Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-05 / 178. szám

I JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI NAPILAP Megállapodás a VSZ tagállamainak fegyverzetszintjéről Szombaton Budapesten aláírták azt a megállapodást, amely a bécsi hagyományos fegyveres erőkről és fegy­verzetekről folyó tárgyalásokon részt vevő államok hatos csoportjának nemzeti fegyverzeti szintjeit rögzíti. Az egyezmény részes államai - Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország Románia és a Szovjetunió - a nemzeti fegyveres erők, az egyes fegyverzetfajták kvótáinak körülhatárolásával újabb jelentős lépést tettek annak érdekében, hogy a helsinki folyamatban részt vevő államok párizsi csúcstalálkozóján megalkothassák az eu­rópai hagyományos fegyveres erőkről és fegyverzetekről szóló megállapodást. Fokozatos lehűlés Vasárnap folytatódott a borongós, esős idő. Hétfőn a felhőátvonulásokból már csak elszórtan valószínű záporeső. A nyugati szél vasárnap napközben né­ha megélénkült, hétfőn az északnyugati országrészben északnyugatira fordul, és megerősödik. A legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 2,7, a legmagasabb nappali hőmérséklet 5, 10 fok között várható. Hétfői jegyzet Egy villany pózna vallomása A minap azzal hergelt egy szakma­béli kolléga, hogy egy igazi újságíró még egy villanypóznával is el tud beszélgetni, inteijút képes készíteni vele. Azt tudtam, hogy az ötvenes évek "igazi" rendőre hogyan tud be­lekötni a villany- és az akkor még egyben telefonpóznába is, valahogy így: na mi van, álldogálunk, álldogá­lunk, s közben a híreket terjesztget- jük?!... De mit tehetnék én, és egyál­talán: megfelelek-e a szaktárs szem­pontjának? Lementem, kinéztem egyet ma­gamnak és nekiláttam a munkának. Sokat és nagyon okosakat kérdeztem tőle, mindhiába. Nem válaszolt. El­könyveltem, hogy amatőr vagyok, és bánatomban bedobtam a közeli presszóban egy konyakot. Visszafele baktatva legyintettem egyet a makacs póznámra és léptem volna tovább, amikor megszólalt:- Álljon meg, maga szerencsétlen! Miért adta fel olyan könnyen a har­cot? Persze, hogy van mondaniva­lóm, csak előbb látni akartam, ho­gyan reagál némaságomra, passzivi­tásomra. Jellemző: itt hagyott és be­ment a kocsmába... Nos, láthatja, én egy többszörösen hátrányos helyzetű pózna vagyok: szegény, beteg, elha­nyagolt, üldözött. Pedig nem voltam az elmúlt renszer híve, higgye el. Ar­ról nem tehetek, hogy időnként rám tűzték az egypárt zászlaját is, én ak­kor tényleg passzívan szenvedtem és minden tőlem telhetőt elkövettem azért, hogy a nemzeti színű szebben lengedezzen rajtam, mint a piros. Ak­kor is csak a kutya értékelte hősiessé­gemet és tisztelt meg azzal, hogy egyik hátsó lábát felemelve időzött el tövemnél egy néma-nedves perc ere- jéig. Nagyon vártam a rend­szerváltást, és a magam területén ala­posan ki is vettem a részem belőle, V ____________________ n yomai még most is láthatók rajtam. Hordoztam szinte valamennyi vá­lasztáson induló párt szórólapját a hozzám illő el nem kötelezettséggel, becsületes szándékkal. Nem értékel­ték. Átmenetileg érdekes lettem, mondhatnám, jelentős tényezővé lép­tem elő, amikor egyszerre többen áll­tak körül és bámulták hirdetményei­met. Akkor kezdődött a baj, amikor a gyérebb forgalomban egy-egy külön- látogatóm érkezett: letépdeste új ru­hadarabjaimat, rámfirkált, sőt, leköp- döstek, belémkarcoltak. Aztán a fir­kálást a fémszínű alapfestésemmel együtt lekaparták, más helyen meg bemázoltakmindenfélével. Fedetlen­né vált testrészeimet az eső verte, a rozsda marta. A dühös emberek szá­momra érthetetlenül, az utóbbi idő­ben egyre gyakrabban rajtam töltik ki mérgüket, belém rúgnak. Miért pont belém? Értem én, hogy ők most ide­gesek, türelmetlenek és pesszimisták, de miért azt bántják, aki íme, most is szolgálni akar: magasan tartom a fényt, mely világítja az utat. Talán azért bakalódnak velem, mert azt hi­szik, optimista vagyok? Nem, kérem, nem vagyok az, és megkérném, hoz­za ezt nyilvánosságra. Hogyan is le­hetnék, mikor az hírlik, a nehéz gaz­dasági helyzetben magam is munka- nélküli leszek, hiszen nem lesz elég villamosenergia és talán korlátozzák a közvilágítást. Átképzésemre nem sok esélyt látok, talán még a kutyák­nak továbbra is szolgálhatok. Szóval, mindezt megírhatja, de a nevemet ne­hogy kitegye az újságba, mert amikor legközelebb erre kocsikázik, nekime­gyek a trabantjának! Demokratikus jogomnál fogva én is lehetek úttor- lasz!... Beláttam, hogy igaza van, és ijed­temben teljesítem az óhaját. Molnár H. Lajos ____________J Tájékoztató a kormányülésről Nem változnak meg jövőre a személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó mértékei A miniszterek tanácsa áttekintette a jö­vő évi adópolitikai koncepciót és úgy dön­tött nem javasolja az általános forgalmi adó, valamint a személyi jövedelemadó mértékeinek változtatását 1991 -re - tájé­koztatta az MTI-t Botos Katalin, a Pénz­ügyminisztérium politikai államtitkára. Korábban a kormány még úgy foglalt állást, hogy jövőre a költségvetési hiány várható nagymértékű emelkedése miatt elkerülhetetlen az adóterhek növelése. Az elképzelés az volt, hogy az ÁFA-nál az eddig nulla kulcsos termékek adója 10 százalékra emelkedik. így jelentős mér­tékben növekedtek volna jövőre az alap­vető élelmiszerek, gyógyszerek, tüzelő­anyagok árai. A jelenlegi számítások sze­rint az ÁFA tervezett változtatása pótlóla­gosan mintegy 6 százalékkal emelte volna a fogyasztási árszínvonalat. Ezek az intéz­kedések különösen az alacsonyabb jöve­delmű rétegeket sújtották volna. A kormány eredetileg a személyi jöve­delemadó mértékeinek változtatását is tervbe vette, valamint azt, hogy megszün­teti az adómentes sávot. Ez a változat kompenzáció nélkül szintén a kiskerese­tűeket sújtaná; a kompenzáció viszont tel­jes körűen nem valósítható meg. Mindezeket számításba véve a kor­mány szobati ülésén megváltoztatta állás­pontját és mégsem javasolja az általános fogalmi adó valamint a személyi jövede­lemadórendszer jövő évi szigorítását. (Folytatás a 2. oldalon ) Végtisztesség és emlékezés Zagyvarékason Emlékmű a háború áldozatainak Végtisztesség és emlékezés volt a száznegyvenkét áldozat neve szere- tegnapi nap a községben. A szemer- pel. Többségükben az orosz fronton kélő eső ellenére is több százan gyűl- tűntek el, vagy fogságban vesztek el tek egybe a régen várt pillanatra. Az ők - nyomtalanul. Fejfa, sír sehol nem emlékművön - amely Pogány Gábor őrzi emléküket, szolnoki szobrászművész alkotása - (Folytatás a 2. oldalon ) Requiem a halottakért Törökszentmiklóson és Szolnokon Ad j Uram, örök nyugodalmat November első napjait írjuk - ilyenkor szoktunk megemlékezni az elhunytakról. A halottak napjá­nak komor ünnepét most különös pompával ünne­pelhették azok, akik szombat délután a Törökszent­miklósi Református Temmplomban, vagy a megye- székhely Belvárosi Nagytemplomában meghallgat­ták W. A. Mozart Requiemjét. A gyászmise keletkezésének körülményei re­génybe illőek: 1791 nyarán felkereste a zeneszerzőt egy feketébe öltözött, titokzatos lakáj, aki egy ma­gát megnevezni nem akaró személy megbízásából felkérte a zeneszerzőt egy requiem megírására. A lakáj előleget adott át Mozartnak azzal a kikötéssel, hogy a titkot soha nem fedi fel, s a művet átengedi az őt kifizető személynek, mint saját szerzeményt. Mozart december 5-én bekövetkezett halála után azonban mégis kiderült, hogy a megbízó - aki nem volt más, mint Franz von Walsegg gróf - egyetlen hangot sem komponált a ( Folytatás a 2. oldalon) 186 literes borosüveg Berekfürdőről Uveggyári világrekord A világ eddigi legna­gyobb üvegét Londonban készítették 1987-ben. A 185 literes whiskys üveg tartotta a guinness-rekor- dot egészen addig, míg az olasz Italvetro cég meg nem kereste a Pannonglas karcagi gyárát. Nagymé­retű borosüvegeket ren­delt. Innen már csak egy lépés volt, hogy megkísé­reljék a rekord elérését. A hét végén kilenc üvegfúvó megfeszített többszöri fúvásra elkészí­tette a kettő méter magas, 186 literes üveget. Átmé­rője 42 cm és 40 kg súlyú. És akik fújták: Fazekas György, Varga Pál, Tóth József, Márkus László, ifj. Márkus László, Nagy Sándor, Tóth Imre, Kábái János és Kocsis István. Fotó: Tarpai Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom