Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-08 / 207. szám
1990. DECEMBER 8. A pszichológus naplójából Töprengések a tél küszöbén Ilyenkor a télre forduló időben egészen más az ember kedve, mint tavasszal. Köröskörül szürkeség, köd és eső, hideg szél borzongat. Kopár földön kopog, vagy hideg sárban cuppog a láb. Hát milyen lehet ilyenkor az ember kedve?! Sokan bizonygatják, hogy ősszel csakis nyomott lehet a hangulat. Valóban, az ember kedélye nemcsak a valóságos eseményektől, a kellemes vagy kellemetlen élményektől függ (bár azok a meghatározók), hanem befolyásolja az időjárás, a természeti környezet. A színek is hatással vannak az ember hangulatára; a szürke, a fakó kék, a földbama, a piszkos fehér árnyalatok nem tartoznak az élénkítő, szívderítő színek közé. A hideg, a nedvesség és a szél lehangoló hatással van az emberre. A közvetlen környezeti hatásoknál is meghatározóbb az a belső élmény, melyet az őszutó és a közeledő tél gondolatilag, érzelmileg ébreszt az emberekben. Az ősz a természet öregedésének az időszaka. A köztudat is, a szépirodalom is általában a szomorúságot, a lemondást, a ridegséget, a betegséget, a hanyatlást, a halált kapcsolja az őszhöz. Az emberek tudatában a növények öregedése és halála az ember életfolyamatainak változásaival is összekapcsolódik. „Őszbe csavarodott a természet feje”, „Hervadása liliomhullás volt”, „Elhull a virág, eliramlik az élet” - ezek a verssorok is illusztrálják ezt. A párhuzam nem alaptalan. A növények is éppolyan élőlények, mint az ember: születnek, növekszenek, virulnak, szaporodnak, idősödnek, elpusztulnak. Az emberi képzeletnek egyik jellemzője, hogy növényeket, állatokat (sőt tárgyakat, élettelen dolgokat) emberi tulajdonságokkal ruház föl, az embert pedig növényekhez és állatokhoz hasonlítja, olykor tárgyakkal jellemzi, különféle természeti jelenségekkel szimbolizálja. Mielőtt a „ködös, borongós őszi nap” és a „vad novemberi szél” képzetein keseregnénk, végig kellene gondolni az ősz „naposabb oldalát” is. Ilyenkor is akad verőfényes idő. Ilyenkor is talál színeket a szemünk: virágok helyett a színes falevelek tarkasága gyönyörködtet; szinte „lángol” a cserszömörce a hegyoldalban, és „izzik a galagonya ruhája”. Az ősz a betakarítás évadja. Amit a meleg nyár megérlelt, a hűvösödő őszben mentjük át a hideg télre. Nemcsak az ember és állatai téli élelmét halmozzuk fel, hanem ilyenkor szedegetjük össze a virágok meg egyéb növények magjait. Ez tartalékolja az életet tavaszra. Az emberre vonatkoztatva: a nyugdíjaskorban is lehetnek még napfényes órák az anyagi nehézségek és a meggyengült egészség ellenére. Az idős kor tapasztalata, bölcsessége, érzelmi higgadtsága, kiegyenlítettsége, csendes derűje igazi érték. Ha nyitott szemmel él az ember, megtalálhatja a szépséget az őszben is, az idős korban is. És ha tompul a külső fény, pótolhatja a belső sugárzás. Dr. Ignácz Piroska Pont, pont, vesszőcske... A képen az első osztályos Pisti rajzművészetéből láthattok ízelítőt. Egymás után ugyanazt rajzolta le. Vagy mégsem egészen? Lehet, hogy a második képről néhány apróság lemaradt? Találjátok ki, melyek ezek? Elárulom: 11 eltérést fedezhettek fel, hajó megfigyelők vagytok. 11 A kis lakásokban Néplap Rövidített névjegyünk: a monogram A divatban ismét reneszánszát éli a monogram. Ezért is mutatjuk be ezt a szép formátumú ABC-t, amelyet az egyszerű, de annál mutatósabb keresztszemes öltéssel hímezhetünk ruhára, blúzra, kézitáskára, oldaltarisznyára, gyermekholmikra, tornazsákra, stb. Ám a teljes ABC kivarrásával érdekes falikép. subatechnikával gyerekágy elé kis lábszőnyeg, vagy az ágyra párna lehet belőle. Kisebb munkához vászonkongrét és perié hímzőfonalat válasszunk, faliképhez, szőnyeghez inkább műszálas szőnyegkongrét és vastagabb fonalat. Készülhet egy színnel is, de vidámabb a hatás, ha a betűk színeit váltogatjuk. B. K. A kárpitozott, öreg bútoroktól sokan azért idegenkednek csupán, mert huzatuk elpiszkolódott, kopott. Nem is szabad őket ilyen állapotban használni. Gondos munkával, ötletességgel jó részük házilag is újjá varázsolható. Frissítsük fel! A kárpitanyag stílushatározó is. Ha tehát azt szeretnénk, hogy a bútor antik jellege megmaradjon, akkor feltétlenül az eredetihez hasonló anyagot kell keresnünk. Ha viszont modernizálni szeretnénk a régi hevef rőket és fotelokat, akkor bátran választhatunk a sokféle új bútorkárpit közül. Nagyon jól mutat például az egyszínű kordbársonnyal, plüssel vagy csíkos, modem bútorszövettel bevont régi bútor. A gyümölcsöskertben Ahhoz, hogy gyümölcsöskertünk növényei egészségesen vészeljék át a telet, célszerű elvégeznünk néhány fontos munkát. Mindenekelőtt gondosan gyűjtsük össze az egészséges lombot, és komposztáljuk. Ha a nyár során számottevő lombkárosítást tapasztaltunk, akkor célszerű fertőtlenítenünk (lepermeteznünk) a lombot a báriumpoliszulfid 2 százalékos oldatával. Csonthéjas gyümölcseink (cseresznye, meggy, kajszi- és őszibarack, szilva), lombpermetezésére jól bevált a rézoxiklorid 11 -2 százalékos oldata. A lombot csak akkor égessük el, ha olyan mértékben fertőzött, hogy a vegyszeres kezelés sem adhat eredményt. A lehullott lombot a gyomokkal és a fűkaszálékkal együtt komposztáljuk. Vizsgáljuk át fáinkat, bokrainkat, és tisztítsuk meg a sérült, beteg, a kártevők által fertőzött részektől. A fatisztogatási munkák során metsszük le a hernyófészkeket, a vértetves vesszőket. Kéregkaparó kefével tisztítsuk meg a gyümölcsfák törzsét és vastagabb ágait. E művelet előtt a fák alján mindig terítsünk el újságpapírt vagy fóliát, és ezen gyűjtsük össze gondosan a kaparékot. A fertőzött koronarészeket hordjuk egy csomóba, és égessük cl. Ne hagyjunk gyümölcsöt a fán. Különösen fontos, hogy a száradt, összeaszott termést, az úgynevezett gyümölcsmúmiát összegyűjtsük és elégessük, mert ez az elsődleges forrása a tavasszal induló fertőzéseknek. Kertünk madarairól madáretetők, madárodúk kihelyezésével gondoskodjunk, amelyeket magunk is elkészíthetünk. Az odúkat a fák vastagabb ágaira függesszük. Az etetőket pedig lehetőleg a búvóhelynek is alkalmas bokrok közelében helyezzük el. Fontos szabály, hogy ha egyszer elkezdtük a madarak etetését, akkor azt folytassuk is egészen tavaszig. Az őszi trágyázásnak a legfőbb célja, hogy a kijuttatott tápanyagok tavasszal, ha a nedvkeringés megindul, már a növény gyökérzetéhez jussanak, és fölvehetővé váljanak. A kálium- és foszfortartalmú műtrágyák hatóanyaga ugyanis lassan mozog a talajban, különösen a kötött agyagban. A trágyázás során részesítsük előnyben a szerves trágyát és a komposztot. Bármilyen szerves trágyát használunk is, ügyeljünk arra, hogy érett legyen. Szerves trágyából vagy komposztból 5, sőt 10 kilogrammot is kijuttathatunk négyzetméterenként. A műtrágyák közül foszforból (szuperfoszfátból) 1-1,5, káliumból 2-3, nitrogénből, mészammonsalétromból vagy pétisóból pedig csupán 0,5 dekagrammot juttassunk ki a kert minden négyzetméterére. A bogyós gyümölcsűek (ribiszkék, köszméte, szamóca és málna) érzékenyek a klórra, ezért káliumtrágyázásukra a kénsavas kálit használjuk. A műtrágyát oldat formájában célszerű kijuttatnunk, mert hatása jobban érvényesül. A trágyaféleségekből két-három százalékos oldatot készítsünk, amelyet alaposan keverjünk el. A keverést a kijuttatás során is többször ismételjük meg, hogy az oldat töménysége lehetőleg mindig azonos maradjon. A vizes trágyaoldatot öntözőkannával locsoljuk ki. A szilárd szerves és műtrágyát ássuk be a talajba. A trágyák kijuttatása során ügyeljünk arra, hogy ne a fatörzs köré, hanem a koronacsurgóba kerüljenek, mert itt található a- kedvezőbb néhány kisebb növény, mint a nagy vagy sok növény összezsúfolva. Szinte nincs olyan kicsi lakás, ahol ne lehetne helyet találni a növényeknek - csak keresni kell. Hiszen asztalon, alacsony bútor tetőrészén is tartható növény díszcserépben, cseréptálban vagy szép kérgű fahasábból formált tartóban. A díszcserépbe cserepestül tegyük a növényt, és ne ültessük bele, mert felesleges öntözővíz gyűlhet össze az aljában, ami a beleérő gyökerek pusztulását okozhatja. Biztosan nem éri a gyökereket az összegyűlő víz, ha a díszcserép aljába ujjnyi vastagon apró kavicsot szórunk, és a kavicsrétegre állítjuk a cserepet. Az összegyűlő vizet rendszeresen öntsük ki. Fahasábból, ágdarabból, dísztökből, taplógombából úgy formáljunk növénytartót, hogy a természetes formájukon lehetőleg keveset változtassunk, hiszen éppen természetességükben van szépségük. A növények gyökereinek vájjunk csak megfelelő méretű üreget, éles késsel. Növénytálban több, formájában egymáshoz illő és közel azonos igényű növényt össze is ültethetünk. Jól mutat a növények közül előbukkanó kődarab, érdekes alakú faág. Kaktuszoknak, pozsgás növényeknek mélyebb üregű, formás mészkő, tufakő vagy kis tálban kövekből összeállított „kőkert” lehet eredeti tartója. A süllyesztett, kis virágtartóval ellátott asztalkák nemcsak a dohányzáshoz, feketézéshez adnak helyet, hanem hangulatos színfolt is kialakítható rajtuk a tartórészbe ültetett különböző növényekből. Ahol már végképpen úgy tűnik, hogy nincs helye a növényeknek, még ott is található egyegy üres falrész, amire elhelyezhetünk növényt anélkül, hogy útban lenne, és egyben a falat is hatásosan díszíti. A növényeket cserepestül, a falra függesztett tartókosárba téve, vagy vasból kovácsolt, ízléses formájú, kampóról alálógatott kaspóba beültetve helyezhetjük el. növény aktív, fölszívó gyökérzete. A gyümölcsfák gyökérzetét a téli hideg ellen szerves trágya, komposzt, fűkaszálók vagy lomb elterítésével védjük, amelyet szintén a koronacsurgóba juttatunk. A frissen ültetett oltványoknak különösen a gyökémyaki része (az oltásforradás helye) érzékeny a téli lehűlésekre. Az ilyen csemetéket még 10-15 centiméteres földkupacokkal is célszerű takarnunk a törzs körül. Termő- és fiatal fák gyökérzetének védelméhez annyi takaróanyagot használjunk, hogy az 10-15 centiméter vastagon védje a növény környékét. Kivétel a szamóca, amelynél a takaróanyag ne legyen 5-8 centiméternél vastagabb, mert ellenkező esetben a tövek szívlevelei befülledhetnek, és emiatt elpusztulhat a tő. Megjegyezzük, hogy a takaróanyagok kiváló búvóhelyül szolgálnak az egereknek és mezei pockoknak, ezért fagymentes téli napokon célszerű átszellőztetni, átforgatni a takarást. Valló László Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet
