Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-31 / 174. szám

4 1990. OKTÓBER! W/////////////////////////K/7/Z//////////////////Z, NYÍLT TÉR 72yy/yy////////y///////////y////Z7Z7ZZZ/Z/7Zf^^^’, Köszönjük, Zsembeli József! Gondolatok a baloldalról A Városi Tanács Kórház fő-, il­letve szakorvosai 1990. október 2-i ülésükön nem fogadták el dr. Zsembeli József jelengi igazgató pályázatát, így a jövőben a kórház- igazgatói állást más fogja betölte­ni. Minden illetékes elismeri: a döntés teljesen szabályosan, a jog­szabályban foglaltak szerint tör­tént. Nyugodtak lehetünk tehát, nem történt jogsértés. Miközben egyesek a demokrá­cia diadalaként értékelik a válasz­tást, nekem éppen ezzel kapcsolat­ban vannak aggodalmaim. Hadd osszam meg ezeket az olvasóval!- Lehet-e demokratikusnak ne­vezni egy döntést, amelyet a dol­gozói létszám 3,5 százaléka ho­zott? A karcagi kórház összdolgo- zóinak létszáma ugyanis kb. 950 fő. Ebből választásra jogosult 66 fő volt. A 66-ból 34-es voksoltak úgy, hogy nem támogatják dr. Zsembeli József igazgatói megbí­zatását. Lehet-e demokratikusnak tartani azt a gyakorlatot, amely fi­gyelmen kívül hagyja a dolgozók 96,5 százalékának a véleményét?- Különös értelmezése a demok­ráciának az is, hogy a már működő igazgató újbóli megbízatásához 2/3-os többséget ír elő a jogsza­bály, új pályázó esetén azonban megelégszik az egyszerű többség­gel. Mi ez, ha nem hátrányos meg­különböztetés? Lassan hozzá kell szoknunk ahhoz a gyakorlathoz,' hogy a politikai akarat saját céljai­nak megfelelően alakítja a jogsza­bályokat. Hozzá kell szoknunk ah­hoz is, hogy csak szavakban kell elítélni a korábbi diszkrimináció­kat, de ha az újkeletű politikai ér­dekek úgy kívánják, gátlástalanul élni lehet vele. Halász István és a színház Voltam az épülő színház be­járásán, ahol megmutatták, milyen lesz. Szép lesz! Lesz? Ugyanis Halász István képvi­selő úr választási ígéretéhez hí­ven munkához látott. A tavaszi kampány során megígérte vá­lasztóinak, hogy ha rá szavaz­nak: foggal-körömmel védi a város és a választói érdekeit, mindent megtesz azért, hogy jobbá, szebbé tegye városát. Rendkívül sok tennivalója len­ne, ezer és egy olyan ügy, amely miatt az emberek elkeseredet­tek. A város romokban hever. De sajnos még egy ország- gyűlési képviselő sem tud ezer­felé szakadni. Halász képviselő úr egyetlen elintézendő dolgot talált a városban, hogyan akadá­lyozhatná meg, hogy a színház felépüljön. Miután vizsgálódá­sai során legnagyobb sajnálatá­ra semmi olyan visszaélést nem talált, amiből botrányt csinálha­tott volna, most elhatározta: megpróbálja megakadályozni, hogy a saját kormánya által be­ígért jövő évi 300 millió forin­tos központi támogatást meg­kapja a színház. Szaladgál fű- höz-fához, művelődési államtit­kártól az Állami Számvevőszé­kig, de sehol - egyelőre - nem talál lelkes híveket. Pedig én szívből drukkolok Halász kép­viselő úrnak, hogy sikerüljön megakadályoznia, hogy a város és a színház részesüljön az or­szágosjavakból! Ezzel történelmi tettet hajtana végre, ugyanis ő lenne új törté­nelmünkben az első választott képviselő, aki a saját választói­nak nem adna, nem szerezne ja­vakat, hanem elvenne tőlük. Ügyes! Nem? Fodor György- Ismert, hogy munkahelyi de­mokráciáról csak ott beszélhetünk, ahol a dolgozók - gondjaival, baja­ival - sajátjukénak érzik a munka­helyet, s az adott munkahely életé­nek alakításában tulajdonosként vesznek részt. Ha következtések vagyunk ebben a helyzetben, ak­kor kizárhatunk a közéleti aktivi­tásból mindenféle sanda szándé­kot. Kizárhatjuk az egyéni érdeke­ket, mint kizárólagos motívumo­kat. Fájdalom, de a mi esetünkben mindez nem így történt. Miközben a döntést a jogszabályhoz kínosan ragaszkodva hozták meg, nem akadt egyetlen ember sem a jelen­lévők között, aki felállt volna és elmondta volna, hogy miért tartja alkalmatlannak dr. Zsembeli Jó­zsefet arra, hogy a jövőben is ő töltse be az igazgatói posztot. Pe­dig milyen jó lett volna Zsembeli Józsefnek is, ha megtudja, hol hi­bázott? a leendő igazgatónak is, hogy mire kell majd vigyáznia. De mivel a jelenlévők hallgattak, fel­merül a kétely: vajon valóban szakmai érdekek játszottak-e sze­repet a döntésben, vagy a szemé­lyes bosszú?- Dr. Zsembeli Józsefet az egész város kiváló felkészültségű, magas fokú hivatástudattal rendelkező szakembernek ismerte meg. A kór­ház működési rendje, szerény, de céltudatos fejlesztése elválasztha­tatlan az ő munkájától. Nemcsak a város kamatoztatta munkáját, ha­nem a megye egészségügye is. Naponta tapasztaltuk figyelmes gondoskodását az egészségügy iránt, valamint azt a folyamatos tö­rődést, amellyel a kórház dolgozó­inak élet- és munkakörülményeit javítani igyekezett. Azok közé az emberek közé tartozott, akik - má- zsányi gondok ellenére is - előbbre vitték a társadalmi haladás ügyét, akiknek áldozatos munkáját kö­szönettel kell illetnünk. Kérem, szíveskedjenek közölni a mellékelt levelet, melyet külön értesítés helyett szeretnék ismer­tetni mindazon személyekkel, pártokkal, intézményekkel, akik ismerték azon kérésünket, hogy a KISZ-vagyonból a Szolnoki Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány tulajdonába jutott ingatlanok - volt megyei KISZ-székház, a ti­szaiige ti Turisztikai és Szabad­idő Központ - hasznosítására nyilvános pályázatot írjon ki, amellyel az ifjúság érdekeit szol­gálnánk. Dr. Faragó Ilona Jászberény íme a mellékelt levél: Tisztelt Szülő! A Szolnok Városi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány Kuratóri­umának ülésén, október 9-én na­pirenden volt az Önök levele a Városmajor út 8. sz. alatti épület kollégiumi célú felhasználása tárgyában. Sajnálatos félreértésről van szó, mivel a kuratórium nem kí­ván pályázatot kiírni külön en­nek az épületnek a hasznosításá­ra. Jelenleg is bérleti jogviszony van a TIT-tel, illetve a Gabona és Ipari Növények Termelési Rend­szerével (1993. január L), mely­ből évente kb. 2.500.000 forint bevétel származik (1990. aug.31-ig 1.892.346 forint volt), tehát semmi nem indokolja ezen- Az új politikai erők azt hirdetik, hogy az emberek megítélésében szakmai érdekek a meghatározó­ak. Én úgy látom, hogy ez nem egyéb szólamnál, és csupán rosz- szul palástolt szándékok elrejtésé­re szolgál. Városunkban nem dr. Zsembeli József az egyetlen, akit minden rendelkezésre álló eszközzel arra kellett volna bírni, hogy maradjon eredeti beosztásában. Bizonyos erők azonban ezt másként akarták. Csakugyan nem látják, hogy „el­megy a kútágas, s marad csak a kútja”? Úgy tudjuk, hogy azon a bizo­nyos napon a szavazás eredményé­nek kihirdetése után dr. Zsembeli József felállt és köszönetét mon­dott azoknak a munkatársaknak, akik az elmúlt 12 év alatt támogat­ták törekvéseiben, de egy ember sem akadt a munkatársak között, aki megköszönte volna az ő mun­káját. Hadd tegyem meg ezt most én. Kedves Zsembeli József! Kö­szönjük munkádat, köszönjük azt a vezetői tevékenységet, amelyet a város és környéke érdekében a kórház igazgatójaként kifejtettél, s meggyőződésem, hogy a Rólad szóló híreket hallgatva nemcsak a lakosság 3,6 százaléka mondja ve­lem együtt: köszönjük Neked, dr. Zsembeli József! Veréb József Karcag szerződések felbontását. Ezeket a tényeket a Városi Tanács V. B. pénzügyi, terv- és munkaügyi osztálya által végzett vizsgálat is alátámasztja. Az önkormányzati törvény szerint a megyei költségvetésből kell megoldani a középiskolai kollégiumok fenntartását, mű­ködtetését. Ezt a problémát tehát az alapítvány kuratóriuma nem tudja felvállalni. Jelenlegi információim szerint 1991. szeptember 1-től felszaba­dul a Katonai Kollégium közel 300 férőhellyel, ami alig 3 éve épült, kimondottan középiskolai kollégiumi céllal, jól felszerelt, modem épület. Javaslom, hogy kérésükkel forduljanak a megválasztott, új önkormányzathoz, mivel ők ille­tékesek elbírálni és eldönteni, hogy létesítenek-e kollégiumot Szolnok városában. Szeretnék reagálni a titkársá­gunkra küldött levelére is, mely szerint jegyzőkönyvet szeretne az ülésekről. Sajnálatos módon ezt nem áll módomban Önnek megküldeni, mivel több olyan dolog is elhangzott az ülésen (pl. személyi kérdések), mely csak a kuratórium belső ügye. Annak viszont semmi akadá­lya, hogy a jegyzőkönyv elké­szülte után (okt. 19.) Ön befárad­jon a városi tanács hivatalos he­Figyelemre méltó, és magár bal­oldalinak tartó párt számára tanul­ságul szolgál Kopátsy Sándor „Miért esett össze a hazai balol­dal?” című írása a Kritika 90/8-as számában. A szerző baloldalhoz tartozónak tekinti a volt reform- marxistákat, a szociáldemokratá­kat és az SZDSZ-t is. Ez utóbbi helyét a jelenlegi politikai viszo­nyokkal magyarázza, amely sze­rint a szabaddemokraták a kor­mánykoalíció pártjaihoz képest állnak balra. Megállapítja, hogy a fentieken kívül baloldali erők más pártokban is találhatók, de ezúttal csak a három pártot teszi vizsgálat tárgyává. Helyteleníti azt a ma általánossá vált politikai álláspontot, amely megtagadja a bizalmat a volt MSZMP-tagoktól (tegyük hozzá, ha azok nem az MDF-ben találták meg a helyüket), akiknek nem volt lehetőségük pártok közti válasz­tásra. „Egypártrendszer esetében csak azokkal szemben indokolt a bírálat, akik a politikai életben kar­rieristaként vagy megszállott türel­metlenként viselkedtek.” Az egészséges politikai életből nem zárhatók ki a tényleges reformer- ség nagy többségét kitevő volt MSZMP-sek. Úgy véli, hogy az utókor pozitívan fogja megítélni a Kádárt leváltó Grósz, Berecz sze­repét is, jóllehet nem tudtak követ­kezetesen szakítani a régi ideológi­ával, és tévedtek abban, hogy a félúton meg lehet állni. lyiségébe (titkárságára) és ott az Önt érintő részbe betekintést kapjon, amennyiben nem elégíti ki az Önnek és szülőtársainak megküldött válaszom az üggyel kapcsolatban. Lengyel Boldizsár elnök Tisztelt Önkormányzat! Sárközi Judit vagyok, 33 éves rok­kantnyugdíjas. Közel két és fél éves kislány édesanyja, akivel kettecskén albérletben lakom. Összjövedelmem egészen pontosan 7768 forint, azaz 3884 Ft/fő. Ebből az összegből lak­bért fizetek, szerényen étkezünk és még szerényebben öltözködünk. Ja... és fűtünk. Belátható időn belül sem­mi esélyem nincs arra, hogy lakás­hoz jussak. Nincs, mert nem rendel­kezem 1.800.000 forinttal. Leszázalékolásomig 16 évet dol­goztam. 16 évig reméltem, hogy a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez hozzáedződnek a mun­kabérek. Nem ez történt..., ha jól összeszámolom, 13 hónapig külön­böző kórházakban kaptam olyan mi­nőségű kosztot és kvártélyt, mint amilyen színvonalú általában az or­vosi ellátás. Ki nem volt még kórház­ban? ... Köszönje meg sorsa kegyét! Túl vagyunk a képviselő-választá­sokon, s mire ezek a sorok megjelen­nek, Jászberénynek vélhetően a pol­gármesteri hivatalát is betölti valaki. Grósz Károly sportcsamoki be­szédével eljátszotta politikai jövő­jét, és azzal, hogy Berecz Jánossal együtt 1956-ot ellenforradalom­nak minősítették, végleg eljátszot­ták az események befolyásolásá­nak lehetőségét. Elvesztette ezt az új MSZMP is, amelyet a cikkíró a „kiagyalt modell” bevezetésének célkitűzése miatt jobboldalra so­rol. Ugyanis a baloldaliság kritéri­uma annak elismerése, hogy a mo­dem társadalom piaci társadalom. Pozsgay Imre leginkább megtes­tesítője a régi párt reformszámyá- nak, aki jól taktikázott, és maga is változott az események alakulásá­val. Azonban több hibát is vétett: az elsőt az átalakulási kongresszu­son, amikor engedett a rossz kompromisszumnak, melynek kö­vetkeztében a magát újnak dekla­ráló szocialista párt nem szakított következetesen a múltjával, nem csukta be a kaput az MSZMP-ben karriert csináltak előtt. Ezért nagy árat fizetett: sok értékes embert ve­szített. Ezt a megalkuvását még egy súlyosabb tetézte, amikor a köztársasági elnökválasztást elha­lasztó népszavazás után elfogadta a passzivitást ajánló párttaktikát. Ez nemcsak a saját karrierje, ha­nem a baloldal jövője szempontjá­ból is végzetes volt. Tanulságos a következő mondat: „Csak naiv- ságnak lehet felfogni azt a hitet, hogy egy ilyen forradalmi szakasz­ban az emberek passzivitásukkal politizálnak.” Élesen veszi bonckés alá Nyers Rezső politikai szerepét is, aki pártelnöki minőségében csökken­tette a reformerők lendületét és a mai szociáldemokratáktól idegen szövetkezeti és munkás önigazga­tási politikát képviselte. Egyik sem vezethet közvetlen eredményre olyan társadalomban, ahol a legna­gyobb akadály éppen a kapitaliz­mus hiánya. Nagyot hibázott 1988-ban, amikor helyes lépésnek tekintette a két munkáspárt ’48-as egyesítését, ahelyett, hogy kimu­tatta volna a baloldali szociálde­mokrácia bolsevizálásának tragi­kus következményeit 1919-ben és 1948-ban egyaránt. Mély igazság rejlik a következő mondatokban is: „Az MSZP a leg­nagyobb hibát azzal követte el, hogy amíg az általa támogatott Tisztelt képviselő urak és höl­gyek! Nem vonom kétségbe, vannak Önök között olyanok, akik rászolgál­tak a bizalomra. De sajnos sokan hi­ányoznak a testületből, akik szintén rászolgáltak volna! S hogy miért nin­csenek ott? ... Elmondom, mi az én véleményem erről. A választások előtt széthordtam néhány száz szórólapot. Hallottam olyan véleményt, hogy: „Én rá sza­vazok, mert ő sarkalja a cipőimet”. Természetesen az illető nem suszter, egyszerűen nem kívánom felismer­hetővé tenni! Vannak Jászberényben is olyan emberek, akiknek a nevük ilyen­olyan oknál fogva az idők során fo­galommá váltak. A listákon az ő ne­vük mellett szerepeltek olyanok is, akiket talán kevésbé ismerünk, de honnét tudhatnánk, nem-e többet tudna tenni értünk? Ám szerényebb a többinél, nem önhittséggel, csupán nemes önbizalommal áldatott meg, avagy nem volt 50-60 ezer forintja, hogy költséges és látványos propa­gandatevékenységet folytasson. Tisztelt képviselő urak és höl­gyek! kormány hatalmon volt, nem ha tott végre egyetlen, választók szerző reformot sem. nem te egyetlen lépést sem a dolgozd felé. ’ ’ Ha végrehajtanak egy rack nális földreformot, a leghatékt nyabban működő szektorok privt tizálását, amelynek során elsőso ban a dolgozók jutottak volna kisvállalkozáshoz szükséges tula donhoz, az MSZP erős pártként kt rülhetett volna ki a választásokbó A Németh-kormány sorra aratta külpolitikai és törvényalkotói sikc reket, de a belpolitikában nem ál a reformok élére, a tömegek irár passzív maradt. Nem vitathatók Kopátsy szoc áldemokrata pártról szóló fejtege tései sem. A baloldali munkáso csak az egymással civakodó veze tőket, a megosztott mozgalmat Iái ták. Rosszul megválasztott vezető jük merev kommunistaellenessé gével sokkal nagyobb energiát for dított a munkásmozgalomtól ide gén pártok megnyerésére, mint munkásérdekek képviseletére. ! miközben külföld felé igyekezel tetszelegni, elfelejtette, hogy nyugati szociáldemokrácia külö nősen a hazai szociális követelései pártja. Az SZDSZ vezetői is kitértek i reformkommunistákkal vall együttműködés elől, pedig lévén : legfelkészültebbek, nekik kellet volna távolabbra tekinteniük, é: észrevenni, hogy a magyar társa dalomban komoly veszély a jobb oldal túlereje. A parlamenti válasz tások igazolták ezt a túlerőt, é: hogy a munkáspártok nem érték e potenciális lehetőségeiknek még í felét sem, ezért elsősorban maga í baloldal hibáztatható. Ez a jelen­kor legnagyobb történelmi felelős­sége, mert csak az erős baloldallal rendelkező magyar politikai képes bennünket Nyugathoz közelebb vinni. Mit tehet hozzá mindezekhez a recenzió írója egy liberális többsé­gű helyhatósági választás után? Csak bizakodhatunk, hogy szocia­listák és liberális demokraták egyaránt levonták a szükséges kö­vetkeztetéseket az elmúlt hónapok politikai történéseiből. Dr. Keresztes Eszter Szolnok Önök is tudják, ma Magyarorszá­gon 1/2 millió családnak nincs saját tulajdonú otthona, vagy legalább bérlakása, és akkor még az abszolút hajléktalanokról szó sem esett. Az én esetem nem egyedi. Azért mondtam el a saját példámat, mert mások nevében nem beszélhetek. De valamit mégis megemlítenék, ami nagyon szomorú! Az idén elhunyt egy volt általános iskolai osztálytársnőm. Sokunkat el- öntött-a döbbenet, a fájdalom (hiszen még csak 33 éves volt), és szívünk, ez az elkeseredett, meggyötört szí-1 vünk elvezetett minket oda, ahonnét mi még visszafordulhattunk, ő már soha! S az évek során elszenvedett kudarcoktól, megaláztatásoktól el­mérgesedett lelkűnkön úrrá lett a kétségbeesés: - Gyerekei vannak! - Gyerekeink vannak! Mi lesz velük? Az egyéni tehetetlenség érzését hogyan fogjuk tudni összeegyeztetni majd az új (alig merem kimondani), demokratikus önkormányzattal? Kérem az illetékeseket, TETTEK­KEL válaszoljanak! Sárközi Judit SZDSZ-Fidesz szimpatizáns Jászberény A kuratórium válasza Nem lesz pályázat a volt KISZ vagyon hasznosítására Az új Néplap politikai vitafóruma Szajolból egy névtelen levélíró közlésre szánt anyagot juttatott el rovatunkhoz, amit természetesen nem jelentettünk meg. Ennek kapcsán leszögezzük: azon túl, hogy az írások tartalmáért fele­lősséget nem vállalunk, névtelen leveleket nem közlünk - illetve csak akkor, ha a szerző neve és címe általunk ismert, de ő személyiségének védelmében névtelenséget kér.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom