Új Néplap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-14 / 11. szám

2 ✓ 1991. JANUÁR 14. Szentmise a doni áttörés áldozatainak emlékére Antall-megemlékezés - történelmi ívvel Világszerte tüntetések a háború ellen A Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Doni Bajtársak Köre - a Honvédelmi Minisztéri­um közreműködésével - szomba­ton emlékünnepséget tartott az 1943. január 12-i doni áttörés ál­dozatainak tiszteletére. A buda­vári Mátyás-templomban celeb­rált misén a hajdani bajtársakon és családtagjaikon kívül részt vett Antall József miniszterel­nök, Lőrincz Kálmán altábor­nagy, a Magyar Honvédség pa­rancsnoka, a kormány több tagja és jó néhány országgyűlési kép­viselő. A szentbeszédet Tabody István főesperes, bicskei plébá­nos, tartalékos huszárszázados, a Máltai Lovagrend tagja tartotta, méltatva a második magyar had­sereg helytállását. Ezt követően a Hadtörténeti Intézetben Kéri Kálmán vezérőr­nagy elnökletével emlékülést tar­tottak, amelyen Antall József mi­niszterelnök mondott beszédet. Bár Antall József elöljáróban le­szögezte, hogy sem politikai be­szédet, sem történelmi visszaem­lékezést nem kíván mondani, tör­ténelmi-politikai ívet rajzolt a 'doni hadsereg katasztrófája és napjaink között. Beszédében egyebek között bejelentette, hogy ez év január 1-jétől Ma­gyarország semmiféle összeköt­tetésben nincs a Varsói Szerző­dés katonai szervezetével, meg­szűntek a korábbi alá- és föléren­deltségi viszonyok. Emlékezte­tett arra, hogy a KGST felszámo­lásának napjait, heteit éljük, és Magyarország 1944. március 19- i német megszállása óta először adatik majd meg a nemzetnek, hogy idegen csapatok megszállá­sa nélkül, valóban szuverén le­gyen. Tisztelettel szólt beszédében azokról a hősökről, akik életüket áldozták a Don-kanyarban, s el­ismeréssel szólt azokról is, akik sebesülten, meggyötörtén tértek vissza a pokolból. A doni áttörés­nél a magyar hadsereg súlyos veszteséget szenvedett, de ez a magyar történelemnek kitörölhe­tetlen része. Aki mégis ki akarná ezt törölni, az a nemzet ellen vét­kezik - mondotta. Az igazság ér­dekében tiszta vizet kell önteni a pohárba ahhoz, hogy tisztessége­sen lehessen emlékezni és közö­sen megírni a történelmet az ál­dozatokról és a túlélőkről. A múlt vizsgálata során választ kell adni arra is, mit jelent kato­nának lenni és mi a politikusok felelőssége. Ezzel kapcsolatban kijelentette: nincs ellentmondás Magyarország második világhá­borúban való részvételének meg­ítélésében. Politikailag, politika- történeti szempontból semmikor nem lehet egyetérteni azzal, hogy Hitler Németországa és Mussolini Olaszországa oldalán kapcsolódtunk be a második vi­lágháborúba. Ugyanakkor azon­ban Figyelembe kell venni azt is, hogy az akkori kormányok beha­tárolt politikai, földrajzi helyzet­ben döntöttek, meghatározott mozgásterük volt csupán. Ilyen körülmények határozták meg az akkori magyar honvédség fel­adatát és áldozatait is. ( Folytatás az I. oldalról) Az elnök, aki a Camp David-i üdülőből tért vissza tanácsadóival rövid időre a Fehér Házba, látható­an fáradtan, gondterhelten beszélt a helyzetről. Elégtétellel és köszö­nettel nyugtázta, hogy a kong­resszus többsége támogatást sza­vazott neki, hangoztatva: a demok­ratikus egység megnyilvánulása egyúttal a béke utolsó esélye is. (A szenátus után a képviselőház is fel­hatalmazta az elnököt a hadvise­lésre, a javaslat mellett 250, ellene 183 képviselő szavazott). Változatlanul reménykedik a helyzet békés megoldásában, s még nem döntött a háború megin­dításáról - mondotta az amerikai elnök, de szavaiból kitűnt, hogy vajmi kevés más lehetőséget lát. Jóllehet beszélt Javier Pérez de Cu­ellar ENSZ-főtitkárral annak bag­dadi útja előtt, nem tud az állítóla­gos 5 pontos tervről, amit Cuellar vitt volna magával - közölte. Bush, aki pénteken telefonon tárgyalt Mihail Goibacsov szovjet államfő­vel, majd annak kérésére kétszer is fogadta a washingtoni szovjet nagykövetet, elmondotta: lehetsé­ges, hogy Gorbacsov közvetítőt küld Bagdadba, s hasonlóan kez­deményezhet az Európai Közösség is. Véleménye szerint azonban - Bagdad retorikája tükrében - nincs sok remény a sikerre. Az elnök egyúttal óvott is a január 15-e, az ENSZ-ultimátum lejárta utáni bag­dadi látogatásoktól, megismételve, hogy - adott esetben - inkább el­őbb, mint utóbb kíván erőt alkal­mazni. Az elnök egyúttal figyel­meztette az iraki vezetést: amennyiben a válsággal összefüg­gésben terrorista merényletekre kerülne sor az Egyesült Államok vagy szövetségesei ellen, azokért személyesen teszik felelőssé Szad- dám Húszéin elnököt. Több mint százezren vettek részt szombat délután Párizsban azon a nagyszabású béketüntetésen, ame­lyet az esetleges Öböl-háború el­lenzői hívtak össze. Hetvenöt ismert közéleti szemé­lyiség felhívására - számos béke­mozgalom, tömegszervezet és a Francia Kommunista Párt támoga­tásával - rendezték meg a tüntetést, amelyben egyházi szervezetek is részt vettek. A felvonulók küldött­ségét fogadták az Élysée-palotá- ban, a tömeget azonban nem en­gedték a Francia Köztársaság elnö­kének rezidenciájához. Szombaton több mint ötvenez­ren tüntettek Londonban, Glas- gow-ban és Anglia több más váro­sában egy esetleges öbölbeli hábo­rú ellen. A tüntetők azt követelték a brit kormánytól és szövetségeseitől, hogy keressék tovább a békés megoldás lehetőségét. Londonban délután negyvenez­ren vonultak fel a Hyde park és a Trafalgar tér között „Nem akarunk háborút!” és „Ne robbantsatok ki háborút!” feliratú táblákkal. Tony Benn munkáspárti képvi­selő az egybegyűltekhez szólva ki­jelentette, hogy „a háború nem ol­dana meg semmit, csak elpusztíta­ná Kuvaitot”. A német békemozgalom felhí­vására szombaton, három nappal az ENSZ-ultimátum határidejének lejárta előtt Németország városai­ban több tízezer ember tüntetett a készülő Öböl-háború ellen. Az „5 perccel 12 előtt - Állítsá­tok meg a háborút az Öbölben - Ne ömöljön vér az olajért” jelszóval rendezett megmozdulások egyik legnagyobbikára Frankfurtban ke­rült sor, ahol a szervezők - balol­dali pártok, békecsoportok, szak- szervezetek - szerint húszezer, a rendőrség szerint tízezer ember részvételével nagygyűlést tartot­tak az 5. amerikai hadtest főhadi­szállása előtt. A szombaton Nyugat-Európa- szerte megtartott tömegtüntetések keretében Rómában és Genfben is tiltakoztak egy esetleges öbölbeli háború ellen. Rómában, az örök városban százezer ember gyűlt össze. Genf­ben hétezren utasították el a hábo­rút, és sürgettek tárgyalásokat. Házalnak tovább az akkumulátorokkal? Gyöngyösorosziban nemet mondtak, mert félnek az ólomtól Szovjet katonai akció Lassan kidolgozott koreográfiá­ja van azoknak az összejövetelek­nek, lakossági fórumoknak, ahol veszélyes hulladékok elhelyezésé­ről esik szó. A forgatókönyv ilyen­kor a következő: felállnak okos ve­zető emberek, és bölcs érvekkel tá­masztják alá, miért van szükség ar­ra, hogy a használt akkumulátorok, félig kiürült festékesdobozok, mű- trágyászsákok ne borítsák be ha­zánk 93 ezer négyzetkilométerét, hanem jól védett helyeken nyerje­nek elhelyezést. A szakemberek érvelnek, az érintett település veze­tői és a lakosság képviselői pedig már kiáltják is kórusban: nem, nem és nem! Szombaton délelőtt Gyön­gyösorosziban próbáltak dűlőre jutni a használt akkumulátorok fel­dolgozása ügyében. Megyénket több ponton is érinti a téma: Szász­berken nekünk is van akkumulá­torüzemünk, sőt a feldolgozó léte­sítésének gondolatával megyénk­ben is kacérkodnak. Hogy mégis Gyöngyösoroszi körül forognak az események e té­mában, annak az az oka, hogy az Ércbányászati Vállalat itt kezdett bele egy befejezetlen beruházásba, amibe több mint 600 millió forintot öltek, és a szakértők szerint nagyon alkalmas lenne a lehurrogott kez­deményezés számára. Nagy Sándor, az Érc- és Ásvány­bányák vezérigazgatója elmondta, hogy új vezetőként tiszta lapot kí­ván nyitni a korábbi, kudarccal zá­rult konszenzus tárgyában. Felso­rolta, milyen előnyöket nyújthatna a térségnek, ha itt létesülne az ak­kumulátorfeldolgozó. Lenne mun­kahely ebben az ínséges időben, kapnának vezetékes gázt a környék lakói, épülne út és lakótelep, egy­szóval nem lennének szűkmarkúak a régióhoz az építtetők. Hogy veszélytől nem kell tarta­ni, ezt egy amerikai jelentés garan­tálja, melyet a világhírű Martech cég készített - s ezzel tulajdonkép­pen több érv nem is szólt az építés mellett. Azok, akik szót kértek, egytől egyig ellenezték a beruhá­zást. Azt mondták, az üdülőkörze­tet képtelenség terhelni egy ilyen veszélyes üzemmel, hiszen ez len­ne itt az utolsó csepp a pohárban. Elmondták, hogy a p»n£sasvári ólomüvec^-yjj,. 1S két és félszeresét bocsátja ki a megengedett ólom­mennyiségnek, a Gagarin Hőerő­műről nem is szólva, amelynek bo­dorfüstje máris riogatja a pihenni vágyókat. Ezenkívül a Mátra vidé­ke 5-6 milliárd forint mezőgazda- sági terméket ad a népgazdaság­nak, ezt veszélyeztetné a szóba ho­zott akkumulátorfeldolgozó. Vé­gül Komenczi Bertalan ország- gyűlési képviselő megszavaztatta a részt vevő önkormányzati tagokat, akik 16 nemmel és 2 tartózkodással voksoltak az ötlet ellen. A hangulat kifejezetten építke­zésellenes volt ezen az összejöve­telen, ám nem mindenki állítja azt, hogy ennyire elutasító lenne a la­kosság vélekedése. Keresztes György gyöngyösi polgármester például elmondta, hogy gyűlt már össze kétszáz aláírás, éppen az épí­tés mellett, és ez több voks, mint amennyit a gyöngyösoroszi pol­gármester asszonyra adtak. Ő nem tartja legitimnek és reálisnak sem a tanácskozás hangulatát, éppen ezért január 17-én 17 órakor Gyön­gyös polgármesteri hivatalában újabb fordulóra hív meg minden­kit, ahol a környezetvédelem szak­emberei és a természetbarátok, va­lamint a téma legjobb ismerői na­gyobb arányban képviseltethetik majd magukat. Az újságíró pedig - aki Kuncsor­bán és más Szolnok megyei telepü­lésen már nem egyszer volt tanúja hasonló hangvételű összejövetel­nek - néhány tanulságot levonha­tott magának. Először is, a válasz-^ tott köztisztségviselők egyszerűen nem tudnak ellenállni annak a kí­sértésnek, amilyen népszerűséget jelent egy hulladéktározó létesíté­sének leszavazása. Itt is, miként másutt, az indulatok domináltak az érvekkel szemben. Volt olyan gyöngyösoroszi polgár, aki attól félt, hogy az ólomtól 30 centisek lesznek az emberek, a legtöbben pedig a viszolygásuk okául azt ne­vezték meg, hogy nem akarnak Csernobil sorsára jutni. Hogy az ólom nem robban és hogy nem mérgező, ha körültekintően keze­lik - hiszen római császárok egész dinasztiája ivott ólomserlegekből és evett ólom evőeszközökkel -, ez sajnos, nincs benne a köztudatban. Csak a „nem”, ami jól hangzik. Első hallásra honfiúi töltése van, ám ha az ember végiggondolja, a véget nem érő viták közepette és az eredménytelen helykeresés okán hány és hány gazdátlan akkumulá­tor kerül jobb esetben a kukákba, rosszabb esetben a bokrok alá és a folyópartokra - talán ez a „nem” mégsem olyan hazafias állásfogla­lás!- pb ­Kommunikációs menedzserek képzése Szolnokon A hazai felsőoktatás újdonsága­ként kommunikációs menedzserek képzése kezdődik Szolnokon, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatán. A kezdeményezés annak jegyében fogant, hogy a piaci viszonyok egyre markánsabb érvényesülése az ország gazdaságában mind job­ban felértékeli majd a közlés és híradás jelentőségét. A szervezők szerint e tudásanyag abban a köze­lebbi-távolabbi jövőben hasznosít­ható, amikor a fejlődés egy szintjén a piac befolyásolásának szinte ki­zárólagos eszköze lesz a kommuni­káció. A posztgraduális kénzé«~ ÍT Vígéig lehet jelentkezni mind­azoknak, akik valamilyen felsőok­tatási intézményben diplomát sze­reztek. A hallgatók oktatása a há­rom félév alatt koncentrált jelleg­gel történik, s ekkor sajátítják el a szükséges közgazdaságtani, mar­keting kommunikációs, szervezési és számítástechnikai ismereteket. Emellett szerepelnek a tematiká­ban olyan tantárgyak is, amelyek az etikett és protokoll szabályaival, az új médiák az üzleti életre gyako­rolt hatásával, valamint a védjegy- és versenyjog tudnivalóival foglal­koznak. A képzés az elméleti alapokon túl a résztvevőknek a gyakorlathoz is segítséget ad, egyebek között: miként kell megalapítani és reklá­mozni egy-cjr; ééget. A hallgatók a főiskola oktatási rendszerének megfelelően félévenként adnak számot felkészültségükről, állam­vizsgaként pedig szakdolgozatukat védik meg. Tizenhárom áldozat Vilniusban ( Folytatás az 1. oldalról) A litván kormány hajnalban rendeletileg felhatalmazta a Varsóban tartózkodó Algirdas Saurdagas litván külügyminisz­tert, hogy azonnali hatállyal ve­gye át Litvánia teljes körű kül­földi képviseletét. A Varsóban tartózkodó litván külügyminiszter kijelentette: teljes felhatalmazást kapott a vilniusi vezetéstől arra, hogy emigráns kormányt alakítson. Ä Szolidaritás rádiójának adott nyilatkozatában Algirdas Sau­dargas hangsúlyozta: azért van szükség erre a lépésre, mert a szovjet katonai beavatkozás le­hetetlenné tette a vilniusi kor­mány működését, s ebben a helyzetben a litván vezetés tag­jai közül egyedül ő tartózkodik külföldön. A magát litván kormányfőnek deklaráló Juzas Jermolavicius, a pénteken alakult Moszkva-barát Litván Nemzeti Megmentés Bi­zottságának elnöke vasárnapi vilniusi sajtóértekezletén nyíl­tan kijelentette, hogy a köztár­saságban hatalomátvétel zajlik. A Kremlhez hű helyi kommu­nista párt ideológiai titkára sze­rint a folyamat „nem fog hosszú ideig tartani”. A lett alelnök a Reuter brit hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette: meggyőződése, hogy a szovjet hadsereg Lettor­szág ellen is a litvániaihoz ha­sonló támadásra készül. Dainis Ivans szerint a köztársaság fel­készült arra, hogy az ejtőernyő­sök már hétfőn reggel támadás­ba lendülnek. Köszöntő a századik születésnapon A köszöntők sorában az egyik dédunoka (Fotó: Korányi) Századik születésnapját ünne­pelte tegnap közelebbi és távolabbi hozzátartozói körében Fogarasi Ig­nác, Szolnok egyik legidősebb la­kosa. A jeles alkalomból a szép kort megért embert felkereste Kö­nig László polgármester, és jókí­vánságait adta át a város nevében. Mint tréfásan megjegyezte: Náci bácsi élete kiváló példa arra, hogy ezt a várost száz évig j* ki iehet birr.1, minden gondjával-bajával együtt. A köszöntőkhöz csatlako­zott az ünnepelt volt munkahelyé­nek, a Szolnoki Cukorgyárnak az igazgatója, a párt szolnoki rangidő­se előtt tisztelgett az MSZP városi szervezetének elnöke is. Fogarasi Ignác hosszú éveken át megbecsült dolgozója volt a szol­noki élelmiszer-ipari nagyüzem­nek, ahonnan 1955-ben ment nyugdíjba. Mindhárom fia - az egyik időközben meghalt - követte apja nyomdokát, az idősebb most érte el a nyugdíjkorhatárt. Ignác bácsi úgy mondja, anyagi gondja nincs - bár nyugdíja jól tük­rözi a hazai viszonyokat: 36 év után, háromszorosára emelkedve, mindössze 6.250 forint. Egyedül­létét fiain kívül hét unokája és tíz dédunokája enyhíti rendszeres lá­togatással és gondoskodással.- laz ­Ausztria Lottó A Lottó Unió Kft. közlé­se szerint a 2. játékhét eredményei a következők: Leadott szelvény össze­sen: 4.014.279 darab. Ez 175.922.703 schilling Ausztria Lottó fogadási díjat jelent. A teljes Auszt­ria Lottó nyere- ményösszege 115.944.008 schilling. Ebből a 6-osra 54.371.061 schilling jut. Az e heti nyerőszámok a következők: 8,12,30,32,33,43, pótszám: 23 A teljes dzsóker fogadá­si díj 33.221.264 schilling. Ez az első nyerőosztály a dzsóker 4.983.189 schil- linggel való dotációját je­lenti. Az e heti dzsókerszám a következő: 897116. (MTI) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom