbér-emelés megelőlegezése esetén, amennyiben a művelődési tárca vállalt kötele­zettségének nem tenne eleget, ilyen szociális juttatásoktól esnének el a város lakói. Nem szerencsés még ilyen finoman sem szem­beállítani korosztályokat, meg foglalkozási cso­portokat. A pedagógusoknak semmi közük a fiatalok lakásügyeihez - ha csak saját maguk, vagy gyerekük nem jár ebben a cipőben. Mint ahogyan nem tehetnek arról sem, hogy az önkor­mányzat vállal bizonyos kamatterheket. S ha már a kis ügyeknél és a nyilatkozatoknál tartunk: egy város életében bizonyára nem apró­ság a helyi televízió stúdióvezetőjének kineve­zése. Bár úgy vélem, nem ez határozza meg a település jövőjét. Lapunkban beszámoltunk ar­ról, hogy milyen politikai bombává vált az ügy, ami kiderülhet: hatalmasat durran, de az is lehet, hogy akkorát pukkan, mint egy alig felfújt zacs­kó. Ehhez a kolosszális, hátborzongató kázushoz szólt hozzá pénteken az MDF szolnoki szerveze­te. Mondván, a bizottság, amely kivizsgálta a dolgot, február 9-én még nem, hanem csak 11 -én fejezte be a munkáját. Ennyi. Megdöbbentő, ugye?-Amikor a gyermekélelmezés vagy a busz­jegyek árának emelésén tipródik egy önkor­mányzat, amikor azon studírozik egy ország, kié legyen a föld, amikor dúl egy viszonylag szörnyű háború, akkor hirtelen berobban egy hír, hogy ezt a soha nem látott politikai feladványt február 11 -éré oldotta meg a bizottság. Amint ezt nyilat­kozta az említett szervezet. Nem csodálkoznék, ha motorfűrészes barátunk nem csupán a zöldek­hez, de ide se lépne be. Bár ez utóbbi eset azt látszik igazolni, hogy nincsenek kis és nagy ügyek. Ahogyan hasonló­képpen vélekedett egy alkalommal az imént fel­emlegetett Woody Allen, amerikai filmes. Bár egyszer egy ügy kapcsán megjegyezte, nem fél a haláltól, igaz, hozzátette: nem szeretnék ott lenni persze, amikor megesik velem. Vagyunk így egy páran. Hajnal József Borverseny spricceléssel összekötve Torok nem maradt szárazon Bár kis hazánkban a borhoz mindenki ért, mégis bizonyára sok olvasót meglep, hogy egy- egy valóban tőkét is látott jóféle nedűnek a vízen kívül több mint húszféle alkotóeleme van. Csak savakból hatfajta, és ami nem mellékes: a bor alkoholt is tartal­maz. Mindez bevezetésképpen hangzott el Szandaszőlősön a művelődési házban, ahol az ősszel alakult gazdakör az újbor kategóriában nyílt borversenyt rendezett. Nos, helyből és vidékről tizen­négy bátor termelő vállalta a megméretést és hozta el saját bo­rát. A Bindics István, Balogh Ist­ván és Tóth Lajos alkotta zsűri szépén, egymás után megnézte az égő gyertya előtt a színt, a tisztaságot, megízlelte az illatot, majd pontozta a pohárnyi nedűt. Persze ez csak így leírva egysze­rű, hiszen a kóstolásnak, minősí­tésnek rítusa van. így az orr előtt is el kell húzni a poharat, mert ilyenkor derül ki, milyen illó anyagokat tartalmaz az itóka. Amelyik zsűritag szájíze pedig kissé eltompult, az bekapott pár falat almát, és folytatódhatott a nemes versengés. Végül az első díjat Marinka Antal rákóczifal- vai termelő Zweigelt kékfranko­sa kapta, második Andó János szandaszőlősi rizlingszilvánija és harmadik a szintén szandasző­lősi Samu István Medoc Noirja. A különböző borászattal-szőlé- szettel összefüggő díjakat a Szolnok és Vidéke Afész, az Ag- roker és az Iparcikk Kereskedel­mi Vállalat ajánlotta fel. Volt még egy érdekes összecsapás: lopóból spriccelőversenyt ren­deztek. Juhász József lett a leg­ügyesebb, aki 120 centiről is be- lecélzott a pohárba. Termé­szetesen jutalomként övé lett a lopó. A többi megjelent se bánta ezt az estét, mert a tizennégyszer egy-két litert ők harminc-egyné- hányan fehér kenyér, szalonna, pogácsa s hordós káposzta segít­ségével apránként a gallér mögé eresztették. Miközben szebbnél szebb nó­tákat, népdalokat szólaltattak meg. Az utolsó csepp este fél tíz körül fogyott el, és a gazdaköri tagok így búcsúztak: lesz még itt borverseny, nem várunk a követ­kezővel újabb negyven évét! Ha hamarabb nem, mondjuk jövő ilyenkor az idei, őszi termés­ből... D.Sz.M. LAKÁS­SZÖVETKEZETEK, LAKÓKÖZÖSSÉGEK! Lakások mellékvízmé- rő-óra mérőhelyének szabvány szerinti ki­alakítására, Járulékos munkával együtt válta­kozunk. Garantált minőség, tiszta munkavégzés.! Megrendelés; EPSZÖV ÉPÜLETFELÚJÍTÓ KFT.Szolnok, Baross G. u. 33. sz. Telefon: 56/42-015. Erősáramú háztartási gépek és készülékek or­szágos szervizhálózatá­nak kialakításához tele­fonnal, gépkocsival, szervizfelszereléssel rendelkező vállalkozók Jelentkezését várja neves nyugat-európai kereskedőház. „Áprilisi kezdés 5807” jeligére a Felszabadulás téri hirdetőbe. napló Egy talált pénztárca került hozzám. Peti botlott bele Karcagon, a Lőwy Sándor u. 2. számú ház előtt. Mit tegyen? A környéken senki, hát felvette. Peti most nyolcadikos, igen értelmes, talpraesett gyerek, s az első pillanatban bizonyára megörült a pénztárcának, hiszen annyira szeretne egy Adidas sportcipőt! Úgy érezhette, ő mostanában igazán Fortuna kegyeltje, hiszen néhány napja talált egy ezrest Debrecenben a szemétkosárban, s most, íme, itt az újabb zsákmány. Mi ez, ha nem félre­érthetetlen jeladás, miszerint ő kétségtelenül a sors kedvezményezettje. Mondom, talán ezt érezhette Peti az első pillanatban, s nyilván csak tovább csigázhatta sportcipő utáni vágyait a felfedezés, hogy pénz is van a pénztárcában, mégpedig szá­mára jelentős összeg, csak kevéssel kell kipótolni, s együtt az Adidas ára... Csakhogy az első pillana­tok igen tünékenyek, elszálltak most is nagyon hamar. Petinek eszébe jutott az is, aki elveszíthette a pénzét, s árra gondolt, annak biztosan nem sport­cipőre kellett ez az összeg, hanem lehet, hogy tejre és kenyérre. S az is lehet, csak ennyi van a követ­kező fizetésig az egész családnak. Ki tudja, ki veszíthette el? Amikor eddig ért a morfondírozás­ban, talált egy nyomtatott kis kártyát a tárcában: aranyló virág mellett arany betűkkel, hogy „Bol­dog születésnapot kívánok!” S mellette egy fran­ciakockás cetli, egyik oldalán szép kék-piros vi­rág, mellette különböző színű betűkkel: „Zsuzsi”. A cetli másik oldalán: „Anyunak 33-dik szülinap- jára Zsuzsitól! 199 L február 8. ” Ebből Peti arra a következtetésre jutott, hogy ebben a családban szeretetben élhetnek, hiszen a mama mindig ma­gánál hordta a kislány cetlijét, egészen addig, amíg el nem hagyta a pénzével együtt. Peti úgy érezte ekkor, nem is vágyakozik már a sportcipő után, hideg van, úgysem tudná hordani, egyébként is, mire hazavinné a boltból, már ki is nőné, semmi értelme... Téblábolt, morfondírozott, mit tegyen, aztán úgy döntött, nálam kell letétbe helyeznie, én pedig közhíreljem: Peti keres egy krisztusi korú asszonyt, akinek van egy Zsuzsi nevű lánya, aki virágos cetlivel köszöntötte őt február 8-án. Ifjú barátom kéri, jelentkezzenek nálam a 11-903-as telefonon, vagy személyesen a Kossuth tér 15.1/2. alatt. Peti boldog lenne, ha örömet szerezhetne a családnak. Körmendi Lajos A kisújszállásiaa KUNSZOV­MODI BŐHDÍSZmŰ KFT 5ZHKIRÁNYÚ VÉGZETTSÉGGEL RENDELKEZŐ mUNKflTÁR5AT KERES TtKMEtÉSlRÁN'fÍTÓ! MUNKAKÖRÉÉ. JELENTKEZÉS: A KFT ÜGYVEZE­TŐ IGAZGATÓJÁNÁL-KI5ÚJ - 5ZÁLLÁ5, FEL5ZABADULÁ5 U.7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom