Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-01 / 175. szám
1990. NOVEMBER 1. 9 Az új Néplap Tiszafüreden „Azon leszek, hogy ne távolodjak el a választóktól Huszonegy év után néhány hete új vezetője van a városnak, dr. Doktor Zoltán személyében. A lakosok nagy érdeklődéssel várták a rendszerváltást, s azt, hogy az új önkormányzat hogyan tudja megoldani a reá háruló feladatokat. Bizonyítja ezt, hogy a művelődési házban telt ház előtt mutatkozott be a választók előtt az új testület. A polgármester urat a legfontosabb teendőkről kérdeztük.- Én mindenképpen azon leszek, hogy ne távolodjak el a választóktól. A korábbi vezetés részéről úgy éreztem, hogy a rendszerből adódóan is elkülönültek a várostól. A felvett allűrökből, magatartásformákból, amelyet tapasztaltam, ezt a következtetést vontam le. Én ettől elzárkózom, nem fogok pódiumot ácsol- tatni, ha csak nem nagyon muszáj. Nem bújok el sem kastélyban, sem más helyek rezervált helyiségeibe. Úgy érzem, hogy a bizalmat úgy is meg kell hálálni, hogy a választók között maradjak én is, meg az önkormányzati testület tagjai is, s ezt a legőszintébben mondom.- Melyik Ön szerint a legégetőbb feladat? Ünnepi beszéd a művelődési központban.- Határozottan az a véleményem, hogy nagyon gyorsan meg kell vizsgálni egyrészt a tanácsi adminisztrációs rendszer felépítését, s amennyiben arra lehetőség is nyílik, egyszerűsíteni kell azt. A másik pedig a polgármesA munkalehetőség lenne a megoldás A hónap elején volt egyéves a tiszafüredi Családsegítő Központ. Az első év eredményeiről, gondjairól beszélgettünk vezetőjével, Feketéné Mádai Gizellával.- Valóban egy évvel ezelőtt alakultunk meg, és működésünket az Egyesített Egészségügyi Intézmények igazgató főorvosa irö- dájában kezdtük. Kényszermegoldás volt, a segítséget kérőkkel sem tudtunk zavartalanul négyszemközt beszélgetni. Ez év januárjában költöztünk a volt Hazafias Népfront-székházba, ahol már van elegendő számú irodánk és helyünk, viszont az épületre ráférne már egy alapos felújítás. Úgy tűnhet, gondunk van több, hiszen nálunk nagyon sok ember problémája összegződik. De azért akadnak sikereink is, csak ezek tudunk apró örömök, amikor látjuk, hogy a hozzánk betérővel közösen akarunk javítani a kialakult helyzeten. A legnagyobb gondunk jelenleg, hogy nincsen semmilyen szálláslehetőségünk, ahol a hajléktalanok hosszabb-rövidebb ideig fedelet kaphatnának a fejük fölé. Sokszor csak egy-két napra lenne szükség, amíg nem találunk egy véglegesnek tűnő megoldást, munkát, s olyan helyet, ahol az illető megszállhat.- Milyen probléma a legáltalánosabb, amivel felkeresik Önöket?- Legtöbben anyagi segítséget kérni jönnek, és általában elbeszélgetve az ügyfelekkel derül ki, hogy mi is a fő gond. Azt tudni kell, hogy mi segélyt pénz formájában csak a legritkább esetben adunk. Ha ilyen igény adódik, egyik munkatársunk családlátogatást, környezettanulmányt végez, és indokolt esetben általában 500 forint erejéig bevásárolunk, és ezt kapja az igénylő. De minden esetben egyéni elbírálást végzünk. Évente 250 ezer forintból gazdálkodunk, meg kell nézni nagyon, mire fordítjuk ezt a pénzt.- Hogyan tudnak ennyiből kijönni?- Igyekszünk a legcélszerűbb támogatásokat nyújtani. Kétszáz- hatvan családunk van, akikkel folyamatos a kapcsolatunk. Most az olcsóburgonya-akciónál mi is vásároltunk, és szétosztottuk közöttük. Tervezzük nagyobb mennyiségű cukor és mosószer vásárlását, hogy legyen, ha kell a rászorulóknak. Többen jönnek úgy segítségért, hogy már megvan a munkahelyük, de annyi pénzük sincsen, hogy el tudjanak addig utazni. Ilyenkor is segítettünk, sőt néhány esetben nagyobb összegű, több ezer forintos kölcsönt is adtunk, amit havonként törlesztenek nekünk. Ez csak nagyon különleges esetben lehetséges, például gyermek születésekor. Ilyenkor minden esetben megvizsgáljuk, van-e reális esély a visszafizetésre. Szerettük volna azt elérni, hogy ne segélyeket kelljen, adnunk, hanem megfelelő munka- ajánlatok birtokában munkát, hogy a rászoruló maga kereshesse meg a pénzt. Sajnos, úgy tűnik, nincs fizetőképes kereslet a magánszemélyek körében, így csak néhány esetben tudtunk ilyen módon segíteni. Mert amíg csak támogatásra (élelmiszer, ruha) van lehetőségünk, addig fennáll a reális veszélye annak, hogy ügyfeleink egy része „visszatérővé” válik, mert problémáját nem tudtuk véglegesen megoldani. téri hivatalhoz kapcsolódó intézmények, vállalatok szerepének és tevékenységének a felülvizsgálata. Az az érzésem, hogy ott találhatók fölösleges tevékenységi formák, s ott találhatjuk meg azokat a forrásokat is, amivel a költségeket alaposan csökkenteni lehet és kell is. A városfejlesztés egyik legfontosabb forrása az idegenforgalom lehet. Ez adott, jó lehetőség, hiszen ezért különösebb befektetést nem kell végezni. A külföldi turisták jobb ellátása, megtartása érdekében össze kell fognunk a vállalkozókkal és a Tisza-tó körüli települések önkormányzatainak. Kezdeményezni fogjuk ezen települések érdekszövetségét. Ezredéves emlékoszlop Van Tiszafüreden egy emlékoszlop, amelyet - bár a város központjában áll - úgy tűnik, az elfeledés veszélye fenyeget. Idős emberek feddtek meg bennünket, fiatalokat, hogy nem tudjuk, hol áll és minek az emlékére. Segítségül a régi füredi újságokat hívtam, ahol híven követik az előkészületeket és az avatást is. Milesz Béla így emlékezik meg erről 1900-ban megjelent első egyleti kiadványukban: „1891 tavaszán az országban általános készülődő mozgalom indult meg a honfoglalási nagy ünnep megtartására, s kivált ott helyiérdekű, a honfoglalás történetéhez és eredményéhez fűződnek, ilyen (Anonymus nyomán) az egyek- dorogmai rév, ahol a két honfoglaló vezér, Szabolcs és Tas vezette át hadseregét, hogy a túlsó parton Árpád seregével egyesülhessen...” Az emlékmű felállításának helye végül Tiszafüredre esik - és nem az átkelés helyére -, tekintettel arra, hogy „Tas és Szabolcs honfoglaló vezérek Szabolcs-Szatmár- Bihar póhalmi tiszántúli hadjárata szerezte meg Árpád országának tiszántúli részét, mely a Tiszafüred vidéki táborozásban s az egyek-dorogmai réven való átkelésben végződött, valamint 1849. év tavaszán innen indult meg a hadsereg hatvani, bicskei, isaszegi, nagysarlói, váci és komáromi diadalmas útjára...” A valóban impozáns méretű, tizenkét méter magas emlékmű- vet Gerenday Antal szobrászművész készítette sóskúti terméskőből. Mind a négy oldalát carrarai csiszolt márványlapok borították, Lipcsei Ádám tiszafüredi származású költő soraival. 1896. szeptember 16-án avatták fel, együtt az új városházával és Kiss Pál honvédtábornok síremlékével. Az előkészítő munkálatok már 1891-ben elkezdődtek, s az akkori összefogás példaértékű lehet a ma embere számára is, különösen, hogy ma ismét egyre nagyobb szerepet játszik a polgárosodás, a liberalizáció. S ezzel együtt az itt élőkben is ki kell alakuljon a jó értelemben vett lokálpatriotizmus. A példa azért különösen fontos, mert összefogás nélkül a mai nehéz időszakon sem lehet túljutni. A várost magukénak érzők segítségére, olykor tényleges adakozására lesz szüksége az önkormányzatnak is az eredményes munkához. Nem emlékművek állításához, ma csak a túléléshez. A közművelődés új házban Májusban adták át az újjáépített művelődési központot. Rá is fért már az épületre a felújítás, hiszen az állapota miatt enyhén szólva nemigen volt a város dísze. Most, a tetőtér átalakításával, beépítésével a hasznos tér növekedése mellett megszűntek az állandó tetőbeázások is. Itt, a felső szinten egyelőre csak két terem került átadásra, de viszonylag kis befektetéssel újabb kettő alakítható ki. A felújított épület új feladatokat is hozott az itt dolgozóknak. Bár az élet a felújítás alatt sem állt meg, az új ötleteket, formákat el kellett fogadtatni a lakosokkal. Sőt fel kellett készülniük a köz- művelődésben dolgozóknak is a váltásra, az új feladatokra. Ennek jegyében született meg a VIDEOTÉKA a Tisza Kft.-vel karöltve. Jelenleg 200 kazetta várja a kölcsönözni szándékozókat. A kezdeményezésnek a város határain is jó visszhangja van, hiszen a 300 tag között van poroszlói, négyesi, egyeki, igari, tiszaszent- imrei lakos is. A másik új kezdeményezés a játékterem volt, sajnos csak múlt időben. A német-magyar kft. által működtetett vállalkozás szép reményekkel kecsegtetett, hiszen a fiatalok megszerették, fokozatosan ideszoktak, hiszen modem automaták várták itt őket. Sajnos, a két fél között nézeteltérés alakult ki, így a német partner felpakolta a gépeket, s azóta üres a játékterem. A kár többszörös, hiszen egy szórakozási lehetőséggel kevesebb van a városban - pedig igazán nem dúskálunk benne -, s emellett a művelődési központot jelentős erkölcsi és anyagi kár is érte. Zavartalanul folynak azonban az úgymond régi közművelődési formák. Valószínűleg az egyre növekvő idegenforgalomnak is köszönhető a nyelvtanfolyamok sikere. A résztvevők angol és né-' met nyelvet tanulhatnak a kezdőtől a középhaladó szintig. Továbbra is sikeres a néptánc, évente rendeznek kezdő tanfolyamokat a 8-13 éves korosztály számára, s így megoldódik a felnőtt tánckar utánpótlása is. Természetesen társastánctanfolyam is indul, és a ballagó diákok is itt tanulják meg a nyitótáncot. Hogy milyen lesz a közművelődés jövője, pontosan megmondani nehéz lenne. Az tény, hogy a szerény költségvetési támogatás miatt csökkenteni kellett a gyermek és felnőtt műsoros rendezvények számát, a magas fellépti díjak és a nagyterem szűkös befogadóképessége miatt. Hogy a központ továbbra is működhessen, egyre inkább a szolgáltató jelleget kell növelni, hogy megtermelhesse legalább egy részét a működéséhez szükséges tőkének. "Hirdesd kőoszlop örökétig mind a világnak, Evek múlt, s születendő ezrede fog kezet itt, Innét indultak hontszerzö harcba apáink, A Hetek egyike Tass, s a fejedelmi Szabolcs, Újfent majd ezer év múltán lett ez hadak útja, Hős honvéd seregünk száz diadalra vivé Rendületlenül állj oltárköve honszeretetnek Nemzeti nagylétünk hinni, remélni tanítsd.” A jövő útja? Alacsonyabb ár mellett tisztes nyereség A forgalom egész nap folyamatos. Az első „maszek” élelmiszerbolt híre már korábban elterjedt a városban, s eddig mégsem akadt követőkre. Az aprócska boltnak jó híre van a környéken, s mára kialakult az állandó vevőköre is. Régi nevén, a komyikszőlői városrészben építették Gőz Sán- doméék ezt a kis üzletet, amikor idős szüleikhez Budapestről hazaköltöztek. Az ötlet a vállalkozáshoz kézenfekvő volt, hiszen a fővárosban is ezt csinálták, így már a berendezésük is megvolt. A lakás bővítését elmúlt év őszén kezdték el, és idén februárban nyitottak ki először. A kellemes hangulatú élelmiszerboltban minden megvásárolható, ami egy családnak nap mint nap szükséges. Az sem mellékes, hogy az egyes cikkek ára alacsonyabb, mint azt más boltokban megszokhattuk. Ennek az a magyarázata, hogy a garázs előtt parkoló kis teherautóval maguk végzik az árubeszerzést is, így a kereskedelmi láncból hiányzik néhány szem, ezért az alacsonyabb ár mellett is megmaradhat a tisztes nyereség. Az oldalt összeállította: Varga Imre István
