Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
LP KULTURÁLIS PANORÁMÁJA 9 Van értelme a küzdelemnek Győrfi Lajos szobrainak és rajzainak tekintélyes részét alkotják a portrék, közöttük nem egy művelődéstörténeti jelentőségű, például Kodály Zoltán bronz fejszobra, Breughel, Van Gogh, Rodin érme. Ezek a művek utalnak egyúttal ízlésére, művészi eszményképeire is. Szülőföldje, Karcag nagyjai előtt tiszteleg Győrffy István-, Gaál László-, Németh Gyula-, Zsigmond Fe- renc-emlékérmével, s a régió nagy tudósainak emlékére készítette Hatvani István-érmét, Erőss Lajos Püspökladányban lévő domborművét, Váczi Mihály nagykátai köztéri szobrát és Nyíregyházára a híres orvos, műpártoló, Jósa András mellszobrát. Aktjait általában bronzban vitelezte ki. Alakjai csendesen szemlélődnek, napoznak, a létnek és egymásnak örülnek. Közülük egyet köztéren állítottak fel, ez a püspökladányi református templom előtt álló Ádám című biblikus szobra. Ennek láttán Madách Ember tragédiájának hőse jut eszünkbe: Ádám az örök ember, aki mindig felemelkedik csüggedé- séből, mindig újrakezd, igyekszik felegyenesedni. Ó lesz Prométheusz, Antheusz, a kereszténység és az újkor hőse, Kepler és Danton. De ő lesz Krisztus is, akinek lebegő, felfelé törő diadalmas alakját a Feltámadás című kis bronzában örökítette meg (bárcsak megvalósulhatna egy templom monumentális díszeként!). Eddigi szobrászati működésének legsikeresebb területe a ló-, lovasábrázolás. Már főiskolás kora óta izgatja a lovasszobor, amiről Medgyessy Ferenc azt vallotta, hogy a legnehezebb szobrászi feladat, hiszen két összetapadt testnek egymáshoz való viszonyát kell plasztikaiig tisztázni. Győrfi jól ismeri a lovak természetét, gyermekkorában lovagolt is, pontosan tisztában van vele, hogy a ló mennyire hat ellene lovasának, vagy mennyire működik vele együtt. Több kisplasztika után az 1987- ben jött nagy feladat is a lovasábrázoláshoz kötődik, a kunhe- gyesi kun emlékmű. A Kunhalmon emelkedő oszlophoz rögzített, szinte ördöngősen repülő, a lován szőr mentén megülő íjazó kun lovasszobor láttán az ókor Pegazusa, a keleti művészetek titokzatos lovasai, a nomád ázsiai puszták emberei, de a nyugatot fenyegető ősmagyarok is eszünkbe jutnak. Valóság és mitológia, álom, lebegés, legenda és valóság, hagyomány és megújulás együttesére épül a szobor, a művész mindmáig legjobb emlékműve. A hortobágyi szobor- pályázatra is ló-, lovasszobrokat adott be, így például a most a szolnoki kiállításon is látható Pányvavetőt, a zsűri és a lakosság tetszését azonban a Játszadozó csikó című kompozíció nyerte el. A Hortobágy község főterén látható bronzszobor példázza a fiatalságot, reprezentálja a derűt, a játékosságot, a felfelé ívelést, a vitalitást. Ezek az erények általában jellemzőek Győrfi művészetére és emberi habitusára. Zaklatott, ideges, enervált korunkban olyan erények, értékek ezek, hogy már miattuk is érdemes figyelnünk Győrfi szobrászatára. Vannak persze szomorú, megrendítő, de korántsem lehangoló szobrai, mint a már említett Ádám, vagy a most felavatott és a tervezés alatt lévő második világháborús emlékművek. Pár hete avatták az egyiket Földesen, és készül másik kettő Tisza- dobra és Püspökladányba. Nem államilag előírt hősi emlékművek ezek, hanem a gyász és a megrendülés kifejezői. Itt nem hősökről, hanem áldozatokról van és volt szó, akik nem önként mentek, hanem menniük kellett, vakvégzet által sodortatva. A püspökladányi emlékmű menekülők csoportját ábrázolja, akik egymást sodorva, taposva futnak, tolonganak valami biztosnak vélt pont felé, a vihar, a veszély, a borzalmak, a háború elől. Karok, lábak, arcok, ruhák érnek egymásba, vak és tompa erők sodorják őket, az arc nélküli tömeget, csak egy megmintázott arcot látunk, egy karonülő, koravén, riadt gyermekét: ő a jövő, azaz én, mi, akik gyermekként éltük végig a háborút, de rajtunk maradt és rajtunk ül ez a keserű örökség és az azóta ránk rakódó gondok, terhek özöne. Hinni kell azonban abban, hogy érdemes volt és érdemes küzdeni, fejünket a fény felé felemelni éppúgy, mint Ádámnak, az újrakezdő, folyton hívő, hinni tudó embernek. Ez a szolnoki kiállítás adventi, karácsonyi üzenete, ez fogalmazódik meg az aktok, portrék szépségében, derűjében, erre a hinni, megújulni tudásra intenek Győrfi modelljei: az okos, bölcs tudós- és művészportrék. (Részletek Győrfi Lajos szolnoki kiállításának megnyitóján elhangzott beszédből; a tárlat megtekinthető a művelődési központ kiállítótermében.) Sz. Kürti Katalin Ádám Év elején a levéltárban Készül a megye önkormányzati jelképeinek könyve Veszélyeztetett iratok, raktározási gondok Megjelent a Zounuk ötödik kötete, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár immár hagyományos évkönyve. Az öt könyv összesen negyvenöt tanulmányt és harmincegy adalékot tartalmaz a megye korai és legújabb kori történetéből. Az évkönyv sorozatot Botka János, az intézmény jelenlegi igazgatója indította útjára. S noha az elmúlt évek gazdasági helyzete már nemigen kedvezett a kultúrának, mégsem szakadt meg a hagyomány - igaz, hogy nem akármilyen szervezéssel, de mégis - megjelent az ötödik Zounuk is. Az öt ugyan nem kerek évforduló, mégis alkalmas kicsit a visszatekintésre. A fél évtized alatt összesen tizenkét könyvet jelentetett meg a levéltár. Köztük olyan fontos dokumentum- gyűjteményt, mint az Adatok Szolnok megye történetéből című kiadvány második kötetét, amely terjedelmében is szinte a duplája az egy évtizeddel ezelőtt kiadott első kötetnek. Az 1989- ben megjelent második kötet Nagyivántól Zagyvarékasig névsor szerint mutatja be a megye negyvenegy településének történetét a kezdetektől. A könyvről többek között ezt írta Benda Kálmán történész: „Gyakran végigolvasom egy sor általam is ismert település leírását: teljesen új, eddig ismeretlen adatok, jó lexikonszerű leírások, a lényeg kiemelése jellemzi valamennyi feldolgozást. Különösen örültem, hogy a művelődési viszonyok, közte az egyházak története is olyan bőven szóhoz jut - sok korábbi, hasonlójellegű munka erről megfeledkezett -, enélkül pedig a múlt aligha érthető meg.” Ugyancsak az utóbbi öt év termése a Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 11. száma, amely két igen alapos tanulmányt tartalmaz. Hegyi Klára Jászberény török leveleit dolgozta fel, Botka János pedig Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI- XVII. századi történetében címmel értekezett az 1988-ban kiadott könyvben. Hiteles adatokat tartalmazó, megbízható történeti források a levéltár kiadványai, s ez lehet, hogy érdem, de egy magára valamit adó műhely csak így teljesítheti küldetését. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban évente 350- 400 kutató fordul meg. Vannak közöttük középiskolások, egyetemisták is. Az intézmény dokumentumgyűjteménye a tájegység történetének megfelelően alakult, így csak 1876-tól kutatható Szolnokon a jelenlegi megye valamennyi településének története. Komplett viszont a levéltár Jászkun-anyaga, s Botka János azt is elmondta, hogy visszakapta a levéltár az 1956-os dokumentumokat az egykori MSZMP pártarchívumából, s megtalálhatóak a megszüntetett Népi Ellenőrzési Bizottság anyagai is. S hogy vannak-e tabu témák? Az új rendelet szerint a harminc évnél régebbi levéltári dokumentumok a kutatók rendelkezésére állnak. Az ennél újabbak azonban csak a kutatandó szervtől kapott engedéllyel vizsgálhatók. Nem kutathatók azonban a személyi jogokat, államtitkokat sértő dokumentumok. A levéltár fontos feladata az őrzött iratok állagának megóvása. Ki hinné, hogy a legveszélyeztetettebbek az 1944-1956 közötti dokumentumok. Ezek egy részét ugyanis ceruzával(!) írták, illetve olyan írógépen, ami szinte olvashatatlan, ráadásul az utolsó példányt adták át a levéltárnak. Ezeket az iratokat, jegyzőkönyveket mielőbb mikrofilmre kell venni, hogy megmaradhassanak az utókor számára. Raktározási gondjai is vannak a levéltárnak, a bővítéshez pályázatokon szeretne pénzt nyerni az intézmény. Az idén újabb kiadványokkal örvendezteti meg a kutatókat, az olvasókat a levéltár. Már készül a Zounuk 6. kötete. Megjelenik továbbá Jász-Nagykun-Szolnok megye önkormányzati jelképeinek a gyűjteménye a XVI. századtól napjainkig. Hiánytpótló könyv lesz ez a múlt megismeréséhez, a nemes hagyományok továbbéltetéséhez. Bizonyára sok kutató forgatja majd haszonnal azt az ugyancsak idén megjelenő levéltári segédletet, amely a felekezeti anyakönyvek lelőhelyéről ad útmutatást. Az intézmény munkatársai gondoltak a diákokra is, az idén ugyancsak kiadnak egy dokumentum- gyűjteményt, amely a 'történelemtanuláshoz nyújt segítséget. Szinte hihetetlen, hogy a levéltár mindezt csupán ötmillió forintos költségvetésből oldja meg. T. G. Akit a balsors sújt: Császár Gyöngyi A Szigligeti Színház társulata - jóllehet a Pesti Színházban, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, a Szobaszínházban is tartanak előadásokat - az idei év nagyobbik részében „hajléktalanná” vált. A kihelyezett előadások, utazgatások, párhuzamos próbák nem kis erőfeszítéseket igényelnek a társulattól. Császár Gyöngyi számára azonban még ezenkívül is tartogatott úgy érzem, a mostoha körülmények még közelebb is hozták egymáshoz a színház valamennyi dolgozóját. S persze a közös várakozás. Mindannyian Az amerikai teleregényről A Dallas prózai körülmények között született. A frissen elvált, sikeres New York-i gyermekkönyvíró, Davis Jacobs tizenkét éves lánya közelében szeretett volna élni. Ezért levélben kérte volt feleségét, egy irodalmi ügynökség vezető munkatársát, ha tud, segítsen neki, hogy valami megbízást kaphasson az asszony új otthona közelében, Kaliforniában. „Valami televíziós vagy filmes munkára gondolok. Bár nem szeretnék sem televíziós szerző, sem filmíró lenni, a megbízás kisegítene, míg elkezdhetem írni mai tárgyú regényemet.” A szóban forgó regényt Jacobs máig sem írta meg. Viszont 1977-ben beadott egy sorozattervet a Lorimar Television dramaturgiájára, egy texasi családtörténetet. „Akkoriban Ingmar Bergman filmje, a Jelenetek egy házasságból hatása alatt álltam, ennek amerikai megfelelőjét szerettem volna megírni” - nyilatkozta később. A Lorimar ötrészes minisorozatot forgatott a történetből, amelyet 1978. április 2-án, vasárnap este és négy további vasárnap sugárzott a CBS-há- lózat. Mivel az első három rész kiugró sikert aratott a közönség körében, a CBS azonnal leszerződött a Lorimarral a teleregényszerű folytatására 1978 szeptemberétől. A siker jele volt az is, hogy az angol BBC szinte azonnal átvette az egész sorozatot, s 1978. szeptember 5-től kezdte sugározni öt filmjét, majd folytatólag az egész első szezon műsorát. (Egy szezon fél év, általában huszonhat folytatás, de a Dallasnak volt olyan szezonja is, mely 31 részesre sikerült.) Egy amerikai teleregényben (ha egyszer beindul) szigorú szabályok uralkodnak. A stáb évente kétszer hat hetet forgat. Ilyenkor reggel 7-től este 9-ig tart a hivatalos munkaidő. Egy-egy folytatás maximum félmillió dollárba kerülhet. De - átlagban - valamivel olcsóbban állítják elő. A színészeknek szerződésük szerint kell „hozniuk” súlyukat (nem tréfa), vigyázniuk kell alakjukra, őrizniük kell korábbi megjelenésüket. Gázsijukon kívül a sztárok sminkpénzt és egyéb juttatásokat is kapnak, a sminkköltségek évadonként és fejenként 1500 dollártól 15 ezer dollárig terjedhetnek. A forgatókönyvek titkosak, szigorú szerződési pontok tiltják, hogy a szereplők szerepükről, jövendő epizódok tartalmáról beszéljenek vagy bírálják az egyes folytatásokat. David Jacobs már régen kiszállt a forgatókönyv írásból, helyette tizenkét tagú szerzőgárda írja az egyes epizódokat, a neveket nem nagyon forgalmazzák. A Dallas-folytatásokat eddig több mint negyven rendező, köztük számos hölgy (gyakran a szereplők is) rendezte. A felvételek túlnyomó többsége 1979 óta a texasi Planoban, a Duncan Acres területén, az immár Southfork Ranch-nek nevezett óriási birtokon készül, amelynek tulajdonosa bizonyos John Duncan. A birtokot 1970-ben vásárolta, s miután 1979-ben a sorozat révén fogalommá lett, Duncan turistalátványossággá varázsolta. Napi kétezer látogatója akad, s időnként (esténként 35 ezer dolláros gázsiért) egy-egy nagynevű szereplő is leül a vacsorázó turisták közé. Aki igazi Dallas- rajongó, az ott éjszakázik a ranchon: a túra szállással, Ewing-féle gazdag reggelivel, lovaglással potom 2500 dollárba kerül. Ezért azután nem minden turista marad éjszakára... A Dallas már nemcsak egyszerűen telere- gény, fogalom és kitűnő reklám is Amerika nyolcadik legnagyobb városának. Bár ... mondják, az igazi dallasiak lenézik a sorozatot, úgy vélik, nem igazán „texasi”, és nem minden esetben vet jó fényt államukra. De azért a turistairodák valamennyi Texas- és Dallas-ismertetője a „népszerű televíziósorozatban megismert Dallas” fordulattal kezdődik. Texasban büszke, de hibátlan üzleti érzékű emberek élnek. No persze másutt is. A Dallas körül üzletágak sorozata alakult ki. Lassan könyvtárnyi „irodalmi” mű jelent meg a teleregényről, köztük például egy luxus kiállítású, színes szuperalbum, a „Ewing-család teljes, képekkel is részletesen dokumentált története 1860-tól napjainkig”, amely ha hiszik, ha nem, közel félmillió példányban kelt el. Egy amerikai kutatóintézet közreadta a Dallas- cikkek repertóriumát, melynek első kötete csupán az.Egyesült Államok területéről közel félmillió, a sorozattal foglalkozó cikket sorol fel. Kialakult a Dallas használati és fogyasztási cikkek köre - olvashatjuk mindezt a Színházi Elet decemberi számában, mely ünnepi szám, Fenyves György képes beszámolójában. ' A tervezett ütemben épül a színház, befejézéhez közeledik a szecessziós homlokzat kialakítása is. meglepetéseket a balsors. Nyol- cadmagával Fodor Tamás segítségével színpadra állították a Hamupipőkét. Az október végi bemutatót megzavarta a taxissztrájk. A második előadáson kigyulladt egy lámpa. Mindezzel azonban még nincs vége a balsikersorozatnak. A Hit kell! című rockjáték nyilvános főpróbáján, december 22-én olyan szerencsétlenül esett el, hogy komolyan megsérült a bal térde. Más vette át a szerepét a premieren, s csakúgy a Hamupipőke címszerepét is. Műtétre várva, sántikál- va azért mégis ott van az előadásokon a kulisszák mögött.- A közös munka, az együtt dolgozás öröme tartotta össze a társulatot a nagyszínház nélküli nehéz évadban - mondja. - Sőt, nagyon várjuk, hogy elkészüljön a színház. S hogy mi lesz azután? Lesz-e állandó társulat Szolnokon? Talpon maradunk? Ezekre a kérdésekre nem tudok választ adni. • Csak a reményeimet tudom megfogalmazni. Természetesen szeretném, ha nem maradna állandó társulat nélkül a közönség s a szép, új színház. Hiszen nemcsak kenyérrel él az ember. Bízom benne, hogy ezután is tudunk olyan élményeket s szórakozást adni a közönségnek, ami segít túlélni a hétköznapok nehéz perceit. Várunk, hívunk mindenkit az előadásokra, hiszen mindent, amit csinálunk, a közösségért, az emberekért tesszük. (T. G.) Jó üzlet a Dallas
