Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-24 / 20. szám
1991. JANUÁR 24. 7 Az Új Néplap Kunhegyesen Hol vagytok, ti régi utcanevek? •Néhány emberöltővel korábban a múlékony politikai divatok helyett minden utcanév valamilyen helyi jeles eseményt, sajátosságot, emberi bölcsességet tükrözött. Ezek közül egynéhány megmaradt, így a Sánta köz, amelyet nem éppen egyenes vonalvezetése miatt neveztek így. A Róna köz a mezőre nyílik, a Hajnal utca pedig arra, ahol pirkadatkor a nap először tűnik fel az ég alján. A Feketehegy utca igazolja, hogy az ezerhétszázas évek végén néhány száz itteni ember az ingyenföld reményében családostul, gyerekestül Bács-Feketehegyre gyalogolt. Velük szemben például a Béke utca, a Szabadság tér, a Lenin utca már egy új korszak nem éppen a településre illő elnevezései. Ehhez még egy apró megjegyzés: tisztelem, becsülöm Rákóczit, Csokonait és Kölcseyt, hiszen valamennyien igaz magyarok voltak. Azért nekik is lehetne valamilyen utcanevet találni. De mennyivel több helyismeretet tartalmazott például a Csokonai helyett a Csurgó név. Ugyanis az utca vége. lejt, oda csurgott, csurog évszázadok óta a víz, hiszen a végén, alján valaha a Tisza egyik messzire kószáló holt ága gyűjtötte a csapadékot. Vagy hozzam fel a Kölcsey utcát, amelyik a Síp utca nevet viselte? Azért, mert mint a felvételünk is mutatja: a házak úgy épültek kijjebb-beljebb, akár az orgonák sípjai. Nem beszélve a Rákóczi útról, amelyet a korosabb helybeliek ma is csak Morgó utcaként emlegetnek. Az is volt vagy 150 évig. Az egyik változat szerint a közepén lévő egykori csárdától kapta a nevét, ahol az udvaron két láncra vert kuvasz fogadta így a vendégeket. A másik felvetés azt bizonygatja: nem az ebek, hanem a csapiámé dünnyögött mindenkire, aki betért egy kupa italra. Dünnyögő köz mégse lehetett, ezért kapta a Morgó nevet. Egy biztos, aki fellapozza a száz évvel ezelőtti utcanevek lajstromát, rögvest meggyőződhet: ta- lálóak, kifejezőek voltak azok kivétel nélkül, amely a mai elnevezésekre csak hellyel-közzel foghatók. Dr. Kiss István hiába végzett Marosvásárhelyen az orvostudományi egyetemen, régi jó ottani szokás szerint elhelyezték Moldvába, a románok közé, hadd felejtse a magyart. Mindez hat esztendeje történt, és mivel a fiatal doktor kilátástalannak ítélte a helyzetét, tavaly nyáron áttelepült. Azóta a magyar állampolgárságot is megkapta és 1989. augusztus 11. óta a város négy körzeti orvosa közül az egyik. Kedvesen fogadták, noha mindössze egy bőrönddel és egy sporttáskával érkezett. Eleinte szokatlan volt neki, hogy nálunk nincs havi munkásgyűlés, és a legtöbb gyógyszer, amelyet felír - kapható is. Ottjártunkkor azt is megtudtuk tőle, hogy még nem látogatott haza, de tervezi, hogy hamarosan felkeresi Kolozsvárott élő szüleit, testvéreit. Csak egy kicsit rendeződjön a helyzet... Erdélyből érkezett Megszépült a katolikus templom Kunhegyesen a katolikus hívők az újonnan kifestett templomban tartották karácsonykor az éjféli misét. A felújítás 700 ezer forintba került, amely a hívők adományait, a külföldi támogatók forintjait éppúgy tartalmazza, mint az egri káptalan segítségét, illetve a volt Szolnok Megyei Tanács százezer forintos támogatását. A helybeli önkormányzat eddig ezekhez a munkálatokhoz nem adott egy petákot sem, bár az elképzelések szerint hozzávetőlegesen ötvenezer forinttal segíti majd a végelszámolást. Feltéve, ha a megfelelő testületi ülésen ez az elképzelés zöld utat kap. Heti öt tesióra és két edzés Kié lesz a bázis? Lassan már több mint egy hónap telt el azóta, hogy az eredetileg úttörőháznak épült munkásőrbázis és a mellette lévő strand nyilvános árverését megtartották. Nézelődő, érdeklődő akadt nem is egy, úgy tűnik azonban, hogy a negyvenmilliót mindahányan sokallták. Ezek után a polgármester bejelentette a város igényét a létesítmény ötven százalékára, hiszen az egyik fele eddig is az önkormányzatot illette. A másik részt, mint államilag zárolt vagyont ingyen kérik vissza, mivel az itt és a környéken élők építették az együttest. Elképzelésük is van a hasznosításra: diákok, sportolók és szerényebb anyagi lehetőségű emberek üdültetésére, pihentetésére szeretnék használni. Kérésükről egy tárcaközi bizottság dönt, és a helybeliéit bíznak abban, hogy számukra kedvezően. Már csak azért is, mivel ez az áldatlan helyzet tovább nem nyújtható, hiszen az őrzés és a fenntartás évente mintegy másfél millióba kerül. A bázis egyébként jelenleg középiskolás kollégium. Az éjszakai látogatókról szívesen lemondanának A Közép-tiszavidéki Áfész a tavalyi évet megközelítőleg húszmilliós nyereséggel zárja. Ami Kunhegyest illeti, a közelmúltban bővítették, korszerűsítették a 4-es számú boltot, azután jónéhány üzlet fűtését (ruházati áruház, presszó, háztartási bolt, leértékelt áruk boltja, stb.) a gáz bevezetésével modernizálták. Ezek a korszerűsítések 3,5 millióba kerültek. Új hír az is, hogy a 107 milliós értékű szövetkezeti vagyon 17,5 százalékát már nevesítették. Átlagosan a befizetett összeg nyolc-tízszeresét kapták a szövetkezeti tagok. A tavaszi küldöttgyűlésen pedig a vagyon felét nevesítik, de ennél nagyobb differenciálással. Egyébként látogatottak az áfész üzletei nyitva tartási időben, sőt még azon kívül is. Érthetőbben fogalmazva arról van szó, hogy míg korábban a szövetkezet sérelmére évente nyolc-tíz betörést követtek el, tavaly már ötvenhetet. Mi tagadás, ezekről a záróra utáni pajszeros, zseblámpás érdeklődőkről szívesen lemondanának. Tudósítónk volt, sőt lesz Bármennyire hihetetlen, Fehér Ágnes egy ízben már volt tudósítónk, és ebbéli tevékenységét ideiglenesen tanulmányai miatt szüneteltette. Jelenleg Debrecenben a tanítóképző főiskola harmadéves levelező tagozatos hallgatója, aki sikeresen jutott túl félévi vizsgáin. Hobbija a sport, illetve jelenleg a színjátszás, KUNcogó néven a művelődési központ színjátszó csoportjának tagja. Különböző darabjaikkal Kunhegyesen kívül Kőszegen, Abádszalókon, Sarudon is felléptek már. Mellesleg, de nem utolsósorban a helybeli református egyház kórusában is énekel. Mindezeken kívül talán arra is marad ideje, hogy ismét cikkeket küldjön lapunknak. Kunhegyesen a Nagy László Gimnáziumban és Híradástechnikai Szakközépiskolában a legelső, testnevelés tagozatos osztály öt éve kezdett. Azzal a nem lebecsülendő céllal, hogy a megye testnevelő tanári utánpótlását segítsék. Fel is vettek már jónéhány végzett diákjukat testnevelés szakra, és a jelenlegi végzős negyedik osztályból is többen készülnek erre a pályára. Egyébként a tagozatos diákokat a heti öt testnevelésórán kívül további két edzés várja. Az utóbbi időszakban különösen az A kategóriás fiú tornászcsapat sikeres, akik országos hetedik hellyel dicsekedhetnek. A B kategóriás lánycsapat területi negyedik. Felvételünkön ők láthatók Felső Tibor tanár úrral együtt. Rajtuk kívül a fiú röplabdások sem ügyetlenek, hiszen például a negyedik korcsoportban a megyében még veretlenek az idén. Binyus írhattam volna úgy is, hogy Gorzás Imre, de hát Kunhegyesen sok Gorzás él, viszont Binyus nincsen több. Kun volt, igazi kun, gyönyörű álmokkal, és mint a kunoknál szokott lenni, ezek közül alig valósult meg valami. De nem adta fel, mindig tervezett, álmodott, pedig mindössze 41 esztendő földi lét jutott neki. A közelmúltban még azt mondta: meglásd Miklóskám, azért is átkerülök a napos oldalra. Mert sajnos az árnyékosra született, hiszen 16 évesen az édesanyját és az édesapját is temette. Ráadásul ott maradt vele a 14 éves öccse is. Nem adatta állami gondozásba, inkább kollégiumba, tanulni. Nehéz sorsa ellenére ő is tanult, hivatásos gépkocsivezető lett. Tíz-egynéhány éve ígéretes focistaként rúgta a bőrt, de egy súlyos sérülés ezt az álmát is keresztülhúzta. Vágyott szép család után is, de csak alkalmi kaptsolatai sikeredtek. Legutóbb Szolnokon dolgozott, mert otthon alig keresett valamit. Szerették a Jászkun Volánnál, hiszen mindent elvállalt, mert nem várta otthon, család. Mindenkinek, így nekem is mesélte: képzeld, eladom a kunhegyesi kis házat, és garzont veszek Szolnokon, mert ott még a lépcsőházat is fűtik. Mondani akartam neki: Binyus, ne gyere te Szolnokra, a betondzsungelbe, névtelen kis ember leszel a 80 ezer között. Ráadásul ahogy láttam, az a ház kétszázezret ha ér, ezért pedig Szolnokon még egy fél garzont sem adnak. De csak hallgattam, egy szót sem szóltam neki. Alvás közben érte utol a halál, és magával vitte az álmait is. Hallottam, rengetegen kísérték utolsó útjára. Ezt a helyét 180 centis föld takarja, pedig nem ide, hanem Szolnokra, egy barátságos, meleg garzonba vágyott. Álommá vált ez is, mint annyi minden az életében; Binyus Kunhegyesen kapott örökös tanyát... Az oldalt írta és összeállította: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János
