Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-29 / 199. szám

10 1990. NOVEMBER 29. A TUDOMÁNY VILÁGA ] Ötszáz kilométer óránként Új szupervonatok Európában Az 1979 óta közlekedő Inter­city gyorsvonatrendszert, mely Németország több mint 50 nagy- városát óránkénti rend­szerességgel köti össze, a jövő évtől kényelmes, nagy sebességű vonatokkal egészítik ki. Először 41 ICE (Inter-City-Expressz)- vonat áll forgalomba, egyenként tizenkét kocsival a Hamburg- Würzburg-München és a Ham- burg-Frankfurt-Stuttgart-Mün- chen vonalakon. A szerelvények a kísérletek során minden eddigi hagyományos (kerekes) vonat­nál gyorsabbaknak bizonyultak, hiszen óránként 406 kilométeres sebességet értek el. A váltóáramú hajtóművel mozgásban tartott jármű speciális fékek kombináci­ójával rendelkezik, melynek eg­zakt működését mikroprocesszor vezérli. Az áramvonalas szerel­vény légkondicionált kocsijai 600 utasnak biztosítják a kényel­mes utazást. A vonaton az igé­nyes étkező- és bisztrókocsi mel­lett az első osztályon minden üléshez telefon is tartozik. A kü­lönleges szerelvény több mint másfél órával rövidíti le a Ham­burg-München utazás idejét, ezért hihetően hangzik a Német Szövetségi Vasút reklámszlo­genje: az új vonat kétszer olyan gyors, mint az autó, és fele olyan gyors, mint a repülőgép. A nagy sebességű vasutak ki- fejlesztésében Németország szá­mos, nagy hírű cége vesz részt, többek között az AEG, a Mes- serschmitt-Bölkow-Blohm és a Thyssen AG, akik az Intercity vonatnál is sebesebb közlekedési rendszert építettek ki. A Transra- pid névre elkeresztelt, kerekek nélküli, mágneseken lebegő szu­pervonat a próbapályán átlépte a bűvös 500 kilométer óránkénti sebességhatárt. A vasbetonpálya felett 10 miliméterrel, mágnese­ken lebegő Transrapid kifejlesz­tése 1,5 milliárd márkát emész­tett fel. A szupervonat a tervek szerint a düsseldorfi és a Köln- bonni repülőtér között fog közle­kedni, majd később egészen Es- senig vezetne a speciális mág­nespálya. A légiközlekedés tehermente­sítése nemcsak Európában jelent komoly gondot, hanem a tenge­rentúlon is. Ezért Las Vegas vá­rosatyái is kacérkodnak a Trans­rapid megépítésének gondolatá­val. A kaszinóváros és a nyugati part „fővárosa”, Los Angeles között (370 km) képzelik el a a mágneseken suhanó vonatot. (IN-Press) L. Z. Lemásoljuk a Napot A fúziókutatás alapkérdései Az emberiség ősi vágya, hogy lemásolja a Napot, mint örök energiaforrást, hiszen a szabá­lyozott fúziós reakció korlátlan ideig fedezhetné a világ energia- szükségletét. Ahhoz azonban, hogy a magfúzióból technikai méretekben energiát lehessen nyerni, a kiindulási anyagokat rendkívül magas hőmérsékletű plazmává kell alakítani. A München melletti Gar- chingban nemrég felavatták a Max-Planck Plazmafizikai Inté­zet úgynevezett ASDEX Up­grade fúziós kísérleti berendezé­sét, melynek segítségével a mag­fúziót reaktorhoz hasonló körül­mények között vizsgálhatják. A kutatások célja a fúziós reaktor megalkotása, mely az atomma­gok összeolvadásával állít elő energiát. A fúzió „üzemanyaga’ ’ egy nagyon ritka gáz, az úgyne­vezett plazma a deutériumból és a tríciumból. A fúzió beindításá­hoz a plazmát mágnesgyűrűbe zárják, és magas hőmérsékletre felmelegítik. Százmillió fok fe­lett megkezdődik a plazma égé­se, a hidrogénatomok egymással összeolvadnak héliummá, mi­közben energia szabadul fel. (IN Press) L. Z. A München mellett most átadott magfúziós berendezés az össz-európai tudományos kutatás szolgálatában áll.- •Utótól ,. A légiközlekedés alternatívái lehetnek a jövőben az új, nagy sebességű vonatok. Az 500 kilomé­teres óránkénti sebességre képes mágnespárnás vasút, a Transrapid (képünkön) nemsokára Düs­seldorf és Köln között szállítja majd az utasokat. (Fotó: Thyssen) Gyümölcsszállító konténer A nyugat-európai országokban is nagy a kereslet a friss gyü­mölcsök és gyümölcslevek iránt. A piaci versenyben egyre fonto­sabb tényező a romlandó áruk szállításának biztonságos meg­szervezése. Franciaországban Az acéltartályt feltöltés előtt 115 C-fokos gőzkezeléssel steri­lizálják nitrogéngáz segítségé­vel. A konténer térfogatának 98 százalékát tölti ki a szállított gyü­mölcs vagy gyümölcslé, a mara­dék 2 százalékot nitrogéngáz töl­Az optimális viszonyokról a hú­szezer liter befogadóképességű konténer automatikus szabályo­zórendszere gondoskodik. Fotó INP Giliszták földművelése A giliszták különféle érzéseket keltenek az emberekben. Van­nak, akik undorodnak tőlük, ugyanakkor a horgászok és a kerté­szek becsben tartják tevékenységüket. Tény, hogy a giliszta nagy szerepet játszik a talaj vízháztartásában és szellőzésében. A tala­jon átrágják magukat, járataik mélysége a talaj minőségétől, annak szervesanyag- és nedvességtartalmától is függ. A földigi­liszták tevékenységükkel összekeverik a talaj szerves és ásványi alkotórészeit. Egy tonna földigiliszta egy hektár területen 250 tonna földet dolgoz meg. V ____________________________________________________________J K épes technikatörténet (9.) A pirométer Ultrakönnyű repülőgépek Az igen erős és könnyű műanyagok elterjedése lehetővé tette, hogy sárkányszerkezetekre kis motorokat szereljenek. A könnyen kezelhe­tő anyagok lehetővé teszik a házi barkácsolást, s így a legkülönbö­zőbb, fantáziadús szerkezetek jöttek létre. A könnyű repülők általá­ban szétszerelve könnyen szállíthatók, tömegük 100 kg körüli, bárhol gyorsan összeszerelhetők, és kis magasságban, óránként 100 kilomé­ter körüli sebességgel haladhatnak. Kis helyen is felszállnak, és hihetetlen jó a manőverező képességük. olyan különleges acélból készí­tett konténerek sorozatgyártását kezdték meg a közelmúltban, amelyek egyaránt alkalmasak a friss gyümölcs vagy gyümölcslé biztonságos vasúti, országúti és vízi szállítására. i t ti ki, amely az áru hűtésére is szolgál. A sterilizálás, a légmentesítés és a megfelelő hőmérséklet mag­akadályozza, hogy a szállítás alatt esetleg baktériumok vagy gombák megfertőzzék az árut. A gépírónők titka Az embert sokszor elképeszti, milyen hallatlan gyorsasággal kopognak az írógépek a jó gép­írók (vagyis szinte kizárólag gépírónők) keze alatt, hogyan rögzítik a sebesen diktált szöve­get. A rejtély - amelynek magya­rázatára már eddig sok föltevés van - az, hogy a gépírónők olyan gyorsan fognak fel egy - a pszi­chológia nyelvén szólva - utasí­tást, vagyis egy szöveget, és olyan gyorsan alakítják át azt megfelelő cselekvéssé (az író­gép billentyűinek leütésévé), ami meghaladja a pszichológiai vizsgálatokból adódó lehetsé­ges sebességet! A mérések tanú­sága szerint ugyanis a szöveg „lappangása” (megőrződése) az agyban 250 milliszekundum, vagyis a másodperc egynegye­de. Ebből az következik, hogy az elérhető legnagyobb sebes­ség percenként 48 szó, ha egy szót átlagosan öt leütésnek ve­szünk. Csakhogy a valóságban ennek a sebességnek gyakran a kétszeresét is elérik! Hogyan le­hetséges ez? A legtöbb híve an­nak az elméletnek volt, hogy a gépírónő a diktált szövegből nem hangokat fog fel, hanem hangcsoportokat, egész szava­kat, sőt mondatrészieteket, és a leütéseket is ilyen „csomók­ban” végzi. E szerint legalább három (legföljebb hét) leütést fog fel az agy egyszerre, és ve­zérli a kezeket: így érhető el a legnagyobb gépírói teljesít­mény. Angol kutatók azonban meg­állapították, hogy az átlagos „lappangási” (megőrzési) idő 130 és 370 milliszekundum kö­zött váltakozik három- és négy­betűs szavaknál. Ennek alapján nem tartják elfogadhatónak a korábbi elméletet, és ismertetik a sajátjukat, ami azonban még nincs bebizonyítva. Szerintük minden gépírónak van egy saját minimális reakcióideje, és ez szab határt teljesítményének. Az, hogy ezt mégis képesek túlhaladni, fontos lehet más te­rületen elérhető teljesítmények, illetve például balesetek utáni rehabilitáció területén. Mind­ezek előrebocsátása után tehát az új föltevés lényege az, hogy a gépíró képes a szellemi folya­matok „átfedése” útján saját re­akcióideje fölé növelni sebessé­gét. Ezt bizonyítja az, hogy a leggyakoribb gépírási hiba fö­lösleges betűk leütése, betűel­hagyás vagy -helyettesítés. A leggyorsabb gépírók csaknem egyidejűleg ütnek le két billen­tyűt: csak tíz milliszekundum van a kettő között, így történhet betűcsere. B. I. Jan Paauw pirométere a lei- deni Természettudományok Történetének Múzeumában. A pirométer rendkívül magas hőmérsékletek mérésére szolgáló készülék. Az elsőt 265 évvel ez­előtt, 1725-ben Jan Paauw holland természettudós készítette el, s ez olyan precíz volt, hogy annak hő­mérője a kísérleti égés alkalmával mutatta az anyag hőmérsékletét is. A modem pirométerek a hőmér­sékletet úgy határozzák meg, hogy az izzó test által kibocsátott sugár­zás színét, összteljesítményét mé­rik. A testek színe ugyanis - ha növekszik hőmérsékletük - eltoló­dik a pirostól az ibolyaszín felé, például a 600 C-fokos hőmérsék­letű vas színe piros, a több ezer fokos kemencékben lévő anyago­ké sárgás, a Napé sárgászöld. Nap­jainkban a pirométereket ipari mé­réseknél használják, és elég két színszűrő (zöld és vörös színű) használatával nyert fényteljesít­mény arányát meghatározni vele. K. A. Izomhangok A működő izmok alacsony frek­venciájú hangokat keltenek, ame­lyek megfelelő műszerekkel re­gisztrálhatók. Már az első vizsgá­latok érdekes eredményeket hoz­tak: ezek a hangok az izmokra és a működésére jellemzők, belőlük és elváltozásaikból az izmok állapo­tára lehet következtetni. A tengeri ragadozók, különösen a cápák igen érzékenyek az izomhangokra: a vergődő hal izmainak hangját visszajátszó hangszórót perceken belül csapatostól veszik körül. Ihr. \ V \ í i i 1 í i l ! J \ > 9 « *

Next

/
Oldalképek
Tartalom