Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-13 / 211. szám
Néplap 4 1990. DECEMBER 13. Cikkünk nyomán Szeretnénk pontot tenni az ügyre Bonyodalmak egy (hiányzó) árok miatt címmel, 1987. december 8-án mutattuk be az örményesi Balogh Lajos portáját - benne azt a siralmas állapotot, amit a mélyen fekvő házhoz zúduló csapadékvíz okozott. A szomszédos áfészbolt rekonstmkciójával járt együtt az „áldás”, mert úgy feltöltötték a terepet, hogy az 70-80 centivel került magasabbra a több mint 100 éves szolgálati lakástól. Balogh bácsi ásott ugyan egy védőárkot, de az nem volt képes elnyelni a nagy mennyiségű vizet. - Nem lehetne a védőrendszert a bolt oldalánál kialakítani, hiszen onnan érkezik a csapadék? - szegeztük a kérdést az áfész akkori elnökének, Pólyák Mártonnak. - Ha a levélíró ehhez ragaszkodik, keresnek valamilyen megoldást - volt a válasz. Olvasónk már hogyne ragaszkodott volna a megoldáshoz, de azt addig-addig keresték, míg a bíróságra került az ügy. Ebben az évben született meg a döntés, mely szerint kártérítésre kötelezték az áfészt, valamint arra, hogy a csapadékvíz elvezetését szolgáló csatornarendszert 60 napon belül készíttesse el. (A határidő szeptember 4-e volt.) A kárt megtérítették, az árokásáshoz viszont - ügyvédi felszólításra - október 8-án fogtak. A kerítés mellett vitték végig az árkot úgy, hogy az nem felel meg a célnak, nem képes elnyelni, elvezetni a vizet! Ismételt közbenjárásunkra most ott tartunk, hogy Bukta Jánosné, a Fegyvernek és Vidéke Áfész elnök asszonya - miután helyszíni szemlét tartott és elismerte a panasz jogosságát - megígérte: egykét héten belül betemetted a régi árkot, és a kerítéstől 3 méterre építteti meg a rendszert úgy, hogy az áfész melléképülete alatt vezetik derítőbe a vizet. Reméljük, hogy olvasónk megelégedésére tehetünk pontot az ügyre.- cs -A gyalogosok védelmére még várni kell A szolnoki Szatmári Tibor levelét „Balesetveszély a cukorgyár közelében’ ’ címmel közöltük - november 29-én. Sok olvasónk osztotta a véleményét - köztük dr. Garai Lajos levele is, és valapiennyien a buszváróhoz vezető gyalogátkelő létesítését, a veszélyes útszakasz jó megvilágítását sürgetik. Losonzi Zoltán, a Szolnoki Közúti Igazgatóság osztályvezető főmérnöke ezzel kapcsolatban az alábbiakat írta: Igazgatóságunk és a helyi önkormányzat szakemberei előtt ismeretes, hogy a cukorgyári autóbuszmegálló az út és a Tisza-gát közé szorított, ezért öböl kiképzésére nincs lehetőség, s mivel egy ív belső oldalán van, a beálló autóbusz a gépjárművezetők kilátását akadályozza. A sebességkorlátozás ellen szól, hogy többen - az útszakasz beépítetlensége miatt - a 80 km/óra sebesség engedélyezését szorgalmazzák. Nem is indokolt 60 km/óra alá korlátozni a sebességet, hiszen a gépjárművezetők és a gyalogosok körültekintésével, helyes magatartásával a beleset megelőzhető. A Szolnok-kiskunfélegyházi út belterületi szakaszának szélesítési tervei szerint az autóbuszmegállókat öböllel alakítják ki, a gyalogosok számára - kiemelt megvilágítással - gyalogátkelőhely lesz. Az út szélesítésével a jövő év során jelentős mértékben haladunk a cukorgyár felé; a megállók kiépítésének ideje az előrehaladás, végső fokon a pénzügyi lehetőségeink függvénye. A biztonságosabb autóbuszmegállók megépítéséig kérjük mind a járművezetők, mind a gyalogosok körültekintőbb, figyelmesebb közlekedését, indokolt esetben a gépjárművek sebességének ellenőrzését. Kimerülőben a vértartalék Eredményes véradónapot szervezett a múlt hónapban a kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezet vöröskeresztes szervezete. A művelődési házban rendezett önkéntes véradáson száznegyvenegyen jelentek meg, s nekik köszönhető, hogy a mezőtúri véradóállomásra 49 liter vért tudtak szállítani. A szövetkezet és a Vöröskereszt szervezet vezetősége fehér asztal mellett látta vendégül a véradókat, s miután elismeréssel szóltak az önzetlen segítségnyújtásról, kitüntetést adtak át a 10, 15, 20, 25 alkalommal vért adó donoroknak. A Vöröskereszt városi titkára, Fülöp Gábomé kérte a jelenlévőket: legyenek élő agitátorok az önkéntes véradók szervezésében, hiszen országosan kimerülőben a vértartalék, mely a betegek gyógyításához, egyes gyógyszerek készítéséhez nélkülözhetetlen. Farkas László véradó Kisújszállás Nem kaphattunk a kedvezményes videóból Jó néhány hónapja figyelem a műszaki üzletek kirakatait, polcait, mert a családomat karácsonykor egy videóval szeretném meglepni. Mivel régen a műszaki szakmában dolgozom (vas-műszaki magánkereskedő vagyok), megtanultam, hogy vásárlás előtt érdemes tájékozódni. A nyár eleji nyitás óta rendszeresen felkeresem a szolnoki Agrokertész kisáruházat, ahol mezőgazdasági kisgépeket vásárolok. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy már elektromos- és hiradástecnikai berendezéseket is forgalmaznak - közte videót is. Elhatároztam, hogy itt veszem meg a 38.000 forintért kínált Samsungot. Legnagyobb örömömre megtudtam, hogy decemberben - a jelentős készlet miatt - várhatóan 30 százalékos árengedménnyel adják. Sógoromat is rábeszélve a vásárlásra, november 26-án két készülékre feliratkoztam a boltvezetőnél. Három nap múlva ismét felkerestem a kisáruházat, amikor már a készülék végleges árát is megtudhattam, és az üzletvezetőkészségesen mondta: ráérek december 3-a után menni érte, mert hétfőn várhatóan sokan lesznek. Ennek ellenére - nyitásra - megjelentem. Ám a boltvezető közölte: az Agroker Vállalat dolgozói még pénteken (XI. 30-án) elvitték a készülékeket az üzletből - azt a kettőt is, amire feliratkoztam. Felháborított az eset, mert ahol rendszeresen vásárolok, már ott is csalódnom kellett a korrekt emberi magatartásban; mert a leértékelt áruk egy része sem illette meg az egyszerű vásárlót! Kijelentem, hogy ilyen dolog az üzletemben soha nem fordulhat elő - akkor sem, ha a helyzetem speciális: egy Jubilált a Nem lázas szurkolótábortól és elszánt sportolóktól volt hangos november 23-án 17 órakor a tiszaligeti sportcsarnok. Ezúttal fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte itt a szolnoki Tallinn Körzeti Általános Iskola, melyre meghívták azokat a pedagógusokat, akik az elmúlt 25 év alatt ebben az iskolában tanítottak, azokat a diákokat is, személyben főnök és beosztott vagyok. Törő Imre T örökszentmiklós „Tallinn” akik itt végezték el a nyolc általánost, valamint a pedagógusok munkáját segítő szülőket. Az ünnepi műsor befejezése után többemeletes torta elfogyasztása várt a diákokra, a felnőttek pedig az iskolában folytatták a meghitt beszélgetést - visszaemlékezve a jelesebb történésekre. Kovács Gyuláné Szolnok Kellemetlen monogram Nyári Zoltánná (Kisújszállás, MÁV állomás 8/3.) kérésére közöljük, hogy a Lusták a dolgozók? című olvasói levelet - e rovatban jelent meg december 10- én és Ny. Z.-né monogrammal -nem ő írta. Mint elmondta, ez év november elsejéig a helyi Fákon Ruhaipari Vállalatnál dolgozott, így a korábbi és jelenlegi munkahelyén is neki tulajdonítják a sorokat, mely számára kellemetlen. A baromfitenyésztés is veszteséges A Miért nem álltak szóba a dolgozókkal? című (XI. 1.) levélhez szólt hozzá egyik olvasónk (kérésére neve, címe a szerkesztőségben), és többek között ezt írta: A Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat szakszervezeti titkára nem fordult el a dolgozóktól, igenis próbálkozott a prémium ügyét testületi ülés elé vinni, de mivel nem volt elég erélyes, rábeszélték, hogy év végén, a tapasztalatok alapján korrigálható az új prémiumrendszer. Azok kiabálnak rá kígyót-békát, akiknek kijárta a nagy összegű segélyeket, lakásépítési kölcsönt, üdüléseket stb. A levélben említett 460 ezer forint „export prémium” volt. Ebből öten részesültek, összesen 172 ezer forintot vettek fel, a fennmaradó összeg adó, ami visszaszállt az államra. Az „exportprémimot” a volt kereskedelmi minisztérium utalta, nem a vállalati eredményből fizették. A munka megteremtése vezetői feladat volt eddig, de kérdés, hogy ezután ki lesz képes munkát adni. Nálunk, ha valaki selejteí termelt, nem érte bántódás, mert a darabolás során eltűnik vagy bedolgozzák a Ripp-Roppba, másik részét pedig szabványon kívüliként értékesítik. (Ez nemcsak a környéken, a szomszédos megyékben is kedvelt áru.) Igaz, jellegünkből adódóan több a nő nálunk, és az is igaz, hogy becsülettel helytállnak. Az viszont túlzás, hogy éjt nappallá téve kell dolgozniuk. Kétszer 8 órás műszakban dolgoznak - 40- 47 Ft közötti órabérrel, teljesítménybérben -, az éves átlagos százalék 104 körül van, + 33 %-os délutáni pótlékért. Eddig az itt keresett bér a városban és környékén igen ismert volt, most már - az égig emelt árak miatt - nem az. Ne a vezetőket okolják ezért is. Tudomásom szerint a várható létszámleépítés nemcsak a fizikai dolgozókra vonatkozik, hanem a vezetőkre is. Hogy ez bekövetkezik, annak külső okai vannak: a többszörösen emelt takarmány- és gyógyszerár, a megnövekedett energia sajnos veszteségessé tette a baromfitenyésztést. A vezetők viszont nem zárkóznak el sem a véleménycserétől, sem a tájékoztatástól, mert ha így lenne, nem tudtam volna ezeket a sorokat megírni. Tájékozódhatunk vállalati gyűlésen, a szakszervezeti bizalmiaktól és más fórumokon is. A tiszta víz belekerül mindannyiunk poharába, csak nem kell hagyni, hogy egyesek zavarossá tegyék. Végül: nemcsak a dolgozókkal, de az újságíróval is szóba álltak és állnak a vállalatnál; a rádió riporterével akkor is, ha az késő este érkezett. „Nyitott szemmel járó, fizikai dolgozó” Kísértetbusz a Pelikán előtt Kék színű, piszkos, rendszáma: BX 14-16. Ikarus gyártmányú. Csak este jelenik meg. Utasa nincs. Beáll a parkolóba, a megállni szigorúan tilos tábla mellé. Megérkezés után a vezető eltűnik, csak hajnalban, 2-3 óra tájban jön ismét. Beszáll a járműbe, és beindítja a motort. A kipufogódob le van szakadva, így a zaj a környékbeli lakosok számára szinte elviselhetetlen. A vezető a buszban ül, fésülködik, eszik, tesz-vesz, majd a csaknem egyórás zajcsinálás után eltűnik - mielőtt a parkoló őre beszedhetné tőle a díjat. Üres járművét ismeretlen helyre vezeti. Dr. Nagy János Szolnok Mi lesz a marháimmal?” »» Olvastam a Néplap november 29-i számában, hogy december 2-án országos állatvásárt tartanak Jászapátiban, majd másnap a módosítást, mely szerint „állategészségügyi okok miatt” elmarad a vásár. Ennek dacára mégis megtartották! Igaz, nem hivatalosan, de a sertés kivételével sok kicsi és nagy jószág - közte kecske, birka, szarvasmarha cserélt gazdát. Hátrányosan érintett a második számú közlemény, amit komolyan vettem, ezért nem hajtottam el a bikaborjúimat a vásárra. S nem értek egyet azzal az intézkedéssel, hogy az állítólagos sertésbetegség miatt az egyéb állatok adásvételét is korlátozzák. Az állattartással kapcsolatos gondjaimat néhány soros versikémben ekképp tömörítettem: Szalmát esznek állataim, nincsen takarmányom. / Nem kaptam egy szálnyi szénát én ezen a nyáron. / Jaj, Istenem, mi lesz itten, ha elfogy a szalma. / Éhen döglik istállómban mind az összes marha. / Vágóáron kínálgatom fűnek meg a fának. / Jó emberek, vegyétek meg az éhező marhámat. Jakusovszky Pál Jászapáti A tárgyalóteremből Ellopták a lopott kerékpárt Karcagon soha nem látott méreteket öltött a kerékpárelkötés. Úgy tűnik, a drasztikus benzináremelések következtében kedveltek lettek a drótszamarak, amelyek fittyet hányva a közelkeleti válságra, illetve az olajárrobbanásokra, két decivel egész évben vígan furikázzék a gazdájukat. Vagy éppen azt, aki ellopta őket. Mindezek ismeretében nem csoda, hogy a Karcagi Városi Bíróság példás ítéleteket hozott a közelmúlt „kerékpárkölcsönzői” ellen. Az egyik személy, egy 23 éves fiatalember, aki nem kimondottan lelkiző alkat lehet, hiszen a Karcagi Temetkezési Vállalat udvaráról is elkötött egy Ladát. Az sem zavarta, hogy erősen pityókás volt, és vezetői engedélye legfeljebb házőrző sétáltatására lehetett. Egy sző, mint száz, 88 ezer forint kárt okozott a tulajdonosnak. A tettéért kirótt büntetést az amnesztiával megúszta. Azt hinné az ember, okult belőle, de nem. Október derekán a nagynénje adott neki 2 ezer 600 forintot, hogy fizesse be az összeget különböző csekkekre. Nos, ezer forintot eliszogatott-költött belőle, ezért kárpótlásként az egyik üzlet elől elkötött egy piros 26- os bringát. A tulajdonosa, egy kisfiú észrevette, utánarohant, amikor „hősünk” kegyesen „megengedte”: majd együtt elmennek a fiú szüleihez tisztázni, tényleg övé-e a gép. Útközben azonban lemaradt, a nyeregbe pattant, és elviharzott. Bement inni egy távolabbi presszóba, és mire kijött, valaki a lopott kétkerekűt szintén ellopta. A kár 3 ezer forint, és ezt írásunk szereplője kész megtéríteni a legénykének, de hát ennyivel nem úszta meg. Ugyanis a városi bíróság lopás vétségéért 11 ezer 200 forint pénzbüntetésre is ítélte, ami még nem jogerős. Egy 53 éves férfi is hasonló vétségért fizet. Ivott, amely következtében elfelejtette, hol hagyta és zárta le a kerékpárját. Mivel nem találta, gondolta, gép nélkül nem megy haza, ezért elemeit egy másik kerékpárt. Igen ám, de ennek a hátsó kerekét a tulajdonos leláncolta, ezért ő felemelve tolta a masinát. Időközben a sajátjára is ráakadt, így két kerékpárral ballagott. Szerencsétlenségére összetalálkozott a rendőrökkel, és szerfölött nehéz volt meggyőzni őket, honnan a másik, hátul lelakatolt bicikli, amelyhez még akkor is görcsösen ragaszkodott. Kiderült, „kölcsönvette’ ’, így az ügy a városi bíróságra került, ahol első fokon 16 ezer 500 forintja bánta. Ugyanis lopásért ennyire büntették. Remélve: a kétkerekű közkedvelt járművek ottani meglovasítói tanulnak a példás ítéletekből, hiszen ennyi pénzt egyik jármű sem ért meg. D. Sz. M. Hozzászólás cikkünkhöz * „Ejnye-ejnye, Polgármester Ur!” A Néplap december 1-jei számából, az Egy kézben a művelődés című cikkből tudtam meg a művelődési ház igazgatói státuszom megszűnésének „igazi” okát, mert a felmondó levelekből nem derült ki. Pedig kettő is van belőle. Ezekben az állásom megszüntetésének indoka: az önkormányzat így döntött. A polgármester úr szerint: „Ennek több oka is van. Részint anyagiak miatt, de legalább ekkora súllyal esett latba, hogy az igazgató az utóbbi időben már nem úgy vezette az intézményt, mint korábban.” Ejnye-ejnye, Polgármester Úr! A nyolcéves „közös munkánk” során legalább egyszer bejöhetett volna a művelődési házba, és legalább egyszer figyelmeztethetett volna (akár szóban, akár írásban), hogy már nem úgy vezetem az intézményt, mint korábban! Most, hogy tudom az „igazi” okokat, arcpirulva megvallom, másra gondoltam! Annyi mindent hall az ember, hogy máshol miképp számolnak le az ellenzékiekkel. Megtévesztett az is, hogy mindjárt a második testületi ülésen egyszerre négy ellenzéki - köztük én is -, később a vb-titkámő is, „lapátra” került. Képtelenségnek tartottam, hogy egy újdonsült testület előzetes vizsgálat nélkül tárgyilagos, igazságos döntést tudjon hozni. Ennek természetes feltétele lett volna, hogy meghallgassák az illetékeseket is, mert a nyulakat is csak futás közben lőhetik le a vadászok - megadva nekik a védekezés lehetőségét. Most már tudom, hogy eltávolításom nincs összefüggésben azzal, hogy a választási küzdelmekben ellenzéki képviselőjelölt voltam. Következésképpen azzal sem lehet összefüggésben, hogy kritikus hangon ítéltem meg az Ön tanácselnöki tevékenységét. Ó, hogyan is gondolhattam ekkora gonoszságra? Az évi 12 ezer forintos, tartalmi munkára fordítható keretből valóban nem tudtam annyit produkálni, mint a korábbi években. Azt a 40-50 ezer forintot, amit Ön a cikkben említett, csak szerettem volna megkapni erre a célra! Ennek ellenére mindig működtetni tudtam 4-5 szakkört, klubot. Az elmúlt években még gyermekszínház-sorozatot is szerveztem. Igaz, felnőtteknek szóló szórakoztató műsorokra már ebből a kevés pénzből nem tellett. A gyerekek irt tanulták meg a számítógépek kezelését, voltak közhasznú tanfolyamok, „Téli esték”-sorozatok. A megyében az elsők között vezettük be az aerobic-kondícionáló testnevelést és a videomozit. Kissé restellkedve vallom be, hogy saját pénzemből előlegeztem meg az ifjúsági klub „önerőből” vásárolt diszkófénytechnikáját. Talán ezért is kérdezgették a gyerekek: „Jóska bácsi, miért tetszik itthagyni bennünket?” Fel a fejjel, gyerekek, hiszen most kis falunkban központi helyre került a művelődés, a kultúra ügye, egyenesen az iskola igazgatójának a hátára, igaz, hogy csak „púpnak”. A könyvtárért aggódom csupán. Ez ugyanis olyan szakterület, amely legalább egy középfokú könyvtárosi szaktanfolyammal rendelkező kezelőt igényel. A jelenlegi irányítók körébeh azonban a könyvtár fontossága fel sem merült (egyébként meghirdették volna az állást). így távozóban elmosolyodom a népművelő kollégáim optimizmusán, akik azt tanácsolják, hogy a kultúra megmentésére hozzunk létre egyesületeket, társulatokat. Hát nem „egyszerűbb” és „hatékonyabb” módszer ennél az, ahogyan ezt Rákócziújfaluban csinálták? Földi József Rákócziújfalu Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné A szerkesztőség postájából
