Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-04 / 152. szám

1990. OKTÓBER 4. Néplap Életpálya-kilátások... Mit ér a fiatal, ha kereskedő? Lapunkban gyakran írunk az élet valamilyen területén kiemel­kedő teljesítményt nyújtó, kima­gaslót vagy különlegeset produ­káló fiatalokról. Érdekesek is ezek a tudósítások, de mi van az átlag fiatalokkal? - tűnődhet el joggal az olvasó. Milyen a köz­érzetük, hogyan telnek hétköz­napjaik? Ez motoszkált az én fe­jemben is, miközben találomra megszólítottam két fiatal keres­kedőlányt a szolnoki Skálában. Szívesen nyilatkoztak mindket­ten. Az már az élet fintora, hogy egyikük történetében a főszere­pet rendszerváltásos társada­lmunk negatív jelensége, a mun­kanélküliség játssza. E riport nemrég még szenzációszámba ment volna, mára azonban sajnos egyre inkább kezd tipikussá vál­ni az a gyakorlat, aminek követ­keztében nagyon könnyen utcán találhatja magát a fiatal, különö­sen, ha beteg „merészel” lenni. Ez pedig nyugtalanító jelenség, akár beszélünk, akár hallgatunk róla. A jó fagyinak nem kell cégér! Vagy mégis? Simon Teréz kultúrcikkeladó szakon végzett a Kereskedelmi Szakmunkásképzőben, Szolno­kon.- Eredeti szakmája ellenére hogyan lett a Skála Aruház terü­letén működő fagyizó alkalma­Optimista is lehet a kereskedő. soha nem szóltak, hogy nincse­nek megelégedve velem. Azt is közölték, hogy a felmondási idő alatt nem tartanak igényt a mun­kámra, sőt(!) a fagyizóban ne is- Mindabból, amit elmondott, arra következtetek, hogy szereti a szakmáját. Mégis, milyen az er­kölcsi-anyagi megbecsülése?- Igazából ruházatis akartam lenni, mivel azonban a bizo­nyítványom jó lett, felajánlották a műszakit. Nem bántam meg, megszerettem. Jó a kollektívánk, fiatalok vagyunk többségben. Jó érzés, hogy önállóan dolgozha­tom. Ellenőriznek, de rám van bízva sok minden. A fizetésem? Hatezer forint körüli a forgalom utáni jutalékkal együtt. Nem túl sok, de megfelelőnek tartom.- Min változtatna, ha erre lehe­tősége nyílna?- A munka mennyiségét nem ismerik el a fizetésekben. Más osztályon kevesebb munkával több alapot kapnak a kollégák. HÚSZON INNEN — TÍZEN TÚL tartózkodjam és ne beszéljek a munkatársakkal. Miért küldenek el? - kérdeztem. Ilyesmit mond­tak, hogy észrevették, a munká­ban csak testileg vagyok ott, szellemileg nem. Egyébként ma­gáról a cégről sem tudok semmit.- A lányok pedig váltják egy­mást?- Ez az! Általában egy évig maradhatnak ott, aztán amikor Itt még-a fagyizóban - leendő munkanélküliként. zottja? - kérdeztem tőle.- Az iskola elvégzése után csak alacsony bérért tudtam vol­na a szakmámban elhelyezkedni. Ezért mással próbálkoztam. Ve- gyesiparcikk-eladóként, majd gépkönyvelőként is dolgoztam, amivel 4500 forintot kerestem nettóban. Ez év májusában jöt­tem a fagyizóba, úgy hívtak, mi­vel diákkoromban kisegítőként már dolgoztam itt korábban. Csábított a viszonylag jó kereseti lehetőség is.- Kíváncsivá tesz! Mennyi ez forintban egy ilyen helyes, ked­ves, energikus fiatal lány eseté­ben?- A borítékban 8500 forintot kaptam havonta kézhez, de amit aláírattak velem papíron, hogy átvettem, az 5214 forint volt. (Hm... ez fordítva szokott lenni. A szerk.)- Önt úgy hívták dolgozni, mégis elküldték mintegy négy hó­napra rá. Nem egészen értem!- Ez az, amit én sem értek tel­jesen! Csak sejtéseim vannak és benyomásaim az itt töltött idő­szak alapján. Vesegyulladással táppénzre kellett mennem, s ami­kor visszajöttem, egyszerűen csak felmondtak nekem. Előtte már rájönnek a visszásságokra - ez csak az én véleményem -, menniük kell. Az én helyemen is új lány van már. Pályán marad * ha megbecsülik Kovács Anna eladót a Skála Áruház emeleti részén szólítot­tam meg.- Mióta dolgozik a kereskede­lemben?- Három évet mint szakmun­kástanuló töltöttem itt az áruház­ban, két éve pedig rendes dolgo­zója vagyok.- Milyen szakmában végzett és mi a jelenlegi beosztása?- Műszakicikk-eladó szak­munkás végzettségem van - így is dolgozom -, de elvégeztem a pénztárosi tanfolyamot is. A Ke­reskedelmi Szakközépiskolát pedig levelezőn végzem, most leszek harmadéves. A tanulást nehezen tudom egyeztetni a munkával, mert egyrészt nehéz az iskola, másrészt kevesen va­gyunk az osztályon. Alig tudok a konzultációkon megjelenni. A vizsgáim eddig mindig sikerül­tek. Tizenhatféle munkát vállal­hatok, ha elvégzem az iskolát. Az áruházi dolgozók értekezle­tén elmondhatjuk a problémákat, de igazából nincs változás utána. Komolyabban kellene venni az ott elhangzottakat. Jól érzem ma­gam a munkahelyen, hosszabb távon is a szakmában szeretnék maradni. Cs. J. Zöldséges• szatyor Kapcsoltam Szép, egészséges kígyóubor­kák hevertek a ládában. Á csinos teremtés ráérősen matatott közöt­tük. Végre megtalálta az övét. Alig érintve, két ujjával egy bájos mosoly kíséretében átadta az el­adónak:- Ezt kérem - mondta. A könyvárus standja felől zsebre dugott kézzel egy fiatal­ember közeledett a zöldségeshez. Fejében a legkelendőbb köny­vek, újságok fantáziadús címei kavarogtak, képzeletét pedig el­indították a fotók. Megállt a hölgy mellett.- Negyven deka - szóltak a pult másik oldaláról.- Elnézést, ez nagy - adta vissza az asszonyka -, ... akarom mon­dani sok - és alig láthatóan elpi­rult. A fiatalember tűnődött egy pil­lanatig.- Nem is nagy - jegyezte meg, és dudorászva odébbállt. Hogy-hogy- Tessék mondani, mennyi a szőlő?- Nem értem.- Hogy a szőlő?- Ja, jó hogy. Pénzromlás Egyszáz, kétszáz, háromszáz, négyszáz, king size. szurmay c mnuKOR 1 UNunxoij Ezen a héten ismerkedjünk meg Fedor Nóra, Szolnok, Városmajor út 51. II/5. szám alatti fiatal olvasónk kedvenc zeneszámaival. Mi pedig küldjük az ajándékutal­ványt. 1. Szabadság vándora (Dém- jén Ferenc) 2. Good bye my love (Homo- nyik Sándor) 3. Sárga rózsa (Illés) 4. Szerelemvonat (Demjén Ferenc) 5. Álmodozás (Szandi) 6. Takarítás (Dóra) 7. Orfeo Negro (Dolly Roll) 8. Kalapot fel! (Eva-Neoton) 9. Dúdoló nyár (Dolly Roll) 10. Sirályok sírnak (Csuka Mónika) Faki Aki aranylábakon jár iskolába Öröm nézni, ahogy bűvöli a labdát. Pedig alig valamivel na­gyobb a guruló, pörgő, pattogó golyónál. Talán nem is tudja, mennyire tehetséges, mozdula­tait még nem szövik át az öntelt­ség korai jelei. Nem szeretem a csodagyerekeket, valamiért gya­núsak... megesküszöm, ő nem is az. Játszik. Csak úgy. S élvezi nagyon. Kineveztem magamban a Tiszaligeti napok legfocistább focistájának. Bizalmába férkőz­tem. Bemutatom hát nektek is, mostantól kedvenc szolnoki lab­darúgómat: Névjegykártya Neve: Szabó Krisztián Beceneve: Faki (maga sem tudja, miért) Kora: majdnem 12 éves Testsúlya: 31 kg Magassága: 136 cm Szeme színe: szürke Lábmérete: 36-os Posztja: jobbszélső Klubjai: Széchenyi Úti Általá­nos Iskola, MÁV MTE (serdülő III) Családi állapota: nőtelen Évvégi bizonyítványa: 4,00 Edzője: Papp Attila Legjobb barátja: Cicás László Az a rövid idő, amit együtt töltünk két meccse között, nem elég ahhoz, hogy igazán megis­merjem. A csapat egy darabkája mindvégig ott sündörög körülöt­tünk. Érthetően kíváncsiak, mi­lyen, mikor egy csillag nyilatko­zik. Nem is akármelyik. A „Ki­csisztár” (magamnak ugyanis így neveztem el). Felteszem a világ legostobább kérdését: - Szeret-e focizni? Persze, hogy értetlenül bámul rám, s megtold­ja egy „jelzővel” - mániákusan! Úgy tudja, óvodában érintette meg először az „igazi bőr” szentségét. Azóta tart a kapcso­lat. Mellesleg apja fia. A fater most szakvezető a Vegyiművek­ben, a labda bódulatában élte és éli ő is életét. Kemény pórázon tartja a fiát, pedig koraszülött a féltés. Bár, mint megtudom, a fiatalembernek van már „utánfu­tója”, tart az első (?) szerelem. Felteszek néhány kötelező kérdést. Mi a véleménye a vb- ről, a magyar fociról, a mostani kupameccsekről? - Feloldódik rögtön, dől belőle a szó... Sajnál­ja az olaszokat, mindvégig nekik szurkolt. Elárulja, Beckenbauert nem csípi, a döntőben is ellenük kötelezte el magát. Kamerun? Szerinte is újjávarázsolták a fo­cit, s csodákat műveltek a pá­lyán. Azon meg sem lepődöm, hogy véleménye a honi labdarú­gásról a kiábrándult kisfiú véle­ménye. El tudom képzelni, mi­lyen rossz neki ebben a közeg­ben felnőni focistává. Példaké­pet is külföldről „szerzett be” Faki. Hát persze, hogy Marado­na a szimbólum! A csapat, ami­ért a szíve dobog, viszont na­gyon is hazai, Budapesti Hon- védnak hívják. Ja, pótkedvenc­nek kinevezte a kupasorozat ide­jére a Fradit. Elárul még egy fontos dolgot: Nem (lehet) igaz...,- hogy nincs biztosítva a Szolnokon és környékén az amatőr, hivatásos, rock-, jazz- vagy akár a „vendéglátós” zenészek (egyik legképzettebb társaság) tapasztalatcseréje, állandó kapcsolata, szereplése;- hogy a műfajban a megyéből soha nem tudott országos színvonalú zenekar felnőni;- hogy a fiatalság a múltban is követelte, és most is igényli a pezsgő zenei életet;- hogy a zenészek inuk szakadtáig önerőből „fegyverkez­nek”, fejlődnek, eredményeket érnek el, közben a mamutin­tézmény vagy raktáron fekteti a közpénzen vett hangosító- berendezéseit, vagy éppen egy kis „tehetséges’ ’ team vállal­kozik vele;- hogy a fiatalságon kívül nem nőtt fel egy generáció, aki szintén „fogyasztója” lehetne a műfajnak;- hogy a városban nem lehetne igény szerint felfrissíteni a vendéglátás „ótvar” zenei világát;- hogy használható demonstrációs felvételeket még pén­zért sem tudnak készíteni a környéken;- hogy nincs a városban egy találkozóhely, egy klub - mint a színészeknek, újságíróknak, vasutasoknak, stb. -, pedig igen sok zenész van;- hogy nincs egy állandó helyiség, aréna vagy akármi, ahol legalább a megyei zenekarok ringbe szállnának a fiatalság egy nagy rétegének megelégedésére;- hogy egy-két „kultúrdisznótól” függjön a zenészek fel­lépése, s nem a közönség igényétől, a zenészek akarásától (a pénzről nem is beszélve);- hogy a környékbeli zenészek széthúzás helyett nem tudnának saját érdekükben összefogni, és egymás minősíté­sét a közönségre bízni;- hogy néhány „világot járt” helyi zenekar vagy előadó külföldi kapcsolatait ne lehetne kihasználni;- hogy a tehetséges szolnoki amatőrök ne tudnának ösz- szefogással a fővárosi klubélet felé „nyomulni”, hímevet szerezni a városnak;- hogy a jazzt és más rétegzenét nem lehetne feltámasztani. Lehet, hogy az amatőr rockzene és a könnyűműfaj nem a legfontosabb dolgok közé tartozik (sokkal fontosabb pl. a magyar népzene népszerűsítése - hogy más művészeti ágak­ról ne is beszéljek). DE! Ha a struktúraváltással szitne önerőből, egyszeri huszár­vágással fel lehetne rázni a város könnyűzenei életét - a fiatalság nagy örömére -, akkor már megérte. Most már igazán jó lenne ha az amatőrök, zenekarok vagy képviselőik vennék kezükbe a saját sorsukat... no és az Ezerfejű Caesar; a közönség, a fiatalság, a szolnokiak. Kovács Ferenc papíron: hív. ea.-müvész, igazán: am. rockista „Kicsisztár” eppen borsot törni készül a hátvédek orra alá... autószerelő szeretne lenni. Meg­fogadom gyorsan, ha ott is így megállja a helyét, csak hozzá hordom mobilomat. Könnyelműen felteszem utol­só kérdésemet: mit szeretnél kér­dezni magadtól, „Kicsisztár”? ... Jól melléfogtam, mert azt akarja megtudni magától, mi a legvakmerőbb álma, s erre a vá­lasz csak az lehet: egy jobbszélső poszt a Kisstadion gyepén, Détá- ri Döme helyén. Élköszönünk egymástól, ő megy helytállni a torna döntőjében. Nem féltem őket, messze legjobb csapat az övék, általában eljutnak ötről a hatra... Ráadásul a Juventus sze­relését reklámozzák. Tehát haj­rá,,.zebrák”! Én pedig kívánom Fakinak, hogy jusson el a Honvédba, s kívánom a Honvédnak, hogy lel­je meg „Kicsisztárt”. Fel a fej­jel, Krisztián! Már csak néhá­nyat kell aludni, s beéred a csú­csokon Maradonát. técsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom