Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám

1991. JANUÁR 31. 7 PSéplap Az Új Néplap Martfűn Februárban Citromízű üdítő — a sörgyárból A második félévben alkoholmentes italokat is gyártanak Aki kíváncsi rá, napjában nézheti a tévé­képújság tőzs­dei híreiben: Az Első Ma­gyar Szövet­kezeti Sörgyár Rt. 1990 októbere óta „jól tartja” magát a tőzsdén. A tavay nyár óta vegyes tulajdo­nú rt. sörgyári igazgatója. Dudás János azt mondja, úgy tűnik, a martfűi részvények a legforga- lomképesebbek. Mert ugye, a részvényt adják-veszik. Minde­nesetre Martfű legfiatalabb üze­me, az 1985-ben termeléshez kezdett sörgyár jelent meg elő­ször a városból a Magyar Tőzs­dén, s tegyük gyorsan hozzá, az osztrákon is, hiszen rész­vényeseinek fele osztrák, az „Erste” - az Első Osztrák Taka­rékbank a jegyzett tulajdonosa. Zákány La­jos főkönyvelő és az igazgató gyorsan el­mondja: há­romszázötven a sörgyári lét­szám, s ha minden igaz, az idén 120-szal többet, 380 ezer hekto­liter sört gyártanak a jó minősé­gű italból Martfűn.- Csak drága, sajnos - mon­dom a sörivók kéretlen prókáto-, raként. Rábólintanak, bizony szerin­tük is végső határán van a sörár. Csak hát, mivel az országos ter­melés mindössze 3,3-5 százalé­kát adja a szövetkezeti gyári az ármeghatározásba nemigen szólhatnak bele. És a kereskede­lem is rátesz, olykor többet, mint illene.- Mi lesz, ha nem kell a drága sör? Ez azért egyelőre hihetetlen, nyugtatnak meg, dé Dudás János azért azt is megmondja:- Rövidesen, lehet még febru­árban kijövünk egy 0,33 literes palack citromízű, Gold vagy Royal nevű üdítővel. És a máso­dik félévben - még nem döntöt­tünk, hogy milyen, de - alkohol­mentes italok gyártását kezdjük. Ezt nem a sörpiac iránti óvatos­ságból tesszük, mert hadd mond­jam, a statisztika szerint a ma­gyar rég nem borivó. A negyve­nes években a magyar polgár évente 40 liter bort s 4-4,5 liter sört ivott. A legutóbbi statisztika most évi 20 liter bor és 103 liter sörfogyasztást regisztrált. Lehet, ezért nem is panaszkodunk, sike­res évet zártunk 1990-ben, 15 százalékkal több a nyereségünk, mint az előző évben, kereken 105 millió forint. Óvatos kérdés: gyárkapun be­lül is szeretik a sört?- Hozzánk háromhavi próba­időre veszünk föl minden em­bert. Ez idő alatt kitűnik, alkoho­lista vagy sörimádó - ha az, már búcsúzunk. Különben minden ledolgozott műszak után kedvezményesen vehet magának a dolgozó sört. Van, aki eladja, évi tizenötezer forintot jelent neki. Sörgyári pillanatok, pasztőrözés. Záhonytól Szigetvárig A szakmai utánpótlás biztos vára Három igazgatóhelyettes - Rágyanszky István, Rusvainé Schneider Piroska és Forgó Gellért - vállal­ta, hogy Hegedűs Mihály igazgató úr távollétében (órája volt éppen) adatokkal bizonyítsa: Martfű min­dig a cipőipari szakma utánpótlását is jelentette. Még a gyáralapító Bata hozta létre a szakmunkásképzőt, amiből napjainkra már technikusokat is képző szak- középiskola és szakmunkásképző lett. Az idén össze­sen kétszázharmincöt szakközépiskolás, kétszáz­nyolcvanöt ipari tanuló oktatásáról gondoskodik a tanintézet, amelynek kétszáz személyes kollégiuma is van. Ez utóbbi azért, mert „országos beiskolázású” az intézet, Záhonytól Szigetvárig vannak most is ta­nulóik. És természetesen sok a bejáró is, a környező településekről is utaznak nap mint nap diákok Mart­fűre. így volt ez, mióta a világ világ - mondják a városlakók, s nem is tagadják, szeretik a gyerekeket, akik majd a Tisza Cipőgyár Rt.-nél, meg az ország sok más cipőgyárában lesznek új munkásai, techniku­sai a cipőiparnak. A legújabban bevezetett - visszahozott? - techni­kusképzés a leghosszabb idejű kurzus. Öt évig tanul­nak azok a fiatalok, akik nemcsak szakmát (ez külön­ben három év, mint bárhol máshol), s nemcsak szak­mát és érettségit (ez négy év), hanem technikusi ok­levelet is szerezni akarnak. A fiatal tantestületi veze­tőgárda elégedett a mostani gyerekekkel. Szakkörök, együttesek, klubok, kiállítások, vásárok Szinte felsorolni is lehetetlen a kultúra minden ágát, amit a Városi Művelődési Központ magáénak mondhat szakkörökben, klubok­ban, együttesekben. Az 1960-ban fölavatott, „szocreál” művelődési központ a martfűiek egy részének mindmáig palota, hiszen előtte legfeljebb felvonulási épületek felszabaduló szárnyaiban kapott helyet a kultúra Martfűn. Emészt Pé- temé igazgató megpróbálja a felsorolást: mű­vészeti csopor­tok közül említi a felnőtt női kó­rust, a nyugdíjasok vegyes kóru­sát, a gyermekek két néptánccso­portját, a gyermek irodalmi szín­padot - szakkörök közül a citeráso- kat, a népi díszítőket, klubok közül a kondit (férfiak járnak ide), a nők az esti tomaklubot látogatják, s az életreform klubot. Persze, hogy rengeteg felnőtt- és gyermek­nyelvtanfolyamot működtetnek, s itt van a zeneiskola is. Több szín­házzal van éves megállapodásuk, kibérlik. Most a Domus, a szolno- részben a színházak (a Népszín- ki nagyáruház kínálta portékáit, ház, a békéscsabai Jókai, az Álla- Emesztné nem tagadta, ezzel ki­mi Bábszínház) jönnek Martfűre, részben a martfűi színházbarátok utaznak a fővárosba. Csak szerve­zés kérdése az egész! Miként annak a tíz évvel ezelőtt kezdett akciósorozatnak is, amely­nek a múlt héten fényképpel iga­zolható tanúi voltunk Martfűn. A művelődési központ földszinti he­lyiségeiben rendre termékbemuta­tókat, vásárokat rendeznek, akik csit szolgálják is a várost, hiszen bútorbolt nincs még - másrészt „pénzt csinálnak” kulturális prog­ramjaikhoz. A környékbeliek is szeretik a palotát. A fiatalok a báljait legin­kább - februárban mindig sportbál van, tavasszal locsolóbál és ola­josbál, novemberben suszterbál, decemberben fenyőbál -, hogy csak a leghíresebbeket említsük... A kultúrpalota Munkanélküliek Tavaly nyár óta már Martfűn is működik a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Munkaügyi Központ kirendeltsége. Ez az az új hivatal, amelynek megnyitása és léte semmi örömet nem jelent. Ha ugyanis szükség van rá, akkor munkanélküliek is vannak, s ugye manapság ez az egyik leg­fájóbb baja a társadalomnak.- 1990 végén már 124 címre folyósítottunk munkanélküli-se­gélyt, s most, január végén az érdeklődés sajnos egyre na­gyobb. Az év elején csak Martfűről 25 segélyesünk volt, azóta hely­ben legalább ötvennel nőtt a szá­muk. A kirendeltség nemcsak a vá­ros, hanem a környező települé­sek bajba jutott embereinek is mentsvára. Tiszaföldvár és Ci­bakháza, Kengyel és Rákócziúj- falu lakói kereshetik föl. Lehet, akkor is igazi a „keresés”, ha a városházán szembetűnő felirat hirdeti, beljebb, olyan udvarféle térségen a városháza mögött van egy parányi váró, s egy még ki­sebb iroda - ez a kirendeltség. Alig fér el két íróasztal benne, az meg külön nehézség, ha Vargáné Takaró Katalin, a kirendeltség­vezető és munkatársa egyszerre akar (kell!) tárgyalni egy-egy ké­relmezővel. Heti négy munkana­pon van ügyfélfogadás, időnként nagy hullám jön - várakoztak már harmincan-negyvenen is.- Ahány ember ide betér, annyi szomorú sors, bánat, jövőféltés - mondja Vargáné. - Leginkább az ötvenen felüliekkel érzek együtt, ugyanis az ő sorsuk tényleg kilá­tástalannak.tűnik. Nyugdíj előtt szinte elvesztik a talajt a lábuk alól. Aztán az év újdonsága: míg tavaly főleg segédmunkások, be­tanított munkások jöttek a se­gélykéréssel, az idén egyre nő a szakmunkások aránya, de már nem ritka a diplomás munkanél­küli se. Például rengeteg teher­autó-, nehézgépvezető jön, szin­te az ország minden tájáról. Ők voltak a környék messzire utazó, messzi dolgozó emberei. Aztán az is épp idei „meglepetés”, hogy a miklósi baromfifeldolgo­zó is elbocsájtott nem is kevés bejáró embert - egy sokszakmás volt dolgozója került lencsénk elé -, akik most nem tudnak Martfűn, Kengyelen munkához jutni.- Nagyobb hely kellene, már a harmadik ügyintéző fs jöhetne - sóhajt a két, sok nehéz napot már megért ügyintéző. Egyre több a munkanélküli, sajnos itt is. Ajándék lónak Január 19-én a következő MTI- hír jelent meg a központi lapok­ban: „Az 1991. január 1-jétől rész­vénytársaságként működő Martfűi Tisza Cipőgyár térítésmentesen, könyvjóváírással átadta kerítésen kívüli vállalati létesítményeit a vá­ros önkormányzatának, további fenntartásra és hasznosításra. A több mint 300 millió forint értékű létesítményegyüttes átadá­sáért a vállalat azt kérte a polgár- mesteri hivataltól, hogy dolgozói számára biztosítson lakás-elővá­hogy az önkormányzat vegye át az átadott létesítmények üzemelteté­sével foglalkozó dolgozókat.” Azóta hallottunk már viccelő­dést is a hír kapcsán: ajándék lónak ne nézd a fogát - mondta egy köz­hivatalnok épp a közelmúltban. Kozma Imre polgármester azt mondja, viccelődni lehet ugyan így, de korántsem viccről van szó, mégha az átadott létesítmények üzemeltetése, felújítása, járulékos költségei valóban az önkormány­zat gondja is a jövőben. De hát azt sárlási, illetve előbérleti jogot; méltányos, de nem kedvezményes áron tegye lehetővé, hogy a mun­kásszálló 70 százalékát cipőgyári dolgozók használhassák, akik üre­sedés esetén a bérlők házában is előnyt élvezhessenek; valamint is tudni kell, hogy a 171 vállalati bérlakás (amelyből hatvanat a gyár korábban értékesített) eladása fo­lyamatban van, s nemcsak a teher az önkormányzaté, hanem például az adó is. Szóval, tényleg ajándék volt az... Az oldalt írta: Sóskúti Júlia Fotó: Korányi Éva 1982 nyarán lapelődünk, a Néplap bemutatta Martfű első hármas ik­reit, a Pető gyerekeket. Nos - az idő, hogy elszáll -, most a Martos Flóra Általános Iskola Il/B osz­tályában, szünetben talákoztunk velük. Bizony, Erzsiké, Csaba és Andrea már iskolás! Vasárnapi vásár Január 20-án kipróbálta, s úgy terve­zi, egész évben rendez havonta egy-egy vasárnapi bevásárlónapot a Tisza ABC. Papp József áruház-igazgató szerint a 332 ezres forgalom bizonyítja: érdemes havonta egyszer vasárnap is kinyitni a boltot. Persze, azt is hozzáteszi, enged­ményekkel kell ünnepnap becsalogatni a vevőt. Nos, az első vasárnapon két-há- rom óra alatt elfogyott 1200 doboz Del- ma margarin • igaz, nem a szokásos 30.30-ért, hanem jó engedménnyel, 23 forintért -, vitték, mint a cukrot. Öröm­mel vették a szép, A-rizst is, 5620 helyett 45 forintért. A sokféle sajt engedménye öregnek, fiatalnak öröm volt, fogyott is. Manapság a vásárló már ilyen: nagyon be kell osztania egyre kevesebbet érő pénzét, s ha alkalom van rá..- Nagyon szeretnénk minél több olcsó áruval szolgálni a martfűieket - mondja Papp József. - A jövő héten például öt­venszázalékos engedményt adunk a me­zőkovácsházi libafeldolgozó áruiból. Rengeteget rendeltem, remélem, nem 'marad a nyakamon. Olvasószolgálatunk ebben a reményben csak erősíteni tudja a Tisza ABC-t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom