Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-31 / 26. szám
1991. JANUÁR 31. 7 PSéplap Az Új Néplap Martfűn Februárban Citromízű üdítő — a sörgyárból A második félévben alkoholmentes italokat is gyártanak Aki kíváncsi rá, napjában nézheti a tévéképújság tőzsdei híreiben: Az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Rt. 1990 októbere óta „jól tartja” magát a tőzsdén. A tavay nyár óta vegyes tulajdonú rt. sörgyári igazgatója. Dudás János azt mondja, úgy tűnik, a martfűi részvények a legforga- lomképesebbek. Mert ugye, a részvényt adják-veszik. Mindenesetre Martfű legfiatalabb üzeme, az 1985-ben termeléshez kezdett sörgyár jelent meg először a városból a Magyar Tőzsdén, s tegyük gyorsan hozzá, az osztrákon is, hiszen részvényeseinek fele osztrák, az „Erste” - az Első Osztrák Takarékbank a jegyzett tulajdonosa. Zákány Lajos főkönyvelő és az igazgató gyorsan elmondja: háromszázötven a sörgyári létszám, s ha minden igaz, az idén 120-szal többet, 380 ezer hektoliter sört gyártanak a jó minőségű italból Martfűn.- Csak drága, sajnos - mondom a sörivók kéretlen prókáto-, raként. Rábólintanak, bizony szerintük is végső határán van a sörár. Csak hát, mivel az országos termelés mindössze 3,3-5 százalékát adja a szövetkezeti gyári az ármeghatározásba nemigen szólhatnak bele. És a kereskedelem is rátesz, olykor többet, mint illene.- Mi lesz, ha nem kell a drága sör? Ez azért egyelőre hihetetlen, nyugtatnak meg, dé Dudás János azért azt is megmondja:- Rövidesen, lehet még februárban kijövünk egy 0,33 literes palack citromízű, Gold vagy Royal nevű üdítővel. És a második félévben - még nem döntöttünk, hogy milyen, de - alkoholmentes italok gyártását kezdjük. Ezt nem a sörpiac iránti óvatosságból tesszük, mert hadd mondjam, a statisztika szerint a magyar rég nem borivó. A negyvenes években a magyar polgár évente 40 liter bort s 4-4,5 liter sört ivott. A legutóbbi statisztika most évi 20 liter bor és 103 liter sörfogyasztást regisztrált. Lehet, ezért nem is panaszkodunk, sikeres évet zártunk 1990-ben, 15 százalékkal több a nyereségünk, mint az előző évben, kereken 105 millió forint. Óvatos kérdés: gyárkapun belül is szeretik a sört?- Hozzánk háromhavi próbaidőre veszünk föl minden embert. Ez idő alatt kitűnik, alkoholista vagy sörimádó - ha az, már búcsúzunk. Különben minden ledolgozott műszak után kedvezményesen vehet magának a dolgozó sört. Van, aki eladja, évi tizenötezer forintot jelent neki. Sörgyári pillanatok, pasztőrözés. Záhonytól Szigetvárig A szakmai utánpótlás biztos vára Három igazgatóhelyettes - Rágyanszky István, Rusvainé Schneider Piroska és Forgó Gellért - vállalta, hogy Hegedűs Mihály igazgató úr távollétében (órája volt éppen) adatokkal bizonyítsa: Martfű mindig a cipőipari szakma utánpótlását is jelentette. Még a gyáralapító Bata hozta létre a szakmunkásképzőt, amiből napjainkra már technikusokat is képző szak- középiskola és szakmunkásképző lett. Az idén összesen kétszázharmincöt szakközépiskolás, kétszáznyolcvanöt ipari tanuló oktatásáról gondoskodik a tanintézet, amelynek kétszáz személyes kollégiuma is van. Ez utóbbi azért, mert „országos beiskolázású” az intézet, Záhonytól Szigetvárig vannak most is tanulóik. És természetesen sok a bejáró is, a környező településekről is utaznak nap mint nap diákok Martfűre. így volt ez, mióta a világ világ - mondják a városlakók, s nem is tagadják, szeretik a gyerekeket, akik majd a Tisza Cipőgyár Rt.-nél, meg az ország sok más cipőgyárában lesznek új munkásai, technikusai a cipőiparnak. A legújabban bevezetett - visszahozott? - technikusképzés a leghosszabb idejű kurzus. Öt évig tanulnak azok a fiatalok, akik nemcsak szakmát (ez különben három év, mint bárhol máshol), s nemcsak szakmát és érettségit (ez négy év), hanem technikusi oklevelet is szerezni akarnak. A fiatal tantestületi vezetőgárda elégedett a mostani gyerekekkel. Szakkörök, együttesek, klubok, kiállítások, vásárok Szinte felsorolni is lehetetlen a kultúra minden ágát, amit a Városi Művelődési Központ magáénak mondhat szakkörökben, klubokban, együttesekben. Az 1960-ban fölavatott, „szocreál” művelődési központ a martfűiek egy részének mindmáig palota, hiszen előtte legfeljebb felvonulási épületek felszabaduló szárnyaiban kapott helyet a kultúra Martfűn. Emészt Pé- temé igazgató megpróbálja a felsorolást: művészeti csoportok közül említi a felnőtt női kórust, a nyugdíjasok vegyes kórusát, a gyermekek két néptánccsoportját, a gyermek irodalmi színpadot - szakkörök közül a citeráso- kat, a népi díszítőket, klubok közül a kondit (férfiak járnak ide), a nők az esti tomaklubot látogatják, s az életreform klubot. Persze, hogy rengeteg felnőtt- és gyermeknyelvtanfolyamot működtetnek, s itt van a zeneiskola is. Több színházzal van éves megállapodásuk, kibérlik. Most a Domus, a szolno- részben a színházak (a Népszín- ki nagyáruház kínálta portékáit, ház, a békéscsabai Jókai, az Álla- Emesztné nem tagadta, ezzel kimi Bábszínház) jönnek Martfűre, részben a martfűi színházbarátok utaznak a fővárosba. Csak szervezés kérdése az egész! Miként annak a tíz évvel ezelőtt kezdett akciósorozatnak is, amelynek a múlt héten fényképpel igazolható tanúi voltunk Martfűn. A művelődési központ földszinti helyiségeiben rendre termékbemutatókat, vásárokat rendeznek, akik csit szolgálják is a várost, hiszen bútorbolt nincs még - másrészt „pénzt csinálnak” kulturális programjaikhoz. A környékbeliek is szeretik a palotát. A fiatalok a báljait leginkább - februárban mindig sportbál van, tavasszal locsolóbál és olajosbál, novemberben suszterbál, decemberben fenyőbál -, hogy csak a leghíresebbeket említsük... A kultúrpalota Munkanélküliek Tavaly nyár óta már Martfűn is működik a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Munkaügyi Központ kirendeltsége. Ez az az új hivatal, amelynek megnyitása és léte semmi örömet nem jelent. Ha ugyanis szükség van rá, akkor munkanélküliek is vannak, s ugye manapság ez az egyik legfájóbb baja a társadalomnak.- 1990 végén már 124 címre folyósítottunk munkanélküli-segélyt, s most, január végén az érdeklődés sajnos egyre nagyobb. Az év elején csak Martfűről 25 segélyesünk volt, azóta helyben legalább ötvennel nőtt a számuk. A kirendeltség nemcsak a város, hanem a környező települések bajba jutott embereinek is mentsvára. Tiszaföldvár és Cibakháza, Kengyel és Rákócziúj- falu lakói kereshetik föl. Lehet, akkor is igazi a „keresés”, ha a városházán szembetűnő felirat hirdeti, beljebb, olyan udvarféle térségen a városháza mögött van egy parányi váró, s egy még kisebb iroda - ez a kirendeltség. Alig fér el két íróasztal benne, az meg külön nehézség, ha Vargáné Takaró Katalin, a kirendeltségvezető és munkatársa egyszerre akar (kell!) tárgyalni egy-egy kérelmezővel. Heti négy munkanapon van ügyfélfogadás, időnként nagy hullám jön - várakoztak már harmincan-negyvenen is.- Ahány ember ide betér, annyi szomorú sors, bánat, jövőféltés - mondja Vargáné. - Leginkább az ötvenen felüliekkel érzek együtt, ugyanis az ő sorsuk tényleg kilátástalannak.tűnik. Nyugdíj előtt szinte elvesztik a talajt a lábuk alól. Aztán az év újdonsága: míg tavaly főleg segédmunkások, betanított munkások jöttek a segélykéréssel, az idén egyre nő a szakmunkások aránya, de már nem ritka a diplomás munkanélküli se. Például rengeteg teherautó-, nehézgépvezető jön, szinte az ország minden tájáról. Ők voltak a környék messzire utazó, messzi dolgozó emberei. Aztán az is épp idei „meglepetés”, hogy a miklósi baromfifeldolgozó is elbocsájtott nem is kevés bejáró embert - egy sokszakmás volt dolgozója került lencsénk elé -, akik most nem tudnak Martfűn, Kengyelen munkához jutni.- Nagyobb hely kellene, már a harmadik ügyintéző fs jöhetne - sóhajt a két, sok nehéz napot már megért ügyintéző. Egyre több a munkanélküli, sajnos itt is. Ajándék lónak Január 19-én a következő MTI- hír jelent meg a központi lapokban: „Az 1991. január 1-jétől részvénytársaságként működő Martfűi Tisza Cipőgyár térítésmentesen, könyvjóváírással átadta kerítésen kívüli vállalati létesítményeit a város önkormányzatának, további fenntartásra és hasznosításra. A több mint 300 millió forint értékű létesítményegyüttes átadásáért a vállalat azt kérte a polgár- mesteri hivataltól, hogy dolgozói számára biztosítson lakás-előváhogy az önkormányzat vegye át az átadott létesítmények üzemeltetésével foglalkozó dolgozókat.” Azóta hallottunk már viccelődést is a hír kapcsán: ajándék lónak ne nézd a fogát - mondta egy közhivatalnok épp a közelmúltban. Kozma Imre polgármester azt mondja, viccelődni lehet ugyan így, de korántsem viccről van szó, mégha az átadott létesítmények üzemeltetése, felújítása, járulékos költségei valóban az önkormányzat gondja is a jövőben. De hát azt sárlási, illetve előbérleti jogot; méltányos, de nem kedvezményes áron tegye lehetővé, hogy a munkásszálló 70 százalékát cipőgyári dolgozók használhassák, akik üresedés esetén a bérlők házában is előnyt élvezhessenek; valamint is tudni kell, hogy a 171 vállalati bérlakás (amelyből hatvanat a gyár korábban értékesített) eladása folyamatban van, s nemcsak a teher az önkormányzaté, hanem például az adó is. Szóval, tényleg ajándék volt az... Az oldalt írta: Sóskúti Júlia Fotó: Korányi Éva 1982 nyarán lapelődünk, a Néplap bemutatta Martfű első hármas ikreit, a Pető gyerekeket. Nos - az idő, hogy elszáll -, most a Martos Flóra Általános Iskola Il/B osztályában, szünetben talákoztunk velük. Bizony, Erzsiké, Csaba és Andrea már iskolás! Vasárnapi vásár Január 20-án kipróbálta, s úgy tervezi, egész évben rendez havonta egy-egy vasárnapi bevásárlónapot a Tisza ABC. Papp József áruház-igazgató szerint a 332 ezres forgalom bizonyítja: érdemes havonta egyszer vasárnap is kinyitni a boltot. Persze, azt is hozzáteszi, engedményekkel kell ünnepnap becsalogatni a vevőt. Nos, az első vasárnapon két-há- rom óra alatt elfogyott 1200 doboz Del- ma margarin • igaz, nem a szokásos 30.30-ért, hanem jó engedménnyel, 23 forintért -, vitték, mint a cukrot. Örömmel vették a szép, A-rizst is, 5620 helyett 45 forintért. A sokféle sajt engedménye öregnek, fiatalnak öröm volt, fogyott is. Manapság a vásárló már ilyen: nagyon be kell osztania egyre kevesebbet érő pénzét, s ha alkalom van rá..- Nagyon szeretnénk minél több olcsó áruval szolgálni a martfűieket - mondja Papp József. - A jövő héten például ötvenszázalékos engedményt adunk a mezőkovácsházi libafeldolgozó áruiból. Rengeteget rendeltem, remélem, nem 'marad a nyakamon. Olvasószolgálatunk ebben a reményben csak erősíteni tudja a Tisza ABC-t.
