Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-15 / 187. szám

1990. NOVEMBER 15. 7 Kérdezzen velünk! Az Új Néplap Mezőtúron Az embereknek biztonság kell Bemutatkozott az új polgármester és a képviselő-testület A főigazgatót akár irigyelni is lehet Dr. Lengyel Lajos életút­ját minden ál­szemérem nél­kül lehet iri­gyelni. A mo­sonmagyaróvári Agrártudomán yi Egyetem ad­junktusaként a gödöllői egyete­men az öntözést tanulta, ebből a témából készí­tette doktori disszertációját, és aspirantúrája tárgyául is ezt választotta. No, eddig „csak” egy okos ember. Irigyelni viszont azért kell, hogy jóllehet a mezőtúri GATE főis­koláján a tanszékvezetői és tudo­mányos helyettesi ténykedését több mint egy évtizedre megsza­kította, személye mégsem esett ki a tanári kar köztudatából: ami­kor főigazgató-választásra került sor, rá gondoltak. Szép gesztus volt.- Miért kellett 1977-ben felad­ni a pedagógusi ambíciókat?- Akkortájt alakultak a terme­lési rendszerek, és én az Agroco- op igazgatója lettem, melynek a jogi képviselője a Zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet volt.- Mi a magyarázata a vissza­térésének?- Tulajdonképpen messziről nem kellett visszaérkeznem, hi­szen rendszerigazgatóként is címzetes főiskolai tanár voltam, és felsőfokú intézetekkel, mér­nöktovábbképzőkkel tartottam élő kapcsolatot.- Ha valamelyik ágazatban, hát a mezőgazdaságban, mond­hatni forradalmi indulatok kava­rognak: pártok kardoskodnak a föld tulajdonjogának visszaszár­maztatásáért a régi tulajdono­sokra. Ön miként vélekedik a ma­gán- és a közös tulajdon dilem­májáról?- Egy dolgot nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Neveze­tesen azt, hogy a termelőszövet­kezetek történelmi érdemeket szereztek az ország ellátásában, de hírük miatt külföldön sem kel­lett szégyen­keznünk. Mi több, a szövet­kezeti háttér nélkül a magán- gazdaságok sem értek volna el olyan ered­ményt, amilyet produkáltak. Egyébként úgy gondolom, a döntést azokra kell bízni, akik a földhöz a leg­közelebb van­nak: a falutól kérdezzék meg, hogy mit akar? Azt hiszem, a tulajdonviszonyok tisztázása is fontos, de ennél is lényegesebb a faluközösségek önszerveződése, amiben az ön- kormányzatoknak lesz igen nagy szerepe. Ha egy település lakos­sága ismét a kikezdhetetlen ér­tékrendek alapján talál egymás­ra, nem lesz probléma a téesz és a magántulajdon szembenállása.- Önök a főiskolán farmereket képeznek, avagy mezőgazdászo­kat közös gazdaságoknak?- Szerintem a mezőgazdasági tudományok egyetemesek: a bú­za nem kérdezi meg, hogy kinek a földjébe vetik. Ami viszont a képzésünk közgazdasági stúdiu­mait illeti, itt már a piac szerepét természetesen a kor szellemének megfelelően hangsúlyozzuk, ámbár a kockázati elemeket min­denki a saját bőrén ismeri majd meg. A főiskolánk rendelkezésé­re áll mindenkinek, akár traktor­vezetésről, akár más szakismeret elsajátításáról legyen szó, egy­formán nyitottak vagyunk.- Aranykalászos gazdatanfo­lyamra, vagy valammi hasonló- ran nem gondoltak?- A magyar ember szívesen el­nosztalgiázik. Véleményem sze­rint is szükség van a tradíciók ápolására, de úgy gondolom, ez­úttal nem az elnevezések a fon­tosak, hanem az, hogy aki nálunk megfordul, akár tanfolyamot vé­gezve, akár gépészüzemmémök- ként kerülve ki innen, a legkor­szerűbb ismeretek birtokában vágjon neki az új életnek. De mi lesz a vendéggel? A vállalkozói szellemet alighanem a vendéglátásban lehet a leglátványosabban tet­ten érni. Milyen örvendetes, hogy egyre-másra nyílnak a hangulatos, egyéni arculatú vendéglők, borozók, kiskocs­mák. A jelenségnek még ak­kor is örülni kell, ha az árak olykor bizony nem az átlag­ember zsebéhez vannak mé­retezve. Ez a mérleg egyik oldala. Hanem aztán a vendégek: a minap az egyik pinceborozó újdonatúj gazdája panaszolta, hogy egy koncert után kába fiatalok csordája ténfergett be a pincéjébe, s ültek mindenre, asztalra, hordóra, fűtőtestre, s bámultak maguk elé bávata- gon. Hanem volt közöttük né­hány, akinek jártányi ereje lé­vén a mellékhelyiségbe tá- molygott ki, s ha már ott volt, egyetlen jól irányzott rúgással izrom-porrá törte a mosdó­kagylót. A tükörbe is belepil­lanthatott, s mivel a látvány nem nyerte el a tetszését, hát abba is belecsapott. Ez az eset Szolnokon történt. Aztán Mezőtúron a Bella Itáliában a pedáns főnök mi­ről panaszkodik? Hát nem ar­ról, hogy az igazán jó ízléssel berendezett olasz étterem WC-jében szilánkokra törték a tükröt, s a dühöngök marta­lékául ott az illemhely ajtaja esett. Mennyit, de mennyit szidtuk a lehangoló, kétes tisztaságú, nívótlan kocsmá­kat. Most, hogy egy-egy vál­lalkozó olykor anyagi erejét is meghaladva vendégcsalogató helyet kreál számunkra - pa­naszkodni kénytelen. A ven­dégek egy része ugyanis míg mindezt kivárta - csendben le­süllyedt a 4728. sz. italbolt színvonalára. Kedden délután szinte teljesen megtöltötték az érdeklődő mezőtúri polgárok a Városháza tanácstermét azon a közéleti fórumon, melyet lapunk és az új önkormányzat szervezett azzal a céllal, hogy bemutatkozzanak, és a legégetőbb helyi teendők nyilvánosságot kapjanak. Ádámné dr. Bagdán Piroska személyében Mezőtúron került hivatalba a megye egyik legfia­talabb polgármestere. A 33 éves fiatalasszony tősgyökeres mező­túri, a várost csak addig hagyta el, amíg az ELTE jogtudományi és igazgatási osztályát vezette. 1989-ben nevezték ki a városi tanács vb-titkárává. Félje a Kö- ti-kövizig mezőtúri szakaszmér­nökségének dolgozója. Fiuk nyolcéves; az 1980-ban saját erőből épített családi házukban laknak. Függetlenként, a Fidesz javas­latára választotta polgármesterré minősített többséggel az új testü­let. Alapbére a miniszteri fizetés 58,4 százaléka, 38 ezer forint. Azért ragaszkodott ehhez a mér­sékelt arányhoz, mert tudja, hogy a városban élő és dolgozó emberek kereseti színvonala az egyik legalacsonyabb az egész megyében. Ezért megítélése sze­rint indokolatlanul hivalkodó lenne a magasabb fizetés. A több mint húszezer lakosú város dolgait 19 fős képviselő- testület tartja kézben. Nincsenek könnyű helyzetben, mert megol­dandó gond akad bőven, a város kasszája viszont jószerével üres. Pedig meg kell oldaniuk a rászo­rulók hatékonyabb és differenci­áltabb szociális segítését és gon­dozását; az egészségügyi és ok­tatási intézmények zavartalan alapműködésének biztosítását; és a Berettyó-hídon túli város­rész már épülő szennyvízelveze­tő rendszere kivitelezésének be­fejezését. Az intézmények működésé­Elénk érdeklődés kísérte a mezőtúri fórumot karán diplomát szerzett. Először az ifjúsági szövetségben dolgo­zott, majd a Mezőtúri Afész jogi Hát akkor konzumáljunk! Mielőtt e néhány sor megírá­sához fogtam, hosszasan vívód­tam, vajon nem segítem-e a nyil­vánossággal a Túrpressz című információs hetilapot, ami ugye mégiscsak konkurenciája az Új Néplapnak, mivel a mi profi­lunkba is beletartozik a hirdetés. Aztán mégiscsak leültem néhány szóra a felelős szerkesztő Szűcs Lajossal, miután egy aprócska híradás nem hagyott nyugodni. Hadd osszam meg Önökkel: ,,Konzumhölgyeket keresek Ausztráliába. Fizetés heti 2500 dollár. Jelentkezés fényképes le­vélben, válaszborítékkal vagy személyesen a Túrpressz hirdető- és közvetítőirodában.”- Mondja, hányán jelentkez­tek?- Mezőtúrról és környékéről úgy öt-hat lány keresett meg ben­nünket. Volt egy 48 éves hölgy is, és amikor szemérmesen kö­rülírtam nagyjából, mit is takar a konzumhölgy fogalom, ő moso­lyogva legyintett: „Ugyan, kisfi­am, én már huszonöt évvel eze­lőtt is azt csináltam...” Tárt karokkal várják a vállalkozókat A főiskolával szemben egy igazán szemrevaló épület áll. A továbbképzési bázis a város vál­lalkozóinak nyújt otthont. Az üz­letház mindent pótol, ami Mező­túr infrastruktúrájából hiányzik. Innen elérhető a világ bármely pontja. A vállalkozói „agy” CB- vel felhívható, és használható akár távolból is a telefon, telefax. Ha pedig kulturált körülmények között kíván tárgyalni bárki is üzletfelével, bátran állíthatjuk, itt megteheti. Ha csak ennyi len­ne a szolgáltatás, már ez is meg­érdemelné a figyelmet, de ennél többet is kaphat az, aki tagként belép e lazán szervezett közös­Esti diskurzus a klubhelyiségben (középen Nemes István házigazda) ségbe. Jogi tanácsokat kérhet, és egyáltalán: rendelkezésére áll szinte az egész főiskola szürke- állománya. Ha pedig itt esteledik rá valamelyik üzletemberre, méltányos árért szállást kaphat az igazán otthonos szobákban. Nemes István házigazdaként újabb és újabb ötleteken töri a fejét. Urbánuskor szer­vezését latolgatja, egy szóval itt helyet kaphat a vállalkozói korszel­lem. A kommunikációs eszközök használatát természetesen olyan díjszabással használ­hatják az ügyfelek, hogy a tulajdonosok se fizessenek rá, de hát va­lamiért valamit. Ha a városban valaki vállalkozáson töri a fe­jét - a segítőkészségen nem múlik, mert ötlet­börzét találhat a kultu­rált üzletházban. felvetődött kérdések zöme is. Ezeken kívül többek között szó­ba hozták a mezőtúri polgárok a vállalkozások és a vállalkozók helyi és központi ösztönzésének fontosságát; a kilátástalan mun­kanélküliség oldására új foglal­koztatási lehetőségeket teremtő beruházások kezdeményezését; és kiemelten azt, hogy az új ön- kormányzat tegyen meg mindent a város lakói bizton­ságérzetének, megélhetési kö­rülményeinek javításáért. Elhangzott, hogy az időseket, kisnyugdíjasokat mindenképpen fel kell karolni; a segélyezés je­lenlegi rendszerét pedig úgy kell fejleszteni, hogy „ne ajándék­ként”, hanem a rászorultság, il­letve a valós indokoltság szerint kapják a hátrányos helyzetben lévők. Ehhez reális szociális helyzetfelmérés szükséges. Két igen elgondolkodtató fel­vetés is szóba került. Az egyik a börtönből frissen szabadultak utógondozásának mielőbbi megoldásával volt kapcsolatos. Sajnos általánosnak minősíthető a városban is, hogy a büntetésü­ket letöltött egyének gyakran 48 órán belül ismét visszakerülnek a börtönbe, mert a „civil” létkö­rülményeik megoldatlanok. (Nem kapnak munkát, nincs hol lakniuk, a környezet nem fogad­ja be egykönnyen őket stb.) Ez hez erre az évre még adott a fe­dezet, a jövő év azonban igen kritikusnak tűnik, mivel az ígért tízszázalékos dologi növekedés messze nem fogja fedezni a vár­ható inflációt. Ezért számolnak azzal is, hogy végső esetben az intézmények működésének ésszerű visszafogását kell majd alkalmazni. A szennyvízelvezető rendszer megépítéséhez pedig minimum 40 milliós központi támogatásra van szükség, különben kárba vész az eddig befektetett munka és helyi pénz is. Ekkora pluszter­het pedig sem a város, sem a lakosság nem tud a jelenlegi helyzetben kigazdálkodni, elvi­selni. A már most érződő, és a jövő­re várhatóan növekvő forráshi­ány enyhítésére a város képvise­lő-testületének a tanácsi bérlaká­sok értékesítéséből - melyet igen körültekintő felmérés és elemzés alapján kívánnak megoldani -, valamint a helyi Dózsa Tsz keze­lésében lévő állami tulajdonú, több mint 2000 hektár föld ön- kormányzati hasznosításából származó bevételek állhatnak majd rendelkezésre. Döntően e problémák körül zajlott a majd kétórás fórumon pedig súlyos veszélyeket hordoz a közösségre nézve! A másik kritikus felvetés az italboltok gombamód történő szaporodásával volt kapcsola­tos, különösen azért, mert újab­ban már egyes iskolák közvetlen közelében is nyílnak kocsmák. Az élelmiszerboltok száma pe­dig a szükségletek ellenére alig gyarapodik. Felvetették azt is, hogy a GA­TE főiskolai kara rangos szel­lemi értéke a városnak, melyre a jövőben jobban kell építeni. Kü­lönösen a kulturális és sportélet élénkítésében, annál is inkább, mert sajnos a Mezőtúri Honvéd SE várhatóan megszűnik. Az észrevételekre adott vála­szok végén a polgármesternő hangsúlyozta: a Városháza nyit­va áll mindenki előtt; a testület ..................* — í-1------«----MXA ü lései minőig i / oranoi iwauuu- nek és nyilvánosak; s a gondok megoldásán túl azon munkálko­dik, hogy a jelenleginél jóval őszintébb és békésebb hangulat alakuljon ki a városban, és meg­szűnjön a széthúzás. „Mind­annyiunknak közösen kell dol­gozni a városért” - mondotta vé­gezetül. Szöveg: László Gyula Fotó: Tarpai Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom