Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)
1990-11-22 / 193. szám
1990. NOVEMBER 22. Néplap 7 Az Új Néplap Kunhegyesen Egy utca hatvanöt éve A település nevezetes szülötte Ilosvai Varga István festőművész, aki műalkotásokban gazdag kunhegyesi évei során számtalan csendéletet, tájképet, utcarészletet festett. Hű szemlélőként hátrahagyta az utókornak az akkori Síp, ma pedig Kölcsey utca girbegurba elejét is. Ezt a festményt a református iskolában rendezett egykori kiállításon vásárolták meg tőle, és a kép egy másikkal együtt jelenleg Fabó Zsigmon- dék tulajdonában van. A családhoz a művészt rokoni szálak fűzték. Egyébként Kunhegyesen különböző magánszemélyeknél tizenkét Ilosvai-kép található. Felvételünkön Fabó Zsig- mond nyugdíjas tiszteletes úr azt mutatja, ahol egykoron a híres Fridrik kovácsműhely állt. Helyére azóta új ház épült, és a hajdani lapos tetejű, piros cserepes épület emlékét pedig maga alá temette a múló idő, elfújta a szél. A iendörpajzsoktól a szerszámosdobozokig Eddig tizenhét állami gondozott gyereket nevelt Képviselő? Tanár úr? Késes-köszörűs? Esetleg kiskereskedő? Rövid a felelet: Mester János színes egyéniség, ezért ez is, az is. Igaz, eredetileg a késes-köszörűs szakmát tanulta ki, majd leérettségizett és diplomát is szerzett, hiszen pedagógus lett. Innen egy év fizetés nélküli szabadságot kért, és időközben megnyitotta autóalkatrészeket és vegyi árukat árusító kisboltját. Régebbi szakmája sem szűnik meg, hiszen ezt a veje fogja átvenni tőle. Időközben képviselő lett belőle - alapvető célkitűzésének tartja, hogy a becsület, a szavahihetőség, egyszóval ezek az örök érvényű fogalmak nyerjék vissza emberöltővel, emberöltőkkel korábbi értéküket. Egyúttal szeretné a városnak az elherdált javakat visszaszerezni. Nem másért, csak azért, hogy mint egykoron, ma is érdemes legyen kunhegyesinek lenni, ott lakni. Örökre tizenöt éves maradt A most hatvanö esztendős K. TótI András szinte világ életében gazdái ko dott. Igaz, négy esz tendőt egy téeszbei is lehúzott, majd az után magánkertész ként igyekezett meg keresni családjának í mindennapit. Bi zony, a hatvana: években nagyon ke servesen, hiszen ak koriban nem éppei dicsőségnek számi tott maszeknek lenni. S5_—^ Olyannyira, hogy például a május elseji felvonulástól is eltiltották. Kibírta azt az időt is, és jelenleg a fia már jogász, a lánya pedig tanárnő. Afféle kései kárpótlásként olyan erkölcsi jóvátétel érte, hogy beválasztották a városi képviselő-testületbe. Noha ezzel a település legfontosabb személyei közé került, se bosszúvágy, se afféle törlesztés nem fűti. Legfeljebb csendes derűvel szemléli, hogy most már azok is köszönnek, akik eddig keresztülnéztek rajta, ha véletlenül találkozott velük az utcán. Erre csak annyit böző országos seregszemléken, mond: Istenem, ilyen az élet. versenyeken nyert. Bizonyítva, Változó világ, változó em- hogy az Úttörő ut 2. szám alatt berek egy olyan zenész lakik, aki ezreknek és ezreknek szerzett örömet, kikapcsolódást a napi gondokból akkor, amikor a vonót a húrokhoz illesztette. Az oldalt összeállította: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Én még mertem Szél Miklóst, aki esztendővel volt idősebb nálam, és előttem fejezte be áita-. lános iskolai tanulmánya it. Vájártanuló lett, messze a he- gyekben, majd amikor hollófekete, gombokkal, váll-lappal díszített cso- d a s z é p egyenruhájában hazaengedték néhány napra és bejött az iskolába, irigykedve néztük a „szerelését”. Utána eltűnt a szemünk elől: egyesek szerint disszidált, mások szerint lelőtték. Sajnos, az utóbbi az igaz, ráakadtunk a sírjára is a régi temető egyik zugában. A kőlapon mindössze ennyi áll: „Itt nyugszik Szél Miklós vájártanuló, hősi halált halt 1956. november 4-én, 15 éves korában. Örökké siratunk: bánatos szüleid és testvéreid.” Kik és miért ölték meg ezt a kislegényt, homály fedi. Azóta a szülők meg a testvérek elkerültek a településről, a sírt pedig a város gondozza Halottak napjára most is nemzetiszínű szalaggal díszített koszorú került a hantra, és valakik gyertyákat is gyújtottak érte. Hamar elaludtak a pislákoló lángocskák. ahogyan rövid életével is valami hasonló történt harmincnégy éve, azon a ködös, borongó? novemberi napon... Az Alföldi Szilikátipari Vállalat kunhegyesi üzeme jelenleg ötvenöt személyt foglalkoztat. A cég még ugyancsak bakfiskorú, hiszen a volt téglagyár helyén éppen tizenöt éve alakult. A jubileumot szerényen, két gyapjas „legyilkolá- sával”, majd a finom falatok eltüntetésével afféle családi alapon ünnepelték. Szerencsére nem tartoznak a vegetáló üzemek közé, hiszen temérdek a megrendelésük. Míg korábban a tízezer forint körüli értékű rendőrpajzsokat is gyártották, mára szolidabb eszközök kerülnek ki a műhelyekből. Legnagyobb megrendelőjük a Miczi Ödönné Sárikának úgy alakult az élete, hogy mindössze egyetlen gyermeke született. Mindenkinek van testvére, csak nekem nincs, panaszkodott egyszer az akkor hétéves kisfiúk. Mivel több gyerekük nem lehetett, gondoltak egyet, és az ötvenes évek elején a men- helytől három kis árvát kértek. Az alapos környezettanulmány után kaptak is egyet, majd további hármat. Ezek felnőve elhagyták a házat, de kért helyettük újabbakat és újabbakat. Egy szó, mint száz: harmincegy néhány esztendő alatt tizenhét olyan apátián, anyátlan apróság fordult Még egyszer hadd muzsikáljak Hungarocamion, amely különböző típusú gépkocsijaira légterelőket készítenek, de kábel- elosztó szekrényeket, teherkocsikra élelmiszer-, szer- számosdobozokat is gyártanak. Azonkívül veszélyes anyagokat szállító kocsikba, az úgynevezett RDR műanyag ládákat is itt csinálják, akár a csatornaépítéshez szükséges ipszilon idomokat, továbbá különböző méretű, típusú, rendeltetésű műanyag tartályokat. Az éves termelési értékük 43 millió lesz. Képünkön a munkásnök az IFA tehergépkocsi légterelőjét csinosítják. meg náluk, akiket a szüleik eldobtak, és akiknek ők jelentették az édesapát és az édesanyát. Rostás Lacit például tizennégy hónapos kora óta neveli, és a huszonöt éves fiatalember feleségestül, gyerekestül most is nála lakik. Régi óhaja: Homokon tanul Mága Balázs, akit hétéves koráig gondozott, majd visszaadott, mert súlyos műtét várt rá. Azóta a kislegényt csak a nyári szünetekre küldik el hozzá, de ő szeretné ismét örökre visszakérni, hiszen hasonlójellegű osztály, amelyben a fiú jár. Kunhegyesen is található. Azt már csak restell- kedve mondja, hogy ezért a munkáért még egy oklevelet sem kapott. Igaz, nem is ezért tette, hiszen a szívéhez nőtt mind a tizenhét ennek a már özvegyasszonynak, akinek az élete olyan, akár a legenda. Szinte hihetetlen... A most 60. esztendejét taposó Bari Ferenc messze földön híres cigányprímásnak számított. Muzsikált nem egyszer a rádióban, a televízióban, huszonkilenc évig a helybeli étteremben, majd Püspökladányban, Kunszentmártonban, Hajdúszoboszlón, Karcagon, a Kunság étteremben. A fia is hegedül, bár az igazi tehetség az ! egyik karcagi unokája, aki cso- í dálatosan zongorázik. A nevezetes prímás 41 álló esztendeig mulattatta a nagyérdeműt, dolgozott estétől hajnalig, olyannyira, hogy még manapság sem jön sokszor éjfélig álom a szemére. Menne, iparkodna valahová, ahová kellene, hiszen vagyont érő, 1630-ban készült hegedűje - amelyet két autóért sem adott - még mindig sír„zp- kog, ha az álla alá illeszti. Tele van a lakása oklevelekkel, serlegekkel, amelyekkel a különErkölcsi kárpótlás hatvanöt évesen Kell-e a föld? A Kunság Népe Tsz 10 ezer 606hektárából 1 ezer 300 hektár van a tagok nevén. Ami a közös gazdaság helyzetét illeti, a közepesek közé tartozik, és az idei túlontúl áremeléses és aszályos év ellenére úgy tűnik, talpon marad, sőt: valószínű tíz-húszmilliós nyereséggel zárja az évet. Eddig az ezeregynéhány- száz hektárból a volt tulajdonosok 36,5 hektárt igényeltek vissza, amelyet az abádszalóki kövesút bal oldalán osztottak ki nekik. Hogy mit hoz a jövő? Lesznek-e további igénylők? Erről aligha lehet addig érdemben nyilatkozni, amíg a csúzligumiként nyúló földtörvény valamilyen formában a Tisztelt Ház elé nem kerül, és a földkérdés rendeződik végre.
