Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. JANUÁR 26. 3 Baj van a Nefagnál? Fűnél, fánál feljelentették a vezérigazgatót Az utóbbi időben elszaporodó feljegyzések, feljelentések, amelyek egy-egy új vezető ellen érkeznek, bizonyára nem azt jelzik, hogy a frissen kinevezettek szakmai felkészültsége elmaradna elődeik színvonalától. Az ok inkább abban az egyre feszültebbé váló társadalmi közhangulatban keresendő, amely mind indulatosabban követeli magának, hogy legalább munkahelye legyen az embernek. Legalábbis erre utal az a nemrégiben kapott, aláírás nélküli feljegyzés is, amit feltehetőleg a Nefagtól elbocsátott dolgozók írtak, s ami arról szól, hogy dr.Tácsik Mihály, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nemrégiben megválasztott vezérigazgatója enyhén szólva sorozatosan átlépte hatáskörét, és számtalan olyan intézkedést foganatosított, amely ellenkezik a józan ésszel, de legfőképpen a törvényekkel és a vállalat gazdasági érdekeivel. E levél kapcsán természetesen fölkerestük dr. Tácsik Mihályt, aki készségesen válaszolt kérdéseinkre. Senkire sem haragszom Félévkor, a gazdaasszonyképzőben A vizsgatétel: milánói makaróni és szövetszoknya Az új tanévre már most ötszörös a túljelentkezés- Vezérigazgató úr! Ezekből a feljegyzésekből egyértelműen az derül ki, hogy nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel az ön megválasztását...- Nézze, amikor beadtam a pályázatomat, a vállalati tanács - ahol a dolgozók küldöttei is ott vannak - engem egyhangúlag megválasztott vezérigazgatónak. Hangsúlyoznám, hogy egyhangúlag voksoltak rám, egyetlen ellenszavazat nélkül. Ettől nagyobb egységet nem tudok elképzelni. Az persze igaz, hogy mind az 1700 ember - ennyi ugyanis jelenleg az összlétszámúnk - kedvében nem tudok járni. így meg kellett tennem olyan lépéseket is, amelyek nem éppen népszerűek. Ezek közé tartozott, hogy néhány embernek - ez most nálunk tizenhárom volt - azt kellett mondanom, hogy a továbbiakban nem tartok igényt a munkájukra.- Mégis, miért történt ez így, hisz hosszú ideig úgy tűnt, hogy itt, a cégnél minden a legnagyobb rendben megy.- Tudja, az elmúlt egy-két évben aránytalanul megnőtt a vállalati központ létszáma, és ezt csökkenteni kellett. Ez persze nemcsak az én elképzelésem volt, mert a vállalati tanács is feladatul szabta számomra, hogy az ésszerűség keretei között, úgymond építsem le a létszámot. Ennek megfelelően itt, a központban olyan tevékenységeket szüntettem meg, amelyeknek kézzelfogható gazdasági hasznuk nem volt. Érzelmektől függetlenül cselekedtem, az elbocsátottak közül senkire nem haragszom, még annak ellenére sem, hogy ők leveleket, feljegyzéseket küldözgetnek ellenem fűhöz, fához. Sőt, ezt, természetesnek veszem, mivel mindenki a saját érdekét védi, és nyilván kézzel-lábbal kapálózik, ha elveszti a munkahelyét.- - Abban, a hozzánk eljuttatott levélben majdhogynem még azt is az ön szemére vetik, hogy csak egyedül pályázta meg a vezér- igazgatói posztot.- A létszámcsökkentés bizonyára a szervezet-korszerűsítéssel áll szoros kapcsolatban. Elmondaná ezzel kapcsolatos elképzeléseit?- Tulajdonképpen a vállalati tanács bízott meg azzal, hogy a cég központi irányító szervezetét egyszerűsítsem. Onnan indultam ki, hogy például két műszaki - egy fejlesztési és egy fenntartási - osztály volt a központban, ahol húszán dolgoztak. A műszaki tevékenység a vállalat termelési értékének, nyereségének csak a 18 százalékát adta, a fennmaradó 82 százalékot az alaptevékenység, meg a faipar hozta - és éppen ezeken a területeken volt kisebb a létszám. Szóval a- Erről én nem tehetek. Nyílt pályázatról volt szó, amely megjelent az országos és helyi lapokban. És senkinek sem volt megtiltva, hogy jelentkezzen, de úgy látszik, manapság nem nagyon kapós az ilyesféle állás.- Ön 1990. december 3-án bejelentette, hogy jelentősebb jutalmak kerülnek kiosztásra. Azoknak az összegét viszont egyedül döntötte el, és nem kérte ki a szakszervezet véleményét. Igaz ez?- Az említett időpont előtt részt vettem egy országos értekezleten, ahol kiderült, hogy a többi erdőgazdaságnál 1990-ben átlagosan 15 százalékos bérfejlesztés volt, nálunk meg decemberig csupán 10 százalék. Így pár nap múlva összehívtam a vezetőket, az üzemigazgatókat, a helyetteseimet és közösen megbeszéltük, hogy ha bírunk, akkor adjunk jutalmat az embereknek. Még az összegekben is megegyeztünk, mivel azt mondtuk, hogy körülbelül annyit kapjanak, mint a nyáron. Ugyanis tavaly, az év közepén egyszer volt már jutalomosztás. Megvolt a régi lista, s én csak három dolgozónál csökkentettem a korábbi összeget. Tehát gyakorlatilag majdnem mindenki megint megkapta azt a pénzt, amihez tavaly félév táján már egyszer hozzájutott.- Pedig azt is lehetett hallani, hogy ön a „saját embereinek” adott több jutalmat.- Az kétségtelen, hogy a „húzó embereket” előnyben részesítettem. De erről egyébként szó volt az egyik üzemigazgatói értekezleten is, és mindenki azt mondta, hogy az az én jogom, hogy kinek mennyi jutalmat adok. Ugyanakkor pedig a vállalati tanács tagjai is azt hangoztatták, hogy ebbe a kérdésbe nem kívánnak beleszólni. Az meg egyszerűen nem igaz, hogy a szakszervezettel nem egyeztettem, hisz az szb-titkár is részt vett azokon az értekezleteken, amelyeken a jutalmak kerültek szóba. kettő sehogy sem volt arányban egymással. Ráadásul a műszaki területen olyanok is dolgoztak, akiknek a produktuma nem a piaci bevételeinket, hanem csupán raktárkészleteinket gyarapította, így azzal kezdtem, hogy az egyik műszaki osztályt megszüntettem, illetve beleolvasztottam a másikba, miközben a létszámot a felére - vagyis tízre - csökkentettem. S ha már csak egy műszaki osztály van, akkor úgy gondoltam, hogy nem kell műszaki igazgató sem, s ezért az a poszt is feleslegessé vált. Emiatt fölmondtám az egyik műszaki osztályvezetőnek és a műszaki igazgatónak. A másik korszerűsítés pedig az volt, hogy összevontam a személyzeti, az ellenőrzési és a munkaügyi csoportot, s ezekből lett egy igazgatási osztály. Természetesen itt is csökkent a létszám. De nem volt nehéz ezt megtenni, mert például az ellenőrzési és személyzeti csoportnál két-két embernek volt egy-egy gépírónője. Elképzelheti, hogy mennyire le lehettek terhelve. Ezért mind a két gépírónőnek felmondtam, és az igazgatási osztály gépelési feladatait most már az én titkárnőm látja el, saját munkája mellett. Vagy megemlíthetem azt, hogy sokáig a gazdasági vezérigazgató-helyetteshez tartozott egy főkönyvelő, hozzá meg három osztály. A főkönyvelői státust megszüntettem, mert fölösleges lépcsőnek tartottam, s így a gazdasági vezérigazgató-helyettes most közvetlen kapcsolatba került az osztályokkal.- Amiről ön beszélt, az mind logikus lépésnek tűnik, csakhogy ezekhez állítólag a vállalati tanács jóváhagyása is szükséges.- Nézze, a vállalati tanács nem kívánt beleszólni a személyi kérdésekbe, sőt a testület 35/1990- es határozatában fölhatalmazta a vezérigazgatót a központ szervezetének átalakítására azzal a kitétellel, hogy az átalakítás álljon összhangban a vállalati tanács szervezet-korszerűsítési célkitűzéseivel. Én ennek szellemében cselekedtem.- Ön, ha jól tudom, a megüresedett helyekre igaz, hogy pályázatokat írt ki, csakhogy a beérkező jelentkezések elbírálására szervezeti-működési szabályzatuk szerint bírálóbizottságot kellett volna létrehozni. Ezt viszont úgy tűnik, hogy nem tartotta fontosnak.- A pályázatokra kivétel nélkül csak egy-egy jelentkezés érkezett. Most arra milyen bizottságot hozzunk létre? Egyébként a beérkező pályázatok megfeleltek a kiírási feltételeknek, s azokat kivétel nélkül megmutattam a vállalati tanács elnökének, a gazdasági igazgatónak, meg a szakszervezeti titkárnak is. Nézze, az igaz, hogy nem hívtam össze őket, és nem mondtam nekik, hogy ti most egy bizottság vagytok és rangsoroljátok azt a szakterületenként beérkezett egy-egy pályázatot. Nevetséges lett volna, nem gondolja? Tömeges elbocsátások nem lesznek- Egyetértek, de ennek ellenére azt bizonyára tudja, hogy az elbocsátottak megkeresték a Földművelésügyi Minisztérium illetékeseit azzal, hogy egy azonnali és független törvényesség- felügyeleti vizsgálatot végezzenek el a Nefagnál.- Tudok arról, hogy különböző helyeken feljelentettek. Nézze, ehhez nekem nincs mit hozzáfűznöm. A vizsgálat eredményéről viszont szívesen beszámolok majd.- Vezérigazgató úr! Tervez- nek-e az idén további létszám- csökkentéseket?- Nem. A vállalatnak az a törekvése, hogy az itt dolgozó 1700 ember jól megéljen. így a továbbiakban egyetlen dolgozót sem akarunk elküldeni. Az persze más kérdés, ha valaki alkalmatlanság miatt az utcára kerül. De még egyszer hangsúlyoznám, hogy tömeges elbocsátások nem lesznek.- Köszönjük a beszélgetést! N.T. A kenderesi főutcán naponta elhaladó helybelieknek is látható-hallható változásokat hozott az idei, negyvenegyedik tanév a Horthy-kastélyban működő mezőgazdasági szakmunkásképzőben. A korábban csak a növénytermesztő gépész szakmával ismerkedő fiúknak otthont adó intézmény tavaly szeptember óta lányok vidámságától hangosabb. Nemcsak akiket nem vettek fel Kenderesről és a környékéről hetvenöt, nyolc általánost végzett lány jelentkezett tavaly az országban ötödikként itt, Kenderesen is beindított iskolarendszerű gazdaasszonyképzésre - tájékoztat dr. Kulcsár Tamásné igazgatónő. - A gyakorlati oktatóhelyek száma csak harminchat tanuló felvételét tette lehetővé, ők most érkeztek el az első félévi szintfelmérő vizsgákhoz.- Véleménye szerint miért e nagy érdeklődés a régi oktatási rendszerünkben sem ismeretlen, nyugaton ma is ismert képzés iránt?- Jelenleg olyan kis gazda- asszonyok tanulnak nálunk, akiket a nyolc általános elvégzése után két helyre sem vettek el tovább tanulni. Idén szeptemberre, az új tanévre viszont már eddig 193 olyan lány jelentkezett, akik első helyen a gazdaasszonyképzést jelölték meg a továbbtanulásuk céljaként. A mostani évfolyam Kenderesről és környékéről került ki, de az új jelentkezők között már van uzsabányai, erdőtelki és érsekcsanádi lány is. Azt gondolom, a növekvő érdeklődés oka elsősorban az általános gazdasági helyzet, az élet- színvonal alakulásában keresendő. Az , utóbbi években egyre szűkült a vidéki lányok elhelyezkedési, továbbtanulási lehetősége. A mindennapi életben pedig egyre inkább létjogosultsága van az olcsóbb, csináld magad, úgy értem süsd-főzd vagy szabd- varrd magad gyakorlatnak.- Már ne haragudjon, de a lányok azért igazán mégiscsak az anyjuk mellett sajátították el azelőtt a házi teendőket.- Alapvetően így van ez most is, csak hát a dolgozó szülőknek egyre kevesebb idejük jut fakanálforgatásra, kotlósültetésre vagy éppen blúzvarrásra tanítani a lányaikat. S ha már így van, akkor a szülők fontosnak tartják, hogy mindezeket is lehetőleg iskolarendszerű oktatás keretében, szakképzett oktatóktól tanulják meg. Biztos vagyok benne, hogy ízlés-, igény- és szokásformálás szempontjából is meghatározó lehet az itt eltöltött két év a leendő háziasszonyoknak. Ezenkívül, azt hiszem, egy kicsit elébe is mentünk a társadalmigazdasági változásoknak a gazdaasszonyképzés beindításával. A tulajdonviszonyok megreformálása után mind több falusi asszony marad majd otthon. A családi vállalkozásban jól jön majd, ha valaki tud gépírni, ismeri az alapvető levelezési és jogi ismereteket, tudja vezetni a könyvelést. Alapok a vállalkozáshoz No és persze ha mindemellett jól tud főzni, ügyesen varr és a metszőolló sem töri fel a tenyerét - jegyzem meg a gazdaasszonyképző tankonyhája felé menet. A patika tisztaságú, korszerűen felszerelt helyiségben a lányok egy csoportja éppen tésztát gyúr, krumplit hámoz, kolbászt kari- káz Boda Zoltánná szakoktató irányításával.- A mai menü kolbászos burgonyaleves és lekváros derelye - tudom meg a kenderesi Budai Anikótól. - Itt, a gazdaasszonyképzőben nemcsak szólás-mondás az, hogy edd meg, amit főztél, merthogy mind a harminchatunknak az az ebédünk, amit éppen aznap a konyhai gyakorlatot végzők készítenek. Az étkezési norma szerint megkapjuk a vásárolt nyersanyagot. Savanyúságokat, kompotokat, lekvárt és paradicsomlevet már mi raktunk el télire, még a tanév elején. Éppen túl vagyunk a félévi szintfelmérő vizsgán, én olyan tételt húztam, amit azelőtt odahaza sose főztünk: milánói makarónit. Hiba nélkül készítettem el, azóta már a család is rendelt tőlem otthon, vasárnapi ebédre.- A tésztagyúráson kívül mi mindent tanulnak még itt, és mit gondol, hogyan tudja majd hasznát venni?- A szakszámtan a mindennapi gyakorlatban előforduló számításokhoz, a háztartás-gazdálkodás például az ételreceptek, a ruhaanyagok kikalkulálásához nyújt segítséget. Mindenféle egészségügyi ismeretet sajátítunk el a csecsemőgondozástól az elsősegélynyújtáson keresztül, a betegápolásig. Én úgy gondolom most, hogy a képző elvégzése után valamilyen vállalkozásba kezdek. Talán cukrászdát vagy butikot nyitok. Ezenkívül úgy tudom, legalábbis olvastam effélét az újságokban, hogy külföldi munkára is szívesen alkalmazzák a gazdaasszony-oklevéllel rendelkezőket. Ez utóbbi elképzeléseik miatt tanulnak a második félévben a lányok közül többen német nyelvet - tudom meg az igazgatónőtől. A tankonyhánál nem kevésbé korszerűen felszerelt minivarrodában pedig már a második félévi „nagy feladatra”, a blúzvarrásra készül a lányok egy másik csoportja. Mint kiderül, a leendő gazdaasszonyok nem csak azt eszik, amit főznek, azt is hordják, amit varrnak. Elkelne egy minilarm is- Egy szövetszoknya megvar- rása volt a szintfelmérő gyakorlati vizsgafeladat - újságolja a törökszentmiklósi Szegő Erika. - Jól sikerült, elhiheti, másképp ugye fel se venném. Azt hiszem, családellátásból se vallottam szégyent. Én egyébként heti két napon az intézet tanbüféjében is ténykedek, mert szeretnék majd később élelmiszer-eladó szakmát tanulni. Barátnője, a szintén törökszentmiklósi Balpataki Erzsi pedig a gazdaasszonyképzőben szerzett egészségügyi ismereteket szeretné később hasznosítani.- Igaz, hogy csak oklevelet kapunk, ha végzünk, de aki szorgalmas, az akár a szakmunkás- vizsgára is felkészülhet itt a két év alatt. Ha sikerül elérnem a segédápolónői szintet, akkor megpróbálkozom majd a felvételivel az ápolónőképzőbe. Kint a kastélyudvaron mutatja dr. Kulcsár Tamásné, hogy a kis gazdaasszonyokat dicséri a szépen nyírt, hótakarót váró pázsit, a szakszerűen metszett sövény is. És - ahogy mondani szokták - máris a témánál vagyunk:- A tankonyhát és a minivarrodát még csak be tudtuk rendezni a közoktatás-fejlesztési és a szakképzési alapból pályázat útján nyert pénzből. Nagyon kellene viszont egy minifarm a konyhakertészeti és a kisállat-tenyésztési gyakorlat oktatásához. Szükségét látjuk egy egészségügyi kabinetnek is. Nemcsak az ezekhez szükséges pénz előteremtése látszik azonban nehézkesnek. A műemlék-felügyelet sem igazán támogatja az említett új gyakorlati helyek kialakítását itt, a kastélypark mögött. Elgondolkodtatott, amit az igazgatónő mondott. Emlékszem ugyanis, hogy volt időszak, amikor senki, a műemlékfelügyelet sem akart - vagy nem akarhatott - foglalkozni a kenderesi kastéllyal, éppen a Horthy birtokosjelző miatt. Aztán jól emlékszem arra is, hogy milyen sok kritikával illette a műemléki szakma és a közvélemény is a kastély melletti, akkor modemnek számító oktatási épület felépítését. A gyümölcsös, a konyhakert és az állattartó épületek viszont soha sem voltak idegenek az alföldi kúriák környezetétől. Talán mégiscsak jó lenne, ha nem esnénk át megint - stílusosan - a fehér ló másik oldalára! Temesközi F. Nevetséges lett volna... Nem ördöngösség, de tanulni kell a kendöbeszegést is - vélik a törökszentmiklósi kislányok.