Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-05 / 178. szám

12 1990. NOVEMBER 4 A karate nem sport, hanem „Ezek a vacsorák nem tivornyák” Ha valakit ma megkérdezné­nek Szolnokon, ismer-e karatést, nagy valószínűséggel azonnal rá­vágná, természetesen: Furkó Kál­mánt. Tulajdonképpen sokat nem is tévedne, csak annyit, mintha a több évtizede megszűnt nagypá­lyás kézilabdát összekeverné a ma is űzött kispályás utódjával. Hogy honnan ez a “csere-bere”? Talán onnan, sokan nincsenek egészen tisztában a karate erede­tével. Mivel Szolnokon ez év szeptembere óta a Honvéd Killi- án FSE keretein belül működik egy Shito-Ryu csoport, nem árt egy kicsit jobban megismerni e küzdősport kialakulását. A tradicionális karatének négy alapirányzatát - Shotokan, Shito- Ryu, Goju-Ryu és Wado-Ryu - különböztethetjük meg, melyek Okinawa-szigetéről indultak el. Közülük világviszonylatban a Shotokan a legelterjedtebb és legnépszerűbb, szövetségük szá­mos kiadvánnyal próbálja felhív­ni magára a figyelmet. Őket a shito-ryusok követik, akik sokkal zártabb világot alkotnak a másik három irányzathoz képest. Japán­ban a század elején kezdtek el teijeszkedni a karate iskolák, me­lyek a különböző testalkatok szempontjai alapján váltak szét. Míg a Shotokan általában az ala­csony, de rendkívül gyors, tech­nikás férfiaknak kedvez, főleg egyenes vonalú mozgásokat al­kalmazva, addig a Goju-Ryu a magas, erős emberek irányzata, körkörös, nyitott kezes ütéseket osztogatva Valahol a kettő kö­zött helyezkedik el a Shito-Ryu, mely igyekszik ötvözni mind a két iskola tanait, ami inkább az átlagos felépítésű karatésok mű­faja. művészet Magyarországon tizenkét év­vel ezelőtt egy panamai fiatal­ember, bizonyos Mathilde de Je­sus Fitty Hemandes kezdte el ter­jeszteni oktatni ezt az irányzatot. Mivel Miskolra járt egyetemre, természetesen kezdetben társai követték leginkább, de rövid időn belül többszázan ismerkedtek meg, ezzel a nálunk merőben új stílussal. Mikor 1988-ban végleg Hemandestől tanultakat mások­nak is átadja. Munkahelye segít­ségével szervezett egy negyven fős csoportot, akikkel a Tallinn Úti Általános Iskola tornatermé­ben hetente háromszor edzenek. Rendkívül vegyes a társaság, fér­fiak és nők, fiúk és lányok tíztől harminc éves korig, mindannyian megtalálhatók közöttük. A kezdeti lépések után a jövő­ben az egyedül a Shito-Ryura jel­eltávozott tőlünk Hemandes, már heten is dános mesternek vallhat­ták magukat tanítványai közül. A borsodi megyeszékhelyen kívül jelenleg Kecskeméten, Debre­cenben, Budapesten és Szombat­helyen vannak Shito-Ryu klubok, ám ezek vezetői mindannyian Miskolcon szerezték ismeretei­ket. Ma már mintegy négyezren űzik a karaténak e formáját szerte az országban. Szolnokon Haluska András - repülő műszaki tiszt, 9 és fél éve karatézik - vette a fejébe, hogy a lemző kobodu-t - azaz fegyveres harcot - is oktatni akaija. Ez ma­gába foglalja a nunchaku, a sai (vívóvilla), a bo (hosszú bot) és a tonfa (talán leginkább nyeles fá­nak lehetne fordítani) ismeretét. Hogy mi a célja Haluska András­nak?- Ezt Gichin Funakoshi - a Shotokan karate megalapítója - mondásával lehetne leginkább kifejezni : “Nem kiválóan kara­téim tudó embereket nevelek, ha­nem olyan kiválóakat, akik kara­téim tudnak." ______________ GJ M últ heti számunkban Bognár Ferenc, Tiszavárkony polgármeste­re, egyben futballbíró is, elmarasz­talóan nyilatkozott a megyei játék­vezetői bizottság munkájáról, az ál­tala sérelmesnek vélt testüle- ti"ügyekről". Már akkor jeleztük, a másik fél meghallgatása is köteles­ségünk, ezért helyt adunk Tombor Józsefnek, a JB elnöke válaszának. A JB elnökségéhez írt levelét, va­lamint az Új Néplapban megjelent sorait az október 29-i elnökségi ülésünkön megvitattuk és egyhan­gúlag határoztunk. Az Ön által megfogalmazott, s szerintünk rá­galmazással is felérő nyilatkozatát visszautasítjuk, annak nagy része nem fedi a valóságot. Önt a vezetés nem kikezdte, hanem próbálta ren­des útra téríteni, de ez évek óta nem sikerült. Többszöri szóbeli fi­gyelmeztetés ellenére késve érkezett a mérkőzésekre, jelentéseit is késve küldte a szövetségbe. Az Ön által említett “első bűnét" nem a cukor­gyári kampány miatt követte el, ha­nem előtte. Nem volt ott a '89 évi edzőtáborunkban, majd az azt kö­vető szellemi és fizikai pót- teszten sem. (írásbeli értesítés ellenére!) Ezért sokáig nem is küldhettük mérkőzésre. Csak hetek múlva je­lentkezett, hogy a Cukorgyárban dolgozik. A JT elnökválasztása demokrati­kus szavazással történt, a tagság választott elnököt, majd elnökségi tagokat. A kilenc fős vezetőségből öt személy 45 év alatti, csak né­gyen idősebbek, nagy tapasztalatú játkvezetők (Almási János, Csábi József, Kiss Sándor, Szántó Jó­zsef). Elnökségi üléseinken havon­ta megbeszéljük a felmerült problé­mákat, meghatározzuk a követendő feladatokat. Engem nem irányíta­nak, de meggyőződésem, mind­annyiunk érdeke, hogy támogas­sam az új mellett a bevált régit is. Az sem igaz, hogy az általános megítélésünk nem jó. Országos ér­tekezleteken, szomszéd megyék képviselőivel történt beszélgetése­Engem nem irányítanak inken a legnagyobb elismeréssel szóltak játkvezetőinkről, mindenütt szívesen látják őket. Varga Sándor, Marosvári Csaba, de az NB Ul-as keretben lévők ellenőri jelentései is ugyanezt bizonyítják. Szeptember 30-án és október 14-én voltak a vá­lasztások, s ezen a két napon Ön nem ment el a kiküldött mérkőzé­sére. Az előbbit az utolsó pillanat­ban próbálta lemondani. A küldő­bizottság vezetője által megbeszélt időegyeztetésen nem jelent meg, még szerencse, hogy tudták pótolni távollétében. A következő héten Kengyelen a kollégáival közölte, hogy abba­hagyja a játékvezetést. Csak ezután következett az üjszász-Karcag mérkőzés, amelyre nem utazott el. A közbeeső csütörtökön tartott edzésről és beszámolóról szintén hiányzott. A játékvezetőknél íratlan szabály, hogy aki nem kap küldést, érdeklődnie kell a kollégáktól. Ez természetes, mindenki tudja, még a legifjabbak is. Nem is vitatom megkapta-e a küldést, vagy a posta hibázott. Egy Szolnokon dolgozó, magát komoly embernek tartó já­tékvezetőnek, aki ráadásul egy község bizalmát élvezi, ha akar, módja van érdeklődni. Meg sem próbálta, hanem otthon maradt a választások miatt. A nótázásról annyit: visszautasí­tom bántó szándékát az idősebbek­kel szemben. Egy-egy jó hangulatú vacsorán vagy banketten énekelni szoktunk az idősebbek kezdemé­nyezésére. Ám ez szerintünk nem bűn,még akkor sem, ha ilyen alkal­makra bort is hozatunk. Ezek a va­csorák nem tivornyák. A mérkőzé­sek előtti italozásokról nincs tudo­másom, utána pedig nem tilos. Ér­dekszövetségek nincsenek, legfel­jebb olyanok, amit Ön próbált ki­alakítani, nem sok sikerrel. Elnök­ségünk nyitott Továbbképzéseken mindig hangoztatom: mondják el a problémáikat beszéljünk róla, és ha mód van rá, oldjuk meg. Sokan élnek is vele. Egy hatvan fős megyei testület­ben persze probléma mindig akad. Nem tagadom, vannak elégedetlen, sőt sértődött emberek is. Sajnos vá­lasztási lehetőségünk minimális. Örülünk, ha minden meccsre játék­vezetőt tudunk küldeni. Mi tobo­rozni szeretnénk a bírókat és nem elriasztani az Önéhez hasonló nyi­latkozatokkal. Ezért ilyen mentali­tású emberre mint Ön, tovább nincs szükségünk. Meggyőződésem, hogy alaptermészete miatt az élet más területén is sok csalódás fogja még érni. Sporttársi üdvözlettel: Tombor József a JB.elnöke A korrektség úgy kívánja, az esethez ne fűzzünk megjegyzést, senkit nem akarunk befolyásolni véleményének megformálásában, de az egyértelműen megállapítható, az egységes szemlélet nem jellem­zője a megyei bírói karnak. Rábíz­zuk a labdarúgást szerető olvasók­ra, döntsék el, számukra melyik fél megnyilvánulása elfogadható. (ni) Ólommentes övezetben Alföldi gyerekek a hegyekben Lassan már gázálarcot kell használni ahhoz, ha valaki Szolnokon a 4-es fő­úton gyalogosan át akar kelni. A legful- lasztóbb benzingőzöket a délutáni csúcs- forgalom idején szippanthatja magába csecsemő, nyugdíjas, középkorú és fiatal egyaránt. Nem beszélve az iskolás gye­rekekről, kiknek lába nemcsak a nehéz táskától lesz “ólmos” naponta, hanem a kipufogók termékeitől is, hogy az ipari üzemek - például a “Kutyagyár” - által kibocsátott “aromákról” ne is beszél­jünk, amelyek kedvezőtlen széljárás ese­tén tódulnak a városra. Az Újvárosi Általános Iskola negyedi­kes sporttagozatos osztályának mind a huszonhárom tagja - tizennégy fiú és ki­lenc kislány - hacsak rövid időre is, de megszabadult a városra nehezedő szmog-tói, ugyanis az összecsomagolt osztály Baliné Szabó Ilona osztályfő­nöknő vezetésével felkerekedett és meg sem állt a Bükk gyomrában fekvő Tar- dorig - Egertől alig 20 kilométer -, ahol az átprogramozott tanrend rövidített vál­tozatát sajátítják el a nebulók a napi két sportfoglalkozás kiegészítéseként. Igen, ez nem tévedés, az edzőtáborozásnak is beillő együttlét fő eleme a mozgás, a kondíció javítása, az egészséges életmód megismertetése, a sportolás és tanulás harmóniájának kialakítása, s nem utolsó sorban a sportágválasztás előtt álló gye­rekek segítése a szakosodásban. Az álta­lános napirend szerint már fél tizenegy­kor “kicsengetnek”, s jöhet a fizikai ké­pességfejlesztés Mester Lajos módra. A tanár úr mindenkiről gondos felmérést készített az első napon, munkájának eredményét a táborbontáskor kapott eredmények összehasonlítása adja majd meg. A fizikai próbetételek különböző válfajait - atlétika, kézilabda, foci, erdei tomapálya, hegymászás, tájfutás, kondi­terem, gyalogtúra - nagy kedvvel, szíve­sen végezték a jövő reménységei. Fe- rencz Laci, akinek a puncstorta a ked­vence és nehézsúlyú birkózó szeretne lenni, örömmel újságolta, hogy tíz nap alatt egy egész percet (!) lefaragott a 400 méteres síkfutásban elért korábbi ered­ményéből. Lázár Lászlónak az olasz fo­cikapus Zenga a példaképe, Mihályi László Détárihoz szeretne hasonlítani, míg Krizsák Géza néhány év múlva az Olajbányász kézilabdázói között tervezi ontani a gólokat, Halápi Barnabás pedig az atlétikában szándékozik sikereket el­érni. Egy dologban azonban valameny- nyien egyet értettek: a bükki iskola sok­kal jobb, mint a szolnoki, mert kevesebb a tanulás! Legalábbis azt hiszik, pedig csak arról van szó, hogy a történelemórát az egri és a diósgyőri várban tartották a pedagógu­sok, és hát a túrákba is “belopták” az Északi-Középhegységről szóló földrajzi tananyagot, az iránytűvel való tájékozó­dást. A levélírás elsajátítását is kipróbál­hatta mindenki, csupán a postán múlott, mikor értek haza a családot köszöntő so­rok. Láthatóan tombolt a jókedv a Heves Megyei Tanács Sporttáborában, a három és hatágyas szobákból pihenőidőben fel­szabadult gyerekzsivaly szűrődött ki, a lányok alkalmi kórusa “Happy birthday to you...-val” köszöntötte az éppen szü­letésnapját ünneplő osztálytársat. Angol tudományukat Pintér Tímea tanárnőnek köszönhetik. Az általános oktatás hangu­latáról Baliné Szabó Ilona örömmel szá­molt be a látogatóba érkezett Hajdú Ág­nes igazgatónak. - Nagyon jókedvíiek a gyerekek, élvezik a tábort, már most azt kérdezik, jövőre jövünk-e újra. Én is örömmel jöttem főleg úgy, hogy az egész osztály itt van. A kis közösség to­vább erősödött, előttem pedig több gye­rek eddigi rejtett tulajdonsága vált is­mertté. Néha a pótrepeta is elfogy Mire tizenkettőt ütött az óra, kiéhezett gyereksereg foglalt helyet a pöttyös terí­tővei borított asztaloknál. Ä gondnok, Pál Dezső bácsi nagyon szereti kis ven­dégeit, a taxisblokád idején az Eger hatá­rában hagyott kocsijába kézzel hordta el a nyersanyagot, nehogy akár egy percig is kétséges legyen az ellátás. Már hu­szonhat esztendeje végzem napi felad­atomat, de még ilyen fegyelmezett cso­porttal nem találkoztam. Nagyon szíve­sen gondoskodom róluk, néha a repetát is megtoldjuk, ha arra szükség van. A sziesztát kihasználva gyors körkér­dés a lányokhoz. Ki milyen sportággal szeretné elkötelezni magát? Veres Edina kézilabdázónak, Lovas Ágnes kosaras­nak készül, a többiek az atlétikára sza­vaztak, azon belül is a síkfutásra, csupán Faragó Zsuzsi érez vonzalmat a gátazás- hoz. No persze ezekkel a gyerekekkel dőreség lenne most megígértetni az egy évtized múlva esedékes világcsúcsokat, bajnokságokat. Náluk egy a fontos: a já­ték, a szórakozás, a nem hivatásszerűen végzett cselekvések, amelyek bátorsá­got, erőt, ügyességet követelnek, azok az egészséget szolgálják. Nyilvánvalóan ez a szándék vezérelte Kővári Lászlót, a megyei sportiroda ve­zetőjét is, amikor hivatala nevében két­százezer forintot ajánlott fel a tanévkez­det idején a táboroztatásra, mintegy ked­vet csinálva gyerekeknek, pedagógus­nak a sport és a tanulás egymás szolgá­latába állításához. Természetesen ehhez még kellett a szülők segítsége is, de az 1500 forintos hozzájárulást valamennyi­en gondolkodás nélkül befizették cse­metéjük javára. Hajdú Ágnes igazgatónő nem győzte hangsúlyozni, hogy pedagó­giailag milyen előnyei vannak a sporttá- bomak, az egészséges környezetről és a közösségi életforma elsajátításáról nem is szólva, bár az indulás napján voltak kétségei is. - őszintén szólva, szorongva engedtem el az osztályt, főleg a szülői háztól először hosszabb időre elszakadó gyerekeket féltettem, jónéhány kérdőjel kavargóit bennem. Személyes tapasz­talataimra alapozva úgy érzem, ilyen környezetben, szakszerű sportprogra­mokkal a tanítás, tanulás folyamata sok­kal hatékonyabb, jóval teherbíróbb gye­rekeket lennénk képesek nevelni. Nekünk megadatott a lehetőség, köszönet érte mindenkinek aki segítségünkre volt, és azt kívánom, a többi szolnoki gyerek is jusson el a tardosi sporttáborba leg­alább két hétre, mert az ideális környe­zetben szerzett élmények nagyban segít­hetik további életútjukat. A képzeletbeli stafétát mától a Mátyás Király Általános Iskola veszi át. Néder István Fotó: Illyés Csaba . Az ebédet le keD dolgozni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom