Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-24 / 195. szám
2 1990. NOVEMBER 24. Ülésezett a kormány Javasolják a családi pótlék növelését A családi pótlékról szóló törvény módosításakor a kormány a pótlék differenciált növelését javasolja. A jövő évi költségvetés januártól gyermekeként átlagosan havonta 350 forint emelést tenne lehetővé. A kormány javaslata szerint egygyermekes családok esetén 200 forint lenne a havi emelés, az egygyermekes, de a gyermeket egyedül nevelő szülő esetén 300 forint, a kétgyermekes családnál gyermekenként 300 forint, ha pedig a két gyermeket egyedül álló neveli, akkor 500 forint gyermekenként. A három és többgyermekes családoknál az emelés gyermekenként 500 forint, illetve az egyedül nevelő szülő esetén 600 forint lenne. A családi pótlék kiigazításáról, emeléséről az Országgyűlésnek évente kétszer kell majd döntenie - közölte a kormány heti rendes ülését követő szokásos pénteki sajtóértekezletén László Balázs kormányszóvivő. A kormány elfogadta az importliberalizációval foglalkozó rendelettervezetet. A rendelet - az 1988. évi forgalom alapján számolva - az import 87 százalékánál szünteti meg az engedélyezési kötelezettséget, amely a jövő évi várható forgalomnak már a 93 százalékát érintheti, az ipar több mint 60 százalékát hozva versenyhelyzetbe. Az élelmiszer-gazdasági termékeken, a távközlési berendezéseken és a kész gyógyszereken kívül gyakorlatilag csak a fogyasztási- cikk-import kisebb része marad engedélyköteles. Az exportban az 1991-ben még engedélyhez kötött termékek köre mindenekelőtt azokra az energiahordozókra, alapanyagokra és a lakossági ellátás szempontjából fontos mezőgazdasági termékekre korlátozódik, amelyek stratégiai jelentőségűek. A szóvivő közölte: vasárnap hazánkba érkezik a Nemzetközi Valutaalap újabb szakértői küldöttsége, hogy folytassa a tárgyalásokat a kormány képviselőivel a jövő évi hitelnyújtásról. A kormánynak ahhoz, hogy a vállalt határidőre, december 1- jéig az Országgyűlés elé terjeszthesse a jövő évi költségvetési javaslatot, vasárnap újabb ülést kell tartania. Ugyancsak a vasárnapi ülés témája lesz a hároméves gazdaságpolitika fő vonalainak megvitatása. László Balázs elmondta azt is, hogy a kormány az 1992-es sevillai világkiállítás magyar kormánybiztosává Kádár Bélát, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterét nevezte ki, meghatározva feladatait is. A sevillai világkiállításra a kormány 500 millió forintot különít el a költségvetésben. (MTI) Hatpárti egyeztető Meg kell gátolni a pazarlást A hét elején megkezdett - s ezek szerint immár rendszeressé váló - hatpárti egyeztető tárgyalások pénteki fordulójának napirendjén a beterjesztésre váró három adótörvény, valamint a külföldi befektetésekkel foglalkozó törvényjavaslat szerepelt. Az ezúttal már nem zárt ajtók mögötti megbeszélésen a kormány képviseletében Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár összegezte a tervezetek lényegi elemeit, hangsúlyozva: a kormányzat adófilozófiájának alapja a pazarló fogyasztás visszafogása. Egyértelművé tetté ugyanakkor: a költségvetés is külső nyomás alatt áll, s nincs abban a helyzetben, hogy különböző megoldási lehetőségeket mérlegelve válasszon jó és rossz között, hiszen többnyire csak két, egyaránt rossz alternatíva adódik. Éppen ezért vitába szállt azokkal a képviselőkkel, akik a pénteki egyeztető tárgyaláson azon az állásponton voltak, hogy a költség- vetés úgymond zsarolni próbálja a parlamentet. Az adótörvényekkel kapcsolatosan megoszlott az egyes pártok küldötteinek véleménye, s többségük amellett érvelt: az adótörvényeket mindenképpen részletes parlamenti vitában kell elemezni. Felvetődött az is, hogy a személyi jövedelemadó új szabályozására szerencsés lenne egy másik alternatívát jelentő tervezetet is a plé- num elé terjeszteni. (MTI) Polgármesteri sajtótájékoztató Szolnokon Kocsiszínek tűnnek el a szovjet laktanyákból (Folytatás az 1. oldalról) A cselekmény többszörösen büntetendő, és a későbbiekben sok zavart okozhat az elszámolásnál, így a rendőrség segítségét kérik a nemkívánatos fejlemények megakadályozására. Még egy adalék a „végkiárusításhoz”: a magyarok által épített épületekből pedig különböző fűtőberendezéseknek kel lába hasonló okok miatt. A polgármester ismét hangsúlyozta: az önkormányzati képviselő-testület ülései minden mendemonda ellenére nyilvánosak, változás csak esetenként lesz, ha az ügyrend úgy kívánja. így teljes nyilvánosság előtt zajlik majd a jövő keddi is, amikor a javasolt napirend szerint sor kerül a vagyonátvételi bizottság megalakítására, működési elveinek meghatározására, illetve a képviselő-testület 1991. évi munkaprogramjának összeállítására. A napirendben jelzett vagyonátvételi bizottság leendő jogosítványa, hogy átvegye az önkormányzatok számára a tanácsi és egyéb vagyontárgyakat, a későbbiekben pedig kezelje azokat. Végül egy bejelentés szerint: november 28-án a Debreceni Távközlési Vállalat vezetői találkoznak Szolnok és a vonzáskörzetéhez tartozó települések polgár- mestereivel, amelyen ismertetik a térséggel kapcsolatos fejlesztési elképzeléseiket. Lazányi József Rekreáció = újraépítés Harmónia klub a honvéd kollégiumban A 10. Középiskolai Honvéd Kollégium vezetője, Szaniszló Attila százados nyitotta meg azt az ünnepséget, melynek keretében átadták a nagyközönség számára a kollégium épületében működő rekreációs központot. Ez alkalomból megjelent városunk alpolgármestere, Várhegyi Attila, Ferenczi József, a Külkereskedelmi Főiskola igazgatója, Ifj. Schirilla György természetgyógyász és Nagy József, az OTSH munkatársa. A bevezető után Ifj. Schirilla György tartott előadást a korszerű táplálkozás, az egészséges életmód, a természettel való azonosulás fóntosságáról. Tolmácsolta édesapja üdvözletét, aki éppen ide tartván súlyos autóbalesetet szenvedett, emiatt nem tudott résztvenni a megnyitón. Nagy József a rekreáció (újraépítés) fogalmát tette világossá a jefenlévők számára. Elmondta, hogy mesterséges környezetünk olyan mértékben károsítja testünket, hogy minden lehetséges eszközzel újra kell építeni azt. Ennek egyik lehetősége a sport. Ha heti három alkalommal olyan megterhelést érünk el, hogy pulzusszámunk eléri a körülbelüli 160-at, akkor már jelentős lépést tettünk egészségünk megnyugvása érdekében. A költségvetésből 25 milliárd forintot terveztek táppénz folyósítására, ennek egy hányadából jelentős egészségmegőrzési programot lehetne indítani. Ilyen gondolatok jegyében vehette birtokba a lakosság az új központot, mely szabadtéri sportpályákkal, tornaszobával, testépítő rendszerrel, szaunával, terheléses műszeres vizsgálattal, fodrászattal, kozmetikával, lovaglással, vívással, sportrepülő- és gépjármű-vezetői képzéssel áll a szolnokiak rendelkezésére. b. Fotó: I. Cs. Dráma három felvonásban -avagy egy igazgató fej’evétele Olyan világot élünk, amikor az elégedetlenség bozóttüze a legváratlanabb helyen és a legmeg- magyarázhatatlanabb okból lobban lángra. A kunszentmártoni TÖVÁLL a környékbeli termelőszövetkezetek építőipari közös vállalata. Ami a gazdálkodását illeti, nem tartozik a lerongyolódottak közé, hitel nélkül teszi a dolgát, sőt, a vagyonukat még ingatlanba - így egy Balaton parti üdülőbe - is fekteti. Ami pedig a dolgozók keresetét illeti, az elmúlt három év alatt a bérszínvonal 60 százalékkal emelkedett, de nem ismeretlen itt a 13. havi fizetés sem, és jó néhány, irigylésre méltó természetbeni juttatás. Mit mondjak? De sokan cserélnének velük! Első felvonás Az emberek idegesek. így mi tízmillióan valamennyien. Ezt az életérzést egy termelőszövetkezeti vezető éppen így fogalmazta meg: „Az idegeink ki vannak szálkásodva”. Találó. Nyugtalanok tehát a kunszentmártoni TÖVALL dolgozói is. Különösen, ha lépten-nyomon azt hallják a városban, hogy: „Igaz, hogy csődbe jutottatok, és az utcára kerültök?” Ebben az esetben kitör a kenyérféltés motiválta pánik, ami természetes reakció, ehhez pedig már csak az kell, hogy a riadalmat a benti bajkeverők dühödt indulattá forrósítsák, végül meg kell jelölni a „célpontot”, aki mindezért felelős: az igazgató, Horváth Zoltán. O ellene aztán elkezdenek aláírásokat gyűjteni, miközben éppen Olaszországban tartózkodik. A hetvenkilenc dolgozó közül ötvennégyen írták alá azt a dekrétumot, amely az igazgatótanács - a taggazdaságok által delegált vezetőtestület - rendkívüli összehívását követelte abból a célból, hogy adják ki az igazgató útját, de azonnal! A kibővített igazgatótanácsi ülésen öt dolgozó is ott ült az aláírók képviseletében. Bár Horváth Zoltán megpróbált válaszolni valamennyi ellene felhozott vádra, látszott, nem tudja lecsillapítani a hangulatot. Ami sokat mérgesített a helyzeten, az egy vezetői magatartás volt: a főkönyvelő, aki mérlegképes végzettséggel rendelkezik, és huszonnégy éve van a vállalatnál, hátba támadta főnökét. Mindig akkor öntött olajat a tűzre, amikor csillapodtak volna a kedélyek. Sajátságos volt, amint a vállalat belső gazdasági adatait vagdalta az igazgatóhoz, aki egy ideig állta a rohamot, aztán szemmel láthatóan feladta. A nyomaték kedvéért Oláh Boldizsárné dolgozói küldött kijátszott egy „adut” is: amennyiben nem hoz olyan döntést az igazgatótanács, hogy a vállalat- vezető Horváth Zoltánt menesztikjön a sztrájk! A tulajdonosok képviselői nagy-nagy türelemmel hallgatták a kifakadásokat, aztán megpróbáltak kompromisszumos megoldásokat találni - hiába. Itt az igazgatónak a feje kellett, semmi más megoldás nem jöhetett szóba. Néhány termelőszövetkezeti tanácstag megpróbált visszalőni: amennyiben a gazdálkodási eredmények által semmiképp nem indokolt vezetőváltást mindenáron kikövetelik, úgy ők kivonják tőkéjüket a TÖVÁLL-ból, ami akár összeomláshoz is vezethet. A napi kompromisszum: másnap reggel nyolckor munkásgyűlés a Mátyás-pince emeleti termében. Második felvonás Aki azt várta, hogy itt esztelen vagdalkozás következik, az tévedett. Pedig az előző esti tanácskozás egészen más hangulatot jósolt: most józanul, mondhatni a helyzethez illő méltósággal szólt az is, aki az igazgató mellett érvelt (mert ilyen is .volt), és az is, aki a leváltását követelte. Hogy milyen indokból? Mert nagyképű, elnéz az emberek feje felett, nem tartja a kapcsolatot a dolgozókkal, kiskirálykodik, és hát a vállalat helyzetéről mit sem tudnak azok, akik itt keresik a kenyerüket. Volt sértődött ember, akit az alkohol miatt szólított meg az igazgató, ő azzal érvelt, hogy a reggeli deci pálinkától még jól mehet a munka. A másiknak az nem tetszett, hogy személygépkocsival nem lehet behajtani a telephelyre, de felszólalt az is, akinek nehezére volt, hogy hozzátartozók nem tehetnek tisztelgő látogatást a tekercselőben. Egy asszonyt azzal sértett vérig a főnök, hogy kijelentette: nem tud jó kávét főzni. Meg aztán miért kell miniszteri fizetés az igazgatónak (jelenleg havonta bruttóbban 25 ezer forint az alapfizetése). Persze sok felszólalót a létbizonytalanság is motivált, ők a jövő évi kenyerüket szerették volna biztonságban látni. Az igazgatótanács tagjai ismét higgadtan próbálták csillapítani a felkorbácsolt indulatokat: elmondták, hogy az információ hiányáért számos vezetőtársat lehetne az igazgató mellett elmarasztalni, aztán az sem teljesen közömbös, hogy égető kenyér- gondjuk nincs, nem egy termelő- szövetkezet örülne, ha hitel nélkül gazdálkodhatna. Persze azt senki nem állította közülük sem, hogy Horváth Zoltán a helyzet magaslatán lett volna az év minden^ pillanatában. Merthogy a megváltozását nagyjából a ’90- es év kezdetétől datálják a dolgozók. O megpróbálta elmondani, hogy a társasági törvény szerint ez évben személyes javaival felel a rábízott vagyonért, így ha befuccsol a TÖ VÁLL, ő földönfutó lesz, hisz megy a háza - érthető hát, hogy nem túl izgalommentesen teltek napjai. Ami pedig az emberi magatartását illeti? Jóllehet fiatalember, de cukorbeteg, napi injekcióval él (mostanság naponta kettővel), tudják hát be ennek érdességét. Ha pedig valakit megbántott, azt ezen a fórumon is megköveti. Látszott, nincs pardon. Hajdú Lajos felállt, és mindössze eny- nyit mondott: „Ha az igazgató nem megy, én még ma kikérem a munkakönyvem.” Hát akkor a jövő héten újabb igazgatótanács-ülés, ám előtte Gyulai Lajos, a Körösmenti Tsz elnöke, a legnagyobb tulajdonosi rész (62 százalék) gazdája tudni akarta, milyen konkrét útravaló- val távozhatnak a téeszek képviselői, így szavazást kért. Az igazgató menesztését a dolgozók közül 43-an kérték, nyolcán kiálltak mellette, négyen tartózkodtak. A kengyeli téesz tanácstagja szerint: „A puccs sikerrel járt.” Harmadik felvonás Újabb igazgatótanács-ülés, immár a dolgozói vélemények „feldolgozására”. Erre eljöttek a tagszövetkezetek elnökei is, és a megnövekedett vezetői nyomaték tette, hogy a legrövidebb ülés alatt (alig két óra) a legfontosabb döntés született. Az igazgatótanács ezúttal úgy értékelte a kialakult helyzetet, mint a vállalat teljes vezetőségének - és ez alatt a társadalmi szervezetek irányí- , tói is értendők! - csődjét, s ezért egyetlen emberen nem igazságos elverni a port. Biztos, hogy kevés volt az információ a dolgozók között, de hol volt a szakszervezet titkáros- tól, elnököstül, hogy rákérdezzen: „Ugyan főnök, mondja már, mi lesz velünk?” És hol voltak a vezetőtársak - a vérig sértett főkönyvelő asszonyt kivéve -, akik ide vagy oda nyilatkoztak volna? Bizony sehol: ott állt Horváth Zoltán egymagában a vádlottak padján, és felelt olyan mulasztásokért, melyek talán nem is őt terhelték. Úgy nézett ki ez a vállalat egy kívülálló számára, mint ahol az igazgató és a telephely túlsó végében dolgozó udvaros között nincs senki. Pedig a hetvenkilenc dolgozó közül tizennégy az adminisztratív, és vannak felső meg középvezetők. Vajon ők miért vették fel a fizetésük egy részét, ha nem azért, hogy a vezetői szándékot a közvetlen munkatársaiknak közvetítsék? Ha pedig az igazgató elefántcsonttoronyba zárkózott, és megtagadta a felvilágosítást, tették volna szóvá időben az igazgatótanácsnak. Akkor már tudták, kihez kell fordulni, amikor a vezetőváltást szorgalmazták. De térjünk vissza az igazgatótanács-ülésre. Nagy Frigyes, a mezőhéki Táncsics Tsz elnöke kész javaslattal állt elő: „Nem elég garancia a megújuláshoz az igazgatócsere, át kell alakítani a vállalat szerkezeti formáját. Legyen belőle kft. vagy részvénytársaság - akár külföldi tőke bevonásával is -, és a vezetői posztjait pályáztassák meg.” Némi módosítással ezt az alapindítványt fogadták el az igazgatótanács tagjai, s pontokba szedve a fentieket, határozati javaslatot fogalmaztak. Ezek szertint indokoltnak tartják egy szakértői bizottság létrehozását, mely az átalakulásra vonatkozó javaslattal a jövő év első napjaiban áll elő, az átalakulásnak pedig március 31-ig kell megtörténnie. Az igazgatói tanácsban három dolgozó kap helyet tanácskozási joggal, a határozatot valamennyi TÖVÁLL-munka vállal ónak postán megküldik, majd november 26-án, hétfőn újabb munkásgyűlés lesz, ahol remélhetőleg lezárul e rengeteg energiát felemésztő bizalmi válság, s talán az is kiderül itt, hogy nemcsak az igazgató mulasztott, de rosszul vizsgáztak a vezetőtársai is. Epilógus A TÖVÁLL gazdái a tagszövetkezetek, a közvetlen döntéshozó az igazgatótanács. A határozatban az is bennefoglaltatik, hogy e testületnek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítania a Vég utcai irodaházra. így igaz. Mert amikor már lángolt a TÖVÁLL, az érdekelt vezetők profi tűzoltók módjára tették a dolgukat. Mindig a helyzet magaslatán álltak, s volt ötletük a baj elhárítására. Mennyivel egyszerűbb lett volna a teendőjük, ha akkor próbálnak oltani, amikor azt látták, hogy füst gomolyog a TÖVÁLL háza táján! Palágyi Béla
