Új Néplap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

1991. FEBRUÁR 14. 5 Véleményem szerint rátom mellől túl hamar küldhették el a francia nevelőnőt. Ilyen cinikus gondolat ötlött fel bennem, miután foghegyről odavetet­te: Ki lehet kapcsolni! Magnómra gondolt, melyből régi rock­bandák számai szóltak. Ez nem zene - fűzte hozzá. Nem nézett se jobbra, se balra, megállás nélkül tovább ment arra, merre szemüvege mutatott. Széles mozdulatokkal formált jellemének most durvábbik oldalát mutatta. Gézának voltak már jobb pillanatai is. Képtelen volt alkalmazkodni. Sporttáskájából elővette zene­gépét, és feltette a ’90-es év legjobb, díjnyertes slágereit. Ez zene- bólogatott, és a nyomaték kedvéért nagyobbra vette a hangerőt. Fejembe szaladt a vér. Felvettem az arcomba vágott kesztyűt. - Kifolyik a nyál - vágtam vissza epésen előbbi nyers fellépésére.- Tegyél a magnetofonod alá egy rongyot, mert megüt az áram. Nekem is voltak már eredetibb válaszaim. Abbahagytuk a kardcsörgetést, és hallgattuk a diszkómuzsi­kát. Nem mondom, hogy bolondulok érte, de szívesebben el­hallgatom, mint a lakodalmas rockot vagy a magyar nótát. Al­kalmanként kimondottan élvezem. Jobban kedvelem a kemé­nyebb műfajt. Ettől még nem hitványabb az ízlésem. Nekem pedig édesmindegy, mit szeret ő, mi kedves a többieknek. Gyermeteg lelkű ismerősök véleményüket máskor is megfel­lebbezhetetlen igazságként állítják be. Utálom, amikor valaki kinyilatkoztat. Pálcás, tizedelő katonatiszt magabiztosságával mutatnak rá a mit sem sejtő lányokra: ez szép, amazt akár a Taigetoszra is vihették volna. Rendszerint előadás közepén el­kezdik szapulni azt a filmet, amelyre ők hívtak meg. Primitív mese - tukmálják rám vélt igazukat, s már egyből nem tűnik oly vonzónak Bo Derek. Evés közben fél szemmel a mosdó ajtaját vagyok kénytelen figyelni, mert a húsban mozgó kukacokat láttatnak velem, a főzelékben pedig a szakács fogtömését. Most megmondjam nekik, hogy csak azért ítélik rossznak az én ízlé­semet, mert más, mint az övéké? Talán csak annyit fognának fel az egészből, hogy kötözködni akarok. Kizárólag saját szemszö­gükből képesek átélni és feldolgozni az eseményeket. Hangyá- nyit sem tudnak a másik meglátásából magukévá tenni. Önzők. Nem véletlen, hogy rutinos nyilatkozók így kezdik mondóká- jukat: véleményem szerint. Azért valamivel árnyaltabb így. Min­denesetre én szívesebben hallgatom a rockot, de tetszik a jazz és a komolyzene is. Úgy vélem, létezik jó diszkó is. Értelmetlen dolog ilyesmin összeveszni. Később türelmesebbek, elnézőbbek leszünk. Vagy mégsem?-De!- Nem!- De?! Szúr may Mit mutatnak a Cukrosbácsik? Az új nevük: Mystic A Cukrosbácsik tovább­léptek. Hároméves műkö­désük alatt sok mindent megmutattak már maguk­ból, ám közben felment a cukor ára. E sajnálatos ese­mény mély nyomot hagyott a szolnoki fiúk életében. Idomulva az új körülmé­nyekhez, nevet változtat­tak. Almási Sándor énekes, Fehér Géza és Rácz Attila gitárosok, Kun László basszusgitáros, valamint B. Tóth Lóránt dobos ezen túl a sokat sejtető Mystic név alatt játszik együtt. Mint a hasonló nevű rúzs az ajak színéhez, stílusuk is úgy al­kalmazkodott az új elneve­zéshez. Bizonyára emlékeztek még a Kassai söröző kert­helyiségében megrendezett forró hangulatú nyári kon­certekre. Három éve ott a Cuk­rosbácsik klasszikus rock and rollt játszottak. Most sem tértek le a kitaposott útról, csak féme­sebb hangon recsegtetnek. Legsikeresebb fellépésük Kecskeméten, a GANF-napo- kon volt. Számaikat nemrég ját­szották a Garázsban. A felvéte­leket a Fekete Lyuk Rocker stú­diójában rögzítették hangszalag­ra. Nem ők az elsők, akik Nagy Feró „metál” szárnyai alatt kap­tak lehetőséget demonstrációs kazetta készítésére, a rádióhall­gatók előtti bemutatkozásra. Re­mélhetően a tízezer forint bérleti díj megtérül a későbbiekben. Készül állítólag az új Garázs-le­mez. Ha igaz a hír, akkor egy jó kis „Mystic-us” rockot is hall­gathatnak a fekete korongról a csapat kedvelői. A szakmában közismert for­dulattal élve: nyomulnak a fiúk. Egyelőre csak saját számokat játszanak. Bővíteni szeretnék rock- repertoárjukat. Egy-egy stílus képviselőjének a legismer­tebb dalát választják ki. A Mo­ment diszkóban hamarosan in­dul egy új program, a Klub FE­NE. A rövidítés jelentéséről még nem kaptunk hírt, az már bizo­nyos, hogy a Mystic és a Black Cadillac lesz a zenei házigazda. Minden második vasárnap, este 6-tól lépnek fel. Új csapatokat, vendégegyütteseket is meghív­nak. A zenés-táncos mulatságra elérhető árú belépőket adnak ki, és szolidak lesznek a folyékony fogyasztási cikkek árai is. A Mystic csak annyit kér a maguk­ra valamit is adó tizenévesektől, hogy: mindenki menjen a FE- NE-be.- sz ­Tímea visszarepül Moszkvába Amikor először beszélgettem Vajon Tímeával, a Verseghy Fe­renc Gimnázium frissen maturált diákjával az elmúlt nyáron, már biztos volt, hogy ősztől a Szov­jetunióban tanul. Egy korábbi si­keres nyelvvizsga után pályázott és nyert felvételt a nemzetközi kapcsolatok szakára, hogy diplo­mataként térjen haza. Sokan akarták lebeszélni er­ről, mondván: mit ér ma egy Szovjetunióban szerzett diplo­ma? Timi azonban nem változta­tott elhatározásán - augusztus­ban kiment. Most újra együtt ülünk. Még néhány nap, és visszarepül Moszkvába. Az első félév vizs­gái után jött haza január közepén, de most már letelik a téli szünet.- Nincs benned szorongás? Nem szeretnél inkább itthon ma­radni?- Szívesen megyek vissza. Mi ott biztonságban vagyunk. Sok mindenről, ami Moszkvában tör­tént, csak a sajtóból, a rádióból tudunk. A kinti állapotokból mindössze annyit érzékeltünk, hogy volt olyan időszak, amikor se tej, se kenyér nem volt a bolt­ban. A reggelinkről magunk gondoskodtunk, meg a hét végi ebédekről, amikhez - ha a hazai már elfogyott - a piacon vásáro­lunk, ahol tulajdonképpen min­dent meg lehet kapni. A 140 ru­bel havi ösztöndíjat novembertől kétszázra emelték, abból kijö­vök, még félre is tudok tenni a repülőjegyre. Vonattal egy oda- vissza utat fizet az állam éven­ként, de repülővel gyorsabb. Fo­rintban már nem tudnánk megfi­zetni, annyira megdrágult. Az Aeroflottal rubelért lehet, de míg tavaly még 170 volt, most már 400, szóval jócskán kellett rá spórolni.- Hogyan sikerült az első fél­éved?- Négyes az átlagom, de voltak olyan beszámolók is, amiken nem kaptunk jegyet, csak beír­ták, hogy megfeleltünk. Nagyon tetszik a nyelvtanulás. Dán-an­gol szakon vagyok. Mindennap volt dánóránk, az angolt csak most kezdjük majd. Érdekes ez, oroszul tanuljuk a dán nyelvet. A csoportban vannak lengyelek, románok, oroszok is. Ezen az egyetemen negyven-valahány nyelvet lehet tanulni, olyanokat is, amelyekről eddig nem is hal­lottam.- Mi az, ami szokatlan volt odakint?- Az órák nem negyvenöt, ha­nem nyolcvanpercesek, naponta maximum négy óránk van, és nincs szabad szombat. Egy nyel­vet három tanártól hallgatunk, ez többféle stílust, kifejezést jelent. Furcsa volt az is, hogy odakint nincs karácsony, éppen akkor volt egy csomó beszámoló...- Barátaid?- A kollégiumi szobatársnőm, Andrea Pécsről. Jól kijövünk egymással, ő spanyolt tanul, és mert a nyugati nyelvi csoporto­kat összevonták, a szemináriu­mokon és előadásokon együtt vagyunk. Ez a néhány hónap próbaidőszak volt, amikor a ta­nárok elnézőbbek, türelmeseb­bek a külföldiekkel. Hetente két­szer oroszt is tanulunk, otthon kell lennünk benne, hiszen min­den egyebet - számítástechnikát, politológiát, diplomáciatörténe­tet, jogot is - ezen a nyelven kell elsajátítanunk.- Jól telt itthon a szünidőd?- Hiányzott kint a család meg az itthoni koszt, főleg a levesek meg a sütemények. Nem tudok olyan finomat készíteni, mint az anyukám. Most feltöltődtem ve­lük, szívesen megyek vissza az egyetemre.- Erezd jól magad kint, és sok sikert a tanulásban!- Köszönöm.- Mondanád ezt dánul?- Leírva „tak”, kiejtve „cak”.- Akkor, Tímea, „cak" a be­szélgetést.- re­Félévi bizonyítvány —Papa, volna egy tuttí jó tipposzlopom a heti totó- szelvényeidhez! TINTTÜKÖR IINLLTDIOH • • • • Bíró Elvira és Vitáris Orsolya fiatal szolnoki ol­vasónk közösen állították össze a következő listát: 1. Moho Sapiens (An­gyalbőrben) 2. Moho Sapi­ens (Szó elszállt, de az ér­zés megmarad) 3. Bonanza Banzai (Induljon a Banzai) 4. Szikora Róbert (Tiszta erőből nyár) 5. Mary (Kis­ember) 6. Homonyik Sán­dor (Good by my love) 7. Edda (Hűtlen) 8. Flipper Öcsi (Homokot szór a sze­membe) 9. Dóra (Piros au­tó) 10. Éva Neoton (Kala­pot fel) A HÉTKÖZNAPI FESZÜLTSÉG A lányok sokkal jobban szen­vednek a mindennapok terhelése alatt, mint a fiúk. Érzékenyebben és önkritikusabban reagálnak a konfliktusokra és a túlterhelésre, En és a rap Tudjátok, én már csak egy utolsó vaskalapos, megcsontosodott zeneélvező vagyok. Amolyan vájtfülű kövület... .Talán emiatt is történhet meg, hogy nap mint nap azon kapom rajta magam, vannak még úgynevezett elvárásaim. Mindezt szükségesnek tartottam már itt az elején gyorsan leszögezni, mielőtt feleselni kez­denék a kor elfogadott, címben foglalt taktusai­val. Hogy zene? Az túlzás! Mert ugye megbo­csátjátok nekem, ha köntörfalazás nélkül kije­lentem: szívből (és gyomorból) gyűlölöm min­den előidézett hangzások ezen legtorz(on- borzjabbikát. Amit nem is tartok egyébnek, mint az ajtónyikorgás és a sületlen süketelés spontán szintézisének. A muzsika amolyan elkorcsosodott - épp ezért továbbfejlődni képtelen - oldalági öszvér- állapotának, amely bár túlmutat a birkák ritmus­V ______________________________ t álán „beeegetésénél ” és a statikus tücsökciripe­lés monoton hangzásvilágán, ám megreked a neandervölgyi barlangkultúra ősemberi torkai­ból felbuggyanó hörgéseinek szintjén. (Nem be­szélve a támadásba lendülő apacscsapat csataki­áltásairól...) Persze belátom, hogy azok, akik ártatlanul lerakták eme pénzcsörgéssel együtt csengő-bon­gó zörejek alapmotívumait, azok nem is sejthet­ték, mit szabadítanak az emberiségre, s pláne nem, hogy ilyen igénytelen dobhártyájú nemze­dékek nőnek majd fel a semmiből. Azóta már néhány ősz hajszállal halántékukon talán még ők maguk is megborzadnak a „műfaj” abszolút előretörését látván. Mert bizony a rap nem lát­szik moccanni a listák éléről, elönti az utcákat, kezd egyenesen beleivódni hallócsontjainkba. Erre lép, mozdul az egész század- és ezredvég! S már-már meg is szokná az ember fülbemászó, tehénbőgésszerű puritán egyszerűségét. Csak éppen a „küldetésének” célját nem érteni telje­sen. Egyáltalán, honnan hová akar kilyukadni!?? Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy az unalmas és egyre felszínesebb fogyasztói társa­' \ dalmak rothadását próbálja dalba önteni, a civi­lizáció lábmosóvizeként? Csak tudnám, mit esz­nek rajta gyarapodó hódolói? Mert azon túl, hogy egy kukkot sem értenek a dumából, a láb elalszik, majd egy ponton a gyomor is görcsbe rándul tőle. ...Ha így folytatódik, isten bizony visszasírom a lambadát s az áporodott Modem Talking-slágereket. Nem beszélve a Gombay Dance Bandről. Egyébként rájöttem, hogy a rap pusztító sikere csupán tömegpszichózis: azt hi­szik, akik szeretik, hogy tényleg szeretik. Ezáltal kielégítendő igényeket termelnek, s üzleti vá­laszreakcióként máris ömlik a míves rapműhe- lyekből az újabb szennylé- és moslékhullám. Ezáltal lesz igazán a csatornák muzsikájává! (Sajnos már a tévé- és rádiócsatornáké is.) így akár tonnában is kifejezhetővé válik az előállított produktum. Félek, talán még azt is megélem öregkorom­ra, hogy mikor a terített asztal mellett a szuterén- ből megszólal a jó ebédhez a nóta, ráérős ősma­gyar sanzonok helyett egyszer csak felbőg ször­nyen M. C. Hammer és Run DMC. técsizé ________________________________/ é s egészségi állapotukkal is elé­gedetlenebbek. Ezt derítették ki a berlini egyetem kutatói, akik 1700, 12 és 17 év közötti fiút és lányt kérdeztek ki. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a lányok elégedetlenebbek önmagukkal, mint a fiúk, több­ször mondják, hogy szeretnének másmilyenek lenni, erősebb ná­luk a jelentéktelenség érzése, hogy társadalmi környezetük fe­leslegesnek tartja őket. A legtöbb teher forrása szüle­ik iskolai munkájukkal kapcso­latos túlzott elvárása, s társaik hiányzó megbecsülése, s ezek a tényezők a fiúknál sokkal na­gyobb mértékben okoznak náluk fejfájást, idegességet, alvási problémákat és gyomorpanaszo­kat. A lányok gyakrabban szoron­ganak, és inkább „lenyelik” a mindennapok problémáit. A fiúk viszont agresszivitással, mogor­vasággal és fokozott testi aktivi­tással vezetik le belső feszültsé­geiket. Mozimesék Frank Marshall: Arachnophőbia Mondják, minden kezdet nehéz! Ébben a filmben ez csöppet sem fedi a valóságot, viszont annál inkább ámulat­ba ejtő. Mármint a kezdet. A nyaktörő fényképezés foly­tán a dél-amerikai őserdők fölé, közé, alá merészkedik a kamera tekintete, s megtud­hatjuk, hogy az ottani he­gyek még csak nem is emlé­keztetnek a Bükkre és a Mát­rára. Aztán máris azon vesszük észre magunkat, hogy egy rovarkutató expe­díció gyűjtőkörútjába csöp­pentünk bele így, hamarjá­ban. Az öreg kitinvadászok ekkor még nem tudják, amit mi már igen: fene nagy pó­kok leskelődnek rájuk a lom­bok alól és közül/Sőt: fölül! Csoda, ha az egyiket halálra is marja minden pókok leg- megtermettebbike, s teteme mellett vele tart az Újvilág­ba, mint postai küldemény? Innentől aztán elképesztő iz­galmak és borzalmak soijáz- nak elő a filmkészítők tarso­lyából. A kisváros újsütető doktora (akit mellesleg Jeff Deniels alakít) nem is sejti, hogy miközben kliensekre vadászik, több nemzedék is felcseperedik borospincéjé­ben és pajtájában ezekből a megtermett ízeltlábúakból. Lévén thriller, elhull egy-két állampolgár; kit fején, kit kislábujján marnak meg a telhetetlen huncutok. Dokto­runk öregcsont vetélytársát is meggátolja praxisa gya­korlásában a szörnyű halál. A film nagy pillanatai közé tartozik az a jelenet, mikor egy falánk pókhasú házaspár esti tévénézése közben a pat­togatott kukiból kerül elő egy gyilkos mikroorganiz­mus. Hogy a közönség job­ban megrettenjen, abszolút színészi átélés közepette izomrángás és légzési gör­csök tünetegyüttesével áll be a halál, s rabolja el sorra a meghitt Antaresz derék lakó­it. ...Mígnem hősünk, a kó­rok tudója fel nem ismeri a kis lába(lat)tlankodókban a kókok okozóját. (Rettegje­tek, pókok! Jön a forgató- könyvíró!) Minden szinten felveszik hát a harcot a kis méregzsák-populációval. A heroikus küzdelembefi váll­vetve harcol (persze a dokto­ron kívül) a Világ Legsokol­dalúbb Féregirtó Magánvál­lalkozója, a csúnya, viszont teljesen lüké helyi rendőri szerv (egy fő), no és végszó­ra befut az első képkockák­ról már ismert tudósember is, aki előtt nyitott könyv a pók- szabásúak viselkedésmódja. (Kár érte, hogy őt is utoléri a vég!) A játszma az emberi­ség javára dől el ismét, a ro­varok megint alulmaradnak (lásd előbb: hangyák, mé­hek, sáskák), és újra „kisüt a nap” a városka fölött. Ehhez azonban Dr. Hős­nek pillanatokra ki kell tudni vernie fejéből gyermekkorá­ból visszamaradt, pókokkal szembeni fóbiáját (spéciéi arachnophobiáját), s az sem árt, ha kisül egy biztosíték a közelben. Minden jó, ha a vége jó,... de azért most már biztos, ami biztos, mindig a kagyló mögé nézek, mielőtt ráülnék. TCS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom