Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-12 / 184. szám

KOSÁRLABDA Csak pislákolt a Tungsram Abaljenov (5-ös) féltő szemmel kíséri gyűrűbe a labdát Fotó: Korényi NB I Férfiak: Szolnoki Olajbá- nyász-Tungsram SC 72-55 (34-30) Szolnok, 2800 n., v.: Král, Szabó IV. Olajbányász: Tyubin 2, Abeljanov 9, Tóth A. 17/12, Tóth Z.4/3, Berkics 24. Csere: Kmézic 2, Horváth 4, Kis P.2, Judik 8. Edző: Rezák László, Sza- lay Ferenc. Tungsram: Turcsán, Moss 4, Nagy Z. 4, Orosz 13, Szabó 7. Csere: Pólik 2, Karagits 2, Mihály 17, Szakáll 6. Edző: Tursics Sándor, Verbényi Jó­zsef. Minden együtt volt vasárnap este a Tiszaligetben egy izgalmas sportcseme- géhez: a tabella dobogós helyén tanyázó, válogatottakkal teletűzdelt ellenfél, do­bogóra “áhítozó” Olajbányász, Telespoit stáb cikizhető riporterrel (Knézy). Tóth Zoltán csapatkapitányi triplájával indult a mérkőzés, az első tíz percben váltott vezetéssel haladt a két ellenfél. Már ek­kor úgy tűnt, de még igazából nem mer­te senki hinni, hogy az Olajbányász játé­kosai talán valamivel jobban összponto­sítanak, s egy hajszálnyival nyugodtab- bak. A Tungsram edzője szapora cserék­kel próbálta megtömi a hazaiak lendüle­tét, de ez nem nagyon sikerült. Abelja­nov és Tyubin jól szedte saját palánkja alatt a lepattanókat, nagy légicsatákat vi­va az ellenfél magas embereivel, Orosz- szál és Mihállyal. Szoros első félidő után sokkal szebb, magabiztosabb másodikat láthatott a közönség. A 27. percben már tíz pont volt a különbség, amit a higgad­tabb szolnokiak a mérkőzés végéig nö­velni tudtak. Berkics sajnos már a 25. perc táján összeszedte negyedik szemé­lyijét, így a védekezésben érthetően óva­tosabbá vált. Szerencsére az ellenfél pa­lánkja alatt a játéknak ebben a szakaszá­ban igazán elemében volt, pontjainak nagy részét ekkor szerezte. A hazai csa­pat másik “veszélyeztetettje” Abeljanov volt, akit négy személyije miatt a máso­dik félidő középső harmadában pihente­tett a hajrára Rezák edző. Szerencsére igazából nem volt már szükség semmi­féle stratégiai fegyverre, hiszen a Tungs­ram játékosok győzelembe vetett hite tíz perccel a befejezés előtt, láthatóan vég­leg elszállt. Érdekes párharcoknak is szemtanúja lehetett a hazai vezetés hatására egyre lelkesebb szurkolótábor. A két “kisem­ber”, Nagy Z. és Tóth Z. alaposan meg­izzasztották egymást, a “nagyok” légi­csatáját viszont szerencsére a hazaiak nyerték. Biztos győzelem volt, a lelkese­dés és a jobb összpontosítás diadala. Jók: Tóth A., Berkics, Abeljanov, ill. Mihály, Orosz, Nagy Z. (murányi) _______________________________RÖPLABDA_______________________________ B efékezték a vasutasokat NB I/B. nők.Miskolci VSC-Lehel SC 0-3 (-8, -9, -13), Miskolc, 200 n. V.: Huszti, Gulyás. MVSC: Boldizsár, Juhász, Kalócz- kai, Beke, Tóth, Sike. Csere: Szánócz- ki, Kiss, Baranyi. Edző: Novák Gyula. Lehel SC: Nagy-István, Benke, Sá­pi, Tóth M., Urvancova, Doncsenkó. Edző: Szőke Péter. A jászberényi csapat korszerű, gyors támadásainak ellenszerét nem találták a hazaiak, és 6-3-ra, majd 13-7-re húzott el a Lehel SC. Az első játszma hajrájában sem változott a kép, a vendégek 15-13-ra diadalmaskodtak. Meglepetésre a borso­diak kezdték jobban a második játék­részt, négypontos előnyük azonban - 6-2 - gyorsan elfogyott. Átvette a vezetést a jászsági csapat - 7-6, majd 10-9 - és ezt követően már nem engedte ki kezéből a játék irányítását. Fölényére jellemző volt, hogy 10-9 után már csak a vendég­csapat szerzett pontot. Ä harmadik játszmában folytatódott a leheles lányok-asszonyok szorgos pont­gyűjtése. Ennek eredményeképpen már 8-2-re vezettek, és úgy tűnt, hogy gyor­san vége lesz a találkozónak. Megtorpant azonban a jászberényi együttes, 10-7-re felzárkóztak a hazaiak. Kemény küzde­lem alakult ki minden pontért. Ä játszma befejezése is a rutinosabb vendégeknek Szemek a labdán, egy jászberényi leütés előkészítése Fotó:N.Zs. sikerült, hiszen 14-13 után megszerezték a 15. pontot, és ezzel 3-0-ra nyerték a találkozót. Az 50 perces mérkőzésen a várakozá­soknak megfelelően alakult az ered­mény. A lelkes hazaiak csak a harmadik játszmában tudták egy kicsit megszoríta­ni a láthatóan nagyobb játékerőt képvise­lő jászberényi csapatot. Az együttesből ezúttal Benke, Doncsenkó és Tóth M. nyújtott átlagon felüli teljesítményt. A hetedik mérkőzésén is győzelmet arató Lehel SC tovább erősítette vezető pozí­cióját a B-csoportban, megőrizye őszi veretlenségét.-Szántai ­Megtört a lendület Nők:Szolnoki Vegyiművek-Szegedi Diák SE 1-3 (12, -7, -15, -8) Szolnok, 100 n. V.: Juhász, Szabó K. Szolnok: Csertán, Göblyös, Kovácsné, Gergelyfi, Pirókné, Illésné. Csere: Surá- nyi. Edző: Vasicsek János. Szeged: B.Tóth, Bezdán, Leisztné, Do­bos, Balázsik, Komáromi, Csókási. Cse­re: Kaucz, Huff. Edző: Ducsai Géza. A tavalyi bajnoki helyezések, illetve az eddigi eredmények alapján a találko­zó esélyesének egyértelműen a hazaiak tűntek, de az utóbbi időben több súlyos sérülés érte őket, ami akadályozta az új csapat kialakítását. Arról már nem is be­szélve, hogy összesen nyolc hadra fog­ható játékosa van Vasicsek mesternek, s közülük öten nem töltötték be 19. életé­vüket. így egy rutintalan társaság vette fel a küzdelmet a vendégekkel szemben. A mérkőzés úgy kezdődött, ahogy azt a vegyis lányos eltervezték. Nagy lendü­lettel, óriási elszántsággal vetették ma­gukat a küzdelembe, aminek eredmé­nyeként gyorsan hatpontos előnyt sze­reztek (8-2). Ezt egészen 13-7-ig meg­őrizték, ám ekkor érthetetlenül “leültek”, kapkodni kezdtek, s hagyták a szegedie­ket felzárkózni. Ha nehezen is, de a szet­tet azért megnyerték. A rövid pihenő sem volt elég ahhoz, hogy a régi kerék­vágásba visszataláljanak Csertánék. Egy darabig ugyan tartották még magukat, de aztán a csongrádiak “zsinórban” 11 lab­dát nyertek, s egyenlítettek. A harmadik “menetet” mindkét csapat fordulópont­nak tekintette, ennek megfelelően hatal­mas csata alakult ki. Sok hibával, idege­sen, kapkodva játszottak ekkor az együt­tesek. Ä játszma közepén hárompontos előnyre tettek szert a vendéglátók, sőt szettlabdához is jutottak, mégsem sike­rült nyerniük. Ez akkora önbizalmat adott az SzDSE-nek, hogy könnyedén, igazán játszva a röplabdát, magabiztosan szerezte meg a még hiányzó 15 pontot. Az utolsó részben érezhető volt, a szol­noki lányok maguk sem hitték, hogy ké­pesek megfordítani az állást, s ez veresé­güket eredményezte. A látottak alapján a vendégek sikere megérdemelt Jók: A hazaiak között nem volt ki­emelkedő teljesítmény, ill. Leisztné, Do­bos, Balázsik. Vasicsek János: - Eddig erőn felülit nyújtottak a lányok, de sajnos, elfárad­tak, s ma csak ennyire voltak képesek. GJ. Hideg csarnok Férfiak:Kandó Főiskola SE-Szolnoki Vegyiművek 2-3 (-5,12, -3,15, -12) Budapest, 50 n., v.: Hó­bor, Semler. . Kandó FSE: Sárik, Len­gyel, Tökölyi, Haász, Mé­száros, Sáfrány. Csere: Lantos. Edző: Sáfrány Ist­vánná. Szolnoki Vegyiművek: Sármán, ülés, Hajdú, Gu­lyás, Soós, Tóth. Csere: Szűcs, Czanek. Edző: Liszi Ferenc. A csarnokban, idő előtt beköszöntött a tél, a hidegtől elgémberedett csapatok ele­inte nem is lelték helyüket. Magabiztosan kezdtek a ven­dégek (9-1), s előnyüket meg is tartották. Az NB Il-ből frissen felkerülő főiskolások zavartsága tapintható volt, s mielőtt kapcsolhattak volna, már el is vesztették játszmát. A második nekifutásban némi bizonytalankodás után ismét átvette a szolnoki gár­da a kezdeményezést (10-5), aztán a pályaválasztók sarkukra állva megfordították a szettet. Szenzációs lab­damenettel ajándékozta meg 10-11-nél a közönséget a két küzdőfél. Ezt a külön csatát ugyan megnyerte, a játszmát azon­ban elvesztette a Vegyi, s így nyüttá vált a folytatás. E vesztett menetben Gulyás és Tóth sziporkázott, előbbi leütéseivel, utóbbi bravúros sáncaival kápráztatta a nézőket. Valamennyi maradt a túlfeszítettség- ből a következő ütközet elejére is, de a Tisza-partiak rendezték soraikat, s jól be- fűtöttek a hazaiaknak. Ehhez kellettek Soós ágaskodásai is, aki egyre inkább emlékeztetett önmagára. Érezhetően holtpontra kerültek a kandósok, amihez bírói zavarok is hozzájárultak. Aztán csodát láthattak a szurkolók, kedvenceik megtáltosodtak. Tökölyi lábadozó játéka túlfűtött hangulat Lantos csak nézi, ahogy Tóth (11-es számmal) ki­lőni készül “ágyúgolyóját” Fotó:IUyés után kicserélődött, bombáival ledöntötte a szolnoki sáncokat. Gondban volt Liszi mester, háromszor kért időt és cserékkel is kísérletezett. Ám a közönsége által fa­natizált ellenfél oroszlánként küzdött, ahogy vesztét érezte. Nem mindennapi izgalmakat éltek át a részvevők. A tíz­húsz fős drukkerkórus győzelembe is hajszolta csapatát, 2-2. Ám nem a végső győzelembe! Következett a kurtított vég­játék, a rettegett “time break”. A hirtelen halál, ahol minden adogatás pontért megy. Lélektani előnyüket azonban már nem tudták kamatoztatni a mérkőzésnek otthont adók, lassan “elvéreztek”. Végén csattant az ostor, s ha jók nem is, de job­bak voltak a vegyisek. Jók: Lantos, Tökölyi, Lengyel, ill. Gulyás, Tóth. técsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom