Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-23 / 194. szám

4 1990. NOVEMBER 23. A kisgazda polgármester felfogása: A város érdeke mindenek feletti Réz László polgármester mind­össze 18 napja tölti be funkcióját. A második „nekifutásra” megvá­lasztott polgármester 56 éves, öz­vegy, két felnőtt gyermeke és egy unokája van. Mezőgazdasági gé­pészmérnöki és szakmérnöki dip­lomával rendelkezik, korábban a szakmunkásképző intézetben taní­tott. A Kisgazdapárt színeiben ke­rült a polgármesteri székbe. A pol­gármester szemmel láthatóan nem unatkozik. A megbeszélt találko­zónkról kb. 15 percet késik egy tanácskozás miatt. Várakozásunk közben pedig legalább öten keres­ték. Lesz olcsó videolejátszó és Lego-kiegészítő Mit kínál a Skála Aruház kará­csonyra a kunszentmártoni - és környékbeli - vásárlóknak? Német József iparcikk osztályvezető sze­rint az ünnepek előtt nagyobb vá­lasztékot tudnak majd kínálni pl. híradástechnikai eszközökből. Várnak olyan tv-készülékeket, amelyek videomagnóval egybe­építettek, és várhatóan 55 ezer fo­rint lesz az áruk. Nyilván számíta­nak arra, hogy nem mindenkinek a zsebében lapul ennyi pénz. Lesz­nek viszonylag olcsó videoleját- szók is, áruk húszezer forint körül mozog - ez talán többek számára vonzó lesz. Minden valószínűség szerint több fogy játékokból, az it­teni vásárlási tapasztalatok alapján az olcsóbb termékekből. Jönnek Barby babák, Legok is, de az igazi meglepetés a Lego-kiegészítő, amely az esetleg meglévő Lego-já- tékokkal összeilleszthető, de jóval olcsóbb. Pl. az egyfigurás Lego 300 forint, a kiegészítője szintén ennyi, de tízfigurás. Karácsonyra több cikk esetében kb. 10 százalékos árkedvezményt is terveznek saját hatáskörben. Egyébként általában a kedvezmé­nyek alkalmazása folyamatos - hi­ába, kevés pénzük van az emberek­nek! A takarékszövetkezettel kö­tött megállapodás lehetővé teszi, hogy ötezer forint felett eddig is mindent meg lehetett vásárolni részletre az áruházban.- Polgármester úr! Hogyan telt el hivatalba lépése óta a tizennyolc nap?- Én a szakmunkásképzőben sem unatkoztam, és a néhány nap már bizonyossá tette, hogy itt sem fogok. Rögtön az „élet sűrűjébe” kerültem. Rengeteg ember keres meg naponta kérésekkel, jókíván­ságokkal. Ezen kívül komoly el­foglaltságot jelentenek a testületi ülések. Most hetente tartunk ta­nácskozásokat. Emellett tájéko­zódnom is kell, járom az intézmé­nyeket, stb. Summa summárum, nincs időm - és biztosan nem is lesz - unatkozni.- Ón kisgazdapárti tagként lett polgármester. Mennyire határoz­zák meg a pártszempontok tevé­kenységét?- Nem vagyok politikus alkat, de a Kisgazdapárt felfogása közel állt hozzám, ezért beléptem a pártba. Tanyán nőttem fel, apám is a me­zőgazdaságban dolgozott - innen ered a szimpátia. A párt tagjai füg­getlenül gondolkodó emberek. Ne­kem pl. más problémáim vannak, mint Nagy Ferencnek. Számomra most Kunszentmárton, az itt élő emberek kérdése a legfontosaabb, a pártszempontokat ezek mögé he­lyezem. Egyébként a testület tagjai is megegyeztek abban, hogy poli­tizálni Kunszentmártonért kell.- Van olyan félelme, hogy a la­kosság többet fog várni attól, amit tenni tud?- Természetes dolog, hogy az emberek gyors változásokat vár­nak, de a körülmények most ezt nem teszik lehetővé. Én a legjobb tudásom szerint fogok dolgozni addig, amíg hivatalban leszek. Ha a lakosság elégedetlen lesz velem, akkor hajlandó vagyok bármelyik pillanatban átadni a helyem egy jobbnak, alkalmasabbnak. Egyéb­ként úgy érzem, az emberek bíznak bennem, bíznak abban, hogy a le­hetőségekhez képest mindent megteszek értük.- Szóljon néhány szót legköze­lebbi terveiről!- Mindenekelőtt az ellátás terén kell érzékelhető javulást elérni. Városi húsbolt létesítésén gondol­kodunk - azt szeretnénk elérni, hogy az itt hizlalt sertéseket itt dol­gozzák fel és adják el. Megoldandó a Deák Ferenc úti iskola fűtése. Meg akarjuk valósítani a szakmun­kásképzőben a gazdaasszonykép­zőt. Nagy feladat pl. a város egész­ségügyének átszervezése, az egy­séges irányítás megoldása - és so­rolhatnám még hosszasan a teen­dőket és a terveket. Mezőtúr után Kunszentmártonban is T akar ékszövetkezet lesz - és pénz? A hét elején vehették birtokuk­ba a Kunszentmárton és Vidéke Takarékszövetkezet mezőtúri ki- rendeltségének dolgozói a Dózsa György úton épült új üzletházu­kat, amely mind a kiszolgálóegy­séget, mind pedig a technikai fel­tételeket tekintve európai szín­vonalú létesítmény. Az épület­ben hat üzlethelyiség kapott he­lyet, amelyeket a városi tanács­csal kötött elővásárlási szerződés alapján kedvezőnek tekinthető 31 ezer forint/négyzetméter áron értékesítettek - tájékoztatta la­punkat dr. Balázs József, a taka­rékszövetkezet igazgatója. Nem sikerült viszont vevőt ta­lálni az épületben lévő negyven lakás jelentős részére. Az élet­kezdő fiatalok számára épített, kis alapterületű - egy és fél, illet­ve egy és két félszobás - lakások­ból tizenöt vár még gazdára. Az értékesítést a hitelkonstrukció rendkívül kedvezőtlen alakulása tette az eredetileg tervezetthez képest igen nehézzé. Ebből okulva Kunszentmár- tonban a szövetkezet tizenkét ki- rendeltségének technikai, köz­ponti feladatát ellátó takarékszö­vetkezeti központ kizárólag üz­letház funkcióval épül a Körös­parton, a Köztársaság téren. A beruházás tervezett költsége a berendezést nem számítva is húszmillió forint. A városképbe hangulatosan illesztett üzletköz­pont hagyományos technológiá­val épül, és előreláthatóan 1991. október végén állhat a 17 ezer takarékszövetkezeti tag rendel­kezésére. A mintegy 850 négy­zetméter hasznos alapterületű, kétszintes létesítmény speciális alapozási munkáit a Hajdú-Bihar Megyei Építőipari Vállalat befe­jezte, és a kunszentmártoni te­lephelyű költségvetési üzem az építési, szerelési munkákat meg­kezdte. Kevés a pénz Lyukas a szociális háló Kunszentmártonban három szervezet tartozik a szigorúan vett szociális hálózatba: a polgármeste­ri hivatal szociálpolitikai csoport­ja, a gondozási központ és a csa­ládsegítő központ. E hálózat intéz­ményi, személyi feltételeinek biz­tosítására és a különböző szociális juttatási, segélyezési alapra 1990- ben tízmillió forint feletti összeg állt rendelkezésre. Ebből közel hatmillió a hatósági segélyezésre, hárommillió körül a gondozási központnak és 1,5 millió a család- segítő központnak jutott. A gondozási központot az idős­korú lakosság segítésére hozták létre. Szociális étkeztetés biztosí­tása, házi szociális gondozás és idősek klubja a gondoskodás jelen­legi formája. Mintegy 130, több­nyire magányos, idős emberellátá- sát segítik a fenti lehetőségek vala­melyikével. Ennyi fér a „keretbe”, bár ennek többszörösére lenne igény. Elkezdődött egy „hetes el­látást” biztosító otthon kialakítá­sa, mellyel újabb húsz idős embe­ren segíthetnének, és szó esett a nyugdíjasház (panzió) létrehozá­Látogatóban a MESZI-nél Munkaerő van, munka nincs Aki a munkaerő-szolgálati iro­dát a városháza padlásterébe te­lepítette, még biztosan nem gon­dolt arra, hogy a két kis iroda majd nagy forgalmat fog lebo­nyolítani. A szűk kis folyosó na­ponta megtelik munkát kereső emberekkel. A forgalomra jel­lemző, hogy havonta 350-400 ügyfél fordul meg az irodában. Mit tud mondani a MESZI a munkát keresőknek? Ezt a kér­dést tettük fel Pintér Mártonné- nak, az iroda vezetőjének. Nos, a válasz szerint nem sok jóval tud­ják biztatni a kuncsaftokat. Mun­kaerőt Kunszentmártonban szin­te egyáltalán nem keresnek, de még a környékbeli városokban sem. Mindössze néhány kínála­tuk van: állást tudnak ajánlani tejipari szakmunkásnak, cipő­gyári betanított munkásnak. Két­száz munkanélkülit tartanak nyilván, de feltételezik, hogy ezen felül még legalább százan vannak munkahely nélkül. A munkaerőkínálat skálája vi­szonylag széles, igaz, a többség nem rendelkezik szakmával. Vannak viszont munka nélkül ér­telmiségiek, szűcsök, gépírók, stb. Közhasznú munkát mindössze 25 embernek tudnak adni, főleg férfiaknak. Természetesen ez jó­val alatta marad az igényeknek. Sikernek könyvelik el, hogy nyolc pedagógiai asszisztenst be tudtak állítani. Gondolkodnak azon, hogyan lehetne változtatni az áldatlan helyzeten. Gazda­asszonyképző tanfolyamot indí­tanak a szakmunkásképzővel és három tanfolyam - lassúgépjár­mű-vezető, kazánfűtő, hegesztő - van engedélyezés alatt. Megol­dást bizonyára ezek sem fognak jelenteni, de legalább segíteni fognak valamit. És mire lehet számítani később a munkaerőpi­acon? Pintér Mártonná válasza: a helyzet biztosan még rosszabb lesz. A folyosón a munkát keresők közül Papp Lászlót szólítottuk meg. - Nyár óta keresek munkát - mondja. Korábban a BVM-nél dolgoztam 15 évig. Özvegy va­gyok, a 3900 Ft-os munkanélküli segélyen élek két gyerme­kemmel. Mondanom se kell, hogy nagyon nehezen élünk. Az iroda most sem tudott mondani nekem semmi biztatót. A munka nemcsak a pénz szempontjából lenne fontos számomra. Hiány­zik a rendszeres elfoglaltság, a kollektíva. Talán nem tart már sokáig nálam ez a helyzet, az is­merősök, haverok segítségével reményem van arra, hogy rövid idő múlva munkához jutok. sáról. Mindezek végső kialakításá­hoz azonban pénz kell. Sok pénz. A családsegítő központ 130 csa­láddal van közvetlen kapcsolat­ban. Az eredeti elképzelés szerint önsegítő csoportok működtetése, életvezetési tanácsadás a fő felada­tuk, de egyre több esetben nem elegendő a jó tanács. Sürgős anya­gi segítségre szorulnak a családok. Eddig 212 segélyesetük volt, tüze­lővásárlástól a napi élelmiszer be­vásárlásáig kértek azonnali segít­séget az emberek. Kétségbeejtő helyzetet sejtet az a négy eset, ahol teljes temetési költséget kellett át­vállalni az intézménynek. A csa­ládsegítő központ költségvetésé­ben konkrét segélyezésre csak 350 ezer forint biztosított, de a növek­vő szükséglet ennek az összegnek a kiegészítésére kényszeríti a mun­katársakat. Jótékonysági akciók­kal, olcsó szolgáltatásokkal pró­bálják pótolni a hiányzó forintokat. Mert a forintok itt is nagyon hiá­nyoznak. A hatóság kezében maradó hat­millió forintból négymillió a rend­szeres segélyekre, kétmillió az ese­ti segélyezésre fordítható. Ez az összeg azonban lassan már a tüneti kezelésre sem elegendő. A szociá­lis keret növelésére semmi remény nincs. A város pénzügyi lehetősé­gei eddig sem voltak elegendőek, a következő évben (években?) vár­hatóan messze elmaradnak a szük­ségestől. A megoldást máshol kell keresni. Először a meglévő szociális in­tézményeket, az azokban rendel­kezésre álló személyi, anyagi felté­teleket, eszközöket kellene egy­ségbe vonni, koncentrálni. Ezzel a hálózat működésének hatékonysá­ga növelhető, a pénz felhasználása ellenőrizhetővé válna. A szociális gondok igazán haté­kony kezelése azonban a foglal­koztatás terén keresendő. A megye városai közül Kunszentmártonban a legalacsonyabb a fizikai dolgo­zók átlagkereset: bruttó 6.857 fo­rint. Ha ezt egy kétkeresős, négy­tagú családra vetítjük, hol van ez a létminimumtól?! Jó lenne, ha a vá­ros munkaadói elgondolkodnának ezen! Ha mindezek tetejébe a ke­resők egyike munkanélkülivé vá­lik, az ilyen családok esetében ez a teljes összeomláshoz vezet. A leg­fontosabb feladat tehát a munka­helyteremtés. Minden eszközzel el kell érni, hogy a városban újabb és újabb munkalehetőséghez jussa­nak az emberek, akár vállalati, szö­vetkezeti, akár vállalkozói formá­ban. A munkanélküliség demoralizá­ló, depresszióba süllyesztő hatása felmérhetetlen károkat okoz a vá­ros lakossága körében. Kilátásta­lan helyzetben élő, céltalan, fel­adat nélküli embereket nem lehet városfej lesztési célkitűzések mellé állítani, lelkesíteni. A szegénység még mindig szé­gyen, a segély megalázó. Az em­berek munkával szeretnék biztosí­tani megélhetésüket. Munkát kell tehát biztosítani, és amíg újra talp­ra nem állnak, addig segíteni a rá­szorulókat. Az oldalt összeállította: Berki Imre írták: Berki Imre, B. Garáz Erzsébet és Hevesi Ferenc Fotó: Illyés Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom