Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-01 / 175. szám

Néplap 1990. NOVEMBER 1. Jászkiséri eseményekről Emlékműavatás A második világháború száz­harmincöt hősi áldozatának em­lékére emléktáblát avattak Jász- kiséren október 23-án. Ebből az alkalomból mintegy négyszázan tisztelegtek emléküknek, és el­helyezték a kegyelet koszorúit, virágait az egyházak képviselői, a nagyközség polgármestere, a FKgP és az SZDSZ képviselni, a hozzátartozók, a lakosság. A község két éve készült erre az ünnepségre, s hogy ez valóra vál­jon, nagyon sokan közreműköd­tek. Az elhunytak felkutatásában - mások mellett - sokat segítettek a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Levéltár dolgozói is. Hősi halottaink nyugodjanak békében! Jubileumi ünnepség A Csete Balázs honismereti szakkör október 21 -én ünnepelte megalakulásának 20. évforduló­ját, mely a község társadalmi ese­ménye volt. A jelenleg hatvanhat tagú szakkör 20 év alatt országos hírnevet szerzett, melyre bizo­nyításul szolgál, hogy az eddig benyújtott negyven pályázaton harminc alkalommal értek el he­lyezést. Feldolgozták a község múltjának történetét, összegyűj­tötték a tárgyi emlékeket, mely­A mi Tiszánk, Tiszatájunk A Tiszán haltetemek lebegnek a vízen, a rákok oxigén hiányá­ban kimásznak a partra, a vízben baktériumok milliói nyüzsög­nek, köztük kórokozók, melyek száma az egészségügyileg káros határ felett van. Történt mindez a tokaji szakaszon, ez év nyarán. Egy folyó, mely gátak közé szorítva, elvesztette árterét. Egy folyó, melyet vízlépcsők szab- N dalnak, mely élővilága megvál­tozott, s egyre nehezebben tűri a fokozódó szennyezést. Egy fo­lyó, melynek vizében fürödni szeretnénk, melyből halat aka­runk fogni, s amely városunk számára az ivóvizet adja. Ez a mi Tiszánk - ma. Hullámtéri holtágaink a meg­felelő vízgazdálkodás hiányában elöregedtek, felületükön túlbur­jánzott a vízinövényzet, még a füzest is kivágták a partjaikról. Környékük mezőgazdasági terü­let. A folyó menti erdők zöme eltűnt, helyettük nemesnyár-ül- tetvények találhatók és cserjévé korcsosult idegen fafajták dzsumbuja. Gyönyörű mocsár­rétjeinket feltörték, foghíjassá váltak, vagy eltűntek a folyóparti galériaerdők. A kubikokban sze­métdomb. Ilyen ma a Tiszatáj. Át nem öblíthető, szennyvízzel, algákkal terhelt, nehezen tisztít­ható vízi holtág, rothadó iszap­pal, vödörszám beleszórt hor­gászcsalival, csatornázatlan tel­kekkel. Ez az Alcsi-Holt-Tisza, amely tartalék ivóvizünket lenne hivatott biztosítani. Nagy gyárak szennyvízétől agyonterhelt folyócska, haltete­mektől és vegyszerektől bűzös vizével, kórokozók millióival (a kutyámat sem ereszteném a part­jára) - ez a Zagyva. Meddig lesz még így? Med­dig!? Dr. Hamar József hidrobiológus Súlyosbították a büntetést Mint ahogy október 29-én e helyen megírtuk, sok olvasónk döbbenetét váltotta ki az a gyalá­zatos bűncselekmény, amit fia­talkorúak követtek el a karcagi temetőben. A történtekkel nem először foglalkoztunk a lapban, legutóbb az első fokon hozott íté­let ismertetésével tértünk vissza rá. Ehhez szólt hozzá tizenkilenc jászberényi olvasónk, s mondott véleményt. Befejező soraikban köszönetüket fejezték ki a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Fő­ügyészségnek azért, hogy a vád­lottakra kiszabott büntetés sú­lyosbítását kérte. Észrevételükre „A tárgyalóte­remből - Gyalázat a temetőben” című cikk szerzője arról tájékoz­tatja az olvasókat, hogy a cikk megjelenése óta a megyei bíró­ság az elsőrendű vádlottra első fokon kiszabott 5 évi börtönt 6 év 6 hónap börtönre, míg a másod­rendű vádlottra kiszabott 4 év 6 hónap börtönt 5 év 6 hónap bör­tönre emelte - a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Főügyészség fellebbezése folytán. A Jászság felvirágzásáért bői egy működő községi múze­um anyaga állt össze. Húsz testvér honismereti szak­körrel tartanak kapcsolatot, me­lyek közűi tizenöt képviselője je­len volt az eseményen, a többiek táviratban köszöntötték a jubile­umi ünnepség résztvevőit. A szakkört a néhai néprajzos Csete Balázs egykori barátja, Győri Já­nos tanár szervezte, és feleségé­vel együtt vezeti. Tánczos Alajos Jászkisér Végre itt a Jászságban is elér­kezett az idő, amikor a jász nép dönthet saját sorsáról. Nagy ha­gyományaink vannak, hiszen Jászberényben és környékén jó hírnevű kézművesek voltak, de még jelenleg is élnek, dolgoznak a leszármazottaik: kovácsok, szűcsök, fazekasok és még sorol­hatnám. A Jászságban a lakosság 80 százaléka 1945 előtt mező- gazdaságból élt, a lakosság egy része pedig tanyákon lakott, és híres volt az állattenyésztéséről. A Jászberényben felépült két gyár nagy változást hozott a vá- rós életében, a lakosságnak több mint a felét már az üzemek fog­lalkoztatják. A mezőgazdaság­ban viszont erőszakosan létre­hozták a szovjet típusú termelő­szövetkezeteket, majd a nagy mérvű tanyarombolás követke­zett. Bár a nagyüzemi gazdasá­gokat az állam állandó hitellel látta el, egyre több lett a veszte­séges. A város vezetésére idege­nek jöttek, főleg a kunságból, és a helybelieket kiszorították a ve­zetésből. Sokan arra kény­szerültek, hogy lakóhelyüktől tá­volabb keressenek munkahelyet. Az idegenek nem kímélték a la­kosságot, igazságtalanul adóztat­tak, és egyeseket igazságtalanul juttattak lakáshoz. A kisjövedel­műek kénytelenek voltak kétlaki módon - iparból és mezőgazda­ságból - élni. Az újonnan megválasztott ve­zetőktől elvárjuk, hogy becsü­letes, tiszta múltjuk legyen, és teremtsék meg a lakosok közötti esélyegyenlőséget. Értem alatta az igazságos adózást, valamint lakáselosztást. A parasztsággal pedig rendezni kell a tulajdonjo­got. Jászberényben újra létre kelle­ne hozni a mezőgazdasági isko­lát, ahonnan igen jó gazdák ke­rültek ki valamikor; az üzemeket meg kell szabadítani a túlzott bü­rokráciától; különböző szolgál­tatásokra lenne szükség; jó pia­cot kell teremteni, melynek alap­vető feltétele, hogy az áru ne több kézen keresztül jusson el a fogyasztóhoz, ami jelentősen megdrágítja (országosan jelen­leg is a kistermelők adják a piac­ra kerülő zöldség-gyümölcs 50- 60 százalékát); kölönböző szol­gáltatások kiépítésére lenne szükség a városban. Abban reménykedőm, hogy az önkormányzatok révén lehető­ség nyílik a város, a Jászság fel­virágzására. Szűcs Kálmán Jászberény Hozzászólás cikkeinkhez Nem aludt el a tanács? Az Új Néplap október 25-i szá­mában, a Kunszentmártonról szóló összeállításában - a pártok választás utáni véleményével - egyoldalú nyilatkozatokat közöl a polgármester esélyeiről. „A tanács elaludt’ ’ című írás­sal melléfogott a szerző, mert egyetlen állítása sem fedi a való­ságot. Aki futtából elolvasta a cikket, úgy jellemezte, hogy rosszul időzített bomba ez a pol­gármester-választás napjára, amit egyébként 25-ről 29-re ha­lasztottak. így jut idő a valóság elferdítésére, (Miután a 29-i ülé­sen a polgármesteri cím elnyeré­séhez szükséges 10 támogató szavazatot egyik jelölt sem tudta megszerezni, az újabb szavazást november elsejére tűzték ki. A szerk.) A városi tanács vb július 31-i ülésén tett pontot arra az ügyre, mely szerint a volt MHSZ-szék- ház a szakmunkásképző intézeté. Hogy mi történt az azóta eltelt időben, az már a tanács vagyoná­ról döntő Zárolt Állami Vagyont Kezelő Intézetre tartozott. Meg­jegyzem, a szakmunkásképző in­tézet pályázatát többször is aláír­ták. Az eddigi eredmény a párt- ház diákotthonná való átalakítása is. A városi tanács mindenben segítette a szakmunkásképző in­tézet dinamikus fejlesztését. Azok az olvasók azonban, akik jól ismerik az ügyet, elcsodál­koztak, hogy a cikk írója honnan szerezte a téves információt. Az üggyel kapcsolatos iratokat meg­tekinthette volna a tanácsnál, és a reális kép kialakításában szá­míthatott volna a segítségünkre. Lázi József tanácselnök Kunszentmárton * * * A tudósító megjegyzése: Fe­lettébb elcsodálkoztam a fenti le­vélen. Most mit higgyek el? A birtokomban lévő dokumentu­mok valódiságában nincs jogom kételkedni, azok a szakmunkás- képző intézet iktatókönyvének 97/90. sz. gyűjtőívében található levelezések fénymásolatai. Ezek között a városi tanács elnökétől, illetve osztályától származó, vagy a július 31-i vb-ülés dönté­séről szóló irat nem található. Té­telezzük föl, hogy azokat nem iktatták? Ez legalább olyan eti­kátlan lenne, mint a Kasza József igazgató által elmondott és álta­lam papírra vetett eseménysorról azt állítani, hogy valótlan. Az írásra vállalkozó mulasztá­sa, hogy nem kérdezett rá a váro­si tanácsnál, hogy miért nem lép­tek. Megtette ezt számtalanszor az iskola igazgatója, mert a té­nyek melyek szerint a volt MHSZ-bázis nem az iskoláé, üresen, gazdátlanul áll - azt bizo­nyítják, hogy érdemben nem lép­tek. Ha mégis, és ezt a városi tanács illetékesei a birtokunkban lévőkhöz hasonló dokumentu­mokkal igazolni tudják, Kasza József igazgató és a cikk írója kész a legnagyobb nyilvánosság előtt bocsánatot kérni az ügyben érintettektől.-G. E. A tárgyalóteremből Ha nincs, aki ellenőrizne.., Minden közösségben megdöb­benést vált ki, ha egy csapásra ki­derül egy addig feddhetetlennek hitt munkatársról, hogy hosszú éveken át dézsmálta a reá bízott javakat. Ennél már csak az meg­döbbentőbb, hogy senki sem volt, aki ellenőrzési kötelességének ele­get téve, réges-rég felfedje azt a sikkasztássorozatot, amelynek vé­gére a Szolnoki Városi Bíróság dr. Szentgyörgyi Ildikó bíró által ve­zetett büntetőtanácsa tett pontot - október 29-én. Tóth Gyuláné, Tiszaföldvár, Kossuth L. út 139/2. szám alatti lakos 1980 decemberében lett a tiszaföldvári bölcsőde gazdaság­vezetője, ám bizalmi munkakörét hamarosan saját hasznára kama­toztatta. Feladatkörébe tartozott - többek között - a bölcsődei dolgo­zók ebédelszámolása, valamint a magánjellegű telefonbeszélgeté­sekből, táviratfeladásból befolyt pénz nyilvántartása, s az összegek befizetése a bölcsőde pénzügyeit intéző Tiszaföldvári Tanács V. B. Gazdasági Műszaki Ellátó és Szol­gáltató Szervezete (GAMESZ) egyszámlájára. Tóth Gyuláné azonban egy meglehetősen primi­tív - s könnyen felfedhető - mód­szerrel e kötelességének nem tett eleget. A dolgozók előre befizették a havi ebéd árát, amit hó végén a jelenléti ív alapján egyeztetett Tóthné, majd ha valaki hiányzott a hónapban, az el nem fogyasztott ebédek árát átvitte a következő hó­napra, hogy ennyivel kevesebbet fizessen a dolgozó, „nehogy a kol­légák kárt szenvedjenek”. Az ebéddíj befizetéséről azonban a dolgozóknak nem adott elismer­vényt, s itt jön a számomra felfog­hatatlan fordulat! A dolgozók által befizetett ebédtérítéseiket egysze­rűen nem fizette be a Gamesz számlájára. Ugyanígy nem fizette be a közös kasszába tett telefondí­jakat sem. Ám ez a pénz a Ga- mesznek egy cseppet sem hiány­zott! Észre sem vették, hogy a böl­csődei dolgozók a Gamesz szem­pontjából éveken keresztül ingyen ebédeltek s telefonáltak... Tóth Gyuláné 1982 novemberé­től ez év májusáig 185.213 forintot nem fizetett be a beszedett felnőtt étkeztetési díjakból, míg a telefon­díjakból 1987 márciusától 1990 májusáig 18.501 forintot „felejtett el” feladni a Gamesz számlájára. Természetesen az összesen 203.714 forintot Tóthné saját cél­jaira használta fel. Tudni kell, hogy az igazságügyi könyvszakértő - bizonylatok hiá­nyában - csak a legminimálisabb, bizonyítható hiányokra tudott nyi­latkozni. T alán csak a jéghegy csú­csát tudta a bíróság előtt megmu­tatni. Tóthné maga sem tudta, hogy milyen összeget sikkasztott el. Végül is a tárgyalás napjára megtérítette a kárt, saját bevallása szerint a vádiratból tudta meg, mi­lyen összeget kell visszafizetnie. A városi bíróság Tóth Gyulánét egyrendbeli, folytatólagosan, je­lentős értékre, üzletszerűen elkö­vetett sikkasztás bűntette miatt 2 év, végrehajtásában 4 év próbai­dőre felfüggesztett börtönre ítélte, mely fellebbezések hiányában jogerőre emelkedett. Lelki szemeimmel a vádlottak padján Tóthné mellett látom azt a nagyfokú felelőtlenséget, hanyag­ságot, lelkiismeretlenséget, amely lehetővé tette a vádlottnak eme nyolc éven keresztül folytatott cselekményét...- Bence ­igazgatóság üzemigazgatója vála­szában a következőkről tájékoztat. A jelzett töltőállomáson tartály­elhelyezési munkát folytattunk - a választék bővítése végett, ezért kellett időszakos üzemszünetet tartani a keverékes oszlopon, és csakis ott! Természetesen ez sem­milyen összefüggésbe nem hozha­tó az árváltozással, a felvásárlással vagy az árukészlettel! Mindezt munkatársuk is megtudhatta vol­na, ha megkérdezi, esetleg meg is nézi. Számunkra ismeretlen informá­cióra alapozta azt az állítását is, miszerint a megye legtöbb benzin- kútjánál rövid időn belül kitették az „Üzemanyag elfogyott’ ’ táblát. Ugyanis épp hogy néhány hely volt, ahol valamelyik benzin kifo­gyott, de a többiből még a 27-i szállítás beindulásakor is tankol­hattak - igény szerint. A legtöbb benzinkútnál viszont nem volt semmiféle hiány. Támogatom az Önök naprakész és konstruktív tömegtájékoztatási munkáját, valamint annak szabad­ságát, de véleményem szerint nem nélkülözhető az információk pon­tossága sem. Ennek érdekében munkatársaimmal együtt állunk a rendelkezésükre. (A fotóriporter megjegyzése: A bal oldali kép Szolnokon, a másik Jászladányban készült. Ez utóbbi kútkezelője azt mondta, hogy azért zárt be, mert a megnöveke­dett vásárlás miatt elfogyott a ben­zin.) Miért nem álltak szóba a dolgozókkal? Feltöltés miatt volt üzemszünet a benzinkútnál Lapunk október 26-i számában arról adtunk képet az első oldalon, hogy a megye benzinkútjainál is hosszú sorok kígyóztak előző nap csütörtökön: legtöbb helyen kitet­ték az „Üzemanyag elfogyott” táblát. Ezzel szemben Kőszegi László, az ÁFOR Jász-Nagykun- Szolnok és Békés Megyei Üzem­Felháborodással olvastam a Ba­romfikeringő című írásban foglal­takat, az igazgató nyilatkozatát, mely az Új Néplap október 15-i számában jelent meg. Ehhez sze­retnék néhány gondolatot fűzni. Azt mindenki belátja, hiszen a bőrén érzi, hogy a mai viszonyok között nagyon nehéz a megélhetés, de ami a Törökszentmiklósi Ba­romfifeldolgozó Vállalatnál tör­tént a dolgozókkal, nagyon csúnya dolog, mivel a szakszervezet is el­fordult tőlük. Ezek után, hogy véd­jék jogaikat, kénytelenek voltak munkástanácsot alakítani. Hajós úr azt nyilatkozta, hogy az előter­jesztés alapján 460 ezer forintot kaptak, s ebből 172 522 forintot vettek föl öten. Fejenként szép összeg, de a megmaradt 287 478 forint, ami a több száz dolgozóra jutott; már nem az. Sajnos egyre jobban kialakul az a szokás, hogy a prémium fölét leszedik a főnö­kök. Igaz, a munkalehetőséget a vállalat vezetői teremtik meg, de a dolgozók verejtékes munkájának köszönhető a hibátlan áru, ami ex­portképes. Ha nem kifogástalanul termelnek, ha valami baj van, mindjárt a munkások borítéka lesz vékonyabb, nem a vezetőké. Ezek a dolgozók zömében nők, családos anyák, akik éjt nappallá téve igye­keznek teljesíteni a feladataikat. S nem érdemlik meg a prémiumot? Ha létszámleépítésre kerül sor, ami várható, először is ők kerülnek az utcára. Kérdezem én: ha a főnö­kök lelkiismeretesen jártak el ve­lük szemben, miért zárkóztak el a véleménycserétől, de még a rádió­riporter elől is? Nyíltan, a munkás­kollektíva előtt kellett volna tiszta vizet önteniük a pohárba! Szekeres Ferencné Szajol Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné V A szerkesztőség postájából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom