Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-20 / 217. szám
1990. DECEMBER 20. 2. Néplap 7 Kései horgászok Akad a nyugati horogra magyar hal? A nagy halzsákmány reménye télen is idecsábítja az osztrák horgászokat. A vékony ködfátyolba öltözött örvényi partszakaszon Opelek, Merciic és Mazdák parkolnak egymás mellett a bokáig érő sárban. A fagypont körüli hőmérsékleten az élővilág csupán egy, a hidegtől kissé bénult szárnyú veréb formájában ölt testet. A vízfelszín alatt azonban biztosan zajlik az élet. Két megszállott horgászt ugyanis láthatóan egyáltalán nem zavar a kietlennek tűnő táj és a csípős időjárás. Gumicsizmában, zöld vattakabátban állnak a folyó szélén, s rendületlenül a víz színén úszó kapásjelzőre szegezik tekintetüket. Mint hamarosan megtudom, mindketten az ausztriai Stájerország fővárosából, Grazból érkeztek ide, a nagy halzsákmány reményében.- Most vagyunk itt először, és nagyon tetszik nekünk ez a hely - mondja Alois Schwarz, majd az orsóval felcsévéli a damilt, hogy a hullámzás miatt a part közelébe sodródott úszót beljebb dobja.- Kíváncsiak voltunk erre a vidékre, mert sok jót hallottunk erről a tóról - vélekedik Wilhelm Feder. - Az igaz, hogy eddig nem kényeztetett el minket a szerencse, hiszen eddig csak egy másfél kilós amur volt a legnagyobb fogásunk, de ebben a tiszta vízben biztos vannak ennél szebb példányok is - folytatja, miközben az úszó a víz felszíne alá bukik egy pillanatra. A „bevágás” azonban kissé ügyetlenül sikerül. Hal nincs, de a horogról eltűnt a csali.- Hát ez most nem jött össze - mormolja bosszúsan, és az autójához indul az újabb csalétekért. Az elrontott kapás után Schwarz urat arról kérdezem, hogy mi a véleménye a környezet-, illetve a természetvédelem magyarországi helyzetéről.- Úgy vélem - kezdi válaszát -, hogy önöknél a levegő tisztaságára nem fordítanak kellő figyelmet. Ezek a Trabantok meg a „többiek” lassan elpusztítják a növényi vegetációt. Nálunk erre többet áldoznak, ezért az erdőink többsége egészséges. A folyóink azonban szennyezettebbek, mint Magyarországon, ezért a hal is kevesebb.- Jövőre is eljönnek horgászni a Tisza-tóhoz? - tudakolom a közben visszatért Wilhelm Fédertől.- Mindenképpen visszajövünk ide, de legközelebb nem ilyen későn, hanem szeptemberben. Remélem, akkor még több halat tudunk fogni - fogalmazza meg szűkszavúan. A kukorica hamarosan a horogra kerül, majd a vízbe, hátha éppen most jön majd a halászlébe való. Nyögve nyelve Hát ez itt a legfőbb és egyáltalán nem csekély tennivaló, mármint a tejipari vállalatok jövőjét tekintve. Az ágazat súlyos értékesítési gondokkal küzd, egyrészt a csökkenő belföldi kereslet, másrészt pedig a rendkívüli mértékben visszaesett export miatt. A termelők a minimálisra zsugorodott nyereségre panaszkodnak, feldolgozóvállalatok úgyszintén. A tejipari tröszt megszűnésével várhatóan a piac megtartása lesz a fő feladat, a profitorientáltság háttérbe szorul. Az állami vállalatok mellett azonban működnek más tulajdonú tejfeldolgozók is, melyek rugalmasabban és eredményesebben képesek gazdálkodni. Ezek egyike a Kuntej Közös Tejüzem, melyben naponta átlagosan 50 ezer liter tejet dolgoznak fel. Itt készül többek között a kunsági gomolyasajt és még sok közkedvelt tájjellegű termék. A környékbeli nyolc téesz és két állami tejipari vállalat közös üzeme, úgy tűnik, hogy a fogyasztóért folytatott harc nyertese lesz, hiszen más vállalatokkal ellentétben nincsenek készleteik és értékesítési nehézségeik. Sőt, mint Szakács Tivadar, a Kuntej igazgatója tájékoztatott, tisztes nyereségre is sikerül szert tenni az idén. Persze a képződött eredmény csak arra elég, hogy az elavult gépek helyébe újakat vásároljanak, nagyobb volumenű fejlesztésre nem nyújt fedezetet. Vajon mi állhat az eredményesség hátterében? A válasz egyszerű: jó minőségű termék megfizethető áron, szállítási fegyelem - tehát a piaci igények elsődlegessége. Az egész vertikumra viszont rányomja bélyegét a bizonytalanság. Az már világos, hogy a jelenlegi termelési volumen - értékesítési lehetőség híján - a jövőben nem tartható fenn, és a belföldi ellátás szintjére szükséges visszaszorítani a termelést. Nyitott kérdések természetesen bőven vannak. Egy nagyon lényeges dolog ugyanis mindmáig tisztázatlan: ki fogja megmondani és mely termelőknek, hogy ezentúl ne fejje meg a teheneit, mert nem kell a tej? Az oldalt összeállította: Laczi Zoltán Fotók: Mészáros János Mostanában azon kaptam rajta magam. ha lenyelek egy falatot: egy kanál levest, megfordul a fejemben: Vajon mennyibe kerülhetett? Három ötvenbe? Egy nyolcvanba?... Lázas látomások, víziók törnek rám, ha egy füredi ABC karácsonyi pultjai közé merészkedek. Sőt, feltűnt, hogy egy ideje a kenyeret, mint péksüteményt majszolom, a tejet koktél gyanánt hörpintem. A történet persze, ahogy van, ócska! Árak mindig jöttek-mentek, mendegéltek. Sajnos, keserű a logika, ami szerint menetelnek egész a csillagos égig: ha az országnak nem megy, akkor a polgárai is takarékon járnak. Kérem, kortünet ez Árpád ősi földjén, itt lenn, a Kárpátok tövében. Mondják, az embert a hasán keresztül legkönnyebb megfogni. De hol az az ember, aki 10 millió szilaj magyar bendőt lekötelezne manapság?! Gyanítom, létfontosságú szerveink házi örökranglistáján gyomrunk felfurakszik a dobogóra, maga mögé utasítva tüdőt, vesét, sokféle mirigyet, s ő lesz a zsigerek koronázatlan királya. Már az sem elképzelhetetlen számomra, hogy még alszunk néhányat, és gyomrunk bolyhaibán születnek meg gondolataink. Békésen elhánykolódnak ott, összekeveredve töltött káposztával, sült kolbásszal és hamburgerrel..., hiszen lesz hely elég! Persze a derék, magyar polgár ilyen helyzetekben jegyzi meg bajsza alatt magvasan-elmésen: Hm, hm, veszett több Mohácsnál! (Mi tagadás, ez igaz is, hiszen azóta először korog gyomor e honban, idegen nációktól függetlenül, szabadon.) Száműzhetjük országhatárainkon kívülre az Abonettet, aerobikot, egyéb elhízás elleni tájidegen praktikákat. Kérges a poén, de még megélhetjük, hogy Románia után mi is diadalra visszük a diabetikus materializmust, s magyar ember tényleg csak akkor eszik ezután csirkét, mikor vagy ő, vagy a csirke megbetegszik. Januártól új, immár lényegesen magasabb hús- és tejtermék árakkal kell szembenéznünk. Addig is, füredi polgártársak, falatozzunk, akár a vén paraszt: mindig úgy, mintha utoljára ennénk! -técsi-Sártenger a városközpontban A kép úgyszólván lehangoló. Az új, esztétikus postaépület tőszomszédságában, Füred szívében járókelők, kerékpárosok és nem utolsósorban gépjárművek dagasztják a sarat. Ha a járda és az úttest közötti terület betonozása túl költséges lenne, létezik még egy környezetbarát, viszonylag olcsó megoldás. Nevezetesen a füvesítés, illetve a facsemete-telepítés. Ez utóbbi már csak azért is célszerű, mert barátságosabbá teszi a városközpontot, és a felszínen keletkező víztócsák a fák gyökerei által fellazított talajban utat találnak a mélyebb rétegek felé. Azt hiszem, ez a „beruházás” nem feltétlen pénz kérdése, de mindenképpen kifizetődő. Más tejipari vállalatokkal ellentétben az idei, ellentmondásokban gazdag évben is nyereséggel zár a Kuntej. Profit helyett piaci részesedés Talpon maradni Az Új Néplap TISZAFÜREDEN Fizikoterápia vállalkozásban? A magára hagyott kórházi osztály Évek óta tudjuk és mondjuk: az egészségügyre szánt pénz a szinten tartáshoz sem elegendő, nemhogy a színvonal emelését biztosító beruházásokhoz. Ez Tiszafüreden sincs másképp. Immár ötödik éve reumatológiai ambulanciaként működik a városban a karcagi kórház fizikoterápiás osztálya, mely nemcsak a település és környéke betegeinek gyógykezelését szolgálja, hanem gyakoriak itt az idegen ajkú, többnyire nyugati országokból származó páciensek is. A súlyfürdőtől a kézi masszázsig gyógyító eljárások széles skálája segíti elő a mozgásszervi betegségekben szenvedők mielőbbi felépülését, állapotuk javulását. A majdhogynem közadakozásból és társadalmi munkában létesült épület bővítéseként az áramszolgáltató vállalat 10 millió forintos támogatásával megkezdődött az új épületszámy kivitelezése. Az idén tavasszal viszont elfogyott a pénz, az építők elvonultak, s csak néhány malteresvödör és pallódeszka emlékeztet arra, hogy valamikor itt munka folyt. A félig elkészült csupasz tégla- és betonmonstrum - mely egyébként jó ízlésű tervezőről árulkodik - azóta kísérletként, elhagyottan áll. Befejezéséhez ugyan-Bizonytalan a fizikoterápiás kórházi osztály jövője. is a jelenlegi árakon számolva mintegy 30 millió forintra lenne szükség, ami - ahogy ez már lenni szokott - sajnos hiányzik. Az új épületrészben kapott volna helyet az úgynevezett nappali kórház nagyfrekvenciás kezelővel, gyógytomamedencével, apartmanszerű, összesen 24 ágyas szobákkal, rendelővel és gyógyvizű nagymedencével. Dr. Beranek László vezető főorvos azonban a reménytelennek tűnő helyzetben is optimista. Bízik abban, hogy inkább előbb, mint utóbb, de összegyűlik a befejezéshez szükséges összeg. Igaz, ma még csak ígéret- szintjén, de vannak nyugati érdeklődők, akik hajlandók lennének finanszírozni a félbemaradt beruházást. Az új épületszámy felszerelését és működtetését a karcagi kórház vállaltaidé erre még egy ideig várni kell. Hogy meddig? Az egészségügy „lerobbant” helyzetét ismerve addig, míg meg nem jelenik a láthatáron egy vastag tárcájú „nagybácsi”, aki üzlet gyanánt fektetné be pénzét. Más lehetőség egyelőre nem kínálkozik. Összefogott tizenhárom település / Érdekvédelmi szövetség a Tisza-tóért A Tisza-tavat körülölelő települések érdekazonossága nyilvánvaló, hiszen a környezet védelme, az idegenforgalom és az infrastruktúra fejlesztése olyan súlyú feladatok, melyek racionálisan csak közös erővel oldhatók meg. Ezt felismerve a tó köré települt tizenhárom Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Borsod- Abaúj-Zemplén megyei helység városatyái december elején megalakították a Tisza-tó Melletti Települések Önkormányzatainak Szövetségét. A szervezet elnökének dr. Doktor Zoltánt, Tiszafüred polgármesterét választották meg, akit az érdekegyeztető és érdekvédelmi szövetség céljairól, tennivalóiról kérdeztünk. Mint elmondta, összehangolt és egységes fellépésre van szükség a tó vízi és szárazföldi környezetének, növény- és állatvilágának védelme érdekében. Ez természetesen megköveteli a természet szennyezését, károsítását előidéző cselekmények együttes megakadályozását, illetve az esetlegesen bekövetkező környezeti károk helyreállítását. Ugyancsak nagyon lényeges az infrastruktúra kiépítésének, fejlesztésének koordinálása, már csak azért is, mert az idegenforgalom bővülése e nélkül nehezen érhető el. Tekintettel arra, hogy a Tisza-tó egy, részenként nem kezelhető ökológiai egység, ezért az érdekvédelmi szövetség - ha a jogszabályok erre lehetőséget adnak - mielőbb törekszik a horgászati, halászati és vadászatijog megszerzésére. Ezen jogok ugyanis hasznosításuk esetén újabb bevételekhez juttathatják az önkormányzatokat. Az már biztos, hogy tennivaló bőven akad. A tó és környezete, mely egyedülálló természeti értékek színtere, bizony betegeskedik. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a tágabb értelemben vett környéken keletkező szennyvizeket jórészt tisztítatlanul a Tisza fogadja be. A víz szennyezésének, a tó eliszaposodásának és az egyes állat-, illetve növényfajok veszélyeztetésének csökkentése a települések szakmailag megalapozott, összehangolt, közös döntései nélkül elképzelhetetlen.
