Új Néplap, 1990. november (1. évfolyam, 175-200. szám)

1990-11-10 / 183. szám

I i 1990. NOVEMBER 10. Néplap A pszichológus naplójából A Úgy aratunk, ahogyan vetni engedtek Barázdás arcú, kérges tenyerű öregemberrel beszélgettem a minap a belgyógyászati intenzfv osztályon. (Szívinfarktuson átesett betegeknél vizsgálom a megbetegedésben szerepet játszó pszichés tényezőket.) Het­vennyolc dolgos és kemény esztendő állt mögötte, gyermekkora óta annyi megerőltető munkával és mindennapos bajokkal, hogy három infarktus­hoz is elég lett volna, csoda, hogy idáig bírta erővel és egészséggel. Ebből a legutóbbi évek, hónapok történéseit tanulságosnak tartom a magunk számára. János bácsi „üzenete” mindnyájunknak szól.- Erős voltam, igen sokat dolgoztam - mondja -, és mindenféle munkát elvégeztem, a földműveléstől a vakolásig, ha kellett, árokásást, ha kellett, vasmunkát. Erős volt a két kezem, nem úgy, mint most, hogy a poharat is alig tudom tartani vele. Hét hold földünk volt. Nagyon szerettem a földet, és értettem is hozzá, mert megtanultam apámtól, mit, mikor és hova kell ültetni, hogyan kell gondozni. A téeszesítéskor elvették a földet, a jószágot. És ha legalább megművelték volna! A domboldalakon levő szőlőket, gyümölcsösöket parlagon hagyták, a fák kiszáradtak, a földet felverte a gaz, a bozót. Azóta is fájt mindig, ha láttam magam körül a több száz holdra menő parlagföldeket a környéken. Nagyon bánt ez a hanyag­ság. Aztán ez nem elég; hallom a rádióban, hogy gabonát meg zöldség­félét külföldről kell behozatnunk. Ez éveket vesz el az életemből! En megtermeltem volna a fél megye számára a zöldséget, ha hagyták volna.- Most már vissza fogják adni a földet azoknak, akik megművelik - próbálom vigasztalni az elkeseredett embert. De János bácsi ekkor ko- morodik el igazán.- Már késő, számomra legalábbis! Az én kezem nem bírja már meg­markolni a kapanyelet. A gyerekeim pedig elsodródtak mellőlem, és mint munkaerő is örökre elvesztek a föld számára, hiszen városi munkára kényszerültek. Ez bánt legjobban, hogy nem volt kinek átadnom a tapasz­talataimat és a föld szeretetét. És a többi korombéliek iá így vannak vele. A fiatalok pedig nem igazán tudják, hogy kell, hiszen a téeszben más gondolkodott, más parancsolt, ott nem lehetett megtanulni a gazdálko­dást. Azt csak úgy lehet, hogy a maga földjében van az ember, amit szeret, és magának csinálja. A könny is kicsordul János bácsi szeméből. Végigküszködött élete alkonyán - a szabad gazdálkodás új hajnalán - most érzi igazán tehetet­lennek magát, hiábavalónak eddigi életét, és reménytelennek a hátralevőt. Ez szorongatta a szívét már hónapok óta, míg végül elhalt belőle egy darabka. (A feszültség, a szorongás ismert idegrendszeri és hormonális mechanizmusokon keresztül hozzájárul a szívkoszorúserek szűkületé­hez, elégtelen táplálásához, ezen keresztül a szívizominfarktushoz is.) Ezt az infarktust túlélte János bácsi. Remélem, nem tetézi az eddigieket újabb megerőltetés vagy megpróbáltatás, és köztünk élhet még néhány évig. A János bácsiktól és Mariska néniktől tanulhatnánk meg mi, tapasz­talatlan utódok, hogy mit, mikor és hová kell ültetni, hogyan kell gon­dozni... Nélkülük szegényebb lenne a világ - konkrét és átvitt értelemben egyaránt. Nélkülük bizonyára még több lenne a parlag. A parlagon hagyott termőföld és a parlagon maradt emberi elme. Dr. Ignácz Piroska Gyermekvilág r Donkó László: ^ Kerti titkok Szaporázva jár a sün, ő sohasem lelkesül, meggondolja százszor is: kerti útja hova visz... Röghegyet tűr a vakond, nem szívleli a Napot, szemét hányja gondosan, kertjén vaksin átoson... Araszolgat száz csiga, nem siet a lagziba, nem leli jó csillagát, baktatgat a kerten át... Játék kint és bent Vflriflszlahdfl Kiolvasóval vagy sorsolással választunk egy vadászt. Kijelöljük a játékteret: egy játékosra 15-50 négyzetméter jusson. A vadász egy jól repülő labdát tart a kezében, a többiek szabadon helyezkednek el a játéktéren. Rajtjelre a vadász megcéloz valakit. Ha eltalálta, ak­kor szerzett magának egy segítő­társat, a megdobott is vadász lesz. Ha nem talál el senkit, akkor a guruló labda után fut, s ahol elfog­ja, onnan ismét megcéloz valakit. Ha a labda elgurul, utánamegy, de csak a pálya széléig hozhatja vissza. A vadász nem futhat a lab­dával a kezében. A „vadaknak” nem szabad a labdát elkapniuk, mindenképpen ki kell térniük elő­le. így folyik a játék, míg egyre több vadász lesz. Amikor már töb­ben vannak, a labdát egymásnak is dobhatják, s ügyesen, összejátszva célozhatnak. Akit utoljára találnak el, az győz. Könnyíti a játékot, ha a va­dászok valamilyen megkülönböz­tető jelet viselnek. Napközis fog­lalkozáson egyszerű a jelölés: a vadakon van sál, a vadászokon nincs. A kidobott, vadásszá vált játékosok leveszik a sálat.______ Sok kicsi sokra megy A játékosok asztalnál ülnek, előttük papír és írószer. A játékvezető megad egy szót. A feladat az, hogy minél hosszabb szókígyót alkossanak, de úgy, hogy az eredeti szóban mindig csak egy betűt szabad megváltoz­tatni. A játékot megadott idő után a játékvezető lefújja. Az nyer, aki hosszabb szókígyót csinált. Például: lábos-lábas-lázas-százas-szájas-szájal-szájak-szálak-százak- házak-házal-huzal-huzam-hozam-házam-lázam-lábam...stb. A feladat jelentősen megnehezül, ha megmondjuk, honnan hová kell eljutni, vagyis a kezdő szón kívül a végszó is adott. Például: jussunk el a tej szótól a szén szóig! Kétféle megoldást is bemutatunk: 1.) tej-fel-fej- föl-főz-győz-gyök-gyík-sík-sír-síp-sín-szín-szén 2.) tej-táj-fáj-fák-fán- fen-ken-kén-szén. Ha - példánkhoz hasonlóan - több helyes megoldás is születik, akkor a rövidebb a győztes. Barkácstanács Faburkolat - virágcserépre Noha az üzletekben időnként le­het kapni műanyag cserépburkola­tokat, ezeknek az a hátránya, hogy nem engedik át a levegőt, ami a növények számára káros lehet. Magunk is készíthetünk virág- cserép-burkolatot oly módon, hogy damilszállal (horgász- zsinórral) összekötünk néhány la­pos, függőleges lécet. A lécek mennyiségét a cserép kerületének megfelelően számoljuk ki, és asze­rint, milyen szélesre kívánjuk a lé­ceket leszabni. A lécek alakja többféle lehet: derékszögű (1), lekerekített (2) vagy lefelé keskenyedő (3). A lé­cek oldalsó falába kis lyukat fú­runk, és ezeken át fűzzük fönt is, alul is körbe a damilszálat. Hogy a furatok elhelyezése pontosan egy­forma legyen, egy csík alumíni­umlemezből célszerű sablont (4) készíteni. A sablon furatain ke­resztül vékony fémfúróval (5) át­fúrj uk a léceket. A dami 1 szál lal ösz- szekötött lécek (6) a virágcserép körül gyűrűt képeznek. Mielőtt a léceket összeraknánk, többféle módon tartósíthatjuk, illetve dí­szíthetjük. Bevonható Xiladecor páccal, lakkal, esetleg olyan meg­oldás is kínálkozik, hogy minden második lécet diófapáccal beken­jük, vagy pedig felületét konyhai gáztűzhely lángjánál megégetjük. B. K. Csinosan - otthon is Szerencsére sokan szeretnek otthon is - a házi­munkák befejezése után - csinosan mutatkozni ma­guk és a család kedvéért. Ehhez legalkalmasabb egy kellemes szabadidőruha, ha úgy tetszik: „gá- laotthonka”. Ez lehet rövid, lehet hosszú. Készülhet a legvál­tozatosabb anyagokból: karton, vászon, pamut- dzsörzé, frottír, selyem, kordbársony, mind alkal­mas hozzá. Szabásmintánk (mely rövidre is meg­varrható) 96 cm mellbőségre, 75 cm derékbőségre és 90 cm csípőbőségre alkalmas, rajta 1 kocka = 10 négyzetcentiméter. Először a karcsúsító mellvarrá- sokat tűzzük le, majd beszegjük a nyakkivágást, amihez ugyanolyan alakú alátétpántot szabunk, mint a pontokkal jelölt nyakkivágás, de minden oldalán 3 cm-rel szélesebb. A nyakkivágásnál ki­eső részből varrjuk a zsebet. Utána visszahajtjuk és letűzzük az ujjak szélét, majd összevarrjuk az oldalait. A kényelmes mozgást biztosítja a kétol­dalt hagyott magas hasíték. Utoljára felszegjük az alját. Vékonyabb alkatra sodort övét is tehetünk a derékra. Autósoknak Az alkohol és a közlekedés Szüretel az ország. Már akinek van mit. Sokan a kelleténél i£ töb­bet isznak. Nemcsak a termelők. Sőt, elsősorban nem ők. Az országban nő a nyomor. Közben drágul a búfelejtő. Sajnos ez a fogyasztásban nem látszik meg. A lelkileg meggyötörtek szá­ma és nem az alkohol ára van egye­nes arányban az egy főre jutó szeszfogyasztással. A baleseteken belül az ittasok aránya meg nem a kiszabott bírsá­gok nagyságával, hanem a lakos­ság alkoholfogyasztásának válto­zásával mutat szoros kapcsolatot. Az utóbbi néhány évben mind az ittasságellenőrzések, mind (reálér­tékben) a kiszabott bírságok ösz- szege csökkent. De az egy főre jutó tömény szeszfejadag is. És a bal­eseteken belül az ittasok aránya úgyszintén. Ilyen egyszerű az egész. Az elmúlt évben azonban ismét meglódultak a számok. Baj van a társadalomban, és baj van az uta­kon is. Megint többen vannak, akik isznak, sokat isznak és rossz­kor isznak. Vagy rosszkor közle­kednek. Pláne rosszkor vezetnek. Hogy is szól a szlogen? ÖN DÖNT: ISZIK VAGY VEZET! . Iszik, de mennyit? Semmit - mondja a volt szociálisa országok ortodoxiája. Módjával és felelős­séggel - mondja a nyugati civilizá­ciót követő demokrata. Mondta, ír­ta volna eddig is, ha engedték vol­na. A közlekedésben ez volt az egyik tabu. Kiskorú az állampol­gár - mondták sokan. (Vagy még most is ezt mondják? Az érvényes törvények szerint mindenesetre. Vagy csak részben?) Ha megen­gedjük neki, hogy egy kisfröccsel vagy egy pohár sörrel öblítse le ebéd után a torkát, holtbiztos, hogy az együgyűje be fog rúgni. Mind a kétmillió jogosítványtulajdonos. Hogy az ominózus 0,0 százalék (ezrelék) ellenőrizhetetlen? Hogy a véralkohol-vizsgálat is csak 0,3 százaléktól, illetve eddig tud mér­ni? Nem számít! Hogy a világ leg­korszerűbb, a fejlett országok kö­zül sokban ma már a vérvételt he­lyettesítő, hitelesnek tekintett, a kilélegzett levegő alkoholtartal­mát mérő készülék is csak 0,2 szá­zalékig dolgozik? A hazai (és más kelet-európai) igehirdetőink ez utóbbiakról talán nem is hallottak. Alkoholos befolyásoltság álla­potában közlekedni, pláne több tu­cat lóerővel ga(rá)zdálkodni való­ban köz- és önveszélyes mutat­vány. Az alkoholos befolyásoltság általában már egészen csekély mennyiségű ital fogyasztása után jelentkezik. Hogy kinél hol vonha­tó meg a határ, az egyénileg erősen változó. Az én liberális elképzeléseimbe nagyon sok meggyőzés, ösztön­zés, és nagyon kevés, ezen belül is csak kizárólag értelmes tiltás fér bele. Ösztönözzük ismerőseinket arra, hogy ne itassák a slusszkul­csot zsebükben csörgető ismerő­süket! Legfeljebb üdítővel! Mert ha utólag baj lesz, hiába nem zár­ják be őket! Lelkiismeretük - ha van egyáltalán - biztosan tiltakozni fog. Az emberek többsége nem születik hősnek, s a kísértésnek ne­hezen áll ellent. A hagyomány, a megszokás is nagy úr. Amíg itt változás nem következik be, a mégoly szigorú büntetéssel fenye­getéstől nem sokat lehet várni. Fő­ként akkor, ha a lebukás veszélye elenyésző. Azt azért el kell árulnom, hogy én nem tudnám magamról megál­lapítani, hogy fél vagy egy pohár, esetleg csak egy korsó sör elfo­gyasztása után kezdek el alkohol­tól befolyásolt állapotba kerülni. Ezért nem fogyasztok a vezetés előtt és alatt soha, sehol és semeny- nyi alkoholt. S mivel tudom, hogy az úgynevezett posztalkoholos ál­lapot egyrészt nehezen bizo­nyítható, másrészt nagyon veszé­lyes, ezért nyolc-tíz órával a terve­zett indulás előtt már nem iszom. Legalábbis alkoholt. Én úgy gon­dolom, hogy a közlekedés épp elég váratlan veszélyt rejt magában, amit a legjózanabb állapotban is olykor alig lehet kivédeni. Én fe­leslegesen nem kockáztatok, mert úgy vélem, ezt a luxust magammal és másokkal szemben nem enged­hetem meg. Ha esetleg vala­mennyi alkohol volna bennem, ez az említett rizikót emelné meg. Ha tudom, akkor is. Ha nincs tudomá­som róla, még inkább. Ez nekem túl sok volna. De hát ez az én ma­gánügyem... Irk Ferenc i II Ügyeljünk rá Van néhány dolog, amire fel­tétlenül ügyelni kell. Soha ne ve­gyünk:- lejárt szavatosságú,- rozsdás, sérült, felpuffadt konzervet;- tetején megbámult vagy lég­buborékos üveges konzervet;- felolvadt vagy sérült csoma­golású, gyorsfagyasztott árut;- olyan mélyhűtött árut, amelyben már jégréteg (és nem dér) van, mert ez annak a jele, hogy a termék már egyszer felol­vadt, és a kiszivárgó lé ráfagyott a felületre. Gyorsfagyasztott készítmé­nyeket csak az eredeti csomago­lásban tároljunk. B. K. Recept­ötletek - hús nélkül Kelvirág sajtöntettel Hozzávalók: 1 db nagy kelvi­rág, 20 dkg sajt, 8 dl tej, 2 tojás, só, paprika, zsemlemorzsa. A kelvirágot megtisztítjuk, 4 darabra vágjuk, és 10 percig sós vízbe tesszük. Majd fél liter sós vizet felforralunk, a kelvirágot beletesszük, lefedjük, és lassú tűzön 25 percig főzzük. Közben 20 dkg sajtot megreszelünk, 8 dl tejjel vagy tejszínnel, 2 tojássár­gájával, 1 csipet erős paprikával összekeverjük. 8 dl karfiollét felforralunk, a készített keveré­ket beleöntjük és felfőzzük. A karfiolt hagyjuk jól lecsöpögni, és tűzálló tálra tesszük, majd a sajtszósszal leöntjük. A mara­dék sajttal és zsemlemorzsával behintjük, és margarinon 200 foknál 15 percig sütjük. Tálalásnál burgonyapürét adunk hozzá. Padlizsán A padlizsán főleg a Földközi­tenger környékén terem meg. Felhasználásakor sok fűszert kell használni, mivel alig van aromája. Gazdag kalciumban, vasban, C- és Bl, B2 vitamin­ban, kalóriaértéke alacsony. Fo­gyókúrázóknak is ajánljuk. Töltött padlizsán Hozzávalók 4 személynek: 2 kg padlizsán, liszt, 1,5 dl olaj, 23 fej hagyma, 2 gerezd fokhagy­ma, 35 dkg tehéntúró, 1 evőka­nálnyi kakukkfű, 3 evőkanál pa- radic som velő, 20 dkg reszelt sajt, 1 dl tejszín, kevés szere­csendió, só, bors. A padlizsánokat megmossuk, és hosszában felszeleteljük. Sózzuk, borsozzuk, és lisztbe forgatjuk. Az olajat felforrósít- juk, és a padlizsánokat mindkét oldalán megsütjük. Majd ki­vesszük az olajból, és lecsöpög- tetjük. A hagymát és fokhagy­mát megtisztítjuk, apróra vág­juk, és az olajban megpároljuk. Hozzáadjuk az összetört túrót, 3 percig sütjük, majd kakukkfű­vel, paradicsomvelővel, sóval, borssal ízesítjük, és fél csésze vizet adunk hozzá. A padlizsá­nokat tűzálló tálba helyezzük, és megrakjuk a túróval, rászórjuk a reszelt sajtot és a szerecsendiót, és tejszínt öntünk rá; majd ismét padlizsánszelet, ismét túróréteg, majd legfelülre padlizsánszele­tet, tejszín és szerecsendió kö­vetkezik. Előmelegített sütőben fél óráig sütjük. K. E. Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom