Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-08 / 181. szám
1990. NOVEMBER 8. 9 Az Új Néplap MARTFŰN . Szarkákból galambok Aki önmagától örökölt A polgármester az új városközpont makettjével. Kozma Imrét 1985-ben Martfű tanácselnökévé, most meg polgármesterévé választották. Ezért teszem fel neki a kérdést: mit örökölt önmagától?- Az utóbbi öt évben abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy Martfű korábban megkezdődött fejlesztése szinte töretlenül folytatódott. A belterületi úthálózat kiépítése például húsz százalékról hetvenre emelkedett. Az egész városban sikerült lefektetni a földgázvezetéket. Ennek köszönhetően kilencvenkilenc százalékig földgázzal fűtöttek a martfűi lakások. Minőségi változás következett be a hírközlésben is azáltal, hogy ’88-ban a Távközlési Üzemmel együttműködve ezer állomásos, crossbar rendszerű telefonközpontot telepítettünk Martfűre. Ez azt jelenti, hogy a város lakásainak majdnem a fele telefonnal ellátható. Az sem mellékes, hogy az intézmények működése zavartalan volt. Egyetlen beruházás nem marad a következő évre, melyet mintegy hatmillió forint pénzmaradvánnyal kezdhetünk. Olyan örökséget vett tehát át az önkormányzat, amely kiegyensúlyozott munkát tesz lehetővé.- Mégpedig milyent?- Nagyon komoly tervet dédelgetünk a jövőre vonatkozóan. Szeptemberre elkészült a város részletes rendezési terve, ipely- nek valóra váltása - a közreműködő partnereink segítségével - fontos feladatunkat képezi. Ugyanis 1989. május elsején, amikor Martfűt várossá nyilvánították, feltételül szabta nekünk a minisztérium, hogy alakítsuk ki a városközpontot, mert akárhogy nézzük, az most még hiányzik. Az új városközpont a mostani TÚZEP-telep és az új iskola közti szabad területen épül majd fel. Magyarországon nemigen fordul elő máshol az, hogy a város centrumában, szanálás nélkül egy új városközpont alakulhasson ki. Nekünk viszont itt van egy kilenc és fél hektáros szabad terület, melyen felépülhet az új városháza, a római katolikus és a református templom, egy busz- pályaudvar, egy szupermarketszerű áruház, egy szálloda és egy egészségház. Ezeken túl pedig felépül ott vagy 380 lakás. Szeretnénk egy benzinkutat is építeni, melyről éppen holnap kezdünk tárgyalást. A felhasználható pénzeszközöket még nem ismerjük. Mindenesetre kedvezővé teszi helyzetünket az, hogy az új városközpontban az önkormányzatra csak három létesítmény: a városháza, az egészségház és a buszpályaudvar felépítése vár. A többi objektum felépítésére már részben vállalkozók vannak - így a két templom egyházi pénzekből épül fel, s a szállodára is van pályázó. Nekünk voltaképpen az infrastruktúra megteremtése a feladatunk. Szeretném hangsúlyozni: a beruházások előtt prioritást élvez a város intézményeinek működése. Betonkeverés a régi kemenceház előtt- Kereskedelmi tevékenységet is folytatunk. Gömbfát például jóval olcsóbban árusítunk, mint máshol. Úgy véljük, kicsi, de állandó haszonnal többre megyünk. Betont meg azért árusítunk, mert nagy rá az igény, s legközelebb csak Szolnokon kapni. Tervezzük egy fafeldolgozó üzem felépítését is. Már nézegetem, hol fog elférni, mert a tágas hely mára már összezsugorodott. Azon az üres helyen, ott a régi kemenceház mellett TÜ- ZÉP-telep lesz nemsokára, mert a mostanit a városközpont építése miatt felszámolják. A Tisza Cipőgyár főportáján az üzemi szarkákról beszélgetünk Mihovics Ferenccel és Székely Istvánnal.- Különösebb esetet nem említhetek - mondja Mihovics Ferenc. Nincs már olyan eset, mint korábban, hogy tizenöt-húsz pár cipőt próbáljon valaki kivinni a gyárból.- Megjavultak az emberek?- Inkább azt mondanám: ilyen nagy munkanélküliség idején félnek az elbocsátástól. A korábbi esetekben ugyanis a vállalatvezetőség nagyon keményen járt el a tolvajokkal szemben.- Milyen módszerekkel dolgoznak az üzemi szarkák?- A legváltozatosabbakkal. A közelmúltban például az egyik debreceni ág végzett karbantartásifelújítási munkát. Az egyik emberük nem felül, hanem alul vágta ki a ragasztós edényt, majd harminchét pár cipővel megtömve visszarakta a kocsira. Volt, aki bő szárú, „lengő” nadrágot csináltatott, és a sípcsontjára ragasztotta a lopott árut. A társa hozzáfűzi:- Volt olyan, aki azt mondta, mikor már szorult a nyaka körül a hurok, hogy sok embert lebuktat, ha felvesszük rendésznek. Mondtam neki, hogy jobban jár, ha inkább mindent bevall. Érezhette a vesztét, mert éjszaka eljött hozzám, s ismertette módszerét, ami végső fokon pofonegyszerű volt. Régi, hidegben megkeményedő műbőrkabátjába két jókora zsebet varrt, abba rejtette a lopott holmit. Amikor motozásra behívták a portásfülkébe, kigombolt kabátját hátracsapva nyugodtan tűrte a motozást. így vitt ki mindennap egy pár cipőt. Lebukásának következtében - láncreakciószerűen - tíz-tizenöt embert bocsátott el a vállalat. A házkutatások során csak úgy „jöttek elő” a cipők.- Az ilyen intézkedések ggyümölcse ért most be?- Lehet, de a kollégámmal egyetértve mondom: az emberek félnek az elbocsátástól.- A motozáson túl hogy jönnek rá a lopásokra?- Mindig a tolvaj eszével kell gondolkoznunk. Nemrégen történt például, hogy a telepiek által is Ellenőrzés a cipőgyár! kapuban. használt ebédlő lett a lopjott holmi útja. Az ugyanis napközben és a műszakban lévők étkezési ideje alatt a gyárból megközelíthető. Csak akkor záijuk a gyárba vezető ajtót, ha a telepről jövők ebédelnek. Két kislány ezt úgy játszotta ki, hogy a gyárban lévő, az étterem melletti mosdó víztartályába dugta a „szajrét”, a másik az üzemi kapu zárása után onnan vitte tovább.- Nem gondolja, hogy nem csökkent a lopások száma, csak a tolvajok lettek rafináltabbak?- Elképzelhető az is, most mindenesetre úgy érezzük: vihar utáni csend van. A régi téglagyár területét a Költségvetési Üzem vette birtokába. Az itteni korábbi tevékenységre csak az autójavító műhellyé átalakított présház és a felerészt cipőgyári gumiőrle- mény-raktárként hasznosított kemenceház emlékeztet. A régi Edző mérkőzés betonkemény, víztócsás talajon. A várost átszelő országút mellett tetszetős épület befejező munkálatait végzik. Két üzlet lesz benne. Az egyik belülről már ki is van festve. Martfű első könyvesboltja nyílik itt két-három hét múlva. Vállalkozó szellemű fiatal tulajdonosa élelmiszer-ipari tagozaton végezte a középiskolát. Volt már boltvezető Martfűn és Szegeden is, majd a Művelt Nép Könyvkiadó Vállalatnál dolgozott néhány évig. Befejezés előtt a könyvesbolt és a kocsma épülete.- Akkor támadt a gondolatom: miért ne legyen a könyvárusítással járó haszon az enyém?- Ilyen gazdasági helyzetben számít haszonra?- A piackutatás jó üzletet ígér. A feleségem ugyanis az ABC előtt hetek óta árul könyveket. Vesznek tőle komolyabb könyveket, még lexikonokat is.- Milyen alaptőkével kezd?- Szerencsém volt, én még megkaptam az újrakezdési hitelt. Az épület felét így is kénytelen voltam eladni.- Kinek és milyen célra?-A kőművesemnek. Ő meg italmérést nyit. üzemi lakásokat lebontották. A korábban üres területen száznál több korszerű családi ház épült fel. A megmaradt udvari részen sóderhalom és gömbfatömeg. A kísérőnkké szegődött ,Nagy György üzletigazgató magyaráz: Hasznos romok Hentesből könyvesboltvezető A salakos fútballpályán Martfű csapata viaskodik Orosháza együttesével. Nem tétre megy a játék, csak edzőmérkőzés van. Ennek is betudható, nemcsak a szemerkélő esőnek, hogy nem megy az iram. Persze, lehet hogy máskor sem szédületes a küzdelem, ehhez jobban kellene ismernem az együttest. így inkább egyéb érdekességek vonják el a figyelmemet. Egy hosszú játékos például, akire mutatva megjegyzi a társam:- Nézd meg ezt a fiút. Fejelés közben megnyúlik a nyaka, ezért hívják Guminyaknak. Egyébként heten vannak testvérek, s mind a hét fuballista. Erről jut eszembe Marik doktor, az evezésbe szerelmes gyermekkori szomszédom, aki mindig hangoztatta: megcsinálom a Marik-nyolcast. Hét fia már megvolt, amire elköltöztem onnan. A pályát betonkeményre döngölő eső víztócsákat áraszt a játéktéren. Mészáros Zoltán szakosztályvezetőt láthatóan bosz- szantja ez:- Nemrégen - jó hétszázezer forint költséggel - alagcsövezték a pályát. Nagyon szép>en szívta a vizet addig, míg rá nem hordták az agyaggal összekevert fedőréteget. Sok agyagot raktak bele, s emiatt vízzáró lett a fedőréteg, a sok pénz meg odaveszett. Négyöt centit le kellene venni a fedőrétegből egy spjeciális géppjel, s újrateríteni. Ott a salak hátul. Csak a pénz nincs elöl... Az oldalt összeállította: Simon Béla Fotó: Mészáros János Vége a ,Jó buliknak” Néhány hét óta városi rendőrsége van Martfűnek. Azelőtt mindössze egy szem körzeti megbízott teljesített szolgálatot. A különböző bűneseteket a különben is agyonterhelt szolnoki nyomozók vizsgálták. Nem csoda, hogy sok bűntény iratai felderítetlenül kerültek az irattárba.- Amióta helybeli nyomozók dolgoznak, azóta mintegy ötven, irattárba került ügyre derült fény - mondja Ratnik Ferenc őrnagy, a városi rendőrség vezetője. Korábban nemcsak a bűnözők, hanem a magukkal nem bíró vagányok is sokat bosszantották a helyieket. Néhány jómadár a diszkóban, utána p>edig kukák Nemcsak tetszetős, hasznos is a városi rendőrség épülete, melynek lépcsőházában Ratnik őrnagy munkahelyére igyekszik. borogatásával, üres üvegek föld- rendszeresen a város nyugalmát, höz csapásával, hangoskodással, Amióta létrehozták a városi motorok berregtetésével zavarta rendőrséget, forró lett a lábuk alatt a talaj. Úgyannyira, hogy a kengyeliek közül az egyik azzal állított be diszkó előtt a rendőrségre: eljöttem szórakozni, és ha balhé lenne, nekem nem lesz ahhoz semmi közöm. Az üdülőnek is beillő rendőrségi épület előtt egy idősebb cigányasszony kérdi Ratnik őrnagytól:- Nem tudja, miért hozták be a fiamat? Majd megtudja rövidesen, ha eddig nem tudta. A fia meg arra fog rájönni, társaival együtt, hogy nemcsak .a diszkóbeli ,jó buliknak” van vége, hanem betömi, rabolni is egyre kevésbé tanácsos Martfűn és annak körzetében.
