Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-08 / 207. szám

4 Néplap 1990. DECEMBER 8. A FÁK IS MEGÖREGSZENEK Szomßatijegyzet Kilátszik a semmi Mi lesz a Zagyva-parti erdő sorsa? Szolnok sajnos nem büszkél­kedhet zöldövezeteivel. Az a ke­véske fás terület, mely a város­­központban megtöri a tégla és a beton uralmát, a "civilizáció" si­várságát, intenzív levegőszeny­­nyezéstól szenved. A város kül­ső területeit ugyan még a termé­szet kis darabkájának illúzióját keltő erdők díszítik, de a faállo­mány jó része bizony elörege­dett, felújításra szorul. A Zagyva árterületén a KÖTI­­KÖVIZIG kezelésében lévő véderdők a vízgazdálkodásban játszott szerepük mellett közjó­léti funkciót is ellátnak, hiszen a közeli lakótelepeken élők pihe­nését, felüdülését biztosítják. Ezek a nyárfa-erdők már negy­venötödik életévüket tapossák, tehát aggastyánkorba léptek. Er­re mi sem jobb bizonyíték, mint a kidőlt, beteg fák sokasága. Ezért joggal életveszélyesnek minősíthető a többezer ember szabadidős tevékenységének színteréül szolgáló erdő.- Vajon mi lesz a Zagyva-parti fák sorsa? - kérdeztem Czeglédi Istvántól, a KÖTI-KÖVIZIG er­­dőmémökétől.- A szóban forgó, 4,7 hektáros erdőrészletet, figyélembe véve egészségi állapotát, öt évvel ez előtt ki kellett volna vágni - kezdte -, de a lakosság kérésére mindig letettünk róla. Most azonban már annyira idős a faál­lomány, hogy a tarvágás nem tűr további halasztást. Ezért az ön­­kormányzattal egyeztetve úgy döntöttünk, hogy az erdő kiter­melését két lépcsőben valósítjuk meg. A jövő évi tervben szerepel a terület felének kivágása, míg a másik felére, várhatóan 3-4 év múlva kerül sor.- Mikor kezdődik a csemeték telepítése, és milyen fafajokra gondoltak?- Arra törekszünk, hogy a fák kivágása és a tuskózás után mi­nél rövidebb idő alatt a földbe kerüljenek a fiatal csemeték. Olyan parkjellegű állományt akarunk ültetni, amely béleil­leszkedik a környezetbe és hosszabb ideig fenntartható. Ezért ezüstjuhar, nem pelyhedző nemesnyár, valamint díszítőele­mekként tölgy- és nyírfák telepí­tését szeretnénk mielőbb elvé­gezni. Arra azonban, hogy a cse­metéből megfelelő környezetvé­delmi hatású, esztétikus erdő fej­lődjön, még legalább tíz évet kell vámunk. L.Z. Kétnapos a hír, miszerint a romániai parla­mentben az ellenzéki pártok lemondásra szólí­tották fel a vezetőséget (kormányt és elnököt egyaránt), mivel szerintük közel egy év alatt sikerült teljesen tönkretenniük az országot. Kül­politikailag elszigetelődött Románia, belpoliti­kájában a diktatúra éveire is rálicitált, gazdasá­gilag teljes a csőd - így az érvelés. Aki nem látja a saját szemével, talán el sem hiszi, milyen siral­mas képet mutatnak az*utcák, a terek, az üzle­tek... A diktátor idején csak élelmiszer nem volt (az élelmiszerüzletekben mindenféle műanyag, fém és egyéb vacakot árultak, például seprűt is), de a többi boltban volt áru, mondhatni, néme­lyekben bőséges választék is például ruhanemű­ből, cipőkből, edényekből... Most szinte semmi. Tessenek elképzelni egy annál nagyobb áru­házát Marosvásárhelyen, mint Szolnokon a Centrum és a Skála együttvéve. Hangzatos a neve: Luxor. Ide tért be szemlélődni szolnoki barátom, én nem tarthattam vele egyéb dolgaim miatt. Utána elképedve mesélte, hogy hihetetlen, mennyire üres minden részleg. Az edényosztá­lyon (ahol én valamivel több, mint három éve sokféle - zománcozott fém, teflon, üveg, porce­lán és egyéb terméket láthattam) valami pléh­­csuprok vannak, egyéb nincs. A férfi rövidáru osztályon a hatalmas ürességben mindössze öt ing volt kiaggatva, ugyanaz a szín, ugyanaz a méret. De - szerinte - mindennek a csúcsa a méteráru osztály volt, ahol az égvilágon semmit nem látott az üres polcok és pultok között álldo­gáló három elárusítónőn és a kasszásnőn kívül, aki viszont tettrekészen ült a pénztárgép mögött. Kérdi a haver, akinek túl meredek ez az abszur­ditás: ezek árulják a semmit?! Persze - mondom messzemenő megértést tanúsítva a magától érte­tődő helyzettel szemben -, te miért nem vásárol­tál? Hogy képzeled? - kérdi tovább értetlenked­ve a szolnoki barátom. Valahogy így: Ha már bementem, és ha már szolgálatkészen ott állnak az eladók, hát beszélgessünk, csele­kedjünk, ne érezzék, hogy feleslegesek, és én se úgy távozzak, hogy hiába tértem be. Talán ezzel kezdhetném:- Kezét csókolom, látom, most éppen nincs az a szép sötétszürke szövet, de ha lenne, most az áremelés után - (mert ugye, megemelték az árát a semminek) - mennyibe kerülne?- Annak, kérem szépen, négyszázharminc volt métere, most ezerszáz lenne.- És az a sötétkék, enyhén csíkos?- Az most nyolc­százötven.- Különben én egy barna nadrágot csináltatnék...- A sötétre gondol? Az nyolcszáz. Gondolom, eddig már belemelegedett és be­leélte magát a helyzetbe, s a kellő lendülettel belefeledkezett a szituáció izgalmaiba, készen áll, hogy alapvető tevékenységét végezze. Meg­kockáztatom:- Legyen szíves, mérjen le nekem egy méter tizenöt centit ebből a sötétbarnából. Gyakorlott mozdulattal leveszi a polcról a semmit, és a méteresével (mert az még van), nagylelkűen rámér még tíz centit, de csak a kért mennyiséget számlázza. Halkan nyugtázom kedvességét, mire legyint: á, semmiség az egész. A számlával a pénztárhoz megyek. Gondban vagyok, közlöm a kasszásnővel:- Sajnos, csak nagy semmim van. Tud vissza­adni?- Hogyne kérem - feleli vidáman -, rengeteg apró semmim van, papír semmi is és fém semmi is. Melyiket óhajtja?- Mindegy - mondom nagylelkűen, hogy ne okozzak neki külön gondot. Beüti a pénztárgépbe az összeget, kicseréljük a semmijeinket, és a nehezén túl lévén, könnyed mozdulatokkal közeledek a pulthoz, ahol az el­adó már színes csomagolópapír-semmibe csa­varta a semmit. Igen ám, de útközben elhullat­hattam a számlát.- Most mit tegyek - kérdem kissé elbizonyta­lanodva az eladót -, nem találom a számlát. Hála istennek, nincs fennakadás,'átnyújtja á semmimet és a boldogságtól, a jól végzett mun­ka örömétől sugározva közli:- Nem tesz semmit. Én is elégedetten távozom, süt a nap, szép az élet, hónom alatt a semmi. Eszembe sem jut, hogy abból a nadrágból, ami ebből a vásárfiából készülne, kilátszana a semmim. PEDAGÓGIAI HELYZETELEMZÉSEK , Az értelmetlen élet ellenszere az alkotó gyerekkor” Az egyik iskola egyik osztá­lyában eltűnt a kasszából 850 fo­rint, amelyet taneszközökre sze­dett össze társaitól az egyik tanu­ló. A pénznek - immár három hónapja - nyoma sincs, s a tettes kilétét is csak gyanítják. Neveze­tesen azt a lányt, akit a pénz ként’ ’ említette meg, hogy a gye­rekek ugyanezt látják maguk kö­rül. Összelopott, tisztességtele­nül szerzett javak között élik büntetlenül, gondtalanul életü­ket sokan a rendszerváltás után is. „Jó, jó, ez tény” - szögezték egyáltalán ne az osztályzatok kedvéért tanuljanak. A napközi nem az iskolában van, hanem külön erre a célra készült épület­ben. A gyerekek főzhetnek, varr­hatnak, fúrhatnak, faraghatnak, olvashatnak, rajzolhatnak, zenét hallgathatnak, kinek mihez van Az eszmecsere résztvevőinek egy csoportja o' ösjzesz^déjSéye) megbíztak; Az ok: egyszer korábban ellopott egy dzsekit a bátyja számára. Családi körülményei enyhén szólva ziláltak, szabad idejét rossz táraságban tölti, fiúja van. A történethez tartozik még az is, hogy a tizenhatéves, fejlett lány tizenhároméves gyerekekkel jár a hetedik osztályba, ahová nem­régen került át egy másik iskolá­ból. Ezt, s ehhez hasonló törté­neteket elemeztek a pedagógu­sok a héten három napon át Szol­nokon, a Jendrassik György Gépipari Műszaki Szakközépis­kolában. A továbbképzést Lel­kes Éva Svédországban élő pszi­chológus, drámapedagógus ve­zette, akit a Szolnoki Pedagógiai Békecsoport és a megyei peda­gógiai intézet hívott meg. A ne­ves szakember a konfliktusmeg­oldás egy sajátságos módszerét dolgozta ki. Ám erről majd ké­sőbb szólunk, most idézzük in­kább a tanfolyamon résztvevő padagógusok véleményét az iménti történetről, amelyet egyébként egyikük vetett fel. Az "eset" szempontjából talán kevésbé fontos, hogy melyik is­kolába!} történt; hiszen lehet, hogy nines,ás olyan intézmény, ahol hasonló ne fordult volna elő. Sokkal tanulságosabbak azonban az elhangzott vélekedé­sek. A jelenlévők elég nagy hánya­da tippelt arra, hogy valószínű­leg a pénzbeszedéssel megbízott lány lopta el a 850 forintot. Hi­szen már történt vele máskor is hasonló eset, családi körülmé­nyei is ezt a következtetést su­gallják. E vélemények mögött egy rossz beidegződés munkál. Ha valaki már egyszer elkövetett valamit, az azonnal gyanúsítha­tó, mihelyst valami hasonló tör­ténik. Ő a bűnbak. Szerencsére, akadtak olyan pedagógusok, akik másként ítél­ték meg a történteket. Ók mind­addig feltételezik a lány ártatlan­ságát - még ha minden ellene szól is -, ameddig be nem bizo­nyosodik, hogy ki vette el a pénzt. Hiszen, elvehette az osz­tálytársak közül más is, s miköz­ben „elvitte helyette más a bal­hét”, nyugodtan lapít a padban. Ez is lehetséges, hiszen a törté­netet felvető pedagógus elmond­ta, hogy előfordult már tárgyak eltűnése az osztályban korábban is, amikor a lány még másik is­kolába járt. r Nem kis vita kerekedett/a lo­pás tényéből, amikor az egyik pedagógus „mentő körülipény­­.Cl le a többiek, de hát az iskola , mégsem legalizálhatja a lopást! Hiszen ha ezt tényként elfogad­ná, akkor arra kellene megtaníta­ni a gyereket az iskolában, hogy hogyan lopjon úgy, hogy ne de­rüljön ki. Ébből az intermezzóból tulaj­donképpen az derült ki, hogy az iskola nem tudja tanítványait el­zárni a külső hatásoktól. De helyre kell tenni a gyerekek tu­datában ezeket a hatásokat. így valamiképpen le kell zárni a 850 kedve. Minőén iskolában van diáktanács, amelynek ugyan­olyan jogú tagja az elsős, mint a nyolcadikos, s a testület egyen­értékű a tanárokéval. A gyere­kek döntik el például, hogy kér­nek-e felügyelő tanárt a szabad idejükhöz, de meghallgatják a véleményüket még abban is, hogy milyen legyen például egy épülő iskola. Persze, Svédor­szágban már száz éve demokrá­cia van.- Tudomásom szerint Szolno­Lelkes Éva videóra vette a pedagógusok vitáját forint eltűnésének ügyét is. De három hónap múlva hogyan le­hetne ezt újra szóba hozni? Lelkes Éva szerint jobb későn mint soha, de szerencsésebb lett volna tisztázni a helyzetet, mele­gében.- A konfliktus életünk része - mondja az eszmecsere után.­­Amíg azonban a felnőttek általá­ban meg tudják oldani ezeket a helyzeteket, a gyerekek önma­gukban nem képesek feldolgoz­ni konfliktusaikat. S ha ebben nem kapnak azonnal segítséget az őket körülvevő felnőttektől, akkor ebből előbb-utóbb trau­mák, testi-lelki elváltozások jön­nek létre, s ezek végső esete a gyermek öngyilkosság. Elké­pedve hallgattam, amikor a pe­dagógusok nyíltan bevallották, hogy sem a gyerekek, sem ők nem érzik jól magukat az iskolá­ban. Ez tarthatatlan állapot egy másfajta munkahelyen is, hát még az iskolában!- S milyenek a svéd iskolák?- A svéd iskolarendszer egé­szen más, mint a magyar. Az osztálytermekben nincs katedra, átvitt értelemben sem. Nincs bu­kás, osztályismétlés, a gyerekek először nyolcadik év végén kap­nak osztályzatot, s persze kilen­cedikben a továbbtanulás előtt, nehogy megpecsételődjön a sor­­.Sjufea.rosg^ ig^plakezdés miatt, s ; i i ’ 'I : ’ kon volt kisiskolás. Milyen em­lékei vannak erről az időszakról?- Valóban jártam iskolába Szolnokon is, s elsősorban a ta­nítóimra, tanáraimra emlékszem szívesen. Csodálatos emberek voltak. Amikor például negye­dikbe jártunk, Kovács tanító úr felolvasta nekünk a Toldit. Ha a kezembe kerül a könyv, még ma is fülemben cseng az ő előadása. Jó útravalót kaptam Szolnoktól, s tény, hogy ez is segített abban, hogy később sikerült túltenni magam életem válságos szaka­szain, ha úgy tetszik, megoldani a konfliktusaimat. S biztosan szerepe van a diákkornak abban is, hogy most pszichológusként - jóllehet voltam dramaturg, új­ságíró, keramikus - a konfliktus megoldással foglalkozom.- Mi a módszer lényege?- A kulcsszava a kreativitás. Hét-tizenhárom éves gyerekek­nek tanítok drámát, amely során tudatosan törekszem arra, hogy növendékeim táncban, zenében, mozgásban, emberábrázolás­ban, rajzban, képzőművészetben egyaránt ki tudják fejezni magu­kat. Példaképem a reneszánsz embertípus. Azt vallom, hogy a tétlenség, az elpuhulás, a passzi­vitás, az unalom a pusztításhoz vezet. Az értelmetlen élet ellen­szere csak az alkotó gyerekkor lehet. Tál Gizella ?e -r '*• ** »gtov a . .- ■ l-:Mra»»3rj ■■ v«».-- -f t-? algMg»?«— Az elöregedett, a kidőlt fák miatt veszélyessé vált Zagyva-parti erdő napjai meg vannak számlálva. (Fotó: K.E.) 8-lf í 8 1‘ - $•" r y);5f'( Í • > dl' >f!Iß'i-itf ir* J,-‘v;>t 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom