Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-19 / 216. szám

1990. DECEMBER 19. Néplap Az utolsó start és a pilóta. Szóval ütött az óra, neked is abba kell hagynod a repülést, Mónus Pista. Hivatalosan most már nem sokáig, valójában hol­tod napjáig ragyog egyenruhá­don az alezredesi váll-lap. Ha ki­nyitod majd a szekrényajtót, s meglátod a régi egyenruhán fénylő, nagy ezüst csillagokat, gondolatban ismét felemelkedsz a magasba, a hidegen fénylő, mégis mesebeli varázslatba ejtő, igazi csillagok közelébe. Tőled ez a hátország már elválasztha­tatlan. Neked eddig is megada­tott, hogy a földi kínokra, keser­vekre fittyet hányva az égbe emelkedjél. Szép volt, hátralévő éveidet is bearanyozza eddigi életed. Hogy is volt? Nem várok vá-Környezetvédelmi tervezés számítógéppel (Folytatás az 1. oldalról) Felső-Ausztria fővárosában, Linzben november végén ren­dezték meg a nemzetközi kör­nyezetvédelmi vásárt, melyen kiállítóként mindössze három (!) magyar cég vett részt, köztük az AN per OX Kft. A szolnokiak saját ipari és kommunális szennyvíztisztítási technológiá­ik mellett bemutatták azt a szá­mítógépes tervezési rendszert, amely - először a világon - alkal­mas a szennyvíztisztító telepek optimalizálására, ezáltal további energia- és költségmegtakarítás érhető el. A kft. mindenekelőtt ezzel a rendszerrel méltán váltot­ta ki nemcsak a hazai, hanem a tengerentúli, a távol-keleti és a nyugat-európai szakemberek el­ismerését, ezért nem csoda, hogy több konkrét megrendeléssel tér­tek haza Linzből. Az AN per OX elszántan küzd annak érdekében, hogy a kör­nyezetvédelem legégetőbb prob­lémáira világszínvonalú megol­dásokat biztosítsanak. Már ren­delkeznek korszerű technológiá­val az egészségre kis koncentrá­cióban is veszélyes nitrát, fosz­for, illetve arzén eltávolítására, nehézfémtartalmú tömény ipari szennyvizek tisztítására. A me­gyeszékhely közismert szenny­vízgondjait megoldotta már a vállalkozás, igaz, még csak ta­nulmányterv szintjén, melyet in­gyenesen dolgoztak ki. A világ legkorszerűbb, zárt, szagmentes, tiszta oxigénes szennyvíztisztítási technológiá­jának megvalósítása Szolnokon azonban minden bizonnyal a pénzügyi lehetőségek függvé­nye lesz. L. Z. laszt, hiszen tudom, hogy kötete­ket tenne ki repülős élményeid felsorolása. Az például, amikor készültsé­gi berepülésen útvonalat repültél a vadászoknak, és tízezer méter magasságban „kihermetizáló­­dott” a kabinod. Az oxigénálarc nem volt rajtad, mert az öregek mindig azt mondták, tizenkét­ezer méter alatt minek az? Rosszul lettél, s mindössze háromezer-hétszáz méter ma­gasságban kezdett körülötted ki­tisztulni a világ. Az 1952 óta tartó katonai szol­gálat és 4900 repült óra alatt sok minden megtörténik. Pláne az olyanokkal, mint te, akiknek a szájában sosem alszik meg a tej. De hát most új fejezet kezdő­dik számodra is. Elszoruló szív­vel nézem a szolnoki repülőez­redbe tartozó társaiddal együtt a jó öreg Ancsával való utolsó startodat, s nem nehéz kitalál­nom, mit érzel most. Tudom, katonának a vigasz olyan, mint ördögnek a tömjén­füst, ezért nem is próbállak jobb kedvre deríteni. Csak annyit mondok, gondolj a régi nótánk­ra, miszerint: /'---------------------------------------\ Nem halunk meg sohasem Géppel szál lünk fel a magas egekbe Fehér ruhás angyalok tol­ják ki a gépünket a hangár­ból Hajnalszélben fel-felszál­­lunk tiszta fehérben Azt mondják az emberek: bárányfelhők vonulnak át az égen. V_________________________^ Az öreg repülők közül - téged köszönfve - veled énekli e dalt: Simon Béla Pénz, Money, das Geld Időzített bomba A vállalati sorban állásról sok­szor foglalkoztak már a sajtóban is. Sajátos módon az ilyen cik­kekre mindig is a feltételes mód volt a jellemző. Ez nem véletlen. A vállalatoknak, amelyek érin­tettek az ügyben, nem érdeke, hogy erről beszéljenek, a konk­rét adatokra pedig jobb, ha rá sem kérdez az újságíró. Választ úgy sem kap. A számlavezető bankoknál hasonló a helyzet. A helyzet jellemzői Míg 1987-ben 14 milliárd fo­rintot tett ki a lejárt tartozások nagysága, addig ma már a leg­alacsonyabb becslések 150 mil­liárd forintra teszik ezt az össze­get, a kevésbé optimisták ennek a duplájáról beszélnek. 1987 előtt az ilyen ügyeket könnyen megoldották az egyszintű bank­­rendszer hitelei a költségvetés támogatási rendszerében. Az is igaz, hogy akkor a pénzügyi fo­lyamatok a naturális döntések­hez képest másodlagosak voltak. A vállalatok ezután nagyobb szabadsághoz jutottak, bár elein­te banki eszközök kikényszeríté­sével az állam még próbálkozott a veszteség eltüntetésével. A vállalatok pénzügyi vonatkozás­ban inkább visszaéltek, mint él­tek a lehetőséggel. A kereskedel­mi bankok viszont annál na­gyobb sikerrel vonultak ki a veszteség finanszírozásából, így mára a vállalatok csak egymás rovására tudják adósságaikat maguk előtt görgetve, lassan, de szisztematikusan növelni. A ki­sebb vállalkozások, a máról hol­napra élők megpróbálják a kész­­pénzfizetést kierőszakolni, a na­gyobbak pedig kénytelenek a já­tékba beszállni. Egyik formája - mint ahogy azt a Gazdasági Ka­maránál megtudtuk - az, hogy nem fizetik a tagdíjat, de a szol­gáltatást igénylik. Ezen vállala­tok száma elérte a négyszázat. Erkölcsi alapon nem megy Itt célszerű megállni egy szó­ra. Ugyanis még mielőtt valaki úgy vélné, hogy a vállalatokat hibáztatnám, jobb, ha tisztázzuk, erről szó sincs. Talán általános erkölcsi alapról tekintve a dolgot lehetne őket hibáztatni. Azonban a vállalatok, de a la­kosság is az adott helyzet diktál­ta érdekeiket követik. Önmagu­kat, saját egzisztenciájuk felál­dozására nem kényszerítheti őket semmiféle erkölcsi parancs. Legfőbb motiváció, amely egy modem gazdaságban a gazdasá­gi racionalitásra ösztönöz, az a tulajdonosi érdek. A sorban ál­lásban érintett cégek java része állami vállalat, ahol tudjuk, a tu­lajdonosi érdekeket érvényesítő gazdasági alany megfoghatat­lan, következésképpen nincs ilyen. Ennek látható eredménye, hogy bármiféle modemnek ne­vezett, s nyugaton jól működő pénzügyi eszköz, mint nálunk a pénz, a hitel drágítása s kiáram­lása mennyiségének korlátozá­sa, nem éri el a kívánt hatást. A pénznél maradva megemlíthet­jük azt is, hogy a kereskedelmi bankok kivonulásával a sorban állás felszámolására tett pénz­ügyi intézkedések, például bün­tető kamatok felemelése, szintén kevés eredménnyel jár. A tarto­zások zöme ugyanis a vállalatok egymás közötti pénzügyi kap­csolataiban halmozódik. Az, hogy az állam felelőssége ebben a helyzetben szinte kizárólagos, bizonyítja az a tény is, hogy a mai számviteli szabályok szerint a számla szerinti bevétel már be­vétel, beleértve annak nyereség­­tartalmát is. Egy ténylegesen veszteséges vállalat számla sze­rint lehet nyereséges, fizethet bért, vásárolhat, prémiumot él­vezhetnek az arra „jogosultak”. Az új számviteli törvény megal­kotása sem a vállalatok feladata, miként tulajdonosok megszemé­lyesítése a privatizáció gyorsítá­sa révén, csakúgy, mint a mono­póliumok szétzúzása, örökölt monopóliumaink ugyanis ko­moly forrásai a sorban állásnak. Bekövetkezhet a robbanás A veszteségek felhalmozódá­sa, egyes becslések szerint a vál­lalatok 90 százaléka tartozik va­lakinek kisebb-nagyobb mérték­ben, az egyre keményedő pénz­ügyi feltételek természetesen előbb-utóbb megteszik hatásu­kat. Bekövetkezhet a robbanás, amelynek hatása a magyar gaz­daságra felérhet az 1929-33-as világgazdasági válságot kirob­bantó tőzsdekrach hatásaival. Elkerülhetetlen lesz végül is a sorban állás csökkentése, ki kell derülnie, kik állnak a sor elején. Mert ott állnak azok, akik való­ban nem tudnak fizetni. Har­minc-negyven vállalatról beszé­lek, s nem a kisebbek közül va­lóak. Felszámolásuk nem egy­szerű, fájdalmas lépés, tovagyű­rűző hatásuk révén többszörösen is. E nélkül azonban nem megy. Az államnak fel kell vállalnia, bár valószínű eddig éppen azért nem tette, mert a következmé­nyek túlságosan súlyosak. Azt azonban tudni kell, az elhalasz­tott lépésekért ezen a területen még súlyosabb árat kell fizetni. A gazdasági rendszerváltás sor­sa, amely még nem következett be, múlhat azon, hogy levonjuk­­e a sorban állás tanulságait, vagy nem. Füle István Nem volt hiteles a pártelnök levele Kiakolbólított kisgazda vezető Jászberényben Vasárnap délután a Független Kisgazdapárt jászberényi irodá­ján tartott szokásos összejövete­len megjelent Molnár István, a helyi szervezet egykori elnöke is, hogy a múlt héten Nagy Fe­renc József országos pártelnök­től kapott levél alapján ismét át­vegye a vezető szerepet. Az irodán 25-en gyűltek össze, hogy a hét végi országos nagyválasztmányi ülésről bő­vebb tájékoztatást hallgassanak meg, és megvitassák az Új Nép­lap által közzétett nevezetes le­vél tartalmát. Erélyesebb hangú szóváltás és szórványos békítő hang után az időközben megje­lent Szegedi Szilveszter és párt­elnöki levelével együtt Molnár István az irodát elhagyta. A gyű­lésen maradottak közül nem volt, aki a pártjára állt volna, el­lenkezőleg, többen szenvedélye­sen elítélték, mert Szegedivel együtt még mindig folytatja a kisgazdák lejáratását, viszályt szít a párton belül. Az ominózus levél az Új Nép­lap december 14-i cikke alapján az országos nagyválasztmányon is téma volt. A párt országos ve-Pill Elemér a fotelban guny­­nyasztva, réveteg szemmel bá­multa a tévét, valamint feleségét, Amálkát, aki serényen törölgette a fent említett tömegkommuni­kációs eszközből bőven patakzó vért. Mert a városi tévé mozicsator­náján éppen akciófilmet vetítet­tek, s ez köztudottan sok vérrel, verejtékkel és unalmas marha­sággal jár. Miközben egy marok­nyi amazon bőszen irtotta a go­nosz gyermekrablókat, Pill Ele­mér azon tépelődött, vajon kinek vetítik ezt a szánalmas tákol­mányt, mely olyan alacsony színvonalú, hogy igencsak nehe­zen tud felkapaszkodni, ha nem is a fellegekbe, de adott esetben a hatodik emeletre. Mert felnőtt ember ilyen bárgyúságot nem néz, legföljebb mazochista per­ceiben. Arról nem bőszéivé, hogy sértő, ha egy egész város­rész értelmi színvonalát csak ennyire taksálják, és nem elő­ször. Akkor talán a zsenge és tanulékony gyermekeknek vetí­tik okításul, hogy mi módon trancsírozza fel, lője, rúgja hasba nem régen kapott Barbie babá­ját? Rejtély. De most felcsillant Pill Ele­mér szeme, mert elhangzott a film legizmosabb poénja, misze­rint azt lihegi az egyik amazon a másiknak, miközben műszem­­pilláját megrezegteti egy becsa­pódó gránát légnyomása:- Támadt egy ötletem!- Micsoda? - kérdi a másik, miközben unottan cafattá lő vagy húsz terroristát.- Fussunk! Pill Elemérnek is támadt egy ötlete: csatornát váltott.- zsoldos -napló Még a nyáron, a minden bizonnyal tikkasz­­tóan meleg július 27-i napon egy parasztíróról meditáltam a naplóban. A Pusztataskonyon élő Pádár Julianna verseit olvasván azt sóhajtottam el, hogy jó lenne ezeket a munkákat nyomta­tásban olvasni. Kívánságom most teljesült. Kaptam egy könyvet, amely a Visszhang címet viseli, alcímként pedig az van felírva homloká­ra, hogy „Küzdő és kezdő írók antológiája”. Kiadta Eger városában a Független Szövetke­zeti Alkotók Országos Egyesülete. Pádár Juli­anna verseit és novelláját azonnal fellapoztam, elolvastam. Most is érzem benne a tehetséget. Ennek a kiadásnak valahogy mégsem tudok örülni. Ez a könyv tele van primitív hibákkal. Az, hogy Pádár Julianna egyik verssorát ki­emelték verseimmé, s ezzel az egy műből kettőt csináltak, természetesen nem a szerző hibája. Az sem írható az ő rovására, hogy sok helyes­írási hibát találni a szövegeiben, mert azért van a szerkesztő, hogy ezekét kijavítsa, ha netán a szerző így adná le. Ennek az antológiának a szerkesztője azonban alkalmatlan erre a fel­adatra, s ezt ékesen bizonyítja előszavában. Teljesen értelmetlen mondatai vannak, íme: „Egy kis, bár egyre növekvő csoport lelkes munkája ez a könyv, amely reméljük, maradan­dóan hirdeti a XX. század végén a magyar szövetkezés sok évtizedes, több mint egy év­százados történetében először szövetkezeti szemmel szerkesztett, szövetkezeti erőfeszítés­sel megjelentetett kiadványról van szó.” Az­tán: „Olyanok is bőven vannak köztünk, akik­nek eddig nem állott módjában a csecsemőtej­jel magába szívni az íráshoz szükséges közép- és felsőfokú ismereteket. Mi többek között ez­zel az Antológiával erre is módot adunk ne­kik.” Nem tudom, a szerkesztő honnan szerzi majd be a csecsemőtejet, hogy azt a felnőtt szerzők pótlólag magukba szívják, de gondo­lom, nem beszél a levegőbe, tud valamit, amit mi nem. De mi is tudunk valamit, amit ő nem: magyarul írni. S ez a „mi ” természetesen Pádár Juliannára is érvényes. Körmendi Lajos zetői értetlenül álltak a levélben foglaltak előtt, maga Nagy Fe­renc József sem volt tisztában annak tartamával, mesélték a küldöttek. A miniszteri teendői mellett ugyan tudott róla vala­mit, de a nevében írt levelet nem látta, azt nem ő írta alá. Szigeti István, akit a múlt hónapban bíz­tak meg a helyi szervezet veze­tésével, nem respektálta a Mol­nár Istvánhoz eljuttatott elnöki utasítást. Ő nem kapott semmi­lyen papírt, határozatot, nincs minek engedelmeskedni. Az összejövetelre betoppant dr. Mizsei Béla országgyűlési képviselő, hozta a megfelleb­bezhetetlen bizonyítékot is. A sebtében sokszorosított és a nagyválasztmányi ülésen ter­jesztett újságcikk hátoldalára az újjáválasztott Nagy Ferenc Jó­zsef saját kezűen írta utasítását: „Kérem az ügy kivizsgálását a megyei szervezet által. Addig az eljárást, illetve a párthelyiség át­adását felfüggesztem. Budapest, 1990. dec. 15.” hiteles aláírás Amíg odabent az irodán hosszúra nyúlva folyt a vita ar­ról, hogy ők maguk, vagy a me­gyei, országos központban dön­tenek sorsukról, a szemerkélő esős estén a hoppon maradt el­nök és sorstársa meditált a kiala­kult helyzetről. Molnár István és Szegedi Szilveszter nem nyu­godtak bele kudarcukba, hanem sérelmük orvoslására ismét az országos vezetőségtől várnak igazságtételt. IP (Mozi)kanális Bárányfelhők vonulnak át az égen Az utolsó start

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom