Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
1991. JANUÁR 5. 5 Egy kisdarabka Mezőtúr a hegyekben Kunszentmárton határának határában Kastély kísértetek nélkül Először tényleg furcsán hangozhat, pedig az Alföld kellős közepéről ez a réges-régi városka birtokol egy grófi rezidenciát, valahol fenn, a Bükk csücskében, Bánhorvátiban. Még a hetvenes évek elején bocsátották áruba régi gazdái, s az akkori tanács művelődési osztálya nem sajnált költeni a lerobbant épületre. Aztán szép lassan épült- szépült, s mostanra elnyerte impozáns formáját. Tavaly újra mérlegre került a kastély sorsa, s voltak pillanatok, mikor kérdésessé vált, megtarthatja-e ezt az ékkövét az új önkormányzat. Szerencsére a kastély maradt. Benne egyébként soha nem pihen az élet. Csoportok váltják egymást, egyszerre akár több is lakja az íves, boltozatos, ódon termeket. Igazi hangulata van a szobáknak, esténként meghitten duruzsolnak a cserépkályhák, s az emeletes ágyakon az élményekbe belefáradt gyerkőcök édesen forgolódnak. Főleg fiatalok érkeznek ide hétről hétre, az ágyak fájára és falakra rótt sorokból kiderül: Törökszentmik- lósról, Öcsödről, Szolnokról s persze leginkább Mezőtúrról érkeznek. Legutóbb december 27-31-e között a megyei családsegítő központ rendezett itt tábort Pest és Szolnok megyei gyerekek, valamint egy maroknyi székely fiatal számára. Afféle jutalomnapok voltak ezek, megkésett karácsonyi ajándékként. Ennek hangulatában némi vallási színezetben szerveződtek a programok is. A táborhoz szükséges komoly pénzeket Kollár József (tehát Kollár papa és nem Dollárpapa) és kis csapata kilincselte össze. A szűkös lehetőségekhez mérten remek napokat tölthettek el itt a kicsik és nagyok, s ez igazán a búcsúzás pillanataiban derült ki. Az égiek is kitettek magukért, némileg hozzájárulva a karácsony atmoszférájához, épp az érkezés napján hótakaróba öltöztették a környéket. técsi S ha hó, hát hóember! (Fotó: Mészáros) A kis „tetovált” Te jó ég! Rosszul vagyok! Vagy csak a szemem káprázik? Biztosan, hiszen az lehetetlen, hogy egy ötévesnyi kisleány vékonyka karján tetoválást látok. - Ezzel meg is nyugtattam magam megyeszékhelyünk egyik művelődési házában, ahová különtor- nára járnak több csoportban is csemetéink. Visszamélyedtem az édes, jóleső semmittevésbe.- Tetovált! Kérsz cukrot? - hallottam az asztal tetejéről. Ott öltözött át két „hölgy” a 17,45-kor kezdődő órára. Rémülten kaptam fel a fejem. De hát akkor mégsem káprázott a szemem! Amit láttam, valóság. A kislányok egyike, a „tetovált” láthatóan élvezte „kiváltságát”, sürgés-forgás közben mindig úgy tartotta jobb karját, hogy „díszét” mások is feltétlenül észrevegyék. A barátnővel - változatlanul az asztalon - megtartották a villámpartit, egy kicsiny hátizsák rejtette édességhalmazból válogattak gondtalanul. Pillanatokkal a torna (!) és röviddel a vacsora (!) előtt... Megkérdeztem a bájos gyereket: mi van a karodon, hogy kell azt csinálni? (Őszintén restellem, hogy érdeklődésemmel szándékkal megtévesztettem.) Szakszerű magyarázatot, útmutatást kaptam. Valamilyen rágógumi mellett van egy kis papír. Azt kell kicsit megvizezni vagy megnyálazni, s a testen tartani, amíg hatvanig számolunk, s kész a figura. „...Anya tudja...” - válaszolta erre vonatkozó, többszöri faggatásomra. Megnyugtatott, hogy a tetoválást vízzel le lehet mosni. Mit mondjak? Az elragadtatástól alig tudtam ezek után megszólalni. Olyasfélét motyogtam: a válaszból ítélve anyukád nem lehet túlzottan elbűvölve. Az első csoport órája befejeződött. Gondolom, kis beszélgetőtársam - aki valamelyik óvoda nagycsoportos padjait koptatja őszig - „feldíszített” karral vonult be társaival a nagyterembe. Biztosan sikere volt!... Hacsak a tanárnő nem küldte ki közben mosakodni... Eddig is mélységesen ú..., szóval nem vagyok rágó-párti. De most? Másnap mégis rágókat vásároltam. Azt hiszem, megtaláltam, amelyiket kerestem... Egy világ omlott össze bennem! És nem azért, hogy az ötéves kontúrosabb figurájával alaposan „lekörözött”... Azóta ki nem megy a fejemből, hogy hol „divat” leginkább a tetoválás. Az igazi. S akiknek van ilyen, legtöbben mit nem adnának, hogy szabaduljanak egy meggondolatlan, hebehurgya döntésük, engedékenységük következményeitől! Van, persze hogy van rá - nem tökéletes - „orvosság”, temérdek pénzért. Ha lenne is temérdek pénz, a hozzáértő is kevés az időigényes eljáráshoz. És akkor itt van ez a márkás - nem olcsó! - rágó a kedves figuráival. Amit egészen biztosan azért mellékelt a gyártó, hogy vonzza a gyerek vásárlókat (ezt elérte), s a matrica a rajzfüzetben, kiszínezve érvényesüljön. De hát a mai gyerekek okosak, találékonyak. Ezért (is) jobban kell(ene) ügyelnünk, figyelnünk rájuk!-fjS zelevényen a kirendeltségen a lelkünkre kötik: ha Haleszról írunk, Dóba Lászlónét mindenképpen keressük fel. Do- báék háza a település bal oldali szélén található, átellenben a buszmegállóval. A ház asszonya odabenn éppen birkapörköltet melegít.- Egy kis maradék, mivel szilveszterkor a kultúrban társas vacsorát szervezett az itteni nőbizottság meg a tekeklub.- Micsoda?- Jól hallotta, tekeklub, ugyanis ezen a 240 lelkes településen ez is van. Egyébként 150 forintba került egy adag, és hatvanan ültük körbe az asztalokat, tíz időilyen házat is láttunk. Haleszi emberek sebb embernek pedig elvitték a lakására. A tombola fődíjaként választási malacot sorsoltunk ki, de kakast, kacsát, tortát is nyerhettek a szerencsések. Hajnali ötig maradtunk. Időközben megmelegedett a néhai bárány földi maradványa, és a ház asszonyával együtt keressük fel a település legidősebb lakóját, Hegedűs Antalnét, aki 1897-ben született. Ráadásul nem más, mint Dobáné édesanyja. Egy apró, nádfedeles házban morzsolgatja napjait, és a világ semmi kincséért sem költözik se a fiához, se a lányához.- Nekem így a legjobb - kezdi. - Reggeltől estig nézem a televíziót, szidom az Országgyűlést, hogy miért marakodnak annyit, a gyerekek meg mindennel ellátnak.- Mari néni, elmondaná, mi a hosszú élet titka?- Tessék egy kicsit hangosabban beszélni neki, nem hallja - így a lánya.- Hogyne hallanám, nem vagyok én süket! Mi a titka? Az, hogy mindig dolgoztam, a családért éltem. Most meg már úgy vagyok vele, ha néha-néha ez a kis ital nem lenne, talán meg sem érném az újat - emel fel maga mellől egy olyan üveget, amelyen a Kevert felírás adja tudtul a nedű rendeltetését. A település közepe táján bolt is található. Afféle falusi, tanyasi Ha hiszik, ha nem, az utóbbi időben ez is segít - mondja a 93 éves Hegedűs néni Távolabb, a másik oldalon majdnem kész, mutatós új ház, amelynek a 27 éves Kollát Jenő magánfuvarozó a gazdája.- Négy éve költöztünk ide, most albérletben lakunk, és alig várjuk, hogy elkészüljön a lakásunk. A feleségem a harmadik gyerekkel gyesen van. Egyébként itthon még jószág tartással is foglalkozunk. Kolláthéknál akad még egy érdekesség: a középső fiuk, Csaba 1987. január 1-jén kis hazánkban legelsőként született. Igaz, nem ezen a vidéken, mivel akkor még Kalocsán laktak. Nem messze ettől az épülő háztól a jobb oldalon két diáklányt találunk otthon. Berényi András lányait, a 16 esztendős Krisztinát és a 13 éves Andreát. Andi most nyolcadikos, jól tanul, 4,6 az eredménye, és Szolnokra szeretne kerülni a vendéglátó-ipari iskolába, mivel cukrásznak készül. Krisztina másodikos gimnazista Kunszentmár- tonban, és néhány nappal a szünet befejezése előtt már mindketten nézegetik a leckéket is. Arra, hogy miképpen telt el a szünidő, íme a válaszok:- Itthon segítettem, készültem a karácsonyra, meg tanulgattam, hiszen matekból sok feladatot kaptunk - így Kriszta.- Én is segítettem anyunak, etetgettem a kisbárányt, és készültem a felvételire - vette át a szót húga. Időközben lassanként körénk lopakodik a januári alkony. Miközben hazafelé iparkodunk, balról feltűnik egy nagy ház, alatta a kiírás: Palackozott italok boltja. Nem régi az üzlet, november 9-én nyílt, és a Dél-alföldi Pincegazdaság háziboltja, amelyet Kollár László és felesége vezet. Belépéskor, lenn az alagsorban barátságos meleg fogad. A sarokban egy asztalnál fiatalok kártyáznak, az előtérben biliárdozni is lehet, a polcokon pedig a hely jellegének megfelelő a választék. Mindezeken kívül még tekepálya is épült az udvarra, ahol eddig már két versenyt is tartottak. A nyitva tartás végtelenül rugalmas: addig nem zárnak be, amíg vendég van. Szilveszterkor például a tizen- és huszonéveseknek bált tartottak, és ugyanitt minden szombaton diszkó várja mindazokat, akiknek viszket a talpa. Fotóriporterünk sopánkodik: de kár, hogy szerdán érkeztünk, és nem a hét végén, mert ő még soha nem volt efféle külterületi mulatságban. Még pótolhatja, hiszen 23 éves. D. Szabó Miklós Fotó: Illyés Csaba A Kolláth család. A feleség ölében ül Csaba, aki négy éve elsőként érkezett az országban január elsején. mindenes üzlet, amelyet tizenegy esztendeje Farkas Sándorné vezet. Lehet itt kérem kapni kenyeret meg hentesárut, továbbá fölvágottakat, tésztát, bugyit, zsírpapírt, erős paprikát, gatyát, vedret, savanyított káposztát, édességet. A forgalom sem lekicsinylő: havi 250-300 ezer forint. A bolt előtt óriási fa, törzsén papírdarabokat lobogtat a szél. Nem mások ezek, mint rajzszegekkel erősített hirdetések, amelyek szerint választási malac, Trabant, 400 négyszögöl szőlő, krizantém, őrölt paprika, hízó eladó. Ez kérem 1991 elején a közszemlére tett haleszi kínálat. A Berényi lányok már a becsengetésre is gondolnak. A kastély
