Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

10 Néplap 1991. JANUAR 10. I I I I I I I I I I I I I 1 I I I II I I I I I I I I I I I I I M 11 I I I II I MTTT A tudomány világa Biológiai óra és a gyógyítás A délelőtt a legveszélyesebb Bolygónkon az évmilliók alatt kifejlődött életformák a Föld tengely körüli forgásának és Nap körüli keringésének, valamint a Hold Föld körüli keringése által megszabott ritmusoknak vannak alávetve. Ezek hatásai visszatük­röződnek az élővilágban: a virá­gok a nappal és az éjszaka ritmu­sa szerint nyílnak és összecsu­kódnak, a vándormadarak a hi­deg évszak közeledtével délre repülnek, stb. Szabályosan is­métlődő folyamatokat észleltek csaknem minden élőlénynél, a baktériumok, bizonyos algák és néhány gomba kivételével. A legtöbb élő szervezetben egy­szerre sok ciklikus folyamat van, és egymásba kapcsolódó összjá- tékuk az élőlény „belső órája”. A sejtritmusok mellett további 24 órás, az árapálytól és a Hold fázisaitól függő, valamint éves ciklusokat is megfigyeltek az élővilágban. A virágok akkor is kinyílnak és összecsukódnak, ha nincsenek kitéve a világosság és sötétség periodikus váltakozásá­nak. A vándormadarak akkor is útra kelnek, ha mesterségesen kivonjuk őket a hőmérséklet- és fényingadozás hatása alól. Eze­ken kívül még sok más megfi­gyelés bizonyítja, hogy a legtöbb élőlénynél mennyire meghatáro­zóak ezek a ciklusok. A nők hor­monális ciklusa is roppant állan­dó. Csak szélsőséges hatások - rosszul tápláltság vagy betegség - következtében változik meg. Önként vállalkozó kísérleti személyeknél megfigyelték egyes ritmusok szétválását. Óra nélkül állandó hőmérsékleten és változatlan fényviszonyok kö­zött, tehát a normális életfeltéte­lek megszűntével megváltoz­nak, sőt olykor meg is szűnnek egyes, addigi 24 órás ciklusok. Különösen az alvással volt ez így, minden szubjektív rossz ér­zés nélkül az egyik kísérleti alany rendszeresen négy órát aludt, míg a másik húszat. Ugyanakkor változatlanul meg­maradt testük hőmérséklet-inga­dozásának 24 órás periódusa. Ez azt jelenti, hogy a testhőmérsék­let változása csak egy nagyon nehezen befolyásolható ciklus­nak van alávetve. Megfigyelték, hogy a különböző hormonok mennyiségének időbeli eloszlá­sa sem változik a szervezetben. Az élőlények szervezetének 24 órás periódusú változásai ab­ban is tükröződnek, hogy ugyan­azok a gyógyszerek különböző időben beadva eltérő hatást fej­tenek ki. Egy bizonyos lidokain adag reggel 7 órakor beadva 20 percen át hat, míg délután 15 órakor 50 percnél is tovább fejti ki hatását. A fenolbarbiturál - egy erős altatószer - bizonyos mennyisége 13 és 16 óra között a kísérleti patkányok 95 százalé­kát elpusztítja, míg éjfél körül beadva egyet sem. Ellentétes ha­tású a nikotin, ez az erős sejtmé­reg, amelyben bizonyos adagja 19 órakor beadva a patkányok 80 százalékára hat halálosan, 13 és 14 óra között pedig kevesebb, mint 10 százalékukra. A sejtek szintetizáló és méreg­telenítő folyamatainak 24 órás ciklusait az emberi gyógyászat­ban is figyelembe kell venni: ez­zel foglalkozik a kronomedici- na. Mostanában került előtérbe a kronobiológiai felismeréseknek egyfajta szívbetegségeknél való alkalmazása. E betegségek kialakulásában különböző okok játszanak szere­pet. Döntő tényező a szívkoszo­rúerek belső felületének a káro­sodása. Ezt a vér magas kolesz­terintartalma, a dohányzás és a magas vérnyomás idézi elő. Másrészt fontos szerepe van a vér alvadóképességének is, ami az érfal belső, károsodott helye­inek környezetében fokozott mértékű. Ez a két folyamat az artériák szűkülése következté­ben vérellátási zavarokhoz ve­zet. A következmény a szívizom oxigénhiánya, ami angina pecto­ris rohamokhoz, szívinfarktus­hoz vagy hirtelen szívhalálhoz vezethet. A gyógyítás szempontjából rendkívül érdekes tanulságokkal jár a szervezet 24 órás ciklusai­nak megismerése. A vörösvér- testek átalakulási képessége is kisebb a reggeli órákban, s ez hátrányosan hat a legfinomabb hajszálerek vérellátásására. A 24 órás folyamatos EKG-vizsgála- tok bebizonyították, hogy a reg­geli órákban a vérnyomás és a szívverések száma is jelentősen megemelkedik. Ez a két tényező a szívizom oxigénszükségletét is erősen befolyásolja. A reggeli csúcsok létének megfigyelése magyarázattal szolgálhat arra, hogy a szívin­farktus és a hirtelen szívhalál délelőtt hat és tizenegy óra kö­zött gyakrabban fordul elő - ál­lítják amerikai kutatók negyve­néves vizsgálati eredményeikre hivatkozva. Mindezek alapján megalapozottnak tűnik az a kije­lentés - különösen a koszorúeres szívbetegségekre vonatkozóan -, hogy a gyógyszerek hatása a bi­ológiai ritmus ingadozásainak van alávetve, és erre tekintettel kell lenni beadásuk időpontjá­nak megválasztásánál. Ez a fel­ismerés feltétlenül szükségessé teszi az eddigi terápiák újragon­dolását, és az új gyógyszerek ki- fejlesztésénél számításba kell venni a kronomedicina eddigi felismeréseit. Gogola Aladár Képes technikatörténet A Kutub-oszlop Indiában, Delhiben áll a Kuwat- ul-Islam mecset udvarán a képün­kön ábrázolt, kovácsolt vasból ké­szült úgynevezett Kutub-oszlop, amely több mint 2300 évvel eze­lőtt, Samandragupta uralkodása alatt, időszámításunk előtt 330-380 táján készült. Átmérője 40 centi­méter, hossza pedig 7,5 méter, amelyből 6,5 méter emelkedik ki a földből. Nevezetessége az, hogy nem rozsdásodik, mivel anyaga a legújabb analízis szerint szennye­ződésmentes színvas. Ennek a ha­talmas oszlopnak egy darabból va­ló kikovácsolása még a mai, kor­szerű eszközeinkkel is nagy telje­sítmény lenne. K. A. Csíp, de nem árt New Orleansban, ahol köz­ismerten előszeretettel fo­gyasztanak méregerős étele­ket, azt vizsgálják, hogy az érzékszervi hatáson kívül ká­rosítja-e a gyomrot az erős fű­szer. Egyidejűleg azt is meg­vizsgálták, hogyan vethető össze a hatásuk az aszpiriné­vel. Azt tapasztalták, hogy az aszpirint és a hagyományos, nem csípős ételt fogyasztók gyomrában látható károsodás keletkezett, míg azoknál, akiknek gyomorfalára köz­vetlenül erős paprika oldatát fecskendezték, s endoszkóp­pal vizsgálták, semmiféle el­változást nem észleltek. A hírhedt kubai Disznó-öböl krokodiloktól hemzsegő mocsa­rai egy különleges élőlényt rejte­nek. Itt él a világ legkisebb ma­dara, a nektárgyűjtő kolibri. Sú­lya mindössze két gramm, a hím nagysága a fejétől a farkáig ép­pen csak öt centiméter. Egy ame­rikai természetfotósnak első íz­ben sikerült fényképfelvételeket készíteni róla, ami mind fotográ­fiai, mind természetbúvári szem­pontból figyelemre méltó telje­sítmény. A parányi állatot igen nehéz felfedezni, hiszen nagyon könnyen összetéveszthető egy nagyobb fajta mézelő rovarral. Mivel körülbelül 80 számycsa- pást tesz meg másodpercenként - ezzel a módszerrel mint egy helikopter lebeg a virágok előtt -, nem egyszerű a lefényképezé­se. A szárnymozgást szabad szemmel képtelenség érzékelni, nagyon nagy zársebességű, rö­vid expozíciós időt lehetővé tevő fényképezőgéppel azonban igen. A kolibrik jellegzetesen ma­gányos életmódot folytató ma­darak. Még a házaséletük is csu­pán néhány másodpercig tart. Amilyen kicsik, olyan harciasán védik életterüket, ádáz légicsatát folytatnak más kolibrikkel. Te- áskanálnyinál alig nagyobb mé­retű fészkükbe a nőstények két, kávésszemnyi nagyságú tojást raknak. A kolibrik a legkevésbé „energiatakarékos” állatokközé tartoznak. Testsúlyukhoz képest nagy mennyiségű táplálékra van szük­ségük. Fő eledelük a virágok kelyhéből kiszippantott nektár, amelyet apró pókokkal, legyek­kel egészítenek ki. Képünk a re­korder madarat - egy ceruzavég, mint méretarány társaságában - ábrázolja. Ideggázok az Öbölben Képzeljük magunkat egy amerikai katona helyébe, aki valahol a Perzsa-öböl vidékén teljesít szolgálatot. Mi a teendője, ha a közelé­ben hirtelen egy tüzér­ségi lövedék csapódik be, amelyből ideggáz áramlik ki? Ha a katona nem veszi fel legalább fél percen belül a gáz­álarcát, érezni kezdi az ideggáz hatását, amely hányingerben, erős iz- zadásban, mellkasi gör- csökben nyilvánul meg. Az Öböl térségében állomásozó külföldi csapatokat iraki részről négyféle ideggáz is fe­nyegetheti. Hatásuk ab­ban nyilvánul meg, hogy egy életfontossá­gú enzimet megakadá­lyoznak a normális mű­ködésben. Ennek az en­zimnek kell lebontania a szervezetben az ace- tilkolint. Ez az ideg- rendszerből jeleket to­vábbít az izomzat azon részének, amely a lég­zést vagy például az emésztést is lehetővé teszi. Bénulásuk halál­hoz vezet. A mérgezésre utazó jelekre a katona előve­szi az állandóan magá­nál hordott ellenméreg­felszerelését, amelynek automatikusan műkö­dő injekciós fecsken­dőjével atropin- és oximvegyületek beadá­sával közömbösítheti az ideggázok hatását. Az iraki vegyifegyver­készlet nagy része azonban mustárgáz, amely egyelőre hason­ló módon nem közöm­bösíthető, ráadásul na­pokon keresztül tartó­san kifejti a hatását. El­lene egyelőre csak az amerikai hadseregben rendszeresített, körül­belül 5 kilogramm sú­lyú, kettős rétegű vegy­védelmi öltözék jelent védelmet. A robotok glasgow-i világversenyé mindjárt egy apróbb malőrrel kezdődött. Annak a robot­nak, amelynek a tervek szerint az olimpiai lán­got kellett volna a verseny színhelyére szállíta­nia (stílszerűen egy görög étteremből), elromlott az elektronikája. Egy másik „versenyző” képtelen volt folytat­ni a megkezdett mozdulatsort, mert a fényképe­zőgépek vakui elkápráztatták az érzékelőit. A versenyt egyébként egy japán gyártmányú robot nyerte, mégpedig azzal a teljesítménnyel, hogy képes volt egy akadályokkal teletűzdelt pálya megtételére anélkül, hogy útközben meg­állt volna „gondolkodni”. A szakértők szerint a robotika legnagyobb gondja az érzékelés. Olyan robot készítése a cél, amely képes arra, hogy felismerje, megkülönböztesse a tárgyakat egymástól, de anélkül, hogy memóriája túlságo­san sok, előre beprogramozott szabályt tartal­mazna. Ezek a rendszerek ugyanis túl merevek. Ah­hoz például, hogy a robot felismerhessen egy fát, tudnia kell, hogy a fa törzsből, ágakból, levelek­ből áll. Több csoport dolgozik olyan „ideghálózat” létehozásán, amely az agyműködés leegyszerű­sített változatát imitálja, például látás útján len­ne képes tárgyak megkülönböztetésére. A robot­olimpia legáltalánosabb tapasztalata, hogy na­gyon messze vagyunk még attól a szinttől, amit a fantasztikus filmek alapján a robotokról elkép­zelünk. Már évszázadokkal ezelőtt megkísérelte az ember a csilla­gos égbolt térbeli ábrázolását. A 17. századi európai polgár legkedveltebb szobadíszei az éggömbök és a földgömbök vol­tak. Az éggömbök egyik fajtája, a gyűrűk­ből összeállított armilláris gömbök legré­gibb európai példányai a 14. századból származnak. Kezdetleges formájukban öt párhuzamos gyűrűből: a világtengelyre merőleges gömbi félkörből (ekvátor), a Rák fordulójából, a Bak térítőjéből és a két poláris körből álltak. Később már az állatöveket és a nappályát is ábrázolták. Az armilláris gömbök fénykora a 17. századra esik. Ezekre a művészi kivitele­zés, a mesterien cizellált minták, a mito­lógiai díszítőfigurák jellemzők. Számos példányuk ötletes technikai szerkesztés­ről is tanúskodik, az egyes bolygókat és a Napot óraszerkezet mozgatja, tehát pályá­jukat az éggömb‘„élethűen” szemlélteti. * Égbolt - kicsinyben A 17. században az olasz, német, hol­land, valamint az angol mesterek műhe­lyeiből kikerülő armilláris gömbök már a kopernikuszi elméletet tükrözik. Az ox­fordi Természettudományi Múzeumban egy 1675-ben Dominicus Sanctini olasz mester által készített gyűrűs égbolt látha­tó. Ezen a Merkur és a Vénusz a Nap körül, a többi bolygó a Föld körül kering. Hyghens és Dominique Cossini felfede­zése alapján pedig Szatumusznak már há­rom holdját ábrázolta. Ebben az időben a művészi kivitelezésben az olasz és a fran­cia, technikai megoldás terén az angol mesterek tűntek ki. Az armilláris gömböknek több hátrá­nya volt, nehéz volt a tartósításuk, és az égboltnak viszonylag kis részletét mutat­ták be. Ezért használták az elmúlt száza­dokban előszeretettel a tömőt éggömtiPv két, amelyek részletesebben mutatták a csillagok állását. Ezek históriája a távo­labbi múltba vezethető vissza. All. szá­zadban Spanyolország muzulmán kultúr- területén arab mesterek készítették az első európai éggömböket. Ezeknél a csillagok ábrázolása még az ókori görög csilla­gászat teóriáit tükrözi. Mestermunkának számítanak a 12-17. századok között ké­szült perzsa éggömbök, amelyeken 48 csillagképet és számtalan csillagot ábrá­zoltak. A 13. században tűntek fel az első latin felírású éggömbök Európában. Ezek fe­hérre festett fából készültek, amelyeken a 'csillagokat tűszúrásokkal jelölték. Épp úgy, mint az armilláris gömbök, az éggló­buszok is cizellált bronztalpakon álltak, és némelyikük művészi s egyben technikai Képünkön a művészi kidolgozású armilláris éggömbök és égglóbuszok az oxfordi kiállítá­sa-­-------....... ... N em dongó! Madár! Robotolimpia A Kutub-oszlop Delhiben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom