Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-04 / 152. szám
1990. OKTÓBER 4. Néplap 7 Törökszentmiklóson Az Új Néplap Kodály szobra a zeneiskolában Avatták október elsején, a zenei világnapon, a Törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskolában. Törökszentmiklóson az idén kétszeres ünnep volt a zenei vi- lágnap. Először azért, mert ezt a napot már olyan környezetben ünnepelhették a legfiatalabb zenebarátok, a zeneiskola és a Bethlen Úti Általános Iskola zenei alsótagozatos diákjai, ami nemcsak szemnek gyönyörű, kényelmes is. A Kossuth tér 5 számra még nem tették föl az igazi táblát, de tény: az egykori városi pártbizottság épülete a Kodály Zoltán Zeneiskola otthona lett. Mindez ez év januárja óta van így - tehát az első eset, hogy itt rendezték a zenei világnap korántsem akármilyen ünnepségét. Október elsején rangos dalest előtt - Kodály-szobrot avattak, Kisfaludi Stróbl Zsigmond ötvenes években készített szép alkotását avatta föl Erdei Péter, a kecskeméti Kodály Intézet igazgatója. De hát hogy kerül egy ilyen míves szobor ilyen nehéz időkben a kis, alig valamivel több mint háromszáz gyereket magáénak vallható iskolába? A választ Zolnai Istvánná igazgató adja:- Iskolánk 1970-ben vette föl Kodály Zoltán nevét, s azóta minden tavaszon Kodály Zoltán zenei napokat rendezünk. Ezeken többször vendégünk volt Kodály Zoltánná Péczely Sarolta, aki most is köztünk volt a zenei világnapon. Nos, a szobor az ő ajándéka. Ilyen egyszerű az egész. Természetesen Kodály Zoltánné Péczely Sarolta a szoboravatás után a zeneiskola gyönyörű előadótermében dalesten lépett az ünneplő miklósiak elé, Thomas Böttger zongorakíséretével.- Október hatodikén küldöttgyűlést tartunk - mondja Sziráki Imre, a Torökszentmiklós és Vidéke Áfész elnökhelyettese. - Nálunk ez lesz a szövetkezeti napok idei legfontosabb eseménye. A tanácskozás célja: vagyonnevesítés! Nem szoktunk ilyen fogalmakhoz, így érthetően megkérdeztük, hogy is lesz, mi is az? Az elnökhelyettes elmondta, nem más, mint a szövetkezet tiszta vagyonának 12 százalékát elosztják - pontosabban ráírják a tagokra, s azok vagyonrészük után évente részesedést kapnak a szövetkezettől. Érdekes ez, annál is inkább, mert ismereteink szerint az áfész nagy körzetben dolgozik, magáénak mondhatja az egykori, kistelepüléseken működő áfészek (pontosabban földmívesszövetkezetek) tagságát. Ezt is pontosítjuk: a Torökszentmiklós és Vidéke Áfésznek a helybelieken és a külsőségeken élőkön kívül tagsága van Tiszatenyőn, Kengyelen, Kuncsorbán és Tiszapüspökiben. Kereken ötezer áfésztaggal számoltak a vagyonnevesítés kidolgozói. Mostanában előtérbe került a tagság, - az egykori alapítók és az őket követők. Az se véletlen, hogy az áfész a szövetkezeti napok idején tagsági vásárokat rendez, minden áruházában a ruházati vásárlók (tagok!) ezer forintonként 300 forint engedményt kapnak. És épp ma olcsóbban adják a húst is - szövetkezeti vásár van a Tavasz ABC-ben, amely a város szép szövetkezeti kisáruháza. Tömeg a tanácsháza előtt Mint a képen látható, október elsején, de még másodikén is sokan megálltak a tanácsháza előtt, hogy lássák a pontos, hivatalos tájékoztatót: hogyan is szavazott hát, ha szavazott a 18 312, szavazati joggal rendelkező városlakó. Nos, Törökszentmiklóson is ismétlés lesz október 14-én, ezt erősítette meg dr. Papp János vb-titkár, aki azt is elmondta: háromszáz ember dolgozott vasárnap a szavazókörökben és a bizottságokban, fűtötték, világították a helyiségeket, 12 személygépkocsi járta a várost meg 3 autóbusz - gondoskodtak vándorumákról ésadolgozók ellátásáról. Akárha ennyi munkával, éjszakázással el is vethették volna a nagy feladat gondját. Csakhogy! A 18 312 polgárból mindössze a 29,24 százalékuk, 5355 ember ment el szavazni, 5107 érvényes szavazatot találtak az urnákban a bizottságok. Ez ugye nyilvánvaló, hogy ismétlést jelent, október 14-én kezdhetik élőiről - vagy ahol abbahagyták. Bár a vb-titkár figyelmeztetett bennünket, ma, október 4-ig még bárki bejelentést tehet, tiltakozhat a mostani eredmény (eredmény?) részleteinek valósága miatt - az már biztos, hogy egyetlen képviselő- jelölt kapta meg a szükséges arányú szavazatot. A város egyetlen, már megválasztott képviselője Búzás Sándor, az MSZP jelöltje. A listákon különben 11 párt indult, s a voksolók a legnagyobb arányban (22,79 százalék) a kisgazdapártnak szavaztak bizalmat, majd sorban az MDF, az SZDSZ, a Fidesz és az MSZP következik. Az egy érvényes választókerületi szavazáson különben tíz jelölt indult. Nem jártunk szerencsével, pedig szerettünk volna gratulálni a már megválasztott képviselőnek. Munkahelyén kerestük, de hát érkezésünk előtt egy órával fontos tárgyalásra utazott. És ottjártunkkor egész nap emberek álltak meg a tanácsházánál, a jói látható tájékoztató előtt. Vitatták, taglalták - a rész- eredményeket. Lehet, ez az érdeklődés nagyobb volt, mint a vasárnapi?... A kenyér, az valóban Vita a baromfifeldolgozóban kenyérkérdés a városban Szolnokra sztrájk híre érkezett Nagy lesz, korszerű lesz - de mikor sül kenyér helyben? Szeptember végén sztrájkhírek jöttek a megyeszékhelyre a város régi, patinás munkájáról híres baromfifeldolgozójából. Hogy valóban volt munkabeszüntetés, igazi sztrájk vagy nem, októberben már meglehetősen bonyolult tisztázni. Nagy Márton, a Baromfifeldolgozó Vállalat termelési osztályvezetője mindenesetre azt mondja: vita volt, s nyilvánvaló, hogy a vita idején abbahagyták a baromfitisztítást, -feldolgozást a munkások. Mi miatt állhat le manapság egy üzem, miért vitázhatnak emberei? Nem kell hozzá különösebb helyi ismeret, nyilvánvaló. Pénzen. Nos, ezt készséggel elmondja a termelési osztályvezető. Miután a vállalat gazdálkodása mind a mai napig eredményes, prémiumosztás volt szeptember húszadikán. A prémium összege miatt már a reggeli kifizetéskor vitáztak, értelmetlenkedtek az emberek. Mondjuk, ha valakinek tízezer forint volt a bruttó prémiuma, az a társadalombiztosítás 10 százalékos - és a személyi jövedelemadó személyre szóló százalékának levonása után nem biztos, hogy kerek ötezer forintot is kézhez kaphatott. No már most: hogy van az, hogy a főnökök ennyit, a melós meg annyit? Ez volt a vita lényege, s nehezen vagy alig nyugodtak bele az emberek, hogy annyi jár, amennyi. Sőt, a vita le se zárult, november 15-ig kidolgozza a vállalat vezetősége a prémiumrendszer módosításának változatait, s azt megismerteti a dolgozók legitim képviselőivel. Tartok tőle, aligha lesz több az a pénz, s az ezerkétszáz dolgozót foglalkoztató üzemben jöhet még más bonyodalom is addig. Ugye, más lapok tele vannak a rossz hírekkel: már a libamájért is nehéz pénzt kapni, egyes szomszédaink pedig ugyancsak adósak a libahús, csirkehús árával is. És az 1935-ben alapított, jó hírű üzem csak libamájból évi 110 tonnát küld a külföldi - s olykor hazai ínyenceknek. Még csak külföldön (egy felé...) meglehet, lesz rá pénz - de itthon? Máris magas készárukészletek fájdítják a feldolgozó vezetőinek fejét... Aki vonaton vagy buszon utazik Törökszent- miklósra, mást se lát, mint a megye- székhelyen megfordulók táskájában, kosarában - kenyeret. Ha a krónikás emlékezete nem csal - megerősítették, hogy nem -, valamikor a törökszentmiklósi malmok voltak az első hírvivői a kis alföldi városnak. Messze földről jöttek ide évtizedeken át - lisztet venni a malomtól tésztakészítők és sütőszakemberek. Különösen jó lisztet járt a malom, először a gőz-, majd a villanyma- lom is. Aztán ugye - s ez már nem a malmoknak róható föl - valahogyan addig váltottuk, variáltuk a búzát, a fajtákat - mígnem ez a liszt, az itteni liszt is csak olyan liszt... Mégis, a miklósiak esküsznek rá, hogy jó kenyeret sütöttek a pékek - amíg a pékség dolgozott a városban. Mert jó ideje már nem dolgoznak. A több mint 25 ezer lelkes kisvárosba messziről utazik a mindennapi. Karcagról hozzák, törik, szárítják - a kenyérszerető miklósiak állandó kritikája közepette. így már érthető, hogy a Szolnokra járók csak vesznek egy cipót, veknit, ha tehetik, a megyeszékhelyen. Esküsznek rá, jobb mint a Karcagról érkező, frissebb is. Átépítik, nagyobbítják a sütödét a városban. Hiába szerettünk volna találkozni a hely i péküzem vezetővel, csak az építőket láttuk a kívül-belül alakuló üzem falai között. Úgy hírlik, novemberben már ismét lesz helyben sült, a régi jó ízeket fölelevenítő kenyere a miklósiaknak. Sőt, a sütőipar azt mondja, ezzel a korszerűsítéssel már a péksütemény is helyben készül majd (évek óta Szolnokról szállították). Most csak a tágasra nyújtózott falak, az óriás gépek, kemence- tornyok láthatók még. És minden második városlakó szerint friss, igazán friss kenyér egy boltban, áruházban se található. Pedig ebben a nehéz világban legalább kenyérből juthatna jó meg friss a miklósi családoknak! írta és összeállította: Sóskúti Júlia Az oldal fotóit Mészáros János készítette. Utazóknak való Csinos, vagy nyolcállásos autóbusz-pályaudvar a város közepén, egy fordulónyi távolságra a négyes főút hömpölygő forgatagától. Tiszta, rendes kis forgalmi épület, teteje alatt elférnek a várakozók, még ülőhelyet is találnak maguknak. Meg az Oázist. Először azt hittem, most nyitott, mert a plakátok, falragaszok között ott a hívogató, október elsején nyílik. - Nem - nyugtat meg a csinos fiatal lány a pultnál -, az a nyitás a múlt év októberében volt, azóta már meg is szokták a miklósiak meg az átutazók is, hogy meleg italt, hűsítőt, kávét ihatnak, de még harapnivalót is találnak ott. Rendezett és tiszta a pályaudvar környéke is. Persze, elég új még ahhoz, hogy majdan eluralkodjék rajta a nagy magyar rendetlenség. Azért az a díszbokor már jelez ilyesmit az elegáns beton virágtartóban. Dús ágai alatt tejfölöspohár, szimphoniás gyűrt doboz, nylonzacskó, ro- pispapír, barackmag meg banánhéj. Mintha összetévesztenék a kelyhet - a szeméttartóval. Pedig van az is... Ugye, a futószalag pontos munkája közben aligha lehet vitázni.. Áfész-küldöttgyűlés lesz Vagyonrész - a tagoknak
