Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-13 / 160. szám
990.OKTÓBER 13. 5 Ellopják az országot, ha színesfém van benne Az újságíró leghöbb vágya, hogy színes riportot írhasson. Megtörtént, és mégis: az alábbi téma nem feldobott, hanem mélységesen lehangolt. Megtépázott gazdaságunkat napjainkban valósággal kibelezik. Egy ostoba rendelkezés rászabadította a színesfémre az orgazdákat, tolvajokat, megrögzött bűnözőket, és az átgondolatlan intézkedés során virágozni kezd egy üzletág, amelyik szintén megteremtette a maga maffiáját Közelkép Közelkép Közelkép Közelkép Három életsors Miért kellett Hamza D. Ákosnak elhagynia az országot? - Szilassy László nem jöhetett vissza szülőföldjére - Karády ,,hazatért” Hamza D. Ákos: - Az embertelenségnek megálljt kell parancsolni! Kezdetben megnézték, ki ad el Varga József rendőr őmagy- gyal, a Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság gazdaságvédelmi osztályának előadójával, Molnár András rendőr őrnaggyal, a szolnoki kapitányság bűnüldözési alosztályvezetőjével és Vörös Miklós rendőr századossal beszélgettünk a törvénytelen színesfém- börzéről. Mindhárom rendőr évek óta üti - sajnos legtöbbször bottal - erre az értékes hulladékra specializálódott gyűjtők nyomát. Először arról esett szó, miként is zajlott a színesfémforgalom a régi ;,békeidőkben”. A réznek, bronznak, alumíniumnak kettős ára volt: a lakossági és a közületi ár. A magánszemély 6 forintot kapott kilónként, a közület úgy az ötszörösét. A felvásárlásra a MÉH Vállalat volt kijelölve, minden tételről bizonylatot állítottak ki, melyen rajta volt az eladó neve, címe és a színesfém származási helye. Ha gyanú merült fel az anyag származását illetően, szóltak a rendőrségnek, s ők utánanéztek, honnan hiányzik az illető hulladék. Aztán egyszerre rászabadult a piac a színesfémekre. Jöttek az engedélyes gyűjtőkereskedők, a tanács igazolványt adott nekik, hiszen dokumentálni tudták, hogy valamelyik felvásárló vállalat megbízásából dolgoznak. Ettől kezdve megszűnt a kettős ár, maszektól tehát ugyanannyiért vásároltak, mint közülettől: kilónként úgy 80-100 forintért. De a piac azért piac, hogy lehessen alkudni. Ha egy bronzrúd kilónként száz forint a MÉH-telepen, Budapesten a Metaloglobus Sírkert utcai telepén már 120-at fizetnek érte, a Turul Kft. 140-re taksálja, a székesfehérvári Metalloglobus pedig még feljebb veri az árat. Ezzel elszabadult a pokol. Az engedélyes gyűjtőknek általában kiterjedt rokonságuk és ismeretségi körük van, ők viszik be az anyagot és az engedéllyel rendelkező ember hallatlan haszonkulccsal ad túl a készleten. Éjjel megvásárol egy tételt 20 ezer forintért, hajnalban ugyanaz az áru a fővárosban 120 ezerért cserél gazdát. Van olyan analfabéta felvásárló, aki két hónap alatt a Sírkert utcai telepen 2 és fél millió forintért értékesített fémet. Tolvaj famíliák Hogy honnan szerzik a rengeteg „hulladékot” a gyűjtők? A vállalatok, üzemek valósággal felkínálják. A zagyvarékasi Béke Tsz locsolócsöveiben alumínium van. Elég kétszer átmenni rajta kocsival, és máris hulladék kinézete van. Tavaly elloptak belőle, azóta az újszászi körzeti megbízott udvarán van lefoglalva, Molnár András rendőr őrnagy már számtalanszor mondta, hogy vigyék el, nem viszik. A szászberki Akkumulátorgyár telepére három hete betörtek, 70 ezer forint értékű ólmot vittek el. Szerdán éjjel ismét átugrottak a drótkerítésen, és ismét elvittek néhány ólomtömböt. Az őrzés szinte mindenütt jelképes. A szolnoki Véső utcában a Viliért telepére például negyvenszer törtek be. A tolvajok feldarabolják a kábelt, a város határában leégetik a szigetelést, és már viszik is. A kár felmérhetetlen. A vasúti biztosítóberendezésekből is szívesen lopnak színesfémtartozékokat, isteni szerencse, hogy emiatt még nem következett be tragikus szerencsétlenség. Amikor a szolnoki postai nagyberuházás volt, Törökországból hozott méregdrága kábelt fektettek le. A posta azt mondta, ha valahol egy méternél nagyobb darabot talál bárki, az csak lopott lehet, olyan szigorú az elszámolás. Aztán a rendőrség lefoglalt egy nagyobb tételt, a vizsgálat során kiderült, hogy nem is olyan szigorú a védelmi rendszer. Aztán nemcsak a posta, hanem a kőolajosok is használnak hasonlót - egyszóval nem volt gazdája a lopott holminak. A Papírgyárból elvittek 13 szivattyú járókereket, 130 ezer forintot kaptak érte a tolvajok, a kár viszont másfél millió. A Titász Jászalsószent- györgyön letett két emeletnyi magas kábeldobot. A dobot a közelmúltban találták meg a 6 mázsa kábel nélkül. A kibelezett vonat a szolnoki teherpályaudvaron pedig valóságos mementó. A rendőrök szerint lopni csak onnan lehet, ahol engedik. Márpedig trehányok a vállalatok. Molnár Andrásék szemtanúi voltak, amikor a Sírkert utcában felvásároltak egy másfél tonnás perselyt: daruskocsival vitte be a gyűjtő, és átvették tőle, mint mondjuk a háztartási hulladékot. A valóság az, hogy Dunaújvárosból lopták egy olyan gyár területéről, ahol fegyveres őrség is van. A vállalatok is megérik persze a pénzüket: van olyan cég, amelyik év végén beviszi a színesfémkészletét, kilóra leadja, aztán amikor pénze lesz, háromszoros áron visszavásárolja. A rendőrség nincs könnyű helyzetben. Az újszásziaknak például kiterjedt rokonságuk van Gyöngyösön, ők idejárnak lopni a megyébe, az újszásziak viszont a Mátraalján „gyűjtenek”. A nyomozás sem könnyű, hiszen az este megszerzett színesfémet már viszik is Sárbogárdra, onnan Zalaegerszegre, vissza Budapestre, és mire a rendőrség a színesfém nyomára jut, már éppen olvasztják be Székesfehérvárott. Az átvevő? Az abban érdekelt, hogy ne segítsen a rendőrségnek. Általában szerződéses rendszerben dolgoznak, és a nyomozóktól kapnak egy papírt a lefoglalt áruról, várhatnak a pénzükre, ha egyáltalán megkapják. Anyagilag tehát arra vannak ösztönözve, hogy gyorsan és flottul peregjen az üzlet. Öt perc alatt elkel a harang A megyei rendőr-főkapitányság vendégszeretetét élvezi az a három férfi, akik Tiszasüly határában a telefonoszlopokat könnyítették meg a vezetékektől. Kovács Imre hadnagy, az ügy vizsgálója a 47 éves Farkas Ferencet vezeti elő, aki eddig tizenegyszer volt büntetve, és negyvenhét esztendejének a felét töltötte rács mögött. A bajuszos „szerelő” jó kedélyű, mint aki valami gyermekes csínyt követett el. Elmondja, hogy az éhség és a nincstelenség vitte őket erre a végzetes lépésre - egyébiránt csak akkor követ el törvénybe ütköző dolgot, ha ital hatása alatt van. A kábelt leszedték, hiszen az oszlop meg volt dűlve, és úgy gondolták, szabad a gyűjtés. Kétszer fordultak Szolnokra, egyszer buszon hozták a rézdrótot szatyorban, 80 forintot kaptak kilójáért, másik alkalommal egy piros Ladával keresték fel az átvevőt. A felvásárlót a rendőrség is felkereste, ő azonban erről az üzletről hallani sem akart: sosem látta Farkas Ferencéket. „Ha most adnék Önnek egy féltonnás harangot, el tudná nekem adni?” - kérdem Farkas Ferencet. Ő megbocsájtóan mosolyog naivitásomon: „Uram, én csak itt a rendőrség közelében ötven helyet tudnék, ahol öt perc alatt megvennék.” Ellopják az országot, ha van benne színesfém. Ezzel a szomorú következtetéssel fejeztük be a beszélgetést a rendőrökkel. Az igazsághoz tartozik, hogy az ügyhöz adalékot kívántam szerezni felvásárlótelepeken, engedélyes gyűjtőktől, de az információt valamennyien megtagadták. A MÉH Vállalatnál pedig az a kép alakult ki, mintha minden a legnagyobb rendjén manne. Mi lenne hát a teendő? Érdemes lenne a közbiztonság embereinek éjszakánként megállítani a gyanús áruval robogó gépkocsikat, hiszen ilyenkor indulnak követhetetlen útjukra a színes- fémhulladékok. Ugyanígy az adóhivatal emberei is utánanézhetnének, miként járhat Ford Si- errával az az engedélyes gyűjtőfelvásárló, aki havi kétszáz forint jövedelmet tud igazolni. És egyáltalán: mindenkinek legyen kutya kötelessége odafigyelni tulajdonára, mert ellenkező esetben szétlopják ezt a kis országot! Palágyi Béla A kilencvenedik életévében járó, de teljes szellemi frissességével bíró Hamza Dezső Ákost, egykori sikeres magyar filmrendezőt, a későbbi nemzetközi művészeti fórumokon is ünnepelt festőművészt jászberényi otthonában kerestem fel. Nem csupán udvariassági látogatásnak szántam szerény ottlétemet, mert tudom, hogy a Gyurkovics fiúk (1940), a Bűnös vagyok (1941), a Szinusz (1942), a Külvárosi őrszoba (1942), az Ördöglovas (1943) , az Egy fiúnak a fele (1944) és más, nagy sikerű filmek rendezője a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom egyik kulcsembere volt.- Ha megengedi, először filmjei politikai hátteréről kérdezem, később talán többszörösen is kiderül, hogy miért?- A Gyurkovics fiúk elkészítése után is voltak már viharfelhők a fejem fölött, a Bűnös vagyok pedig egyenesen kérdőjeleket tett a nevem mögé. A filmet Pünkösti Andor írta, akit - lévén a bátran baloldali szellemű Madách Színház igazgatója - keményen megtámadott a szaksajtó. Dekadensnek, francia hatásúnak, stb. minősítették a filmet, és csak nagy nehezen engedte a cenzúra bemutatni. Pedig tulajdonképpen erkölcsi dráma volt, csak hát nem tetszett a hatalomnak. Nem volt több szerencsém a Külvárosi őrszobáv al sem - pedig Karády Katalin és Nagy István csodálatosak voltak benne - ezt a filmemet is jó egy évig visszatartotta a cenzúra.- És hogy nem tovább, pontosabban, hogy egyáltalán bemutatták, ahhoz talán tudnia kell a mai olvasóknak, hogy a Szíriusz, ha nem tombolt volna javában a háború, könnyen világsikerré vált volna. Ez a fantasztikus játék évtizedekkel megelőzte a műfaj napjainkban kibontakozott divatját. Herczeg Ferenc elbeszélése ugyanis, amelyből a film készült, már készen volt, amikor H. G. Wells Időgép című regényét megírta. A magyar időgép Mária Terézia korába röpítette vissza a nézőt. Óriási siker volt, tehát a megkérdőjelezett filmek alkotóját nem lehetett egyszerűen „hidegre tenni’ ’. A Szíriusz sikerében egyébként nagy része volt a kor kitűnő színészének, Szilassy Lászlónak. Róla különben sokáig úgy beszéltek itthon, hogy fasiszta volt. Igaz ez?- Egy szó sem igaz az egészből. Nagyszerű magyar ember volt, legalább úgy gyűlölte a fasisztákat, a nyilasokat, mint én. Mesterségesen is táplált rossz hírét az egyik valóban jobboldali színésznő iránti lobogó szerelme indította el, de nem ez volt a legfőbb oka későbbi, hazai ki tagadásának.- Önnek miért kellett elhagyni az országot?- A háború befejezése után az akkori Budapesten mindenki tudta rólam, hogy én közvetítettem Bajcsy-Zsilinszky Endre és a baloldali erők között. Sőt azzal is tisztában voltak, hogy az ellenállási mozgalom vezérét én bújtattam, szóval exponált személyiség voltam, 1945 tavaszán, nyarán még minisztert is akartak belőlem csinálni, de én ragaszkodtam a filmhez. A MAFIRT igazgatója lettem, de közben fogytak körülöttem a régi emberek, a Bajcsy-Zsilinszky eszmei köréhez tartozó személyek és azok a kommunisták is, akik valóban részt vettek az ellenállási mozgalomban. Rákosi a magyar antifasiszta ellenállás emlékét is ki akarta irtani. Nos, ebben a helyzetben egyszer csak hívatott Ortutay Gyula, a főnököm, hogy kikülde- nek engem hosszabb tartózkodásra Párizsba, tanulmányozzam a majdani magyar televíziózás lehetőségeit. De fizetést nem tudnak adni! Rögtön értettem, miről van szó, menjek, amíg mehetek. Ezt tovább erősítette bennem Gerő Ernő, akivel valamikor egy utcában laktam Párizsban. Magához hívatott, és közölte, hogy csak magánemberként távozhatok az országból, semmiféle hivatalos ottani megbízást nem kapok. Azt is hamar megtudhattam, mennyire sürgős az „ügy”, hiszen Vass Zoltán még a kocsiját is ideadta nekem, hogy mielőbb túl legyek a határon. O már akkor tudott valamit, amit én még csak sejtettem...,- A felesége viszont itthon maradt.- Igen, az ő érdekében Bajcsy- Zsilinszky özvegye kereste meg RajkLászlót. Kérése nyitott kapura talált. „Kirgiz’ ’ - ez volt Rajk fedőneve az illegális mozgalomban - miután megtudta, hogy kinek az érdekében kér segítséget a nemzet nagy mártírjának özvegye, azt mondta, azonnal intézkedik. A feleségem útlevélkérelme Rajk ke- zeírásával, ,Miniszteri irat” jelzéssel jutott át a megfelelő hivatalokon.- Mihez kezdett az akkor már leereszkedő vasfüggönyön túl?- Olaszországban még akkor is kint voltak a hirdetőtáblákon a Szinusz plakátjai. Volt valamicske nevem a „csizmaországban”. Három filmet forgattam ott, de újból festegettem is. Később Brazíliába mentem.- S festői életműve ott teljesedett ki. Néhány évvel ezelőtt azonban hazatért, de Dél-Amerikában újra találkozott egykori színészével, Szilassy Lászlóval.- így van, nagyon jó barátságban voltam vele. De Szilassy történetének megértése érdekében még vissza kell ugrani az „időgéppel” Budapestre, 1944-be. Akkor már az én filmes „szénám’ ’ sem valami jól állt, mert 1943-ban elkezdtem forgatni az Egy fiúnak a fele című, Mikszáth elbeszélésére épülő filmemet. Ez a film az elcserélt csecsemő példáján bizonyította a faji megkülönböztetés tarthatatlanságát, embertelenségét.- Ma is aktuális téma...- Sajnos, igen. A filmet az Actio Catholica égisze alatt a Pax gyártotta, de az egyház tekintélye is kevés volt, hogy a filmet be is mutathassuk. Egyszerűen betiltották. Az ezt követő hónapokban terjedt el a hír, hogy Szilassy László a nyilasok úgynevezett Nemzeti Számonkérő Székének parancsnoka, századosi rangban. Nem hittem el erről a kuruckodó fiúról, hogy beállt volna a gyilkosok közé. Különben is tudtam, Szilassy, éppen azért, hogy ne vigyék el a nyilasok, bevonult katonának, tartalékos repülőfőhadnagyként. Kapcsolataim, barátaim révén az akkori Honvédelmi Minisztériumban utánanézettem az ügynek, hogy hol is van Szilassy László? Kiderült, hogy Szilassy László nevű repülőfőhadnagy az egész Magyar Királyi Hadseregben nincs. Akkor jutott eszembe, hogy a Szilassy csak művésznév, Lacit eredetileg Szabó Lászlónak hívják. S nyilván a hadseregben is csak Szabó Lászlóként tartották nyilván. Nem szaporítom a szót, a Nemzeti Számonkérő Szék garázdálkodó Szilassy Lászlója - aki különben egy zömök, Nyíregyháza környéki ember volt - nem volt azonos a színésznevet használó Szilassy- val! Ha ő lett volna a Nemzeti Számonkérő Széknél, akkor ott is csak Szabó László néven tartották volna nyilván. Tehát létezett egy Szilassy László művésznevű kitűnő színész, aki a hadseregben Szabó László repülőfőhadnagy volt - és sajnos volt egy eredeti családnevű Szilassy László, a nyilaspribék. Laci sajnos sosem tudta magát tisztázni, nem térhetett haza, az 1970-es évek végén halt meg Dél- Amerikában. Derék, szép fia a múltkoriban meglátogatott itt, Jászberényben. Nagyon jólesett! Karády földi maradványai viszont már itthon pihennek.- Köszönöm a beszélgetést, remélem, eljöhetek máskor is, hogy életútjára, pályatársaira emlékezzünk...- Mindig szívesen látlak, sok mindent el akarok még mondani az utókornak. Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán Egy filmkocka a Szinuszból: Karády Katalin és Szilassy László. Itt már jártak a színesfémgyűjtők ...
