Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-24 / 195. szám
1990. NOVEMBER 24. 7 Mi lesz az épülő iskolával, a tsz-szel, a tejbegyűjtővel? És a betörések? A megye északi részén fekvő falun áthaladva csak a figyelmesebb autósnak tűnik fel, hogy a sok jász előtagú helységnév után itt ez elmarad. S ha tovavezet az utazó útja, újra csak valamelyik jászsági településre ér. Ekkor esetleg felmerül benne a gyanú, ha Puszta- monostoron jár, akkor a másfajta elnevezésnek valamilyen oka lehet. így is van, a község alig több, mint száz éve tartozik Jász-Nagy- kun-Szolnok megyéhez. A múlt századi, 1876-os átszervezés előtt a falu közigazgatásilag Heves, illetve Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, ami annyit jelent, hogy lakói sohasem jutottak azokhoz a kiváltságokhoz, melyekből a Jászkunsághoz tartozó települések részesedtek. Az elkülönülés számos gazdaságtörténeti tényben megmutatkozik, míg a Jászságban ismeretlen volt a nagybirtok, addig itt ez volt uralkodó. A század elején Monostor határának túlnyomó részét a Balázsovich, a Jenes és a Thassy család birtokolta, a lakosok pedig gazdaságaikban cselédként vagy más munkakörökben dolgoztak - mondja Balázs Győző, aki a falu történetének kitűnő ismerője. A tanár úr adatai szerint a két háború közötti időszakban is csak húszegynéhányan foglalkoztak itt iparral. Ezzel szemben élénkebb volt a kereskedelem: 4 szatócsbolt, 1 kocsma, 1 vendéglő és 1 szálloda próbált megélni a helyi forgalomból. A község egykori nagybirtokosainak emléke ma is él a faluban. Sokan személyesen ismerték még Balázsovich Oszkárt, akit eredetileg a mai művelődési ház parkjában temettek el, és csak később vitték át hamvait a helyi temetőbe. Balázsovich Oszkár máltai lovagi címet szerzett, s úgy emlékeznek rá, mint aki sókat törődött az elesettekkel. Karácsonykor ruhákat osztott a szegényeknek, kastélyának egy részét átadta az apácáknak. Halasi János szerint - aki még szót kap e hasábokon - Balázsovi- chék „nem voltak rosszmájú emberek”. A szeptemberben megválasztott képviselő-testület tagjai szerint a régi nagybirtokosok egykori jelenléte a kezdetekben feltétlenül e- lőnyt jelentett, de ez a későbbiekben visszájára fordult. A háború után minden közintézménynek találtak helyet a régi kastélyokban, de részben emiatt nem tudtak újabbat, a rendeltetésének jobban megfelelőt építeni. Ezeket a régi épületeket alakítgatták, toldozták-fol- dozták, így némelyikük több pénzt vitt el, mintha újabbat építettek volna. A képviselő-testületi tagságért egyébként nem volt nagy tülekedés, mindössze tizennégyen pályáztak a kilenc posztra. Tulajdonképpen egészségesnek mondható csere ment végbe a helyi vezetésben, hiszen a jelenleg megválasztott tagok egyharmada volt korábban tanácstag. Aránylag többen pályáztak a polgármesteri posztra, melyet Sőregi János nyert el. Ő szintén viselt hasonló pozíciót, tagja volta.aagyközségi kij^Qs ta-_. nácsnak és elöljárója a falunak. Amit most vállalt, az nemcsak a rendszerváltás miatt nagy feladat, hanem a szétválás miatt is. Tőle nem kevesen azt várják, hogy az örökségül kapott, kiharcolt önállóság jegyében állítsa saját lábára a falut. Ezen a ponton mindenképpen érdemes megállni, hiszen a Puszta- monostorhoz hasonló falvak újra- önállósodása korántsem egyszerű képlet. 1977-ben, amikor a járásvagy a megyeszékhelyen kimondták a verdiktet, a többség egyszerűen beletörődött. A régi tanácselnök tiltakozásul ugyan lemondott, de akadtak mások, akik keresztülvitték a központi akaratot. A sokkal nagyobb Jászfényszaruval és a hasonló nagyságú Jászfelsőszent- györggyel közös tanácsban a monostori tanácstagok nehezen jutottak szóhoz. Az utóbbi öt évben már valamivel jobban tudták érvényesíteni érdekeiket a közös tanácsban. Ez év tavaszán viszont Jász- fényszaru falugyűlésén a nagyközség lakói kezdeményezték a különválást, ami nem kisebb létesítmény megvalósítását sodorta végveszélybe, mint a közös tanács legnagyobb helyi beruházását, az általános iskolát. Az 1988-ban még 9,5 milliósra tervezett építmény költségkerete most 20 milliónál tart, amiből jelenleg három bizony még hiányzik. Talán több is hiányozna, ha a falu érdekeit szem előtt tartó emberek - akik szerencsére immár A Balázsovich család sírköve a pusztamonostori temetőben. képviselők - tavasszal meg nem környékezik a parlamenti bársonyszékért harcba szálló jelölteket. Ok ennek reményében kijártak hétmilliót, ami mégiscsak elérhető közelségbe hozta az építkezés befejezését. De honnan lesz meg a ma még hiányzó hárommillió? - Szabó László iskolaigazgató optimista ebben a kérdésben. Derűlátását igazolja, hogy most is dolgoznak az épületen, s mivel a korábban hiányzó gépészeti tervek is elkészültek, immár komoly remény van arra, hogy jövő év őszétől tanítsanak az épületben. A berendezés megszerzése érdekében be is nyújtották pályázatukat a Pro Cul- tura Hungarica alapítványhoz. Ez annyit jelenthet, hogy lesz mire ülni a gyerekeknek, lesznek táblák és talán egyéb eszközökre is jut az összegből. Ha megkapják... A hiányzó hárommilliót pedig a régi iskolaépület eladásából szeretnék előteremteni. Azelgondolás reálisnak látszik. A faluba visszatelepedő, szintén újra önállóvá váló termelőszövetkezetnek valóban szüksége van a megüresedő épületre, és tud is annyi pénzt adni érte, hogy abból befejezhessék az épülőfélben lévő iskolát. Ennek az elgondolásnak nagyon sok híve van a faluban. Abban már megoszlanak a vélemények, hogy alkalmas- e a szóban forgó épület arra, amire a téesz szeretné használni. Kecskés Ferenc villanyszerelő kisiparos, most megválasztott képviselő szerint nem lenne szerencsés, ha egy ilyen, környezetre ártalmas műhely települne a falu közepére. Meglátása szerint egy varrodajobb hasznosítást jelentene, és abból is lehetne pénzhez jutni. Mindezekből látszik, nem áll egyszerű döntés előtt a végső szót kimondó képviselő-testület. Azt beszélik a faluban, hogy több ember elveszítheti a munkahelyét. A jászfényszarui ORION- ból - ahova sok pusztamonostori nő is átjár - sok embert hazaküldtek azzal, hogy átmenetileg megkapják fizetésük nyolcvan százalékát. Furcsa módon azok, akik ez idő alatt dolgozhattak, rosszabbul jártak, hiszen az ő bérüket hetvenhat százalékkal számolták el. így nem nagyon lehet csodálkozni azon, hogy tanácstalanok az ott dolgozók, néhányan közülük még attól is félnek, hogy a pusztamonostoriakat előbb fogják elküldeni, mint a fényszarusiakat. A Hűtőgépgyárba járók sem érzik magukat teljes biztonságban, máshonnan sem jönnek biztató hírekkel. Az is sokszor szóba kerül mostanában, hogy ismét önálló termelőszövetkezete lesz a falunak. A téeszt annak idején - tovább fokozva az ésszerűtlen egyesítést - a jászberényi és a jászfelsőszent- györgyi gazdaságokkal egyesítették. Most viszont élve a lehetőséggel, ők is a szétválást szervezik. Először csak Cserháti Miklós fűrészüzem-vezető fejében született meg a gondolat. O elégelte meg leginkább azt, hogy naponta hatvan kilométert utazzon. Később mások is csatlakoztak hozzá, s most már a pusztamonostori téesz- re eső vagyon meghatározásánál tartanak, és az is biztosnak látszik, hogy 1991 januárjától újra lesz önálló gazdasága a falunak. Rubint Imre agrármérnök, a kiválást előkészítő bizottság elnöke a konkrét elképzelésekbe is beavat. A téesz 1333 hektáron fog gazdálkodni, és igazij önkéntes alapon szerveződő szövetkezet lesz. Rokonszenvesnek tűnik az is, hogy a kis gazdaságban korlátozni akarják az adminisztrációt. Elképzeléseik szerint lényegében nem lesznek középvezetők, s egy-egy irányításban dolgozó több területért felel majd. A téesz visszatérésétől sokat várnak a faluban, vannak, akik arra gondolnak, ezzel szaporodik a helybeli munkahelyek száma. Rubint és Cserháti mértéktartóan nyilvánulnak meg ebben a kérdésben. Ezt a lehetőséget sem tartják kizártnak, de elsősorban azokkal számolnak, akik eddig is itt dolgoztak. Ez pedig nem több 139 tagnál, akik közül 52-en számítanak aktívnak. Ha pedig az önállósuló téesz is csak ennyire vállalkozhat, akkor másutt kell munkahelyeket keresni. Segítségre szorulna az a talán tucatnyi kistermelő, aki eljutott odáig, hogy a családi munkaerőt összefogva maga éljen'meg a kertészkedésből. Bognár Sándorék- nál a férj otthagyta a géplakatossá- got, felesége pedig immár háziasszony. Biztonsági tartalékként elvállalták a gázcseretelepet, de elsősorban fóliázásból, paprika és uborka termeléséből igyekeznek megélni, az eddigiek szerint sikerrel. Ez a kis családi gazdaság még azt is el tudta viselni, hogy az Al- temaria gombabetegség jelentkezése miatt fel kellett hagyniuk a virágtermeléssel. A kistermelők között, ha szerény mértékben is, de társulások jöttek létre, időnként összeállnak. Egyikük-másikuk ilyenkor vállalja, hogy nemcsak a saját áruját viszi fel a Bosnyák térre, hanem másokét is. Az emelkedő benzinárak melett nem is marad más választásuk. Hasonló következtetésekre jutnak mostanában a tejtermelők. Haa/e ez*». n~- «*-• A^épafö ^^^ ^oiTííonnan lesz meg'a'nűrmeg’hiányzó Xmillió? A leégett üzletek. lasi János gazdálkodó lelkemre kötötte, hogy tegyem szóvá problémájukat. Gyors számítása szerint 6-8 gazdánál naponta megfejnek ötvenegynéhány tehenet, de ezt a tetemes mennyiséget csak Jász- fényszarun tudják leadni, mert innen korábban még a csarnokot is elvitték. Halasi jános és mások számolnak, az adott benzinárak mellett a továbbiakban nem érdemes ennyit utaztatni a tejet. Nem felülről várnak segítséget, hanem maguk szeretnének változtatni. Ő maga máris felajánlott háromezer forintot egy csarnok vagy egy átvevőhely létesítéséhez. Remélhetőleg több követője akad ennek az ésszerű kezdeményezésnek. A falunak most nincs más választása, saját lábára kell állni, ami korántsem lesz egyszerű. Ahhoz, hogy legyen tanítás, legyen óvoda, könyvtár, ne kelljen bezárni a művelődési házat, működőképes maradjon a szociális és egészségügyi ellátás, jövőre kellene húszmillió. Idén háromszázan kaptak szociális segélyt, ami 475 ezer forintot tett ki. De hogy mi lesz jövőre, azt még nem tudni. Nemcsak azért nem, mert a parlament még adós a vonatkozó törvényekkel, hanem azért is, mert a monostoriak kevesebb személyi jövedelemadót fizettek, mint a fényszarusiak. Egyelőre csak annyi látszik többé-ke- vésbé biztosnak, hogy az oktatási intézmények működéséhez szükséges pénzt sikerül biztosítani, minden más bizonytalan, és egyáltalán nem kecsegtető. Pedig de sok minden hiányzik. Csak a lakások egyharmadában van vezetékes ivóvíz, az utak nagy része földút, és a telefonhiány itt is lehetetlen helyzeteket teremt. Annak se sokan örülnek, hogy a községházáról ismét visszatelepítették a könyvtárat a művelődési házba. A mindenképpen jogos problémák megoldására irányuló törekvések tehát egyelőre inkább vágyak, mint belátható időn belül megvalósítható célkitűzések. Azt beszélik a faluban, hogy szaporodnak a betörések. A falun átvezető főút mellett alig van már olyan bolt vagy közintézmény, amelyet fel ne törtek volna. A művelődési házból a nehezen megszerzett videót és a lemezjátszót lopták el, kisebb-nagyobb mértékben megcsonkították az üzletek készleteit. A tetteseket eddig nem sikerült fülön csípni. Egyesek szerint azért, mert nem helybeliek voltakat elkitó'tíők^JBognár Sándotné Sőregi János polgármester, akitől a falu lábra állítását várják. Dr. Dajkó György, aki a legtöbb szavazatot kapta a hely- hatósági választásokon. képviselő nem osztja ezt. Mert ha úgy lenne, miért pont azon a néhány augusztusi napon loptak el a gázcseretelepről 21 palackot, amikor ők, a kezelők szabadságon voltak? Kecskés Imre sem száz százalékig biztos abban, hogy nem falubeliek követték el ezeket a betöréseket. A legutóbbi eset is erre vall, amikor a boltból egy karton cigarettára és egy üveg konyakra volt szükségük a hívatlan betolakodóknak. Az eltulajdonított mennyiség amatőr munkára vall, olyanra, amiért valószínűleg nem érdemes máshonnan idejönni. A közbiztonság javítása mellett sok gond akad az egészségügyben is. Mielőbb meg kellene oldani, hogy az orvos állandóan közvetlen telefon-összeköttetésben le-* gyen Jászberénnyel. A falu orvosa, dr. Dajkó György népszerű ember, ő kapta a legtöbb szavazatot a helyhatósági választások alkalmával. Jelöltségének vállalása előtt sokat vívódott, elinduljon- e vagy sem. Jászfényszarun született, ott kezdett bele házának építésébe, de a munkája ideköti. Úgy mondja, azért mérette meg magát, mert kíváncsi volt, elfogadják-e így a monostoriak. Az eredmények azt mutatják, igen. Ő azok közé tartozik, akik másokkal ellentétben tartózkodóak az önállóságot illetően. Tart attól, hogy még inkább magára marad. Szerinte feltétlenül megoldást kell találni arra, hogy az ilyen, mindenféle értelemben egyszemélyes körzetek hét végi ügyeleti ellátása megoldódjon. Azt lehetetlennek tartja, hogy az ő távollétében a falu ellátatlanul maradjon. A hasonló feltételekkel rendelkező települések társulása oldhatná meg ezt a nehéz helyzetet. Dajkó doktornak más céljai is vannak. Szeretné, ha a mostani orvosi rendelő és szolgálati lakás fokozatosan kialakítva, teljes mértékben az egészségügyé lenne. Elgondolásai szerint ide települne az anya- és csecsemővédelem, a gyógyszerszoba, és megvalósulna itt az idősek napközi otthona is. Terveinek első számú támogatója Györiné Kiss Margit, aki tizenkét éve védőnő Monostoron. Róla néhányan azt feltételezik, hogy haza akar menni Jászfény- szaruba. Ő személyesen ennek ellenkezőjét állítja. Ezek után beavat műhelytitkaiba, melyek ko- morabb képet mutatnak a faluról, mint bármiféle gazdasági adat. A 213 iskoláskorúval szemben csak 53 csecsemőkorú gyermek van a faluban. Ennél is riasztóbbak a születési adatok. Sőt nem is any- nyira a számok, melyek szerint tavaly csupán 21, idén már csak 11 gyerek született. Sokkal riasztóbb az, hogy ezen gyerekek szüleinek többsége rendezetlen körülmények között élő alkoholista, erősen dohányos, pszichopata és garázda személyiség. Ezért is értettem egyet Győrinével, amikor jobb sorsra érdemes faluként jellemezte a községet. Pethö László Pusztamonostori kérdőjelek Jobb sorsra érdemes
