Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

4 1991. JANUÁR 10. A festékszalag cseréje a Szolinfot Kft.-re vár! A „Legalább a blokkon láthas­suk, mi, mennyibe kerül!” című olvasói levélre, mely december 10-én jelent meg e rovatban, a következőket válaszolom: Vállalatunk az 1989. XL. tör­vény 58. paragrafusának megfe­lelően megkezdte az adónyugtás pénztárgépek beállítását, mely­nek során a szolnoki Márka ABC-ben tavaly októbertől már a CRF. 3100-as, új típusú gépek működnek. E gépeket az ITV Hungaroliv Kft. megbízottjától, a Szolinfot Kft.-től, mint szervi­zelőtől vásároltuk. Működését és használhatóságát akadályozza, hogy a pénztárgépek festéksza­lagjainak cseréjét e kft. - kötele­zettsége ellenére - nem biztosít­ja. Elmaradása miatt üzleteink­ben napi problémát okoz a ve­vőblokk és a pénztárzáró, ellen­őrző blokk olvashatatlansága. Mindez - a vevőink bizalmatlan­ságán túl - a bolti elszámoltatás és bizonylatolás rendjét is felbo­rítja. Vállalatunk a festékszalagok beszerzésénél esetleg felmerülő többletköltség megfizetésére is hajlandó, ahogyan ezt a Szolin­fot Kft.-nek írt, tavaly december 4-i levelünkben is kifejtettük - nyomatékosan kérve a hónapok óta húzódó probléma mielőbbi megoldását. Megjegyzem, a ha­sonló esetek elkerülése érdeké­ben üzleteinkben - tartalékként - meghagytuk a régi típusú pénz­tárgépeket. A december 10-én közölt, konkrét eset kapcsán a Márka ABC üzletvezető-helyettesét és pénztárosát - az udvariatlan és szabálytalan eljárásért - figyel­meztetésben részesítettük. Ez­úton is kérjük a kedves vásárlón­kat, hogy válaszunkat szívesked­jen elfogadni, és vásárlásaival továbbra is tisztelje meg üzlete­inket. Géczi Zoltán a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei ÉKV kereskedelmi igazgatóhelyettese * * * A pénztárszalagok ügyében Mátyus Ernőtől, a Szolinfot Kft. vezetőjétől kértünk magyaráza­tot, aki arról tájékoztatott, hogy az általuk rendelt festékkazettá­kat végre napokon belül meg­kapják, s így a boltok igényeit már folyamatosan teljesíteni tud­ják. Fő a bizalom! A véletlennek köszönhetjük, hogy az OTP-től - két és fél hó­napos használat után - 110 ezer forintra a kamatot megkaptuk. Az 1989-es év utolsó napjaiban, amikor sokan rohantak az OTP- hez, hogy az építési kölcsöneiket részben vagy egészben visszafi­zessék, mi 110 ezer forintot fi­zettünk be. A kedvezmény - a tájékoztatásukkal ellentétben - jóval kisebb volt a vártnál, így március közepén, miután hivata­los értesítést kaptunk a jóváírás­ról és a kedvezmény mértékéről, visszakértük a pénzünket. Arról, hogy kamat is megillet bennün­ket, szó sem volt, és azt hiszem, nem is derül ki, ha - a pontos fizetéseink ellenére - nem ka­punk értesítést a késedelmi ka­matról. Nem értem, hogyan lehet, ha több száz kilométerre küldünk pénzt, azt két nap alatt megkapja a címzett, a helyi postán feladott pénz viszont 8-9 nap alatt sem ér az OTP-hez. Állítólag azért, mert a posta néhány napig visszatart­ja, és használja. Hogy így van vagy sem, erre talán a posta ille­tékesei tudnak választ adni. Visszatérve a kamathoz: Az összegben ma sem vagyok biz­tos, mert először 2310 forintról szólt a tájékoztatás, majd 3000 forint feletti összegről írattak alá átvételi elismervényt, végül - a december 27. és március 12. kö­zötti időre - 1833 forint kamat- térítést kaptam kézhez. Itt miért nem érvényesül a kamatos ka­mat? Végezetül: Remélem, sikerült azoknak a figyelmét is felhív­nom, akik hozzánk hasonlóan nem kapták meg a kamatot, je­lentkezzenek érte! Mint ahogy az OTP-ben mondták, „ezek köre szűk”. Akkor viszont mégsem lett volna túl nagy fáradság utó­lag postázniuk az elmaradt ka­matokat. De nem is az összeg miatt írtam e sorokat, hanem mert fő a bizalom! Sonyák Béláné Szolnok A szekeret egyfelé kellene húzni A december 20-i Néplapban olvastam a „Kunhegyesen meg­szűnt a kézi dugdosás” című in­formációt, mely arra késztetett, hogy néhány gondolatot fűzzek hozzá. A jászjákóhalmi telefonigény­lők mintegy ötvenfős csoportja december 18-án este, a polgár- mesteri hivatalban a távközlési vállalat illetékeseitől szeretett volna választ kapni a telefongon­dok mielőbbi megoldásával kap­csolatban. Ám a válaszadók a je­lenlegi telefonvonalak jobbításá­ra helyezték a hansúlyt, miszerint a jelenlegi tulajdonosok járnak még jobban, s mint mondták, eh­hez a vállalat kölcsönt vesz fel - kormánygaranciával. Kérdezem: A telefonra várók vagy a telefon­nal rendelkezők vannak többen? A válasz nem lehet kétséges, s ebben a kérdésben demokráciá­ról nem beszélhetünk, mert a vál­lalat azt tervez, amit akar, hiszen a szolgáltatásban nincs verseny­társ. Mikor várható, hogy a távköz­lési vállalat a többség érdekeit helyezi előtérbe? Telefonigény­lésemre ugyanis azt a választ kaptam, hogy térségünkben nem terveznek telefonvonal-kiépí­tést. Tették ezt annak ellenére, hogy leírtam, tizenhat munkás zavartalan, folyamatosan szer­vezhető munkavégzéséhez ké­rem a telefont. Ha családban szá­molok, negyvennyolc személy kéme egy telefont. Lélekszámra lebontva, Jászjákóhalmán talál­ható a megye legtöbb iparosa, és az egyre nehezedő gazdasági helyzetben már a létezésükhöz elengedhetetlen lesz a telefon. A szekeret egyfelé kellene húzni - magánszemélynek, válla­latnak egyaránt, mert csak így javíthatunk a helyzetünkön. S ez­úton szeretném felhívni a figyel­mét azoknak, akik valamit tehet­nek ebben az ügyben - a parla­menten belül vagy kívül -, mi­előbb teremtsék meg annak a le­hetőségét, hogy a magyar táv­közlési szolgáltatásba más cégek is bekapcsolódhassanak, legyen versenyhelyzet. Mert e tekintet­ben is haladni kell! Kiss Béla Jászjákóhalma Ezután már nyitva az olvasóterem Tanácskozás miatt zárva az ol­vasóterem címmel, december 3- án Czégé Imre olvasónk e helyen kifogásolta, hogy december 13- án hiába kereste fel a könyv­tárunkat, az olvasótermet - ren­dezvény miatt - zárva találta. Saj­náljuk, hogy kedves olvasónk - másokkal együtt - hiába fáradt, de szűkös körülményeink miatt kellett a megszokott nyitvatartási rendünkön változtatni. Nem tud­tunk másutt helyet adni a Magyar Könyvtárosok Egyesülete év vé­gi megyei szekcióülésének. A résztvevők többségére való te­kintettel tettük a rendezvényt csütörtökre, mivel a megye leg­több könyvtárában erre a napra esik a szünnap. Ezúton kérjük olvasóink elné­zését, s egyúttal örömmel ígér­hetjük, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő. A február elsején megnyíló új épületünk­ben ugyanis, ahol majd gyermek- könyvtárunk és audiovizuális részlegünk működik, végre önál­ló előadóteremmel is rendelke­zünk. A Verseghy Könyvtár olvasószolgálata Legalább még él a vállalat A baromfitenyésztés is veszte­séges címmel, „Nyitott szemmel járó dolgozó” aláírással jelent meg (XII. 12.) az az olvasói levél, melyhez a következőket fűzöm: Nem tudom, hogy a tisztelt nyi­tott szemmel járó dolgozó gon- dolt-e a több száz munkatársára, amikor papírra vetette a vélemé­nyét, vajon egyetértenek-e vele? Ha abban a bizonyos pohárban tiszta a víz, nem kellett volna a dolgozóknak munkástanácsot alakítaniuk. A rátermett vezető pedig a legnehezebb helyzetben is megtalálja a kivezető utat. Ha a szakszervezeti titkár a dolgo­zók érdekeit képviseli - igenis a testületi ülés elé kellett volna vinnie a prémium ügyét. A kí­gyóról, békáról pedig annyit, hogy a vezető nem köteles a dol­gozó egyéb ügyeit intézni, de ha ezt megtette, emberi becsületből tette, és szégyen, ha utána a dol­gozó szemére hányják. A keres­kedelmi minisztérium által adott prémiumból öten vettek fel 172 ezer forintot, ez még fejenként szétosztva is szép összeg. Arról pedig Ön sem írt, hogy ha már az exportprémiumot a vezetők vet­ték fel, akkor mennyi volt a vál­lalati eredmény összege, és mennyit kaptak a dolgozók. A selejthez sem értek, szerintem ami selejt, az már nem exportké­pes, ami viszont nem az, azt hiá­ba dolgozzák fel máshol, azért már nem jár prémium. A munka­időről annyit: ha a szalagra felke­rül az anyag, azt fel kell dolgozni, a 8 óra letelte után nem lehet kalapot emelni, és hazamenni. Látom, Ön szerint már becsü­lettel helytállnak a dolgozók, ám az előző cikkben még azt a jutal­mat sem érdemelték meg, amit kaptak. Vagy talán azért, mert ki merték nyitni a szájukat? Az árak miatt egy vezetőt sem hibáztatott senki. Mindnyájan tudjuk és tapasztaljuk, hogy a magas árak miatt egymás után buknak meg a kistermelők, válla­latok, üzemek. Ezért kerül sok dolgozó az utcára. De - legalább még él és létezik ez a vállalat, s ha van egy kis nyeresége, próbál­ják azt igazságosan elosztani, és emberségesen álljanak szóba a dolgozókkal. Akkor gondolom mindenki elmondhatja, hogy tiszta víz van a pohárban. Szekeres Ferencné Szajol Vénülő idő (Fotó: I. Cs.) Ev végi számvetés A Fegyveres Erők és Testüle­tek Szolnok Városi Nyugdíjas­egyesülete a múlt hónap köze­pén tartotta évi közgyűlését. A résztvevőket Babus János kö­szöntötte, és kérésére egyperces tiszteletadással emlékeztünk a múlt évben elhunyt társunkra, Mihályi Antalra. Ezt követően az egyesület életéről, gondjairól adtunk számot - megemlítve az év során szervezett legfontosabb eseményeket, jelesebb kirándu­lásokat, mellyel kulturális és tör­ténelmi ismerteinket elevenítet­tük fel; hogy baráti kapcsolatot alakítottunk ki a balassagyarma­ti határőrséggel, nyugdíjasaik­kal; hogy bensőséges légkörben - szerény ajándékkal - vacsoraes­ten köszöntöttük a kerek évfor­dulós születésnapjukat ünneplő egyesületi tagokat. A kellemes rendezvények fel­elevenítése mellett szóba került, hogy az infláció, az áremelések, a nyugdíjak vásárlóerejének romlása miatt körünkben is fo­kozódik a türelmetlenség. Sérel­mesnek tartjuk, hogy a 30-40 éves munkaviszony után kapott nyugdíj összege sok esetben ke­vesebb azokénál, akik épp hogy megszerezték a nyugdíjjosult- sághoz szükséges éveket. Az ér­dekvédelemről azt a véleményt alakítottuk ki, hogy az Érdekek- egyeztető Tanácsba feltétlenül kerüljön be a nyugdíjasok képvi­selete. Hiányoltuk, hogy a kor­mány a társadalombiztosítási törvény kidolgozása során eddig nem kérte a nyugdíjasok véle­ményét, hogy tartósan beletörő­dött abba, a társadalombiztosító képtelen behajtani az adósságát. Szerintünk új formában él a há­ború előtti helyzet, amikor ki- bejelentgették a dolgozót a mun­kaadók, s emiatt volt aztán kevés a nyugdíja. Az idei program ismertetésé­vel és jókívánsággal zártuk a közgyűlést. Béresi József Az AKKUFER-nél a helyzet változatlan A Nyílt térben december 12- én megjelent „Tiszta képet a va­gyonról!” című írással kapcso­latban az alábbiakat közöljük: A cikkben szerepel, hogy az előkészítő bizottság egyik tagja- többek között - a következőkre is kérte a vb titkárát: „A vállalati tanács ülésének összehívását a megyei tanács által alapított AK- KUFER Vállalatnál, ahol a dol­gozók tiltakozása ellenére kft.- alapítás folyik”. Ez a kijelentés nem felel meg a valóságnak, mi­vel a vállalatnál ezzel kapcsola­tos döntés még nem született. Tavaly, november 8-án a válla­lati tanács határozatot hozott - tizennégy igenlő szavazattal, hat tartózkodás mellett -, hogy a je­lenlegi működési rendszer he­lyett kft. formában kíván tovább­működni. Ennek végrehajtása azonban jogszabályi rendelke­zés alapján jelenleg lehetetlen, mivel két üzemegységünk (Szászberek és Kisújszállás) önállósági indítványa a helyha­tóság előtt döntésre vár. E döntés megszületéséig a vállalat nem is tud semmilyen formai átalakítást indítványozni, és így addig a je­lenlegi szerevezeti formájában működik. Az erőszakos kft.-szervezés­sel kapcsolatban csak annyit, hogy a dolgozók döntő többsége- tehát nemcsak a VT-tagok - a kft: szervezeti forma mellett fog­laltak állást, ezt bizonyítja, hogy szándékukat egy aláírásgyűjtő íven is kifejezésre juttatták. Ter­mészetesen az átalakulás ilyen formáját a leválni készülő két üzem dolgozói nem támogatják, noha a szeptember 14-i VT-n már született egy előzetes döntés- a VT-tagok egyhangú és ezen keresztül a vállalat összes dolgo­zója egyetértésével - arról, hogy az igazgató dolgozza ki a kft.-vé átalakulás részleteit. A két üzem önállósági indítványa ezt köve­tően született. A kérdés csak az, hogy pár nappal később miért határoztak mégis úgy, hogy ki­lépnek a vállalat keretéből. Nem tartjuk erkölcsösnek ezt a lépést - és ez elsősorban a szászbereki üzemre vonatkozik -, mivel pont az az egység kíván elkülönülni, amelyre a vállalat a kedvező pi­aci feltételek miatt a legtöbb anyagi és szellemi energiát for­dította. A környezetvédelmi gondokat - szinte az országban egyedülállóan - úgy. oldottuk meg, hogy ezen ráfordítások tu­lajdonképpen a többi üzemegy­ség rovására történtek. Lényeges elem még e folya­matban, hogy az említett szász­bereki üzem leválásával a többi üzemegység gazdaságilag sú­lyos helyzetbe kerül. Oka lénye­gében az, hogy a vasszerkezeti üzemek árbevétele nem folya­matos, míg a szászbereki üzemé közel az, s így bizonyos puffer szerepet is betölt a pénzügyi fi­nanszírozás területén. A vasszer­kezeti üzemeknél a bevétel inga­dozása esetén - mely néha hóna­pokat jelent - lehetőség nyílik az átmeneti időszakban is szüksé­ges finanszírozásra, hisz a ter­melési költségek - anyag, bér, energiaköltség stb. - ilyenkor is jelentkeznek. Tapasztaljuk, hogy az országosan alakuló - le­váló-kisvállalatoknak is a folya­matos finanszírozás az egyik legnagyobb gondjuk. (Megjegyezzük, hogy az Új Néplap korábbi számaiban is kö­zöltek már cikket vállalatunkról, melyekben a leválni szándékozó üzemek vezetői is megszólaltak. E nyilatkozatok során részükről több pontatlan információ jelent meg, pld. a szászbereki üzem ve­zetői szerint minden más üzem­egységünk veszteséges. Mérle­gadataink bizonyítják, hogy nem igaz. Ugyancsak ebben az üzem­ben hangzott el, hogy mindenne­mű műszaki fejlesztési döntés megbeszélésénél az üzemet mel­lőztük. Ez ugyancsak nem igaz, amit a döntésekkor készült jegy­zőkönyvekkel is bizonyítani tu­dunk.) Léder József Lakatos Ferenc VT-elnök igazgató Szerkesztői üzenetek Kiss Józsefné, Szolnok: He­lyesen állapították meg a gyer­mekgondozási segély összegét, valamint az egyéb járandóságait is. Az ilyen jellegű juttatásokat mindig utólag fizetik, az esedé­kességet követő hónap 5-ig. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából

Next

/
Oldalképek
Tartalom