Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-09 / 156. szám

1990. OKTÓBER 9. 3 F logiston Kft. gázórák gyártására Háztartási gázmérők gyártására vegyes vállalatot alapított Flogiston Kft. néven a Fővárosi Gázmüvek, a Kandeláber Rt. és a nyugatnémet Rombach cég. Az új vállalkozás alaptőkéje 110 millió forint, mélyéből a Gázmüvek részesedése 52, a Kandeláber Rt.-é 15, a nyugatnémet partneré pedig 33 százalék. Képünkön Bertalan István és Felföldi Miklós a már elkészült méröszobában próbaméréseket végez. MTI-fotó: Balaton József A reményeket beváltotta Tapasztalatok néhány hónap után Harmadikán volt három hóna­pos a tiszafüredi Shell üzem­anyagtöltő állomás. Három hó­napja szolgálja a helybeli és át­utazó autósokat éjjel-nappal. Hogy ez mennyire fontos, azt csak az tudja, aki ezelőtt Tiszafü­red környékén maradt benzin nélkül, s kutat éjszaka 70 kilomé­teres körzetben nem talált. Mind­ehhez valóban magas színvonalú kiszolgálás tartozik, kellemes körülmények között. A Snack bárban a vezető és az utasok fris­sülhetnek fel, s vásárolhatnak a vasárnap is nyitva tartó shopban. A látványnak is szép kúttal a város lakossága is megbarátko­zott mára, hogy az előnyeit is érzi. Ők tehát megtalálták számí­tásukat. Kérdés, hogy az Interag- Shell megtalálta-e, hiszen a meg­nyitón dr. Josef Waltl kereskedel­mi igazgatóhelyettes úgy fogal­mazott, hogy ezt csak az idő döntheti el. A töltőállomás ideig­lenes vezetőjétől azt kérdeztük, mik az első három hónap tapasz­talatai? Beváltotta-e a kút a hoz­záfűzött reményeket?- A tiszafüredi kút a Shell-In- terag hálózatában a kis forgalmú kutak közé tartozik. Ehhez mér­ten várakozásunk sem volt nagy, s ezt teljesítettük is. Tisztában voltunk azzal, hogy főleg az ide­genforgalomra kell építenünk, s ennek megfelelően a szezon vé­gével a mi forgalmunk is csök­kent. Természetesen van még tennivalónk, hiszen nem fejező­dött be a megismertetési folya­mat sem. Nagyon sok autós még nem tudja, hogy van itt Shell-kút, nem számít arra, hogy itt tankol­hat.- Melyik tevékenységük hozza a legnagyobb forgalmat?- Az üzemanyag-eladás. A ke­nőanyag-eladást kell növelnünk még, és a shop forgalmát is. Szeptember 23-tól az egész or­szágban a Shell-kutaknál vasár­nap is nyitva tartanak, így nálunk is reggel 7-től délután 3-ig.- Milyenek a tapasztalataik az ólommentes benzin eladásáról? Kik veszik?- Legnagyobb részt a nyugati turisták, hiszen ők megszokták ezt a minőséget, az autóik is ezt igénylik. A magyarok közül csak azok veszik, akiknek katalizáto­ros autójuk van.- Mi ennek az oka Ón szerint?- Az ólommentes benzin ol­csóbb ugyan ötven fillérrel az extránál, de drágább a szuper- benzinnél, ezért az ára nem von­zó. A magyar autósoknál a szuper a legkeresettebb. A propaganda is kevés, azt sem lehet pontosan és megbízható forrásból tudni, hgoy melyik szocialista autótí­pus motorjának nem árt az, ha huzamosabb ideig ilyen üzem­anyaggal használják. Az sem mellékes, hogy a tőkés országok­ban preferálják a környezetkímé­lő üzemanyagot, autókat. Az au­tósok érdekeltté vannak téve a használatukban. Reméljük, a kormány nálunk is belátja ennek fontosságát. V. I. I. Az ötletet a privatizáció adta Színházpótló pódium az Árkádban A Szolnok belvárosában lévő Árkád presszót magánvállalko­zók bérlik. Eredeti szándékuk az volt, hogy meghagyják a presszórészt, de a szalonban megnyitják a kereskedők áru­házát. Ez a megoldás azért esett kútba, mert akkor a bérleti díj sokkal magasabb lett volna, mintha megmarad az eredeti ál­lapot. Az új bérlőknek korábban nem sok közük volt a vendéglá­táshoz, legfeljebb annyi, hogy zenéltek és fogyasztottak vala­mit szórakozóhelyeken. Annyit azonban felismertek, hogy az Árkád többre hivatott. A lela­kott szalon felújítása mellett az­zal kezdték a munkát, hogy a régi Árkád-beli pódiumsoroza­tot ismét életre keltik. Erre an­nál nagyobb igény van, mert a színházat most építik át. Az első rendezvényen októ­ber 12-én Kovács Erzsinek és Aradszky Lászlónak lesz közös műsora. A folytatásról annyit: meglehetősen gyakran követik egymást a programok. Minden hét péntekére terveznek valamit a szervezők. Október 19-én Bessenyei Ferencnek lesz önál­ló estje, október 26-án pedig Heller Tamás és Nádas György közös műsorát láthatják az ér­deklődők. A novemberi prog­ram szervezése most van folya­matban. Szombati napokra szolnoki színészekkel szeremé­nek különféle műsorokat beik­tatni. Megpróbálják kezdő te­hetségek - versmondó, bűvész, stb. - bemutatását is. Persze, az üzlet sem mellé­kes. Az új bérlők a jószerével minimum alatti áruválasztékot gazdagították. Első osztályú színvonal mel­lett szolid árakat ígérnek. Azt mondják; nem céljuk a hirtelen meggazdagodás, mert az tisz­tességes úton úgysem sikerül senkinek. Bárcsak ezt tapasz­talnánk mindenhol, ahová gya­nútlan vendégként vagy vevő­ként betérünk! \ “Keddijegyzet Betonváros kopasz utcákkal? Szolnok nem is olyan régen földszintes, fás-ligetes város volt. Nyárfák, kőrisfák, platánfák, de főleg akácfák az ember méretű, kis utcák velejárói voltak. Némely úton - még pár éve is - négy sorban vetettek árnyékot az arrajárókra. Ma meg? Mint aNéplap is többször hírül adta: „tervszerű” és spontán pusztítás egyaránt ritkítja zöldövezetünket. Miért ez az önpusztítás? Ilyenek va­gyunk? Bízvást állíthatom, hogy nem. De meggyőződéssel hangsúlyozhatom, hogy - lovas nemzet lévén - a lónak hol az egyik, hol a másik oldalára billenünk: nem, vagy csak nagyon nehezen tudjuk megtalálni a város elkerülhetetlen fejlődésével együtt megtartható emberi környezet formáit és arányait. Sze­génységünk kényszerít bennünket a cikcakkos mozgásra? Men­ni is, maradni is szándékozunk? Számtalan példa bizonyítja, hogy fejlődni a hagyományok megőrzésével is lehet. Városunk ma is meglevő legtöbb mellékutcája falusiasán keskeny, s még érintetlen vagy részben érintetlen fasoraival a nyugalmat, a csendet árasztja. (Szegénységet sugalló mivoltáról ezúttal ne beszéljünk.) Nos, ez a viszonylagos összhang látszik összezavarodni nap­jainkban, amikor keskeny utcácskákban három-, sőt négyszintes „családi házak” kezdenek megjelenni. Félreértés ne essék: a házak esztétikusak, szépek, de méretükkel agyonnyomják a földszintes, kertes, valóban családi házakat. Akár jóakarattal is megjegyezhetné a nyájas olvasó, hogy örüljünk a földből kinö­vő, európai szintű épületeknek, ezek által válik városunk külse­jében is vonzóvá. Igen, örülünk, de örömünkbe jócskán vegyül üröm is. Ezek az épületek ugyanis úgy telepednek rá a szűk kis utcákra, hogy nem csupán a volt kerteket foglalják el, de kiirtják a házak előtt feltétlen jelen volt fákat, virágokat, füves területeket is. Ponto­sabban: az építkezés a legritkább esettől eltekintve az utcák több évtizedes gesztenye-, platán-, kőris- vagy éppen akácfáinak végleges kiirtásával kezdődik. És ezek pótlása a tények tanúsága szerint csak a legritkább esetben történik meg. A ház elejét lebetonozzák, hogy még fű se nőjön. Sétáljon el az olvasó például a városközpont utcáiba, ahol talán mindennél fontosabb lenne a fák megőrzése, s győződjön meg arról, hogy a lebetono­zott kocsikijáratokat nem fogják a fák kedvéért többé feltörni. Ahogy gazdagodunk épületben, úgy szegényedünk zöldterü­letben? Ez az, amit a város szerető szolnoki polgár semmiképpen nem fogadhat el. Nézzük meg a Bercsényi, a Balassi Bálint, a Vörösmarty, a Széchenyi, a Meder, a Sajtó, stb. út újonnan épült - épülő - házait, s elszomorodunk. A hajdan egységesen fásított utcák fasorai hézagosakká váltak. Mi lesz, ha a modem, több­szintes lakóházak mindenütt felváltják a valóban korszerűtlen, régi, földszintes házakat, s egyúttal levegőtlenné, sikátorszerűvé teszik a környéket? A fenti gondolatsort végigvive, csupán annyi történik majd, hogy kopaszak lesznek utcáink, s a kipufogófüstöt nem a fák, hanem csak a tetszetős házak lakói fogják tüdejükön átszűrni. Igen, a fátlan utcák képe falanszterkép: soha ne valósuljon meg! De ennek érdekében ma kell konkrét rendeleteket hozni, és a garázsok számát például olyan mennyiségűre korlátozni, hogy a kocsikijáratok ne akadályozzák az esztétikusán elhelyezhető fákat, cserjéket, virágokat. A fenyegető veszély nagy, s ha eddig hatásosan nem tettünk ellene, legalább a választások utáni vezetők figyelmét hívjuk fel időben, mert nekik köteleségük lesz bizonyítani, városfejlesztés, városszépítés területén is! ^ ____________________________________________Horváth Károly^ Ö nálló Jászság? Magunk szeretnénk rendezni dolgainkat Beszélgetés dr. Kis Zoltán országgyűlési képviselővel Az önkormányzati törvény megszün­tette a megyeszékhelyek korábbi min­denhatóságát, és lehetővé tette a telepü­lések szabad társulását. Ez a Jászságnak is a régi sebek orvoslását ígéri, a szár­nyaló fantáziának legfeljebb az önkor­mányzatok pénze meg a józan ész szab­hat határt. A Jászság önállósodási törekvésének először nyíltan dr. Kis Zoltán, Jászbe­rény és a Felső-Jászság országgyűlési képviselője adott hangot. Már a válasz­tási kampányában is szerepelt ez a gon­dolat tavasszal, s megválasztása után is erősen üti a vasat.- Honnan ered az elképzelés?- Tősgyökeres jász vagyok, őseim részt vettek a redemptióban, mellyel a jászok a kunokkal együtt visszaváltot­ták régi jogaikat. Ezek a jogok azonban nemcsak hogy semmibe vesztek, de ve­lünk szemben Szolnok mindig különös kiváltságokat élvezett. Ennek magyará­zatát abban látom, hogy a megyeszék­hely a múlt rendszernek egy kemény vidéki bástyája, káderközpontja volt. A kiváltságoknak ékes bizonyítéka a 900 éves évforduló. Ráadásul azzal az irtó­zatos pénzzel, amit a megyétől vett el, nem is ésszerűen fejlesztették Szolno­kot, hanem eltorzították. A következmé­nyeit sokáig nem heveri ki a megye- székhely.- Ez adta tehát az érzelmi alapot, meg az a tapasztalat, hogy a Jászságba állan­dóan Szolnokról, a Kunságból vagy Du­nántúlról hozták a vezetőket. Egyszerű­en nem tartották alkalmasnak a helybe­lieket a vezetésre. Lenézték az itteni népet, vagy pedig éppen azzal a jól meg­fontolt szándékkal tartották őket távol, nehogy egymásra találjon a vezető és a nép. Ettől féltek.- Volt a szép múlt tehát, amiről túl sokat ugyan nem tanultunk az iskolá­ban, de azért sok családban ápolták en­nek emlékét, azután volt a nagy sérelem, amit a gondolkodó ember naponta ér­zett. Azt hiszem azonban, ez nem elegen­dő az önállósághoz.- Természetesen, bár mozgatórugó­nak mindenképpen jó. Az önállósodás alapja azonban a gazdaság lehet, és a jász települések egyenrangú társulása. A Jászságnak jó termőföldje, szorgalmas népe van. Lehet alapozni a jó kondíció­ban lévő iparra, a Hűtőgépgyárra, az Aprítógépgyárra, Árokszálláson az ősi kézműipar jöhet számításba, ami külföl­dön ígér jó piacot, Jászfényszarun pedig ott a Samsung és az Orion. A körzetem­ben várhatóan a kisebb települések is megerősödnek, mert az összevont téesz- től magukhoz veszik a gazdálkodást. A közös feladatok megoldásában az­után a települések keresik a társakat. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha teljesen szabadon, a közös érdekek­nek megfelelően történnek. Nincs arra semmi szükség, hogy ajász falvak fölött is létrejöjjön Berényben egy bürokrati­kus vízfej. Előfordulhat például, hogy Jászfényszarun az egészségügy ellátá­sát a szomszéd megyében lévő, de hoz­zá közelebb fekvő Hatvanra építsen, Jászárokszálláson pedig az eddigieknél bizonyosan nagyobb szerepet kap Gyöngyös. Ez így lesz jó. De maradnak azért közös érdekek is, mert ezek a tele­pülések nemcsak az előnevük miatt tar­toznak össze.- Hogyan jönne létre ez a jászsági régió?- Az önkormányzatok megalakulása után minden jász települést megkeresve (mindegy, hogy ki kezdeményezi) azok elvi megállapodásban rögzítenék, hogy milyen formában és mértékben kíván­nak együttműködni, Szolnoktól eltávo­lodni. Itt szó lehet gazdasági, önkor­mányzati, szolgáltatási, egészségügyi, kulturális együttműködésről. Ennek a' folyamatnak a vége lehetne 1992-re egy Jászberényt, Jászárokszállást, Jászapá­tit felölelő, többcentrumú, közigazgatá­silag, gyakorlatilag megyei jogokkal is rendelkező kerület.- Az Alsó-Jászságnak az önállóságról eltérő véleményt valló kisgazda képvi­selője van. Szabaddemokrataként együtt tud-e dolgozni vele az egységes Jászság érdekében?- A képviselőtársam véleményét és szándékát tőle kell megkérdezni, de ed­dig különösebb együttműködés még nem volt ebben a témában sem. Ennek ellenére én járom az Alsó-Jászságot is, és nagyjából ismerem az ottani lehető­ségeket. Természetes, hogy csak az egész Jászságban szabad gondolkodni. Szolnoknak azért megmaradnak bizo­nyos feladatai, mert nem tudunk minden megyei funkciót átvenni.- Szellemileg, kulturális téren is fel tud nőni a Jászság ehhez a sorsdöntő vállalkozáshoz?- Szerintem mindenképpen. Egyrészt az iparban, a mezőgazdaságban szakér­telmiség, másrészt az egyetemmé fej­leszthető főiskola adhatja ehhez az ala­pot. A művészeteknek is van itt gyökere, hagyománya, amelyek kellő támogatás mellett felvirágozhatnak.- Végül mit jelentene ez a nagyobb vagy teljes önállóság a jász polgár szá­mára? A szabad jász hiúságán esett év­százados sérelmet feledtetné csak?- Mondjuk, ez sem elhanyagolható, de az életminőség változna meg ezen a vidéken. Nem Szolnok ellen irányul a törekvés, éljenek ők is úgy, ahogy tud­nak - nem lesz könnyű dolguk -, csak mi magunk szeretnénk a dolgainkat ren­dezni. Lukácsi Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom