Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)

1990-12-15 / 213. szám

Néplap 1990. DECEMBER 15. Hit kell! - Premier karácsonyra Mindig fennáll a "visszatérés” veszélye Néhány nap és premier; az el­őkészületek lázasan folynak. Imre Zoltánnal is, akinek a kezében fut­nak össze a szálak, hisz ő állítja színpadra az amerikai zenés játé­kot, két próba közötti szusszanás­­nyi időben beszélgetünk a Szoba­színház egyik szegletében. A pró­bák ugyanis felváltva hol itt, hol meg a bemutató színhelyén, a me­gyei művelődési központ díszter­mében zajlanak. Imre Zoltán, a ne­ves koreográfus, a Szegedi Balett művészeti igazgatója vendég ugyan, de nem először dolgozik a Szigligeti Színháznál. Szívesen emlékszik ma is vissza az első be­mutatkozásra.- Néhány éve, a Rákóczi térhez komponáltam táncokat, ez volt el­ső munkáim egyike hazatérésem után. Hisz hosszú esztendőkön át külföldön éltem, a nagyvilágot jár­tam táncosként, koreográfusként, sőt Angliában a filmcsinálással is megpróbálkoztam, sikerrel.- A színházban viszont, úgy tu­dom, ez az első rendezése, amikor egy előadás teljes terhét vállalja magára, minden felelősségével egyetemben.- Igen, ezért is vagyok most kü­lönös izgalomban, hisz minden rajtam múlik, illetve rajtunk, együtt dolgozunk, együtt gondol­kodunk; de kétségtelen, a felelős­ségből nekem jut ki a legtöbb. Nem bújhatok a rendező mögé, ahogy azt akkor tehetném, ha csu­pán a táncokat tervezném. Bár, amikor ilyen részletfeladatokat ol­dok meg, akkor is többnyire az egészben gondolkodom. Hisz egy zenés játékban, például egy musi­­calban a tánc szerves része az egésznek, szigorúan beleépül a cselekménybe, s nem betét módjá­ra "viselkedik".- Honnan jött az ötlet, hogy épp a Godspellt vigye színre Szolno­kon?- Ez is a direktortól származik, akár csak hajdan a Rákóczi tér. Schwajda György többször hívott azóta is, de időmből nem futotta rá. Az Ördöglovashoz is felkértek. Most is ő állott elő azzal a gondo­lattal, látva eddigi munkáimat -Kaposvár, Szeged, a pesti Rock Színház, az Operett, sőt a Vígben is dolgoztam -, hogy vállaljam rendezőként is egy amerikai ze­nésjáték bemutatóját, mondván, hogy van bennem valami rendezői véna. Amikor kézbekaptam a szö­vegkönyvet, nem fogott meg, sőt némi ellenszenvet éreztem; a kissé vicces, máskor érzelgős, néhol meg szarkasztikus hang, illetve mód, ahogy a szentírást kezelik, hisz a darab Jézus életéből veszi tárgyát, méghozzá Máté evangéli­uma alapján, kifejezetten ingerelt. Közönséges, durva, tiszteletlen - állapítottam meg róla.- Mégis vállalta?- Azzal a feltétellel, hogy alap­vetően megváltoztatjuk, átdolgoz­zuk. A verseket a költő Fodor Ákosra bíztuk, aki a költészet rangjára emelte a dalszövegeket. A zene, az egyébként zseniális. Mi Böhm Györggyel nekiláttunk a munkának. Félredobtuk az eredeti szöveget, mely egy hapeningszerű előadásból kerekedett ki - egyete­mista fiatalok rögtönözve játszot­ták el a maguk frivol stílusában a Biblia egyes jeleneteit, lazafűzérű cselekményben - és egy új törté­netet, a mi viszonyainkhoz köze­lebb álló sztorit gondoltunk ki, s építettünk fel. Lényege: a cselek­mény kábítószeresek körében ját­szódik, azaz olyan emberek jelen­nek meg a színen, akik ennek a veszélyes szenvedélynek hódol­tak, de megtértek. Ők emlékeznek vissza egy-egy villanásban előző életükre. Valójában egymásnak vallanak, mondhatni: nyíltszínen gyónnak. És ott él bennük a szo­rongás, mondhatni a nagy kísértés a rosszra, vajon ellene tudnak-e állni a gonosznak, s hallgatni mindörökre a jóra, vajon végérvé­nyessé válhat-e emberi megtéré­sük - a mi drámánknak ez az igazi tétje.- Elég messze kerültek a szent­írástól...- Látszatra talán, de nem a hittől, a jézusi tanítástól, bár nem szeret­nénk azt sem szuggerálni, hogy ez a hit a holtbiztos kapaszkodó, hogy le ne zuhanjunk a mélybe. A gonosz és a jó konfliktusában a kérdés nyitva marad. Miként ab­ban sem lehetünk abszolúte bizto­sak, kitágítva a gondolat határait, hogy életváltáskor, mi több, rend­szerváltás idején nincs-e meg a ve­szélye, a kísértése annak, hogy visszaessünk a régibe...- Nem jelent-e nehézséget, hogy valójában prózai színészeknek kell játszaniuk egy musicalban, azaz énekelni és főképp táncolni, nem keveset?- Kétségtelen, ami a táncot illeti, szótáruk talán kevésbé gázdag, mint a hivatásos táncosoké, de szí­nészi sugárzásukkal, varázsos ere­jükkel ellensúlyozni képesek a ne­tán halványabb fizikai képességet. De koreográfiám is alkalmazko­dik finoman az adott körülmé­nyekhez. Egyébként egyszerűen elképesztő, csodálatos, milyen alázattal és szorgalommal gyako­rolnak a színészek, mind a tizen­hatan, akik szünet nélkül mindvé­gig a színen vannak. Látva őket magam is szárnyakat kaptok.- Kívánom, repüljön magasba az előadás is, a siker magasába!- Mi mindent megteszünk érte, s reménykedünk. V.M. Újít a szolnoki Széchenyi Hatéves képzés a gimnáziumban? A szolnoki Széchenyi István Gimnáziumban az idén érettségi­zett az első évfolyam. Az első "fecskék" igazán kitettek magu­kért; a továbbtanulásra jelentke­zők negyven százalékát első neki­futásra felvették az egyetemekre, főiskolákra. Pedig valljuk meg őszintén, az iskola indulásakor nem volt nagy az érdeklődés az új gimnázium iránt. A bizalmatlan­ság érthető is volt, hiszen az isko­lának még nem volt "neve" a kö­zépfokú intézmények sorában. Az új gimnáziumnak azonban mára már a szó szoros és átvitt értelmé­ben is van neve, s egyre szebben cseng. Az iskolában jelenleg 21 osz­tályban 576 diákot tanít 47 peda­gógus. S ugyan az írás elején csak az első évfolyamról jegyeztem meg, hogy "kitett magáért", való­jában ez mindenkire vonatkozik. Hiszen sok minden a tanulók, a tanárok eredményes munkájáról árulkodik. A gimnázium negyedi­kese nyerte meg például a megyei matematika versenyt, de az egy év­vel fiatalabb társa is az élvonalban végzett. Földrajzból ugyancsak "Széchenyis" diák lett az első. Az iskola vegyeskórusa aranyfokoza­tot ért el a minősítő versenyen - nemrégiben Svédországban ven­dégszerepeit -, de számos országos sportbajnoki trófea is díszíti az in­tézményt. Nemrégiben megalakult a Góbé néptáncegyüttes. A képző­­művészeti kör pedig gyakran mu­tatja be munkáit, de rendeznek ki­állítást más iskolák tanulóinak al­kotásaiból is az intézmény hangu­latos szegletében. Az iskola alighanem a legjobban felszerelt messze a környéken. Korszerű sportcsarnoka, könyv­tára - benne olvasóterem, videoté­ka, hangsarok -, modem szemlél­tetési eszközök, számítógépek tu­catja segíti az oktató-nevelő mun­kát. A gimnázium egyben a Szé­chenyi városrész kulturális köz­pontja is. Bíró Boldizsár igazgató alig győzi sorolni, milyen rendez­vényeknek adott otthont eddig az iskola, s a "Hold udvar". Röviden: az istentiszteletektől kezdve a színházi előadásokig. A gimnázium más módon is részt vállal a környezet formálásá­ban. Mintegy 1200 fát ültettek el a városrészben. A diákok, tanárok - s mindannyiunk - nagy bánatára azonban már csak 130-at hagytak életben a vandál kezek. Az iskola az új tanévben - ha zöld utat kap a minisztériumban a program - nem kis újdonsággal hívja fel magára ismét a figyelmet. Ha meglesz az engedély, szeptem­bertől bevezetik a hatosztályos gimnáziumi oktatást is. A tanári kar egy éve dolgozik a programon, amely a közeljövőben megméret­tetik. Az érdeklődéstől függően egy vagy két osztályban kezdik meg gimnáziumi tanulmányaikat azok a 13 éves gyerekek, akik jó eredménnyel fejezték be az általá­nos iskola hatodik osztályát. S a tantestület reményei szerint a hat gimnáziumi év alatt magasabb szintre juthatnak el, mint a hagyo­mányos négy év alatt, s a kisebb óraszámok miatt kevésbé megter­helő lesz a gyerekek számára a tanulás. A tárgyi, személyi feltéte­lek adottak, hiszen már az idén sem indult első osztály a katonai kollégistáknak. A pedagógusok egy része általános iskolai diplo­mával is rendelkezik. így az intéz­mény egy fillért sem kért az önkor­mányzattól a program megvalósí­tásához. A gimnázium persze nemcsak a hatodikosok jelentkezését várja majd, hanem a nyolcadikosokét is, hiszen az új mellett (feltéve, ha jóváhagyják) marad a négy éves képzés is. Az elsősök a nyelvi, a biológus, a matematika-fizika emelt szintű, illetve az általános gimnáziumi osztály között válo­gathatnak. T.G. Baranyó az Opel székvárosában Szolnoki születésnapi kiállításá­val egy időben zárult Baranyó Sán­dor reprezentatív bemutatkozása Németországban, a Frankfurt am Main közelében lévő, százötvene­zer lelket számláló iparvárosban, Rüsselsheimben. Mielőtt a kiállításról szólnék, rö­viden a városról, mert maga a hely­szín is tartogat érdekességeket. Rüsselsheim első telepesei és megalapítói a római impériummal szövetséget kötött germán törzs tagjai voltak, akik bizonyos határ­védő szerepet is elláttak ezen a vi­déken. A település a középkorban kapott városi rangot. Ez a közép­kori kis városka a század elején kezdett viharos gyorsasággal fej­lődni, amikor a határában lévő au-A könyvespolcra ajánljuk A Nagyalföld szívében születtem. Kenderesen Gm mnomifiM Horthy Miklós Emlékirataim cupopfnssöw "Életem Magyarország törté­netének immár egy egész korsza­kát öleli fel, és e korszak' fontos eseményei között sok olyan is akad, melyekről egyedül csak én tanúskodhatom. Tudom, hogy a vi­lág sok mindenről, amit átéltem vagy közelről tapasztaltam, csak a Hitler által irányított náci hírverés egyoldalú és célzatos beállításában értesülhetett. Másrészt, az esemé­nyek indítóokainak, mozgató erői­nek és kényszerítő körülményei­nek felismerése és tárgyilagos megítélése a második világháborút közvetlen követő idők szenvedé­lyektől még túlfűtött légkörében sem vált lehetővé." - írja Magyar­­ország volt kormányzója 1952- ben, emlékirataihoz fűzött elősza­vában. A könyv sokáig csak kül­földön volt kapható, most azonban 37 esztendő múltán itthon is meg­jelent az Európa Kiadó jóvoltából abban a sorozatban, amelyben az emigrációban élő magyar pjolitiku­­sok, közéleti férfiak szólalhatnak meg - visszaemlékezés formájá­ban. A kötet, amelyet most kézbe vehet az olvasó, Horthy Miklós életét fogja át a születéstől portu­gáliai Esztorilban töltött napokig; indulópontja a kenderesi nemesi kúria, zárókőre a lisszaboni angol katonai temető, ahová hamvait te­mették. "A nagy Alföld szívében születtem, családi jószágunkon, a Szolnok megyei Kenderesen 1868. június 18-án. Kertünk hatalmas öreg fái védték árnyékukkal ősi há­zunkat. Ebben laktak elődeink a török hódoltság megszűnte óta. Azelőtt századokon át Erdély volt az otthonunk" - így kezdődik az emlékezés, mely a maga szűksza­vúságával és tényszerűségével jel­zi a szerző szándékát, hogy tudni­illik a személyes érzelmi hangsú­lyok helyett, melyek általában jel­lemzik az emlékezés műfaját (idő­vel minden megszépül), a tényék­hez ragaszkodik, s életének főbb eseményeit azzal céllal veszi sorra, hogy szembenézzen múltjával, s hogy segítsen azoknak, akik sze­retnék megismerni hosszú, csak­nem kilenc évtizedes pályáját. Azzal a gondolattal hívjuk fel Horthy emlékezéseire olvasóink figyelmét, hgy általa talán valóban tisztábban rajzolódik ki majd alak­ja, s ahogy a kiadó is reméli, a hosszú évtizedek biztosabb távo­lából "Ma már sikerül minden együttérzés vagy ellenkezőleg, minden ellenérzés nélkül megítél­ni személyes sorsának bizonyos értelemben nemzetével is rokon tragikumát". Filmek: koktél a Koktélban „Bibliai tájakon” előadássorozatuk részeként a Koktél moziban Szol­nokon, már bemutatták a Mózes, a Názáreti Jézus és a Ben Húr című alkotásokat. S vetítésre vár még e hónapban a Barabás és Jézus utolsó megkísérlése, valamint Máté evangéliuma, s végül befejezésként majd a Jézus élete. - Sajnos a Napfivér, Holdnővér forgalmazást joga lezárta miatt már nem tudtuk műsorra tűzni - sajnálkozik Nagyné Kiss Mária, a hálózat vezetője. - Pedig szerettük volna ezt is odavarázsolni sokak karácsonyfája alá. - A rendezők - Zeffirelli, Pasolini, Scorsese, Richard Fleischer - nevei kellő garanciát nyújtanak arra, hogy nem kell kockáz­tatniuk azoknak sem, akik nem pusztán vallásosságuk folytán kíváncsiak a felsorolt filmekre. S ha már úgy is Koktél a mozi, legyen igazi koktél a választék is. A hagyományos filmek vonalát követő Jézus élete mélyen vallásos mű, míg a Krisztus utolsó megkísérlése a katolikus hitvilág 'által "kikövezett" fekete bárány, egy újszerű, merész filmlátomás (emlékezhetnek rá, mint égtek a mozik Európában bemutatásakor). Sőt, a Barabás (Anthony Quinn), Mózes (Burt Lancester) és Ben Húr (Charleston Heston) izgal­makkal is szolgálnak, félig-meddig kalandfilmek. técsizé tószerelő-műhely egyre több em­bernek kínált munkát és megélhe­tést. Ugye, már a cím alapján ki is találták, hogy ebből a kis autósze­relő-műhelyből lett mára az Op>el világcég, és hogy Rüsselsheim az Opel Művek székvárosa. A város tagadhatatlanul az egyik leggazda­gabb németváros. A gyáróriás által fizetett helyi adóból bőven jut pénz a kultúrára is. Rüsselsheim kultú­­rális központja a körülbelül egy év­tizede épült funkcionalista stílusú színház köré szerveződött. A szín­háznak nincs állandó társulata, de a legrangosabb együtteseket hív­ják meg vendégszereplésre. Prózai és operatársulatokat, balettegyüt­teseket, a kiállítás időtartama alatt vendégszerepelt itt például a BBC szimfonikus zenekara. A színház többszintes előcsar­nokában szervezte meg Baranyó Sándor hetvenéves szüle­tésnapjának tiszteletére a kiállítást az Izolda International elnevezésű művészetközvetítő, kiállításszer­vező vállalkozás és galéria, amely­nek alapítója a szolnoki születésű íren Veronika Kari még diákévei­ből ismeri a mestert, és már régeb­ben foglalkozik németországi me­nedzselésével. A kiállítás támoga­tói között szerepjelt egy amerikai­német érdekeltségű gyógyszeripa­ri konzorcium, az Op>el Művek és maga a város. A november 16-i nagyszabású megnyitó ünnepségen a magyar kultúrattasé és Konrad Winterstein főpolgármester üdvözlő szavai után a szakmai megnyitót dr. Egri Mária, a budapesti Vasarely Mú­zeum főigazgatója, Baranyó Sán­dor művészetének régi ismerője tartotta. A kiállítás, amelyen het­venhat festményt mutattak be, ret­rospektiv jellegű volt, a művek zö­me azonban az utolsó két évtized­ben született. A tárlat művészi csúcspontja a nagyméretű Golgota és ennek pár­darabja, a Próféta című festmény volt. Mindkét kép egyben Baranyó eddigi életművének a megkoroná­zása is, szenvedélyességükkel, expresszív erejükkel, mély és őszinte áhítatukkal rouault-i kvali­tású művek. Rideg Gábor Tv-előztes - Zenebutik A Zenebutik .százharmadik adása karácsonyt váró műsorral jelentkezik. A szerkesztő-műsor­­vezetvezető Juhász Előd.- Éppen a napokban néztem meg a tíz évvel ezelőtti elsőadá­sokat - mondja. - Érdekes volt elemezni, hogy mivé nőtte ki ma­gát azóta. Akkoriban még szinte mindent megpróbáltam belezsú­folni hatvan percbe. Évek tapasz­talata kellett ahhoz, hogy a belső arányok és a lehetőségek harmo­nikusan találkozzanak. A szerep­lők listáját átnézve jó érzéssel tölt el, hogy sokan e műsorban debütáltak, ugyanakkor fájdal­masan érint mennyien nem lehet­nek már köztünk. Kezdetben a műsor vonzerejét az újdonságnak számító klipnek bejátszása jelentette, később amikor sok más műsor is ebből a forrásból táplálkozott, más irányba kellett megújulnunk. Ek­kor döntöttünk úgy, hogy a fővá­rosból kimozdulva olyan hazai és külföldi nagyvárosból közvetí­tünk, ahol éppen valami zenei ér­dekesség kínálkozik. Érdekes és izgalmas volt ezt a jellegzetesen magyar profilú műsort külföldi kollégákkal együttműködve megalkotni. A legkellemetlenebb élmé­nyem az az évekkel ezelőtti mű­sor volt, amikor az adás ötödik percében elromlott a közvetítő kocsi bejátszó magnójá, s ezzel meghiúsult az előre eltervezett műsor. De ez még nem minden! Percek múlva elromlott az egyik mikrofon, s hogy még teljesebb legyen a káosz, a két helyszíni kamera közül az egyik felmondta a szolgálatot. Álmomban se jöj­jön elő ez az adás! Sokan kérdezik, hogy tetszett a Gálvölgyi-paródia. Tetszett. Örültem neki. Olyannyira, hogy a tízéves jubileumi adásra már közösen készülünk, s remélem, sikerül meglepetéssel előrukkol­nunk... TRV-Hét)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom