Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

4 1991. JANUÁR 15. JÖTTEM, ETTEM, ELMENTEM Vendéglátás, vendégvárás A vendéglátás a gazdasági helyzet egyik legjobb hőmérője. Ha a fogyasztónál kevés a pénz, akkor ez a bevételeken is látszódik. A forgalom egy éven belül szezonálisan - például beiskolázás előtt - és hosszabb távon is ingadozik. Mindig születnek azonban olyan konok „kalandorok”, akik inkább saját szimatukra hagyatkoznak, mint a nép anyagi helyzetét elemző gazdasági előrejelzésekre. Utóbbi­ak annyi biztatást nyújtanak a jövő­re nézve, mint hajdanában a szul­tántól kapott selyemzsinór. A ven­déglősök optimizmusának azonban van némi alapja. A nem üdítő jelle­gű italok utáni vágy továbbra is erős, és még mindig vannak olya­nok, akik nem otthon vacsoráznak. Az új éttermek, pincék, talponállók és büfék valósággal beszippantják a védtelen dolgozót. Szépség és szakismeret Kik állnak a pultok másik olda­lán? Változott-e a felszolgálói munka és stílus? Mit fogyasztunk? Ki fizet? Mi lesz a klasszikus ven­déglátással? Kíváncsiak voltunk, miként vélekedik ezekről és más hasonló kérdésekről Csépe Mihály, a szolnoki Tisza Szálló nyugdíjas igazgatója, aki majd’ négy évtize­det töltött a vendéglátó szakmában.- Már eddig is több új vendéglőt, borozót vagy sörözőt nyitottak - vá­laszol Csépe Mihály. - Valószínű, hogy a folyamat nem torpan meg. Úgy érzem, egy részük egyelőre csak próbálkozás. Szakmai szem­pontból nézve még sok kívánniva­lót hagynak maguk után. A jövő vállalkozóit - akár tanfolyamszerű oktatás keretében is - képezni kel­lene. Ennek gazdája lehetne a Ma­gyar Szakács és Cukrász Szövetség helyi tagozata. Ez sokat javítana a jelenlegi színvonalon. A szakkép­zett vendéglátósoknak is van mit tanulni. Jó pár évvel ezelőtt a Tiszá­ban járt a Hungar Hotels jogelődjé­nek első vezérigazgatója. Mester­szakács volt. Maga készítette a va­csoráját, kecsegét roston. Odahí­vatta a szakácsokat, mutatott nekik néhány szakmai fogást. Miután el­készítette az ételt, visszaült az étte­rembe, s a pincérek ott szolgálták fel a kecsegét. Visszatérve az előb­biekhez: fontos a felszolgálónál a megnyerő külső, nemkevésbé lé­nyeges a hozzáértés. Legyen akár­milyen szép, szőke az a lány, a ru­tintalanság, a felszolgálói ismere­tek hiánya azonnal kiütközik. Egy­szóval, akik a vendéglátásban dol­goznak, azoknak szigorúan be kel­lene tartani a szakmai követelmé­nyeket. Valamikor vendéglős csak az lehetett, aki letette a vendéglős­mesteri vizsgát, ami többet ért, mint egy mai szakmunkás-képesítés.- A gyengébb nem hatásos bájai azért mégiscsak sokat nyomnak a latban...- Az üzletmenetnek valóban jót- Az olaszok közül jó néhányan már hozzák magukkal a hölgyeket, többnyire a fővárosból. Ezek nem titkolt dolgok. A nemzetközi gya­korlatnak megfelelően a férfi azt fogad, akit akar. Természetesen a vendégnek be kell jelentkeznie. A szállodát ilyen esetekben titoktar­tás kötelezi. Jó néhány éve bonyo­dalom is származott ebből. Az egyik vendégünket férjes asszony kísért el. Megsejthetett valamit a férje, mert válópert indított. Abíró- ság kérte tőlünk a nyilvántartó­könyvet, amelyben részletes sze­mélyi adatok is szerepelnek. Igen ám, csak pont akkor telt meg a könyv, amikor a hűtlen feleség be­jelentkezett. A nyilvántartást az emeleti irattárba kellett volna fel­vinni, de későre járt már, így a könnyebbik megoldást választotta a dolgozó, és a pincében tette le. Milyen a véletlen, aznap este hatal­mas felhőszakadás volt, a víz elön­tötte a pincét. A nyilvántartás lé­nyegében megsemmisült Vezet­tünk ugyan egy másik, rövidebb feljegyzést is az érkezőkről, de ab­ban csak a név szerepelt. A nőnek történetesen teljesen átlagos neve volt. Hiába írt háromszor a bíróság, mi csak azt tudtuk megadni, az pe­dig nem volt elégséges a bizo­nyításhoz.- Talán azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak... De kanyarod­junk vissza az evéshez-iváshoz. Sok német utazik át és tölt el Szolnokon egy-két estét. Mennyire bőkezűek a „beosztó" németek?- Általában a fogyasztás tíz szá­zalékát adják borravalónak.- Mi, magyarok mennyit .jatto- lunk”?- Nagyjából ugyanennyit. Köz­tünk és a külföldiek közti különb­ség nem ebben, hanem - érthető okok miatt - a fogyasztás összeté­telében és értékében mutatkozik meg. Ők többször annyit fizetnek, mint a hazai vendégek. Megváltoz­tak az étkezési szokások. 1952-höz viszonyítva napjainkra a Tiszában - az áiváltozásokat is figyelembe véve - megtízszereződött az ételfo­gyasztás. Valamikor az étterem be­vételének háromnegyede az ital­forgalomból származott. Az utóbbi években ez az arány majdnem tel­jesen megfordult. Ez utal a fo­gyasztás kultúrájára is. Beszéltünk a szállodákról. Egy házat az is mi­nősít, hogy milyen a konyhája. El­ső osztályú helyeken magas szintű igényeket kell kielégíteni. Nem­csak magyaros ételeket kell bemu­tatni, hanem ismerni kell a nemzet­közi szakácsművészet követelmé­nyeit is. Törekszünk a hazai ízek megkedveltetésére, emellet azon­ban fontos, hogy a vendég otthoni igényeinek is eleget tudjunk tenni. Egy angolt vagy egy amerikait nem lehet állandóan töltött káposz­tával vagy csirkepaprikással töm­ni. Lényeges, hogy a konyhafőnök mesterszakács legyen, aki alkal­mas egy ilyen konyha irányítására.- Mondják, étrendünk egyhan­gú. Különlegességekkel alig talál­kozni.- Vegyük példának a teknősbé- kalevest. Egy deciliter belőle há­romszáz forint. Ezt majdhogynem lehetetlen eladni nálunk. Napi étel­ajánlatban pedig végképp értel­metlen feltüntetni. Volt már itt olyan vadászcsoport, akiknek nem számított a pénz. Még szakácsot is hoztak magukkal.- Ennyire gazdag emberek jár­nak Szolnokra?- Nem, az ilyen ritka eset. Én azt tapasztaltam, hogy az ideérkező nyugat-európaiak zöme átlagos jö­vedelmű polgár. Nekik köszönhe­tően egyre nagyobb az idegenfor­galmi bevétel. Ezért van az, hogy a kisebb vendégforgalom nem fel­tétlenül jár együtt a bevételek csökkenésével.- A bevételek alakulása függ a felszolgálás színvonalától is.- Ott, ahol fiatal, középkorú vagy még rutinosabb, idősebb pin­cérek nagyjából azonos arányban dolgoznak együtt, kisebb a veszé­lye a visszatetsző magatartásnak. Ázt tapasztaltam, hogy ahol túl sok a fiatal, ott kevésbé fegyelmezett a munka. Sok múlik persze az üzlet­vezetőn, teremfőnökön. Vannak olyan házak, melyek nagy szakmai tekintélyt vívtak ki maguknak. Aki ilyen helyre kerül, igyekszik fel­zárkózni, mert csak így tud lépést tartani a többiekkel. Szurmay Z. Lyukak a szociális védőhálón (2.) Merre tovább Homok után? Tiszafoldvár hosszú település. Hosszúak az útjai. A homoki vas­útállomásra vezető is, amelyből bal kéz felé nyílik egy rövid bekö­tőút. Azt mondhatnánk zsákutca, mert aki végigmegy rajta, az egy nagy kapuval találja magát szem­közt. Ha továbbmenve belép az egykori Beniczky-kúria területére és tájékozódik az ott folyó munká­ról rájön, hogy tévedett. A kapun felirat: Általános Iskola és Diákott­hon. Azon gyerekek számára, aki­ket itt nevelnek, tanítanak, egész addigi életük volt a zsákutca míg ide nem kerültek. A munkával, ta­nulással itt töltött évek arányában nyílnak meg előttük az értelmes élet lehetőségének útjai. Az 1850-es években épült Be- niczky-kastély nemeslelkű alapít­ványként már 1923-tól fiatalkorú­ak nevelését szolgálta - sorolja Ká­kái Nagy István igazgató. Abban az időben lelencárvaházi fiúotthon volt. Az 1950-es államosítást kö­vetően gyógypedagógiai fiúfoglal­koztató intézet lett. Mai funkcióját 1966 óta tölti be. A jövő évtől me­zőgazdasági jellegű speciális isko­laként is szeretnék működtetni.- Kérem beszéljen a munkájuk­ról. Hogyan lesz valakiből önöknél otthonlakó?- 215 helyünkre csak fiúkat tu­dunk felvenni. Szakképzett gyógy­pedagógusok, nevelőtanárok és gyermekfelügyelők foglalkoznak velük. Egyrészt állami gondozott, másrészt családi háttérrel rendel­kező gyerekek kerülnek ide. Olyan fiúk, akiknek készségeik elmarad­tak a megszokottól, ezért lassabb haladási tempót igényelnek példá­ul a tanulásban. Megyei beiskolá­zású intézmény vagyunk. A gyere­kek hatéves korban, de sajnos elég gyakran csak az általános iskola első, illetve sikertelen második osztálya után kerülnek ide, miután ezt a döntést gyógypedagógus, pszichológus, gyermekidegorvos szakértői vélemények kellőképpen megalapozzák. A bekerülések gya­kori okai: szerzett és veleszületett betegségek, a családi helyzet, élet­mód, korai elhagyatottság állami gondozásba kerülés miatt. Minden esetben felkutatjuk a gyermekek családját, környezettanulmányt készítünk. Nagyon tapintatosnak kell lennünk, hiszen az érintett szü­lő már kapott egy „pofont” egy­szer, amikor kiderült, hogy nem olyan a gyereke, mint a többi. Kap egy másik „pofont” akkor, amikor el kell szakadnia tőle. Ezért is fon­tos, hogy megismerjük a családot, a családi környezetet. 6-12 fős ta­nulócsoportokban foglalkoztatjuk a gyerekeket, az általános iskola 9-10. évfolyama munkára felkészí­tő. A jobb képességűek továbbta­nulhatnak szakmunkásképző isko­lában. Nagyon fontos a tevékeny- kedtetés, a munkavégzés, hiszen sikerélményt, az élet értelmét adja ezeknek a gyerekeknek.- Meddig maradhatnak itt a gye­rekek és milyen sorsuk lesz a továb­biakban?- Mivel oktatási intézmény va­gyunk, itt nem maradhat tovább a 18. évét betöltött fiatal. Krizsán György utógondozónk nagy szere­tettel és lelkiismerettel végzi mun­káját. 57 intézménnyel, szervezet­tel és vállalattal tart kapcsolatot. Eddig minden tanulónkat el tudtuk helyezni. Sokszor csak az ember­ség, a személyes kapcsolatok segí­tenek a munkába állásnál. Több gyermeket tudunk elhelyezni a megyén kívül, mint a megyében. Mindenesetre neveltjeinkről meg­próbálunk mindent tudni a későb­biekben, akár a család, akár mi állítjuk munkába őket. Ide mindig vissza lehet jönni, igaz, jó taná­cson, lelki segítségen túl már nem sokat tudunk tenni értük felnőtt ko­rukban. Gazdasági okokra való hi­vatkozással a védőmunkahelyeket felszámolták öt évvel ezelőtt. Lyu­kas a szociális védőháló! Nagy gondot látok ebben. Szolnok me­gyében nincs egyetlen védőmun­kahely sem!- Az új gazdasági év küszöbén, amikor már körvonalazódnak az önkormányzati formák is, mit lát problémának?- Félelmem van a munkanélkü­liség miatt. A mi gyerekeink fog­nak a háttérbe szorulni!? Ha elkül­dik őket a munkahelyeikről, mi lesz velük? Mi lesz az ide visszaté­rőkkel? Félelmem van az egyre ne­hezedő lakáshoz való jutás miatt is. A hajléktalanok számát növelik majd a gyerekeink? Félelmem van a normatív finanszírozás miatt. Mi alapján készülnek a normák és mi­re lesz elég a pénz jövőre? Félek hogy a közlekedési költségek nö­vekedése miatt nem tudjuk majd a megyén kívüli utógondozást ellát­ni. Emberi sorsokról van szó! És végül félek a hovatartozásunkat il­letően. Továbbra is a megyéhez kellene tartoznunk, hiszen a tisza- földvári önkormányzatnak nem le­het elsőrendű gondja a homoki in­tézet léte. Az újságíró eltűnődik: mennyi­re megalapozottak ezek a félel­mek? Bárcsak egy szakmáját sze­rető, elfogult szakember túlzott ag­gályai lennének. Mert tény: ha csak egy is beigazolódik közülük, az a zsákutcából való kijutás esé­lyeit csökkenti ezeknél a gyere­keknél. Csirke József (folytatjuk) Gyógycentrum a fővárosban Fenyő Márta vezetésével a közel­múltban nyílt meg a BIOPTRON Gyógycentrum Budapesten, a Nagymező utcában. A gyógy cent­rumban gyors és látványos javu­lást émek el a krónikus pattaná­sos arcbőréi fiataloknál, valamint a krónikus lábszárfekélyek - me­lyeket hagyományos terápiamód­szerrel nem gyógyíthatnak - és egyéb, nehezen gyógyuló seb ese­tében. A terápiák eszköze: egysze­rű polarizált fényt kibocsátó lám­pa, melyet Fenyő Márta mintegy kilenc éve kísérletezett ki. MTI-fotó: Balaton József Levél a komától ________________ J óravaló emberek csendes karácsonya Tudatom kedves komám, hogy csendben, nyugalomban telt el a karácsony, miként az elvárható egy olyan országban, ahol a jóravaló embe­rek vannak többségben. Fogadjunk, hogy nem érted. Ez a tényközlő mondat tele van politikai zsargonnal. A csend a hatalom mintegy 150 tagú szótárának egyik leggyakoribbja. Itt ha valaki ki­mondja ezt a szót, környezete rögtön tudja, hogy az illető frontpárti, vagy a frontosokkal csúfolódik. A nyugalom az előzőnek választékosabb társa, szintén a Frontnak azt a törekvését fejezi ki, hogy mindenki üljön a sajátján, és törődjön bele az első szabad választások eredmé­nyébe. A jóravaló emberek pedig mind­azok, akik erre a csendre és nyugalomra vigyáznak: rendőrök, titkosrendőrök, más civilek, az aránylag fiatal minisz­terelnökbe belehabarodott, hisztérikus vénasszonyok, stb. A karácsony sem pontosan azt jelenti itt, mint nálatok. Tavaly ugye, kará­csonyra esett valami. Sokan azt hitték, hogy erre a karácsonyra is esik valami, mert: „azért harcoltunk volna, hogy fe­jeseink gyermekeiből váljanak gyerme­keink fejesei?” Az idézet egy kolozsvári román fiatalembertől származik. De hiába, mert ahogy közeledett a karácsony, egyre nagyobb lett a csend - persze, az a viszonylagos, mert néha azért csak lezárták az Egyetem teret, mire néhány vakmerőt jól elnáspángol­tak, meg felgyújtották a síremlékeknél azokat a koszorúkat, amelyeket magas rangú személyek részéről helyeztek oda. A nyugalom mégis annyira ott le­begett a levegőben, hogy egyeseknek az agyára ment. Én is összekaptam a me­nyemmel. Igaz, az én hibámból, de ezt még megemlegeti! Ha legközelebb megkér, hogy vigyem el valahova, a mo­tor el fog romolni, ő fogja nyomni a Trabantot, aminek be lesz húzva a kézi­féke. Miközben a büntetésnek ezt az új módját kiötöltem, megállt bennem a szusz. Képzeld, bemondták a tévében, hogy az Egyetem téren néhány száz tün­tető hívja a munkásokat, álljanak mellé­jük, ugyanúgy, mint tavaly ilyenkor. Ha egy ilyen felhívást beolvasnak, akkor nagyon biztosak lehetnek a dolgukban, hogy a munkások nem mennek ki a tér­re. De vajon mitől érezhetik magukat, ennyire a nyeregben? Az elégedetlenség nagy, elszabadultak az árak, továbbra is üresek az üzletek, stb. Viszont nincs al­ternatíva. Tavaly ez nem volt érdekes. Mindegy, ki jön, csak a diktátort ne lás­sák többé. Most ezt a biztos rosszat nem nagyon akaródzik felváltani egy bi­zonytalan rosszal. Ha erre a tömegpszi­chózisra alapoztak, nem számoltak rosszul. Az a néhány száz fanatikus de­mokrata késő éjszakáig a téren vacogott a hidegben, de egy osztálynyi munkás sem csatlakozott hozzájuk. Másnap aztán meghallottam valamit, amitől hanyatt vágtam magam. Lajos- kám, az én fondorlatom a menyem ellen, bármennyire zseniálisan körmönfont, tiszta játék a kormányéhoz képest. Ka­rácsony előtt megtömte a munkások zsebét. Ilyen címen, hogy a diktatúra utolsó éveiben jogtalanul visszatartott pénzeket ki kell osztani. Csak úgy öm- löttek a húszezer lejek - ez itt még nagy pénz. Hát ki lenne olyan ökör, hogy egy ilyen jóságos kormányt akarjon meg- dönteni?! Lajoskám, az autós térképen most ép­pen Albániát keresem. Még egy-két ilyen sakkhúzást megeresztenek, és eb­ben az országban csak az új „házaspár” marad: az elnök és a miniszterelnöke. Egy román lap úgy nevezi őket: a vi- gyorgó meg a zsiráf. Az egyik tényleg állandóan mosolyog, ha kell, ha nem, a másiknak pedig nincs nyaka. Ez a román lap valami különleges képződmény, úgy képzeld el, mint a Ludas Matyi és az Élet és Irodalom keverékét. Ezek a vagányok még karácsonykor sem nyughattak, úgy vágták azokat, akik Tőkés Lászlóval szemtelenkedni merészeltek, mint Szá­lai a ... elfelejtettem..., azt, amivel a jó emberek mosakodni szoktak. Még min­dig nem lehet kapni. Különben kösz a karácsonyi ajándékcsomagot. Abban is volt olyan... Megvan! Vágták, mint Szá­lai a Caolát. Különben, kedves komám, te tudod, hogy nem szeretek dicsekedni, egyrészt szerénységből, másrészt nincs mire, harmadrészt, mert balfék vagyok, de ne­ked a távolba csak megsúgok valamit: írtam románul egy cikket. És meg is jelent. Méghozzá egy nem éppen ma­gyarbarát lapban. De olyan meggyőző­en tudtam kifejteni azt, hogy a naciona­lizmus mesterséges ködében a tegnapi kommunistákból holnapi kapitalisták válhatnak, ha a román nyelvű mass-me- dia nem siet a segítségünkre, hogy ve­zérhelyre tördelték. Egy hétig minden reggel citromot nyaltam, nehogy a kol­légáim előtt elvigyorogjam magam az önkielégültségtől. Mert egy az, hogy ír­juk egymásnak azt, amitől kölcsönösen meg vagyunk győződve, és más az, hogy egy gondolattal nagyobbat ütünk, mint egy bányászkommandó ötszáz la­pátnyéllel. Levélzártakor kaptam a hírt, hogy a Művelődésügyi Minisztérium testületi­leg lemond. Ándrei Plesi is vagány fiú. A miniszterhelyettes közös ismerősünk, Horváth Andor, egyelőre háztartási al­kalmazott. Vajon kiváija az új kormány megalakítását? Ha látod, hogy elhúzó­dik a dolog, küldj neki is egy olyan csomagot Vízkeresztre. Egy Caola arra a kis időre elég lesz az egész családnak. Komám, ez nem vicc, hanem túlfűtött optimizmus. A túlságosan csendes kará­csony ellenére is él az emberben a re­mény. Amit még táplálni kell. Segítsé­tek Temesvárt! Felhívásuk biztosan el­jutott hozzátok. Tartalék nélkül, maguk­ra hagyva, belefulladnak sztrájkjukba. Ott igaz románok, magyarok, németek, szerbek, emberek vívják kétségbeesett harcukat, segélyezésük talán fontosabb, mint az egész ország tavalyi megsegé- lyezése, amely ki tudja, hova jutott vá­lasztási propagandacélból. Most biztos a cím, a diákszövetségtől semmilyen ajándék sem kerül illetéktelen kézbe. Nekem mondod, hogy Magyarországon sem könnyű az élet? Azért egy víkend- házban csak akad egy felesleges pokróc, a gyerekek szekrényében egy kinőtt ru­ha... Lajoskám, ha ez a levél is eljut hoz­zád a postán, akkor két lehetőség áll fenn. Vagy nem cenzúráznak minden levelet, vagy tudják, hogy a másodpél­dányt úgyis más úton juttatom el hoz­zád. Honnan tudják? Onnan, hogy itt áll leírva. Hát mit mondjak? Kívánhattál volna boldogabb múlt évet, aminél csak job­bat kívánhat nektek komád Diszkrét vadászat szélynek” van kitéve. Ilyenkor, ha a lány rámosolyog valakire, az ne­kik fáj, ha nem, az nekünk baj. Azért nem mindegyikőjük ingatag. Nálunk is maradt egy-két csinos nő, aki megállapodott egy félj mel­lett.- Sokakat érdeklő „témához" ér­tünk. A vendégek, a külföldi vadá­szok, gondolom, nem magányosan múlatják estéiket. tesz, ha csinos hölgyek szolgálnak fel, de csínján kell bánni ezzel a dologgal. Ott vannak, ugye, az ud­varlók, vőlegények, férjek. Szó ami szó, az ő szempontjukból meg­ítélve párjuk valóban reális „ve­Megtízszereződött fogyasztás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom