Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-21 / 192. szám

4 Néplap 1990. NOVEMBER 21. Pozsgay Imréről Miniszterelnök is lehetett volna SZDSZ A régi MSZMP kiemelkedő re­formerének történelmi érdemeit kevesen vitatják itthon és szerte a világban. Levele>melyben „indo­kolta” kilépését a Szocialista Párt­ból, nem eléggé győz meg tette po­litikai ésszerűségéről. Bolsevik tu­dattal ezt osztályárulásnak neve­zik, nem értékelik benne a szuvere­nitást és a politikával szemben tá­masztott erkölcsiséget. A ’80-as évek eleje óta jól észrevehető, hogy Pozsgay Imre gondolkodásmódjá­val és egész habitusával alapvetően különbözik a Kádár-rendszer veze­tő politikusaitól. Különbségének lényege az, hogy a nemzet valósá­gos érdekeit képes a párt érdekei elé helyezni. Ennek legfőbb bizo­nyítékát a lakitelki fellépésével ad­ta, ahol a „nemzet, demokrácia, szocializmus” hármas jelszavával szociális értékeket is hordozó nem­zeti program fogantatásának része­sévé vált. A rendszerváltás folyamatában azonban a lakitelki tabló retusával Pozsgayval együtt kigyomlálták a szocializmust is, de a demokrácia teljes kiépülése és a nemzeti gon­dolat érvényesítése is várat még magára. Mennyiben felelős ezért a fordulatért Pozsgay Imre? Levelé­ben maga is elismeri a „rossz kompromisszumokat, tévedése- . két ”, de lépését hitelesebbé tehette volna, és tanulságok levonásában segíthette volna az általa „továbbra is becsült” pártot, ha bonckés alá veszi politikai tevékenységét. Erre az általa is fontos értéknek tulajdo­nított politikai és erkölcsi megfon­tolások is ösztönözhették volna. Milyen volt az az út, amelyen jár­Dr. Jánosi Gábor úr a lap novem­ber 14-i számában néhány megvál­tónak hitt ötlettel látta el az önkor­mányzatokat. Valószínű sokakat indított helyeslő bólogatásra a fris­sen végzett szakemberek bérének összevetése az ugyancsak kezdő polgármester(ek) javadalmazásá­val. Hatásos fogás a számokkal bű­vészkedni - igaz, hogy az utóbbi összeg többszöröse az előbbinek - bruttóban! Sajnos Jánosi doktor ezt a kis szócskát kifelejtette, pedig a polgármester(ek) 48 darab ezrese körülbelül megfeleződik! Egyéb­ként az újdonsült polgármester, ha hivatalában kezdőnek is számít, le­het, hogy előző nyugodalmasabb, jobban megfizetett munkahelyét adta fel az újért, a bizonytalanért. Azt azért el kell ismerni, hogy ren­geteg öröklött rejtett akna lehet még a község- és városházák kör­nyékén. Hatástalanításukhoz ugyan meg lehetett volna választa­ni Pistikét a kisegítő iskolában el­végzett nyolc osztályával, vagy Ist­ván bátyánkat a 80 kemény évével, ők örömmel vállalkoztak volna rá bruttó 10 ezerért is! Jánosi doktor helyteleníti azt is, hogy a politika alkotta meg az ön- kormányzati törvényt (talán a poli­tikusokra gondolt?). De hát ez a dolguk - ezért választottuk meg őket! Alacsony volt az önkor­mányzati választásokon a részvé­tel? - ez bizony így igaz! Ennek rengeteg oka van, közülük csak egyetlen egyet említenék: olyan sokáig volt „kötelező” választék nélkül választani, hogy az emberek egy része most távolmaradási jogá­val élt. Isten mentsen bennünket attól, hogy a jövőben még egyszer nia kellett, és mi volt az az erő, amely a kiemelkedő és népszerű politikust letaszította arról a pie- desztálról, ahová sajátos szellemi­ségével feljutott? Késői felismerése: „...nem ott vagyok, ahol kellene lennem”. A hely megtalálásához a népfrontba való „kipenderítés” (ahogy ő fo­galmazta) segítette hozzá, de ami­kor már kiemelkedő népi-nemzeti politikussá küzdötte fel magát, jó­hiszeműen funkciót vállalt egy bu­kásra ítélt párt felső vezetésében. Később, a párt képviseletében át­vállalta a kerékasztal-tárgyalások irányítását is. A nép-nemzeti gon­dolkodásmódjegyében - Lakitelek után - vállalhatta volna- az MDF asztalánál ülve a békés átmenet elősegítését. Akkor talán Pozsgay Imre a választások után mint mi­niszterelnök Németh Miklóssal, Horn Gyulával, és nem mint Antall József Torgyán Józseffel és társai­val indult volna neki Európának. Bízva Grósz Károly alkalmasságá­ban, nem szakított idejében az MSZMP-vel, és az akkor már nagyszámú, párton belüli reforme­rővel küzd a pártállam felszámolá­sáért. Az átalakulási kongresszu­son azonban újra belemegy egy rossz kompromisszumba, és így el­vész az állampárt minden öröksé­gével szakítani tudó, szociálde­mokrata értékeket vállaló baloldal i párt megalakításának esélye. S ahogyan a létrejött Szocialista Pár­tot a felemássága, a megmaradt „kicsinyke hatalma” rombolta, úgy rombolta Pozsgay Imre nép­szerűségét is a túl korán elvállalt köztársasági elnökjelöltsége, nem 98-99 %-os részvételi arányokkal dicsekedhessünk, ez lenne a de­mokrácia halála! „Többsíkú képviselet?” Erre is adott lehetőséget a doktor úr által elhibázottnak aposztrofált törvény - hiszen listát nemcsak a pártok állíthattak, akár a kéményseprők egyesülete is indulhatott volna! Si­kerrel vehették az akadályokat az önmagukat függetleneknek nevező jelöltek is. „Közösségi képviselet”? A dok­tor úr következő javaslata - őszin­tén szójva nekem ez tűnik a legho­mályosabbnak. Olyan, mintha a szakszervezetek jogosítványait ül­tetnénk át az önkormányzatokba. A Jánosi úr „póttörvénytervezete” sajnos nem jobb, mint az eredeti! Remélem utoljára írunk Önnek, mert mi dolgozni akarunk és nem gyalázkodni. Mi azért léptünk az MSZDP soraiba, hogy a dolgozók, a kis emberek érdekében tegyünk valamit. Ön úgy látszik, másért. Ön - mint már nem először - nem mond iga­zat, dezinformál. Az Ön célja a sze­mélyeskedés, a zavarkeltés, a párt szétzilálása. Ön nem szociálde­mokrata, bár a párttagkönyv még a zsebében van. 1. Ön nem mond igazat: Valóban voltak kísérletek a kongresszus botrányba fullasztásá- ra, de kizárólag az Ön elvbarátai köréből. Mivel ez csak részben si­került, Ön fel van háborodva. * találva meg a pártpolitikusi és ál­lamférfiúi szerep összehangoltsá­gát. A haza és haladás szép jelszavá­val induló parlamenti választási kampányban komoly sebeket kapó Pozsgay nem találja meg a helyét az ellenzéki szerepben. Súlyos té­vedése a defenzív módszer igenlé­se, és a párttagság offenzívára irá­nyuló akarata revansvágynak való minősítése. „Egy erős ellenzéki párt célkitűzése nem defetista program, hanem a Szocialista Párt hosszú távú offenzívájának a haza és haladás jelszava jegyében való megszervezésének első nagy lépé­se” - figyelmeztetett idejében Ágh Attila. (Népszabadság, 1990. janu­ár 20.) Pozsgay Imre önellentmon­dásba kerül, amikor a parlamenti frakció élén konstruktív ellenzéki feladatot hirdet meg, ugyanakkor defetista magatartást követ. Kés­leltető óvatoskodásával kiváltja a párttagság bírálatát. Az önbizalmát fokozatosan elnyerő, kongresszu­sa második fordulóján szociálde­mokrata jellegő programot teremtő Szocialista Párt, rátalálva konst­ruktív ellenzéki szerepére, esélyes­sé vált egy modem baloldali párt politikai hitelének megteremtésé­re. Sokan kérdezik mostanában, ho­vá tart Pozsgay Imre? Mi, szocia­listák kívánjuk, találja meg azt a politikai terepet, ahol a széttört szintézist újra összekovácsolhatja. Vajon megtalálja-e? Dr. Ke.resztes Eszter Szolnok Azon se aggódjon a hozzászóló, hogy nem lesznek majd szakem­berek az önkormányzatokban. A pártok nagy része ügyelt arra, hogy jelöltjei megfeleljenek a szakmai követelményeknek, attól biztosan jobb volt a kiválasztás, mint a boldog emlékű népfront bá­báskodása idején. Arról pedig, hogy nem mindenütt a legmegfele­lőbb jelöltek futottak be, az a 65 %-nyi választópolgár is tehet, aki távol maradt. A demokrácián pedig nem esett „durva csorba’ ’ - ez a repedés az elmúlt 40 év alatt mélyült el, s most jött el a kiköszörülésének ideje. Jó lenne, ha azok sem lennének el­lendrukkerek, akiknek pártjuk, je­löltjük kiesett a választási rostán! Hasznos Rozália Jászberény Ön azt állítja, hogy megvonták a mandátumot mindazoktól, akiknek saját véleményük is van. Tehát Ön­nek vagy nincs saját véleménye (akkor hogyan merészel sajtóban nyilatkozni?), vagy amit állít, az szemenszedett hazugság. 2. Ön dezinformál: Azt állítja, hogy az elnök asz- szony saját maga választotta ki a mandátumvizsgálókat. Ha vette volna a fáradtságot, és részt vesz az Országos Választmány ülésein, ilyen képtelenséget nem írhatna. Azt írja, hogy manipulált volt az egész kongresszus. Hogy nem tud­ta akkor az elnök asszony úgy ma­nipulálni a dolgot, hogy az ő óhaja szerint tevékenykedő elnökséget Az elmúlt egy év egyértelműen a rendszerváltás jegyében telt el. A választások, új társadalmi struktú­rák kialakítása, a pártok születése mindannyiunk számára komoly erőfeszítést követelt, és megkülön­böztetett figyelmet kíván a jövő­ben. Kiderült, hogy a rendszerváltás felülről nem vezethető, és attól, hogy az ország politikai vezetése kicserélődött, automatikusan nem ment végbe a kívánatos folyamat. Eloszlott egy illúzió. A változásért mindenkinek meg kell küzdenie, ki kell vennie a részét lehetősége szerint. Ebben a helyzetben egy politikai pártra - mivel létrejötte­kor ezt vállalta - természetszerűleg több és sokrétűbb feladatok vár­nak. Mit tesz ennek érdekében a helyi önkormányzatokban legerő­sebb párt szolnoki szervezete? Politikai cselekvési programot dolgozunk ki, amely a kialakult Veszélyes volt egy időben kiej­teni az ideológia szót a féllegális ellenzék köreiben. Az ideológia ekkor egyértelműen az MSZMP által hirdetett ellentmondásos esz­merendszert jelentette, ahol a sza­vakban a legnagyobb érték az em­ber volt, a szavak mögött viszont léleknyomorító napi politikai gya­korlat tette értéktelenné, súlytalan­ná az emberi életet. Még a higgad­tabb elemzők is csak a lukácsi, hel- leri ideológia taktikai szövetséges­ként való elfogadást tartották meg- bocsáthatónak. A többség feles­legesnek érezte saját világképének meghatározását. Ha ideológiáról, eszmerendszerről, világképről van szó, az marxizálást vagy echt mar­xizmust jelent, el vele. Nagyon ke­vesen értették meg Elek István ak­kori figyelmeztetését: Fel kell ven­ni az ideológiai viták kesztyűjét, mert ha elmarad az ellenzék szán­dékainak előzetes tisztázása, ha nem beszélünk világnézetünk kö­zös, illetve eltérő pontjairól, akkor a hatalom megragadása után, az ország nyilvánossága előtt kell ugyanezt megtennünk, de már nem koncentrálhatunk magára a fel­adatra, a mindenkori pártérdekekre is tekintettel kell lennünk. Ez nehe­zíti, elhúzza az alapozás időszakát. Valószínűleg kissé pontatlnaul idézem vélekedését, bennem ak­koriban mindenesetre ez csapódott le belőle. Első politikai szándék- nyilatkozataim írásakor magam is folyton ebbe a falba ütköztem, úgy kellett beszélnem a változások irá­nyáról, hogy előtte csak néhány mondatban érintsem a késő szocia­válasszunk? Tehát a manipuláció vádja is enyhén szólva hamis. 3. Ön nem szociáldemokrata: Sőt még demokratának sem ne­vezhető, hisz nem tud, nem akar beletörődni a többség akaratába. Csalással vádol mindenkit, aki nem az Ön és elvbarátai szerint dönt. Érvek helyett frázispuffogta- tó nyilatkozatok - ez bolsevik mód­szer akkor is, ha Ön azelőtt nem is volt párttag. Kérjük, ha nincs érdemi monda­nivalója, kímélje meg az MSZDP-t és a közvéleményt is nyilatkozata­itól. Rácz István, Varga Béla kongresszusi küldöttek helyzet és a várható folyamatok figyelembevételével készül. Gya­níthatóan nem lesz könnyű dol­gunk megteremteni és működtetni az önkormányzati képviselők köré szervezendő érdekképviseleti rendszert. Ezzel a párt kettős fel­adatot vállal fel. 1. Képviselőinknek erőt ad, hogy ellenállhassanak annak a csá­bításnak, ami az eddigi döntési helyzetbe kerülő politikusokat szinte kivétel nélkül megkísértette. 2. Képviseli Szolnokon a sza­baddemokraták liberális eszmeisé­gére szavazók táborát, legyen az százalékosan bármekkora. A megváltozott helyzet - eddigi vezetőink nagy része városi képvi­selő lett, véget értek a választási kampányok - indokol mind szerve­zeti, mind személyi változásokat. A szervezet működésére vonatko­zó elképzeléseinket 3 fős csapat új alapszabály-tervezetbe foglalja. lizmus és saját világképem külön­bözőségét. Mit nem adtam volna, ha elkerülhetem azokat a hajszás készüléseket, amikor ezt a néhány mondatot össze kellett állítanom. Ha az ember el akar jutni vala­hová, nem kezdheti rögtön az első állomások kitűzésével, először át kell tekintse az egész terepet, leen­dő mozgástartományát, és persze önvizsgálatot kell tartson, mire ké­pes egyáltalán. Amikor a választá­sok után az országgyűlési üléseken ezek az eszmei tájékozódások megestek, a választók felháboro­dottan figyelték a címervitát, a szellemi értékek rehabilitációjá­nak terveit, azaz azokat a munká­latokat, amelyeknek már koráb­ban, vagy más színtereken kellett volna elkezdődniük. Gondolom nyilvánvaló, miért hozakodom most elő ezzel a törté­nettel. Az önkormányzati képvise­lő-testületet szeretném óvni a ha­sonló zsákutcától. Ha nem akarják elveszíteni választóik bizalmát, nagyon gyorsan meg kell találniuk azokat a területeket, ahol nincse­nek közöttük ideológiai viták, hoz­zá kell lássanak a város, község működésének szabályozásához, menedzseléséhez. A szolnoki önkormányzati ülés - amin részt vettem - bizakodással töltött el. A viták stílusáról, a kép­viselők nyelvi kultúrájáról és más hasonló, szubjektív értelmezése­ket megengedő dologról itt most nem beszélnék, egyetlen félreértel- mezhetetlen ténnyel jelezném, mi töltött el bizakodással: A megalakuló oktatási bizottság (remélem jól idézem a testület ne­vét) vezetőjévé az alig néhány sza­vazattal rendelkező MSZP-tag Ko­vács Libort választották, csak azért, mert valószínűleg ő mozog leginkább otthon ezen a terepen a képviselők közül. Az oktatás témá­járól pedig nem folytak hosszas vi­ták. Ä képviselők elmondták, mik a problémák, elég részletesen és alaposan, aztán azzal zárták az „eszmecserét’ ’: „Hát akkor majd a bizottság válaszát kérjük ezekre a kérdésekre, döntési alternatívá­kat.” Azt hiszem, ez a stílus az, ami bizakodással tölt el. Remélem, a folytatás is hasonló lesz, mert akad azért még elég csapda a helyi poli­tika színterein. Az ellenzék soraiban már az in­duláskor eléggé gyakran lehetett hallani olyan hangokat, hogy vé­gül is az adott keretek nem rosszak, minden országban szükség van a Elgondolásaikat az országos kül­döttgyűlésre megválasztott küldöt­teinknek már felvázolták. A küldöttek ezt ismerve vesznek részt a december 1 -2-án lezajló (re­méljük a kormány nem időzít erre az időpontra drasztikus áreme­lést!) Országos Küldöttgyűlés ér­demi munkájában. A küldöttgyű­lés határozatokat és ajánlásokat fog kidolgozni, ami módosításokat eszközölhet a szolnoki szervezet működésére vonatkozó elképzelé­seinkben. December elején városi közgyű­lés fog dönteni szervezetünk új alapszabályzatáról, valamint a vá­lasztott tisztségviselők személyé­ről, hogy a szervezet megnöveke­dett feladatai végrehajtására alkal­mas legyen. Semsey Sándor az SZDSZ Küldöttgyűlésre delegált tagja hivatalokra, egyszerűen csak le kell váltani az alkalmatlan embere­ket a vezető posztokból, ez a veze­tőcsere azután automatikusan el­vezet majd a rendszerváltáshoz. Az ember elhűlten figyelte, ki min­denki tartja magát, barátját, iskola­társát alkalmasnak a vezetői pozí­ciók betöltésére. Sokan vesztették el ekkor reményüket, a vezető posztokon a pártállam elkötele­zettjei, az eszesebbje épp kft.-se- dik, a kontraszelektált vagy csak idealista meg kapaszkodik, ahogy tud, kívül meg halbiológusok, írók, tanárok, egyéb szakemberek, akik ugyan remek fickóknak tűn­nek, de még nem bizonyították semmivel, hogy képesek lesznek vezető posztok betöltésére. Nem követem a történetet, a dol­gok jelenlegi állása közismert. A politikai szféra - természetesen fő­leg a hatalmi helyzetben lévő - hi­telét vesztette az ország többsége előtt. Ez ténymegállapítás, és nem értékítélet. Akkor válik azzá, ha az év végén sem látszik majd a veze­tőváltást követő rendszerváltás. Téijünk vissza az önkormányzat csapdáihoz. Úgy érzem, a válasz­tók bizalma akonkrét életfeltételek megváltoztatásával őrizhető meg. Ha tisztul a város, ha a rendőrök sűrűbben kezdenek járőrözni, ha lesznek fűtött tantermek, ahol leül­hetnek a diákok. Természetesen a kultúra is része a mindennapi élet- feltételeknek, azonban azt is tud­nunk kell, hogy a tömegek előtt a kulturális élet egyes eseményei egy aránytalanul szűk elit fogyasz­tását szolgáló, aránytalanul sokba kerülő, roppant gazdaságtalan és ingerlő eseményekként jelentek meg. Az új helyi hatalmat ez a szűk elit adja, természetesen fenn kell tartsa a kulturális intézményeket, de nagyon jól átgondolt ésszerűsí­tési intézkedések után. És főleg at­tól kell tartózkodnia, hogy újabb kiadásokba verje magát. Nagyon fontos persze, hogy újra kitűzzünk ideológiai célokat, erkölcsi érték­rendet, de azt hiszem, ezt nem fe­lülről, az ezeket kifejező jelképek - szobrok, képek - felől kell kezde­nünk, hanem a mindennapi életvi­szonyok megváltoztatásával. Szávai István Szolnok A beküldött írásokat vál­toztatás nélkül közöljük, a megjelent anyagokért fele­lősséget nem vállalunk. Megjegyzések dr. Jánosi Gábor írásához Dilettáns tanácsok önkormányzati dilemmákra MSZDP-levél Boros János Kongresszus közelről c. írásához Elmélkedés az önkormányzatok védelmében I Politika és ideológia Választásmentes évekre készülünk NYÍLJ TÉR ^Z/ZS///Z7//7/7/SS/77Z/77/SS.'S77777S7S77S7/7777Z?y7Z:5ZZZZZ',

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom