Új Néplap, 1990. december (1. évfolyam, 201-224. szám)
1990-12-12 / 210. szám
1990. DECEMBER 12. Néplap 3 Métere 170—180 forint Lesz elegendő karácsonyfa Fenyőből nem lesz hiány az idén - ígérik a fa piacát figyelemmel kísérő szakemberek. Az évekkel ezelőtti helyzethez képest igen lényeges változás, hogy ezúttal Szolnokon csak magánkereskedők árusítanak, s úgy tűnik, hogy a kínálat végre összhangba kerül a kereslettel. Már tavaly sem voltak mennyiségi problémák, a piac önmagát szabályozta. Megjelentek olyan árusok is, akik saját termesztésű fenyőket kínálnak. Ami kedvét szegheti az embernek, az most is az ár. A szolnoki polgármesteri hivatal termelésellátás-felügyeleti osztálya a napokban gyűjtött információkat a fenyőpiac helyzetéről. Információik szerint 23-25 ezer lucfenyő érkezik a megyeszékhelyre. Métere 170-180 forintba kerül. A legközelebbi nagy faiskola a Mátrában található, de vannak, akik a Dunántúlról, Sopron, Nagykanizsa környékéről szerzik be a fenyőt. Ezüstfenyőből ötezer várható, métere 300 forint. Feketefenyőből ezer darabot szállítanak, 180 forintért méterét. Mint megtudtuk, volt olyan kereskedő, aki közel ezer forintért árulta karácsonyfáit, de még utánrendelési is fel kellett adnia. A legtöbben a vásárcsarnok környékén kértek árusítóhelyet, a Széchenyi lakótelepen pedig a Léna étterem mellett, de ha lesznek még újabb jelentkezők, akkor nincs akadálya újabb engedélyek kiadásának. Jó, ha tud a vásárló arról a többéves szabályról, mely szerint a karácsonyfa tényleges hossza a vágáslap és a vezérhajtás csúcsa közötti távolság. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, az Országos Erdészeti Egyesület kezdeményezésére ingyenes, úgynevezett fenyőgally akciót indít. Szolnokon és Jászberényben december 20-a után vehetnek át idősek és nagycsaládosok fenyőfákat, illetve tetszés szerint gallyakat. A kezdeményezés még akkor is elismerést érdemel, ha csak néhány száz karácsonyfáról van szó. Az árusítóhelyekről és a pontos időpontról hamarosan tájékoztatjuk az olvasókat. - sz -Hogyan tovább, múzeum? (Folytatás az 1. oldalról) pedése szűkebb hazánkban - ez az 1960-as évektől történt folyamatosan - a néprajzi kutatásoknak olyan lendületet adott, amelyeknek eredményei országszerte elismertek. Gondolunk itt az egyedülálló Néprajzi Atlaszra, a Szolnok megye népművészete című, nemcsak terjedelmében tekintélyes könyvre, és számos más, nagyra értékelt publikációra. A Szolnokon dolgozó régészek kiléptek a nemzetközi tudományos életbe is, a neolitkiállítást például már a harmadik helyen mutatják be Németországban.. Sajnálatos, hogy az országos hírnevű tudományos kutatók bére még a pedagógusok fizetését is alig éri el. Egy negyedszázada pályán lévő, kandidátusi minősítéssel rendelkező sikeres tudós havi bruttó fizetése alig haladja meg a 20 ezer forintot, a kezdő kutatók bére pedig egyenesen nevetséges összeg: az egyik napról a másikra éléshez sem elég. Súlyosbítja a helyzetet, hogy hazánkban a tudományos publikációk lehetséges jogdíja egyenesen megalázó, nevetséges öszszeg. De nem erről, nem saját egyéni gondjaikról tartottak panasznapot a tudományos szakemberek, hanem a múzeumi munka további lehetőségeit keresték. Egyöntetűen megállapították, hogy a megyében folytatott tudományos kutatások akkor váltak a magyar tudomány és kultúra részévé, amikor azok megyei szervezetben jelentkeztek. A sajátságosán kialakult magyar kultúrtörténetben egy-egy kis múzeumnak, elszigetelt kutatónak szinte semmi lehetősége sincs arra, hogy kutatása eredményeit megfelelő szinten közkinccsé tegye. Leszögezték a muzeológusok és a szakalkalmazottak, hogy a megyei múzeumi szervezet megszűnése vagy annak felaprózása tudományos működésüket hátrányos helyzetbe hozná. A partneri viszonyra, például a Magyar Tudományos Akadémiával, a különböző tudományos társaságokkal, nem is szólva a nemzetközi kapcsolatokról, csak az eddig jól működő szervezet képes. Ugyanakkor leszögezték azt is, hogy az új helyzetben rugalmasabb irányítási rendszerre lesz szükség. A működési feltételek alapvetően a jövő évre sem rosszabbodnak, legalábbis papírforma szerint nem. A dologi kiadások fedezésére 10 százalékos támogatásnövekedéssel számolnak, persze ez csak szolid része az inflációval megnövekvő kiadásoknak. Éppen ezért újabb kutatásokat egyelőre nemigen kezdenek, csökkentik a költséges ásatási napok számát, de ugyanakkor a folyamatban lévő tudományos munkát, feldolgozást takarékosan tovább végzik. Még így is kritikus helyzet állhat elő, hiszen az országosan jelentkező gazdasági folyamatok kiszámíthatatlanok, állapították meg, és ezek kivédésére igyekeznek növelni a saját bevételeket is. Ezek természetesen az állami támogatáshoz viszonyítva igen csekélyek. Mindemellett szeretnék elkerülni, hogy az egyes kiállítóhelyeket - például a Szolnoki Galériát - energiatakarékossági okokból csak szezonálisan működtessék. Nagyon remélik, hogy a legrosszabb lehetőséggel számoló „vésztervet” - amelyet azért mint lehetséges alternatívát kidolgoztak - nem kell életbe léptetniük. Ez ugyanis csaknem az egész munkájuk érdemi részét veszélyeztetné. Teljes mértékben egyetérthetünk a muzeológusok azon nézetével, hogy a szolnoki Damjanich János Múzeum 130 éves épületének felújítása nem kizárólagosan múzeumi ügy. Ha a pénzhiányában lassan haladó rekonstrukciót nem tudják mielőbb befejezni, akkor a szolnoki főtéren lévő épület könnyen összedőlhet. Ha viszont 1991- ben sikerül a tetőcserét befejezni, akkor a tetőtér-beépítéssel egy egész emeletnyi hely szabadul fel a különböző állandó kiállításokra. Az esetben lehetőség nyílna, hogy végre legyen a „festők városának”, Szolnoknak is állandó képtára. Ezenkívül a felújított múzeumi épületben természetesen helyet kapna egy nagyszabású régészeti és népművészeti állandó kiállítás is. Ez utóbbi három állandó kiállítás létének nem csupán a város rangja ad külön nyomatékot, de az a tény is, hogy az utazási lehetőségek várható és drasztikus romlása miatt az eddig is szerény számú iskolai kirándulások bizonyára tovább csökkennek, így a kulturális nevelésben is bizonyos fokú „önellátásra” kell berendezkedni. Az önkormányzatok megerősödésével párhuzamosan bizonyára felmerül majd a helyi gyűjtemények, az úgynevezett ,,kismúzeumok” létesítésének szükségessége is. A múzeumi szervezetet már az elmúlt évtizedekben is több olyan vád érte, hogy bizonyos helyi gyűjteményeket „megszüntetett”, azok értékes anyagát a raktáraiban helyezte el. Erről sajnálatosan azt kell megállapítani, hogy ez volt az egyetlen lehetséges értékmentő megoldás. A helyi tanácsok jó némelyike sajnos nem törődött kellőképpen ezekkel a gyűjteményekkel, így azokból sok muzeális érték elveszett. A múzeumi szervezetnek az a véleménye, hogy ha az önkormányzatok garantálják a nemzeti vagyon részét képező műtárgyak, muzeális szempontból fontos leletek, stb. szakmai biztonságát, akkor az egyes raktárban lévő gyűjteményeket örömmel visszaadják akár a legkisebb településnek is. Új múzeumok, tájházak nyitására azonban a megyei múzeumi szervezetnek jelenleg nincs anyagi ereje, így a gyűjteményekhez, az állandó kiállításokhoz csak szakmai segítséget tudnak adni.-ti-Pénz, Money, das Geld Uj bank született Szolnokon Pdatabank és Takarékpénztár Rt. 1986-ban alakult. Induláskor vállalati hitelezéssel, betétgyűjtéssel, pénzügyi lízingtevékenységgel, váltóleszámítolással és vállalati számlavezetéssel állt ügyfelei rendelkezésére. 1989. január 1-jétől az ország 3200 postahivatalának bevonásával megkezdte a lakossági forrásgyűjtést. E mellett a bank számos kereskedelmi banki üzletággal bővítette tevékenységét, megkezdődött a lakossági hitelezés is. Mindez már lehetővé teszi, hogy a Postabank a kialakított üzletágak révén öt regionális igazgatóságával együtt szinte teljes körű kereskedelmi banki és takarékpénztári szolgáltatást nyújtson partnereinek. Az öt regionális igazgatóság egyike Debrecenben található. Egy-egy postaigazgatóság két-három megyét foglal magába. Megyénk a debrecenihez tartozik, így ennek lett fiókja a közelmúltban létrejött szolnoki is. Ennek körülményeiről, feladatairól, szolgáltatásairól faggattuk dr. Barta Lászlót, a fiók vezetőjét. Vállalatokkal kezdtek Amikor a szolnoki fiók létrejötte szóba került, az a tény motiválta a vezetést, hogy a területi igazgatóság közelebb kerülhet a lakossághoz, a gazdasági szervezetekhez. A szolnoki fiók ez év szeptember 1-jén nyitott, egyelőre a főpostával szembeni bérleményben, viszonylagos önállósággal, de teljes körű bannkszolgáltatással. A megnyitáskor a gazdasági szervezetekkel kezdtek, főleg azokkal, akikkel eddig is kapcsolatban álltak.. A szokásos banki tevékenységeken kívül, mint betétgyűjtés, hitelezés, mindenféle szolgáltatással álltak és állnak rendelkezésükre, bár a számlavezetés csak januárban fog beindulni. Itt említjük meg, hogy a Postabanknak nem célja a már működő kereskedelmi bankoktól „elszipkázni” az ügyfeleket. Sokkal inkábban egy-egy ügylet kapcsán szeretné a partneri kapcsolatokat fenntartani, és az újonnan alakult vállalkozásnak számlavezetője lenni. A szó szoros értelmében vett üzleti tevékenységet szeremének folytatni a vállalatokkal. Az ügyletek közül néhányat célszerű kiemelni. A szolnoki fiók november 19- én nyitotta meg pénztárszolgálatát. Ettől kezdve tudnak a lakosság számára is rendelkezésre áll-A kölcsönök nyújtásánál, amely a vállalkozásokat érinti, a fejlesztések finanszírozásán túl foglalkozik az export-árualapot bővítő beruházások finanszírozásával is. A Postabank részt vesz egyes világbanki, vagy az MNB által kölcsönnel finanszírozott fejlesztések támogatásában. A Postabank már megalakulásakor célul tűzte ki a kisvállalkozók finanszírozását. A kisvállalkozói ügyfélkör kiszolgálására külön szervezeti egységet hozott létre. A lízingügyietek a gazdálkodó szervezetek berendezés- és gépbeszerzéseit segítik elő. A bank természetesen foglalkozik a külkereskedelemmel kapcsolatos pénzforgalom lebonyolításával, miként a betétek elhelyezésével is. A betéti konstrukcióban már két-három hetes időtartamtól, megegyezéstől függően fogadnak el betéteket. Egy pillanatra visszatérve a hitelezésre, meg kell említsük, hogy a bank szorosan együttműködik a VOSZ-szal. Tagjaiból jött létre az úgynevezett vállalkozói hitelklub. Ők egyszerűsített elbírálás alapján juthatnak rövid lejáratú hitelhez. ni. Legnépszerűbb szolgáltatásuk a betétszámlakönyv, ez látra szóló betét, amely valamennyi postahivatalban, illetve postabanki fiókban elhelyezhető. A betét összege növelhető, illetve a feltüntetett összeg erejéig felvehető a váltás helyétől függetlenül valamennyi postai és postabanki egységben. A megtakarítás napi kamatszámítással kamatozik. Ez év november 20-tól évi 17 százalék és adómentes. A kamatjóváírás évente egyszer történik. December 1-jén bocsátották ki a szintén népszerű Postatakarékjegy Il-t, amely egyéves lekötés esetén bruttó 30 százalékot fizet. Akinek pedig ennél rövidebb idejű befektetési lehetőség szükséges a januárban induló új konstrukciójú takarékszelvényt választhatja. A lakosság számára is van lehetőség devizaszámlák nyitására, ahol a kamat az általában szokásos feltételektől függ. Aki hosszabb időre helyez el valutát a postabanknál, annak kedvező kamatozású forint hitelt nyújtanak. A szolnoki fiók tehát ugrásra készen, megfelelő felkészültséggel várja az ügyfeleket. Bár mint említettük, bérleményben vannak, mégis mind a tárgyi, mind a személyi feltételek adottak a jó működéshez. Itt jegyezzük meg, hogy Postabank csak egy van a megyében, s ez az újonnan létesült szolnoki fiók. Többet egyelőre nem is terveznek. Sok a félreértés ezzel kapcsolatban. A postafiókok ugyanis nem a bank részei. Annak megbízatása alapján végzik a lakossági ügyletek egy részét (betétszámlakönyv, postatakarékjegy). A megyei hatáskörű bankfiók pedig a lakosság mellett a vállalatokkal is foglalkozik. A Postabank így is, éppen a hivatalok révén, az OTP mellett, sőt azt is meghaladóan, a lakosság legszélesebb rétegeivel tudja a kapcsolatot tartani. Az újságíró számára úgy tűnik, él is ezzel a lehetőséggel. Rajtunk is múlik, kihasználjuk-e ezeket. Füle István A lakossággal folytatták Szirénázik a mentő — A napokban Szolnokon a Baross út felől a Tisza-híd felé haladtam gépkocsimmal, amikor erős szirénázást hallottam. Abban a pillanatban jobbra húzódtam, hogy elengedjem a szirénázó járművet - ha egyáltalán a hátam mögül érkezik. Egy mentőautó kérte a szabad utat a sziréna segítségével. ASágvári úti kereszteződésben lassított, majd hirtelen jobbra rántotta a kormányt és erős fékcsikorgással megállt. Egy Dácia gépkocsi vágott elébe, semmibe véve a mentőautó segélykérő szirénázását. Tegnap ugyanez az eset történt meg, ugyanazon a helyen, azzal a különbséggel, hogy most egy Trabánt került a mentő elé a Szapáry út felől. Sajnos itt már súlyos baleset is történt. A mentős nem bírta kivédeni a vészhelyzetet, felborult. Mint az országutak vándora, nagyon sok hasonló esettel találkozom. Legyen az mentő, tűzde mi azért megyünk oltó, vagy más, megkülönböztetett jelzést használójármű. Elgondolkoztató, hogy néhány nemtörődöm autós vagy más járművezető miatt esetleg életek forogjanak kockán. Ez már tűrhetetlen állapot. Nem ártana, ha az illetékes hatóságok sokkal szigorúbban vennék az ilyen szabálysértéseket, sőt én megkockáztatom még azt is, hogy hosszabb időre, vagy végleg elvenném a jogosítványát az ilyen vezetőnek. Talán azon is el lehetne meditálni, hogy amikor az Aerocaritas alapítvány egy mentőhelikoptert telepít Szolnokraami kimondhatatlanul nagy érték , nem beszélve előnyéről, hogy segítségével esetleg több száz ember életét lehet megmentem évente- mi a biztosíték, hogy esetleg felelőtlen személyek akarva, akaratlanul nem hátráltatják-e majd az ő munkájukat is?- nzs -Villanymotorok és transzformátorok javítását végzik a Törökszentmiklós és Vidéke Afész tekercselő részlegében. A kis műhelyben a Békési fivérek dolgoznak, mely önmagában is érdekesség. Lehetnének akár vállalkozók is (gondolja az ember), ahelyett az áfész egyik jól működő részlegét alkotják ők ketten. Hajdanán a tervezéskor idénre 470 ezer forint nyereséget terveztek, viszont tény, hogy az első kilenc hónapban már több mint 510-et produkáltak. Fotó: Mészáros
