Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-08 / 6. szám
Néplap 1991. JANUÁR 8. A dagály és a viharos szél következtében január 5-ikén hatalmas hullám öntötte el az angliai tengerparti sétányt. A lélek kijárási tilalma után Beszélgetés Székhelyi Józseffel Száműzze a pornót és a horrort az olvasók ízlése Olyan világot élünk, amikor sokan nagyon rosszul érezzük magunkat. A színész Székhelyi József, avagy a közéleti személyiség hogy érzi magát 1991 elején?- Szívem szerint mindenkit szeretnék rábeszélni arra, hogy ne érezze magát olyan rosszul, mint ahogy egyébként jogos, hiszen teli vagyunk szorongással és mindenféle fojtogató gazdasági-politikai gonddal.- Vannak érvei is, vagy puszta vágy-álom a jobblét?- Az érvem félig-meddig értelmiségi - de inkább érzelmiségi. Az a meggyőződésem, hogy a baj össze is tudja tartani az embereket, és . nem feltétlenül csak szétválasztani. A divergencia, a széthúzás, mely benne van a világban, az egyén elmagányosodását eredményezi. A gondokat privatizáltuk e pillanatban. Remélem, hogy előbb utóbb ez a nemzet egy újonnan értelmezett nemzeti összefogással hídverő lesz lélek és lélek között, annál is inkább, mivel olyan évtizedek után vagyunk, amelyben kijárási tilalom volt lélek és lélek között. Bízom abban, hogy a szabadság, mely e pillanatban az egyetlen tulajdonunk, ehhez elegendő tőke. A nemzet - mert tehetséges, invenciózus, élni tud és élni akar - meg fogja találni a világban is azokat a csatornákat és hidakat, amellyel nem fogunk leszakadni, elmaradni, és nem csúszunk le a Balkán külső szintjére, hanem valóban igaz lesz az az agyonpuffogtatott klisé, hogy csatlakozunk Európához..Ennek a csatlakozási vágynak a gyökerei mélyen ott élnek minden magyar emberben.- Az embereknek minden korban szükségük volt példákra, olyan egyéniségekre, akikre fölnézhettek. Gyakran a politikusok töltötték és töltik be ezt a szerepet, de van, amikor a reflektorfényben álló művész. Érzi ezt a felelősséget?- Én csak ezt érzem. Nem ringathatom magam abban a hitben, hogy én egy gyönyörű és irigylésre méltó mesterség üdvöskéjeként a fényben furdőzve elfordulhatok a közélettől, mert nekem a mesterségem a közélet.- Ennek alapján az volna az ideális, ha az egyénisége és a szerepei minél közelebb kerülhetnének egymáshoz.- Az én mesterségemnek vannak bizonyos eszközei. Ha „egyéniségidegen” egy feladat, de minőséget hordoz, mert esztétikai tartalma van, akkor a bennem lévő mesterember elő kell vegye a megvalósításhoz szükséges szerszámokat.- Jó együtt élni a szerepekkel?- Olykor terhes, de máskor nagy gyönyörűség. Feladata válogatja. Amikor Starsky-t szinkronizálom, akkor a gyerekek számára én vagyok ez a hős. De ugyanígy van a felnőttekkel, ha Kémerit, a magánnyomozót játszom. Végül is a színész az emberek meséit mondja tovább. Gyermekeink történeteit meséljük, remélhetőleg olyan színvonalon, hogy az újra meg újra az ő meséjük legyen.- Ezek a mesék az ember életében mégis maga a valóság. Milyen álmokat, vágyakat dédelget Székhelyi József?- Optimista és többgyermekes családapaként kívánom, hogy a jövevény picink, akit az év közepére várunk, már egy derűsebb Magyarországra érkezzen. Várom, hogy a színházam, a Madách Színház a nehéz gazdasági helyzet ellenére is nagyon magas színvonalú, pozitív szaldóval tudjon elszámolni művészi és gazdasági lelkiismeretével. Számítok arra, hogy a társulat a fenyegetettségek közepette is sikeresen, egészségben együtt marad. És hát nem utolsósorban számítok önző szempontjaim miatt személyes diadalokra, sikerekre, és remélem, hogy ebben a naptári évben is juttat a gondviselés nekem ebből. Gyuricza Péter A sajtóban értesülhettünk róla, hogy Budapest önkormányzata fellép a pornó- és horroriro- dalom mértéktelen, gátlástalan árusítása, közszemlére tétele ellen. Aztán arról is hallottunk, hogy hasonló lépésre készülnek vidéki önkormányzatok. Szolnokon is számíthatunk erre?- kérdeztem König László polgár- mestert.- Van egy országgyűlési határozat, amely tulajdonképpen szabályozza a terjesztést. Eszerint például a pomóirodalmat nem szabad olyan módon közszemlére tenni, hogy beletekinthessenek, pl. kinyitva árulni az újságot.- A szemfülesek már meg is találták a „kiskaput”, az újság- csinálók a borítólapra teszik a pornójeleneteket, így az újságárusnak nem kell törvényszegőnek lenni, elég ha csak kiteszi a sajtóterméket, a címlapon is bőven van mit nézni.- Azt hiszem, hogy az ország most a szabadosság és a prüdéria között ingadozik. A megoldás nyilvánvalóan az lesz, ha megtaláljuk a normális egyensúlyt. Egyelőre azt az időszakot éljük, amely Nyugatot a 70-es években jellemezte. Ezek a témák Magyarországon sokáig tabuk voltak, és most kelendő árucikkek lettek.- Igen ám, de Nyugaton meghatározott helyeken szabad csak árusítani. Nem az ellen van kifogásom, hogy hozzá lehet jutni, hanem hogy közszemlére teszik. A gyanútlanul nézelődő kisgyerek NilsHolgersson szomszédságában a legvadabb pornójelenetekkel találja magát szemközt. És ettől nem tudjuk megvédeni a gyerekeinket...- Én se tartom célszerűnek, hogy tolakodóan közszemlére tegyék ezeket az irodalmakat, főleg, ha színvonaltalanok. De hiszem, hogy a csoda elmúltával rendeződnek a viszonyok. Hogy a színvonaltalan kiadványok eltűnnek, mert nem veszik meg őket. Van egy bizonyos türelmi idő, és ha spontán módon nem szorul vissza ez az irodalom, akkor kell szigorítást alkalmazni. De sokkal szerencsésebb, ha az árus a saját érdekében, a saját elhatározásából veszi ki a kirakatból ezeket a könyveket, újságokat. Ez a folyamat már el is indult. Mióta a budapesti újságosok nem tehetik ki a kirakatba ezeket a kiadványokat, azóta másutt is kezdenek eltűnni szem elől. Mindez, amit elmondtam, persze az én véleményem, az önkormányzat ettől még hozhat más. döntést, de egyelőre nem készül ilyen lépésre.-péSydney, Ausztrália: A német Manfred Herrmann „Solar Star” nevű napelemes autójával január 5-ikén 135 km/órás új gyorsasági világcsúcst ért el. Levelek a hazából a honba • • Önállósult mosolyok Kedves Komám, legkisebb csemetémről írnék, és erre az késztet, hogy egyrészt ő még nem tud írni (sőt, beszélni sem), másrészt meg fölöttébb elgondolkoztató megnyilvánulásai vannak máris. Sejted ugyebár, hogy keresztfiadnak született meg - ahogy itt mondja a kistesója, szinte egyszerre érkezett az új esztendővel (néhány órával előtte). Az előzményekhez tartozik, hogy én már tudtam, milyen nemű lesz, de persze az az igazi, ha már épen, egészségesen kimászik erre a nem-tudni-milyen-lesz világra. Kománéd egyáltalán nem volt kíváncsi az ultrahangos vizsgálat azon részletére, hogy a magzatnak van-e futyije vagy nincs, mert akkor - mint mondta - számára már nem oly érdekes a szülés. Namármost; mifelénk inkább, mint felétek sokat hivatkoznak az emberi jogokra. Felkaptam hát és meglovagoltam az eszmét, közöltem a nejemmel, hogy én tiszteletben tartom az ő jogát, viszont ő is tartsa legalább ugyanilyen becsben az enyémet. Vagyis; szóljon a kezelőorvosának, hogy legyen szíves felírni egy papírra, mi a válasz a kérdésemre; hajtogassa szépen össze a cetlit, ha őt nem izgatja, mi van a szíve alatt, ne nézze meg, csak hozza le nekem. Szóval, már jónéhány hete tudtam, hogy ha minden jól megy, Boglárka lesz a drága. A gondok felét (hogy például, a cuccokból kéket vegyek-e vagy pirosat) máris megspóroltam. Aztán Szilveszterelőtt megjött, néhány órával érkezése után meg is csodálhattam, és el is csodálkoztam a helyzetünkkel kapcsolatos meglehetősen fura hozzáállásán... Képzeld el, már négy órája a világon volt és ásított, ásítozott szaporán, mint aki rettenetesen unja a dolgokat! Nemrég pré- selődött át egy szűk folyosón a biztonságot jelentő anyaméhből ebbe a szennyezett, bizonytalan, kacifántos életformába, és vagy megjátssza az abszolút közömbösét, vagy érdektelen feszülő gondjaink iránt, vagy tényleg rá sem hederít. Hát nem tudja, hogy „az Öbölben” válság van, mindjárt kitör a háború?! Hogyan lehet blazírt, mikor élete első napjaitól kezdve áremelkedések várhatók?! Miként állandósulhat részvétlensége, miközben máris leértékelték a forintot, bejelentették a benzinár emelését, teljes hadi készültségben őrzik Pesten a hidakat a rendőrök, akik el sem fogadják a taxisok által kínálgatott meleg lángosokat?!... Ha még csak unná ezt a létet, hagyján. De szórakozik rajta, talán tréfásnak is találja, mert gyakorta vigyorog. Talán a maradék humorérzékemet is „elörökölte” tőlem, mert egyáltalán nem találom mulatságosnak, hogy ő mulat. Ebben az ínséges időszakban képes gátlástalanul telezabálni magát, utána meg mosolyogva, gondmentesen (altató nélkül!) elalszik. Jó, hogy az anyatejnek nem fogja tudni megemelni az árát még a parlament sem, de az „előállításához” szükséges nyersanyagért nekem főhet a fejem, hát legalább ne a képembe vigyorogjon! Töretlen jókedvét az sem befolyásolta látványosan, hogy amikor hazahoztam a szülészetről, negyedórát álldogáltunk a pincebejáró huzatában, mert az egyik felvonó rossz volt, a másikat éppen rontották el (költöztek). Kedélyállapotát nem zavarta meg a már a gyerekszobába is beözönlő csótányok látványa. (Pedig nemrég fertőt- leníttettem két év alatt vagy kétszázadik- szor.) Valami megmagyarázhatatlan lelki kiegyensúlyozottság birtokában Boglárkát nem zavatja, hogy az erkély faburkolatán keresztülhatolt egér (vagy egerek) már a belső préselt lemezt rágja-vakarja és úgy hallatszik a cincogása, mintha már a szobában lenne. (Valami erős méregnek mondott lisztet leszórtunk a rágcsálónak, azóta egy kicsit aléltabban végzi áldatlan munkáját, de végzi.) Fél éjszakákat nem alszom, és nem a baba, hanem a gyarapodó állatkertem miatt. Akis csajom meg örömmel fogadja el a dolgokat olyannak, amilyenek. Érthetetlen... Azt mondja a nejem, ne értetlenkedjek, hisz a kicsi még jóformán se nem lát, se nem hall, a valóságot képtelen a maga igazi értelmében feldolgozni és csak saját magával van elfoglalva. Hát pontosan ez az, ami nem mentség. Vezető politikusaink jelentős részére egy az egyben elmondható az, amit kománéd a babánkról mondott, és ők mégsem vigyorognak; hogy unnák a dolgokat vagy nyugodtan szundiznának, ezt az Istennek sem hinném el. Egy hasonlóságot el tudok képzelni Boglárka és - mondjuk - a kormány között; időnként összecsinálják magukat, azaz belerittyentenek a Liberóba. De miközben a lányom ezt töretlen vigalommal teszi, feltételezem, hogy a másik fél kínkeservesen nyögdécselve végzi. Szólnom kell a keresztfiadról is, akiben az esemény szintén jelentős és nem éppen a társadalmi tendenciákkal összhangban lévő változásokat idézett elő. Tudod, ő sem volt a búskomorság mintapéldánya, de egy hete neki sem áll össze a szája. (Egyszer komorodott el, amikor a tesó születésének tényét közöltem vele, mire javasolta, hogy máris menjünk érte a Trabanttal; sajnos, elfelejtettem felkészíteni arra, hogy egy hétig kénytelen lesz velem beérnie, így futó bánat után kellett tisztáznunk, hányat kell még aludni, míg benépesül a lakás.) A fiam boldogságának megfejtésével nem vacakoltam sokat, persze, társra, tesóra vágyott régóta, mondhatnám, az ő „rendelése”is belejátszott nemes cselekedetembe. De mitől lett ennyire közlékeny, „kifele forduló”, szaknyelven; extrovertált? Azt is tapasztalhattad, hogy a legény amúgy sem volt zárkózott, magába forduló, de amit most művel, túl feltűnő ebben a búbánatos, egyre hallgatagabb és ridegebb világban. A belülről roskadozó, hevenyészve aládúcolt embereknek bizarr és meredek felfogniuk, hogy ez a locsi-fecsi emberke mégis normális. Az ötödik szülinapja előtt hirtelen naggyá nőtt fiam fékezhetetlenül közli minden útjába kerülő ismeretlennel, hogy neki van egy kistesója, így meg így hívják, ennyi meg ennyi súllyal született, és mennyit kell még aludni... Látom a spontán hallgatóság tekintetén; ki a franc kérdezte, öcskös?... Hiába magyarázom Ma- gomak, hogy kisfiam, a nénit-bácsit nem érdekli ez, mert fenyeget a munkanélküliség, a létminimum körül éldegélnek-élde- gélünk, van aki beteg, a másik meg fáradt..., szóval, annyi a nyűg, hogy nem tudunk figyelni a másikra, érdektelenek lettünk egymás iránt, az meg egyenesen bosszantja a legtöbb polgárt (lásd apádat is), ha a másik véletlenül valaminek örvend... A fiam ebből körülbelül annyit értett, hogy én csak a saját munkámra ügyeljek, mert ő Boglárkának majd ad bőven dolgot... Két napja foglalta el a kis mosolygós lakásunkon a rezidenciáját, egyelőre ő ad dolgot mindhármunknak. Ő csak eszik, alszik és tojik az egészre. így könnyű pi- solyogni. Bezzeg én rohanok, bevásárolok, intézek, dolgozom, lihegek, nyögök. Tíz perce még a levest kavargattam (mert őnagyságának szoptatnia kellett), öt perce meg felvettem a babát, mert a nejem szerint én tudom a legjobban böfiztetni. Éppen böfögünk, amikor azt kérdi a fiam úgy térdmagasságból, hogy mit kacagok. Megdermedtem, képemen ott felejtődött a vigyor. Na most mondd meg, hogy a túróba vagyok képes vigyorogni? Hogyan fordulhatott ez elő? Talán néhány pillanatra megfeledkezett magáról komád, Lajos „Az egyén elmagányosodik... ”
