Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-24 / 195. szám

1990. NOVEMBER 24. 9 Köszöni szépen, még él az öreg suszter Szaszkó Albert annak idején szülői intelemre választotta a ci­pészmesterséget: mondván, jó szakma ez fiam, ahol nyáron hű­vösben, télen pedig a duruzsoló vaskályha mellett reparálhatja az ember a lábbeliket. A gyerekkori álomból most a duruzsoló há­romlábú, öntöttvas kályha az igaz, amelyik barátságos kuckót varázsol a parányi jászboldoghá- zi műhelyből. Picurka az egész, a szélessége másfél lépés, a hossza talán három ha van, de azért akkora, hogy belefér abba a 85. esztendejét taposó mester egész élete. Sámfákkal, emlé­kekkel együtt. Például az, hogy 1922-ben szabadult, és 1934 óta önálló. Amikor majd negyvenéves há­zasságuk után a felesége meg­halt, ő nem ment be a városba a nevelt fiához. Szeretem őket, de mit csinálhattam volna én ott a négy fal között, tárja szét a kezét. Mindez néhány éve történt, és azóta az egyik jó szomszéd néz rá, tartja el, akivel szerződést kö­tött. Igaz, tartani ma még aligha kell, mert jól bírja magát. Oly­annyira, hogy orvosi lapot is csak Ezt a párat 1936-ban készí­tette és ma is cipőnek hívják. az idén kapott, mivel addig csak az utcáról ismerte a doktorokat. Ötezer forintos kis nyugdíja mel­lé még dolgozgat. Sok a megren­delő, rengeteg a hibás lábbeli, így Albert bácsi naponta begyújt a sarokban álló kályhába, hiszen várja a munka. Korholják, mi­nek töri magát, de csendes derű­vel ő csak így felel: mit csinálnék a szakmám helyett? Menjek be­tömi, mint sok fiatal teszi? Ép­pen ezért odajár a fél község, fér­fiak, nők, akik egymásnak adják a kilincset, mivel tudják, hogy a koros suszter akármilyen mun­kát nem ad ki a keze alól. Büsz­kén mutatja 1936-ban készített fekete félcipőjét, mert az még ma is cipő! Igaz, ritkán koptatja, leg­inkább csak akkor, ha Szolnokra megy valamiért. Napközben soha nem pihen, még egy fertály órát sem. Reggel öt után kel, elvégre rövid már a hozzá hasonló ember álma. Majd reggelizik, megiszik fél liter Albert bácsi és a tenyérnyi birodalma. bort, de csak házi termést, nem ilyen vicek-vacak pancsot! Az­után irány a műhely, az árak, a fogók, a kalapácsok, a Singer- varrógép birodalmába, ahol a dé­li ebédidőt kivéve addig dolgo­zik, míg a kora esti szürkület be nem óvakodik az ablakon. Este tévézik, sőt hébe-korba az öre­gek klubjába is elballag, ahol ha kérdezik az állapotáról, rend­szerint ezt mondja: vigyétek a hírét, hogy az öreg boldogházi suszter köszöni, de még él. És ha közületek valaki biceg, gyertek el a műhelyembe, ott megnézem a lábbeliteket. Mert lehet, a hiba nem a járásotokból, hanem a to­pánkából adódik. D.Sz.M. Fotó: N.Zs. Körülötte virágágyak voltak, de inkább a kockakő uralta a teret. 1949 után már csak egyetlen funkciója volt: felvonulási tér. A célnak megfelelően csaknem az egész teret aszfaltburkolattal fedték be, majd 1962­Az 1811-ben épült - sorrendben a második - Városháza. Széchenyi István ebben tárgyalt a Tisza szabályozásáról. Az archív felvétel az 1870-es években készült. Megpróbáltam „visszapörgetni” az időt a messzi múltba, amikor kialakulóban volt a városközpont. Az 1700-as évek közepé­ről már van néhány megbízható adat: az első városháza 1740-48 között épült, kö­zelében 1749-ben egy kápolnát emeltek, a térség túlsó oldalán pedig a Fehérló Foga­dó épülete állott. Milyennek láthatta Széchenyi István a „teret” a Fehérló Fogadóból, ahol Cseh Géza közlése szerint 1845 októberében két éjszakát töltött? Ami bizonyos: a fogadó­val szemben már megvolt az 1811 -ben épült „új” - sorrendben a második - város­háza, körülötte meg apró, földszintes há­zak állhatták. 1848. szeptember 27-én Kossuth Lajos e főtéren mondott beszédet, ezt a feleségéhez írott leveléből tudjuk. Pettenkofen híres osztrák festő 1851 után csodálta meg a szolnoki piac színes, nyüzsgő szépségét, és fedezte fel mint fes­tői témát bécsi művésztársai, majd a Pá­rizsból hazajövő Munkácsy-tamtványdk. számára. 1860-ban épült fel a Magyar Ki­rály Szálloda - a múzeum mai épülete - klasszicista stílusban, majd 1884- ben a mostani városháza. A Fehérló Fogadó fölött jó száz év­vel ezelőtt szólalt meg a lélekharang. Ez volt tulajdonképpen az első „Kos­suth tér-vita”, amikor is a város köz­gyűlése elhatározta, hogy a rozzant házat lebontatja, és helyére megépít­teti a Pénzügyi Igazgatóság - ma kol­légium - „modem stylű” palotáját. A tér délnyugati oldalán a szecessziós üzletház, tornyán a Hermes-szoborral a századfordulón épült. Sajnos ezt az épületet - ma papírbolt, stb. - átalakí­tás címén városképileg tönkretették. A fentiekben említett, építészetileg érdemes épületeket jellegtelen föld­szintes, majd emeletes házak övezték. Fájdalom, olyan következtetést kény­telen levonni a krónikás, hogy hosszú a 68-as gyalogezred emlékoszlopa is. A Piacz tér először téglával volt „aszfal­tozva”, a szandai, a tiszakürti, a nagykörűi termelők, a szolnoki kofák lombos fák ár­nyékában kínálgatták portékáikat. A piac mindig csak délig tartott, utána azonnal felsöpörték, vízzel felmosták a főteret. Aba-Novák Vilmos: Szolnoki vásároskony­ben felállították az említett rossz szobrot, s mellé jobbra-balra szökőkútmonstrumot telepítettek. Milyen lehet, milyen legyen? Értők és laikusok egybehangzó véle­ménye, hogy az új Kossuth tér kialakí­tásában ne a politikusok mondják ki a döntő szót, hanem a szakemberek, akik a város lakóinak kívánságával össz­hangban teremtik majd meg a főtér új funkcióját, esztétikai arculatát. A megkérdezettek többsége a realitá­sokból indul ki. A nézetek azonban éle­sen ütköznek. Vannak, akik a helyi gép­kocsiforgalmat sem engednék áthalad­ni a téren, míg mások szerint a város főutcájáról nem célszerű elterelni a mo­torizációt. Kádár Zoltán megítélése sze­rint egyértelműen a 4-es főút új nyom­vonalához kapcsolódóan kell megfo­galmazni a tér funkcióit, de a főforgal­mi útról az új Tisza-híd megépülése után sem lehet lemondani. Bizonyos, hogy az átmenő forgalomtól mentesen A Kossuth tér a századfordulón. is, vélte Nagy Izabella építésztechnikus, aki olyan főteret képzel el, amelyiket köny­vesboltok, népművészeti tárgyakat kínáló üzletek, régiségkereskedések, eszpresszók, vendéglők öveznek. Jó elképzelés ez is, tagadhatatlan, de igencsak' törhetik a fejü­ket az építészek, hogy mindezt adott he­lyen hogyan valósíthatják meg!? érdekében. Gondolok azokra a Tisza part­ján született neves, anyagilag is tehetős emberekre, akik egyetemi tanárok, orvo­sok, mérnökök, művészek a világ külön­böző országaiban. Nem hiszem, hogy a szülőváros kérése elutasításra találna, ki­ki lehetőségeihez mérten bizonyára segí­tene. Tiszai Lajos Vélemények a szolnoki Kossuth térről és környékéről .JLrőss János” - a szolnoki városházá­val szemben állt bronzfigura népies neve - meddig csúfítja még a Kossuth teret? So­káig ez volt a kérdés. A munkásmozgalmi emlékművet, amely különben egy közel­múltban elhunyt jeles szobrászunk kény­szer szülte torzója volt - a zsűriben a me­gye vezetői mondták ki a döntő szót, a művész elképzeléseitől messzire eltérve -, már nem láthatjuk a régi helyén, ,,Erőss János”-nál erősebbek voltak a daruk. Csak a kérdés maradt a talpazata körül, mi lesz veled, Kossuth tér? A látvány valóban lehangoló. Szó se róla, ilyen volt „Eröss János” idejében is. Mértékadó a „milyen legyen a Kossuth tér” vitában Kádár Zoltánnak, a „Szol- nokterv” Tervező-Beruházó Vállalat igazgatójának a véleménye: „Ennek a tér­nek utoljára akkor volt értelmes funkciója, amikor piac volt. Azóta is csak kínlódunk vele...” Valami mindig hiányzott ideig nem éltek a Tisza partján értő város- tervezők, majd amikorra felnőtt egy tehet­séges építészgárda, akkor meg már jobbá­ra az anyagi szempontok irányították a tervezést, sőt a politika is meghatározóan beleszólt munkájukba. Mitől volt mégis szép? Honnan a tér, először Piacz tér, majd 1892-ben már Kossuth tér híre, szépsége? A hangulatától, a piac színes forgatagától. A városban nyarakat eltöltő neves festők idilli témát találtak, vitték szerte Európába megfestett vásznaikat. A Piacz tér közepére 1821-ben egy késő barokk stílusú Szent-Háromság szobrot emeltetett a város, 1893-ban artézi kutat fúrtak, ez volt a híres halas puttó. Méternyi magasra szökött fel a majd 28 Celsius fokos víz, de sajnos csak kb. két évtizedig, hamar elapadt. A Kossuth téren állott még Szolnok azon kevés magyar városok egyike, ahol nincs Kossuth-szobor, mond­ta Gaál István autószerelő, de én erre a térre mégsem állítanék „kegyelet”-szob- rot, hanem parkot csinálnék itt, ha másra nem is futná, egyelőre csak zöld pázsitot, mini szökőkutakkal, a régi népéletet kife­jező kisebb, hangulatos szobrocskákkal. Kaposvári Gyula elképzelése abból in­dul ki, hogy Szolnok a festők városa. A Magyar Király Szállodában Pettenkofen- től Deák Ebner Lajoson át Mednyánszky Lászlóig a művészvilág színe-virága ven­dégeskedett. A mostani taxiállomás helyé­re egy olyan szoborcsoportot képzelek el, amely emlékeztet a tér régi funkciójára, a piacra, és a látvány színes forgatagát festő művészekre. Szép feladat lenne egy szob­rásznak visszaadni ezt a hangulatot: né­hány ülő árus, előttük kosarak, színes ke­rámiák, tőlük néhány méternyire egy fes­tőállvány és a kor divatja szerinti széles karimájú kalapos festő... Mindezt úgy el­helyezni, hogy körül lehessen járni. Tehát ha úgy tetszik, egy életképszerű szobor- csoportot szeretnék elhelyezni a Kossuth térre. S ez egyúttal kötődést is jelentene a múzeumban létesülő Szolnoki Képtárhoz. Jó, jó, de miből? Holnapra se az egyik, se a másik gondo­lat nem valósulhat meg. Az anyagi lehető­ségek éppen a legtöbbet ígérő tervek elé állítanak korlátokat. A város majdani anyagi erejétől sok függ, de a mikor kér­dése nyugtalanító. Ezért is megfontolandó lenne a Kossuth Tér Alapítvány létesítése, hiszen ennek keretében a városból elszár­mazottakat is lelkesíteni lehetne a jó ügy Az 1930-as évek végén a színes forga­tagot kitiltották a főtérről, 1943-ban került az első politikai szobor a tér középpontjá­ba, a keleti hadszíntéren repülőhalált halt Horthy István kormányzóhelyettes szobra. csendesebb lesz a tér. Végig kell gondolni a főtér egész közlekedési rendszerét, és 1994-ben, Kossuth halálának századik év­fordulóján Kossuth-szobrot kellene avat­ni. De nem az „Erőss János” helyén... Pro és kontra Valamikor világhírű volt, ma lehangoló látvány Számosán a tér meghittségét hiányolják. Szurmay Ernő ny. megyei könyv­tárigazgató virágágyakkal, középmagas díszcserjékkel képzeli el a Kossuth tér le­endő képét, s nem hivalkodó, hangulatos szobrokkal. Más, igen radikális vélemények szerint az egész főteret fel kellene szántani, egyet­len nagy, gyalogútokkal szabdalt virágos­kertet kellene itt csinálni, hiszen az egész környék csupa beton és aszfalt! Tetszetős elgondolás, valóban nagyon szép lehetne így a Kossuth tér tavasztól őszig. S más­kor? A teret övező házakra domborműveket kellene elhelyezni, mondta dr. Bedey End­re ny. gimnáziumi tanár, például a Fehérló Fogadó egykori „színház” mivoltára em­lékeztetve, stb. Prágában, Drezdában és más, nyugat­európai városokban azt láttam, hogy a vá­ros főtere nemcsak a város szíve, de lelke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom