Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)

1990-10-26 / 170. szám

V Néplap 1990. OKTÓBER 26. A Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon — A Szolnoki Rádió a 222 méteres hullámhosszon Tanáráron energia Életünket és bérünket... A számlát a pedagógusok állják Törökszentmiklós. Régen túl vagyunk a tanévkezdés ünnepi hangulatán. Ünnepre semmi okunk. A nyáron életbe léptetett áremelések - főleg az energiaára­ké - minden eddiginél nehezebb helyzetbe hozták az iskolákat. Az országban mindenütt tanuló- csoportok megszűnésére, s olyan mértékű kény­szertakarékoskodásra kell számí­tanunk, amely esetleg már-már az oktatás tartalmi munkáját is veszélyeztetheti. Mi a helyzet Törökszentmiklóson? A városi tanács illetékes osztályvezetőjé­től, Vizi Gézától kértem rövid értékelést.- Alapvető gondjaink vannak az iskolák fenntartásában - is­merte el az osztályvezető. - Az energia-, a vízdíjemelkedés vilá­gossá tette, hogy hatása miatt a tanács nem tudja a korábbi szin­ten biztosítani az oktatási intéz­mények fenntartását. Csak az óvodák és az általános iskolák mintegy 5,7 millió forintos több­letkiadásra kényszerülnek csu­pán ebben az évben, amit a ta­nács nem tud biztosítani. Az is­kolák szemléltető segéd­eszközöket sem tudtak rendelni, le kell mondaniuk a karbantar­tásról.- Az oktatásügy folyamatos deklasszálódása tehát nem állt meg. Ha a tanács nem tudja a hi­ányzó milliókat állni, miből lehet a többletkiadást fedezni?- Valóban semmiféle közpon­ti, tanácsi ellentételezést nem kaptunk. Eddig is megfogtuk a pénzt. Idén az első félévben 3,8 millió forintos pedagógusbér­megtakarítást értünk el. Most ez mind elmegy a fűtésre, világítás­ra, az iskolák működtetésére.- Ha jól értem a szavait, most a törökszentmiklósi pedagógu­sokkal fizettetik ki az iskolák megemelt fűtési számláit- Tulajdonképpen így is lehet fogalmazni, hiszen a tanácsnak semmiféle más olyan eszköze nincs, amely ezt kiküszöbölhet­né. Nagyon nehéz tanév az idei, amely nevelőnek, diáknak és szülőnek egyaránt soha nem lá­tott problémákat fog fölvetni.- A közeljövő változásai érin­tik-e a múlt tanév végén megtar­tott igazgatóválasztások kimene­telét? Azaz: újraválasztják-e az igazgatókat?- A minisztériumi állásfogla­lás szerint nem kerül sor a peda­góguspályán a vezetők újjá vá­lasztás ára, mint a termelőüze­meknél. Általános revízió tehát nem lesz, de egyes esetekben, ahol az indokolt, ahol konkrét egyedi problémák vannak, arra van lehetőség, hogy ezeket felül­vizsgálják. Ez eddig sem volt ki­zárt De úgy gondolom, igazga­tót nem lehet egy tantestületre rákényszeríteni. Mindenképpen közel a piaci árakhoz Biotermékek a megyében is Ver eb Dér Ferencné a Bio- kultúra Egyesület megyei elnöke, és a biokultúra elkötelezettje. Mi­ért?- Ilyen szemléletben nőttem fel. Szüleim mindig kertes ház­ban laktak, és mi nem ismertük a gyomirtót. A kertünkben az öreg Válogatás a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójának októberi műsoraiból- Engedjen meg egy szemé­lyes kérdést. Milyen remények­kel vágott bele ebbe a tanévbe közvetlenül a helyhatósági vá­lasztások előtt? Mit tesz, ha esetleg hamarosan megköszönik önnek eddigi ténykedését?- Amíg itt vagyok ezen a he­lyen, azzal a feladattal kell tö­rődnöm, hogy az iskolák műkö­dését minél jobban elősegítsem. A jövőmet illetően sem kell ag­gódnom, hiszen van egy hivatá­som, egy szakmám, amit tudok hasznosítani. Szőke György Kő=nép k<>=bajusszal ✓ Somogyi Árpád karcagi kiállítása Rendhagyó esemény részesei voltak mindazok, akik részt vettek a minap Somogyi Árpád Munkácsy-díjas szobrász kar­cagi kiállításának megnyitóján, a Győrffy István Nagykun Mú­zeum kistermében. A mester lá­zas izgalommal és örömmel új­ságolta: Juhász Ferenc verssel köszöntötte őt ez alkalomra, hogy a szellem, a költészet ere­je is segítse a művek minél tel­jesebb megértését, befogadását. Korsós lány (bronz), Magyar Nemzeti Galéria A veretes-magvas gondolatokat Ebner Tünde, a helyi gimnázi­um növendéke tolmácsolta okosan és hitelesen. Maga a tárlat az utóbbi húsz év szobrai­ból válogatott gyűjtemény. A Medgyessy, majd Pátzai Pál nyomdokain elinduló szobrász, mint karcagi ivadék, jól ismer­ve és mélyen átérezve a Kun­ság paraszt-, illetve pásztorvilá­gának sajátos értékeit, egyre in­kább a maga útját járva igen erőteljes és karakteres plasztikai életművet épí­tett fel. „És azt mondják a szobrok, bronz=meny- nyek, harang=poklok: mi vagyunk az anyagban a csönddé=zsúfolt ihlet, a csönddé gyúrt nehéz or­szág, a láng=balzsam bi­zonyosság. A szobrok bánat=kazlak, érc=bűn merengés= kazlak és fém=jaj virrasztás^ kaz­lak és kezükben pásztor­bot és kalapjuk bronz=gomba. Azt mondtad: nagy csizmá­juk, hatalmas sáros csiz­májuk, subájuk, mint az égbolt, zsíros subájuk földig, mint esőiszap fel­hő, bejöttek a konyhába, bottal szótlanul álltak, féltem tőlük, azt mond­tad, kalapjuk alól néztek. Mit akarsz, Somogyi Ár­pád? Ez is égy Magyar- ország. Ez a kő=nép kő=bajusszal, a csönd puttonya vízfény, az Al­föld aranykulccsal, a kútágas, a kútgém, a víz­hordó asszonyok ökle, Bulgár paraszt (bronz), Ma­gyar Nemzeti Galéria mint Arany János Könnye, ezek a gubás, kendős, tízmiilós esztendős magányok, fáradtsá­gok, Móricz Zsigmond=virá- gok, mint virágok gyapjas szőr­ből, Istenke=kesztyűk Földből, Veres Péter=esőből, Szirtes Ádám=öbőiből. Akikben a hő láng, mint csontban a szilárd­ság, akikben a sírás, mint föld­púp vakondtúrás.” - úja az em­lített gyönyörű versben a szó^szobrokat varázsló mű­vészbarát, Juhász Ferenc. Egy, a gyermekkor élményéből kivi­rágzó és szinte a magyar népi pásztorvilág jelképi piramisává föltornyosuló szobrászat a So­mogyi Árpádé, aki Budapesten is karcagiként él és alkot, kono­kul és kitartóan, hatvannégy év tapasztalatával. Plasztikái a magyarság szimbólumai min­denütt e hazában és a nagyvi­lágban. Művészi útja az Értől az Óceánig lenyűgöző és igaz. Méltó a figyelemre és a szere­tette. Pálréti Ágoston parasztemberektől szerzett ta­pasztalat alapján irtottuk a gazt.- Beszéljünk az egyesület tevé­kenységéről. Mit vállaltak? Gon­dolom, elsősorban a szemléleten szeretnének változtatni.- Igen, valóban ez a célunk. Ugyanis más szemlélet kell ah­hoz, hogy megértsük, a növény­nek nem az a legfontosabb, hogy minél több vegyszert kapjon, így hirtelen megnőjön, hanem inkább az, hogy az életlehetőségét meg­adjuk. Igaz, így nagyobb meny- nyiséget érhetünk el, de ez ponto­san olyan dolog, mint a sporto­lóknál a dopping. Kifejleszthet­nek vele csodás izmokat, azon­ban ez lehet, hogy később az éle­tébe kerül a versenyzőnek. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az így hizlalt állatokban felhal­mozódik a hormon és a nehéz­fém, melyet mi, emberek eszünk meg. Eme szeretnénk felhívni a figyelmet, mert így saját életün­ket védjük.- Számomra ebből az derül ki, hogy Önök mind a gazdálkodás­ban, mind pedig az egész­ségvédelemben szeretnék ezt a szemléletet meghonosítani. Me­lyik a nehezebb?- Mind a kettő! Könnyű is, meg nehéz is. Könnyű akkor, hogyha megfelelő partnereket ta­lálunk, akik úgy gondolkodnak, mint mi. Nehéz akkor, hogyha a régi mennyiségi mutató az egyet­len, ami számít a gazdálkodás­ban. Én tudom, hogy az emberek enni szeretnének, de nem biztos, hogy az az ennivaló jó, amelyiket az előbbi szemlélet alapján állíta­nak elő. Sokkal ízletesebb, sok­kal jobb ízű az, amit természetes módon termelünk. Most nagyon nehéz váltani. Az évek alatt ugyanis különböző hibrideket fejlesztettek ki. Van, amelyiket csak a tojás miatt, van, amelyiket a húsáért tenyésztik. Például a hibrideknél 25-30 százalékban vizet veszünk meg a boltokban. Mert ha megsütjük, ennyivel ke­vesebb húst kapunk végül. A ter­mészetes úton nevelt állatoknál ez nem fordul elő.- Nálunk fejlettebb társadal­makban már egyre keresettebbel az ilyen termékek. Hazánkban bi zony nem találkozunk ilyenekkel Az Önök küzdelme itt a megye ben hogyan áll? Vásárolhatunk e hamarosan ilyen élelmiszereke a piacon?- Azt mondják, hogy Magyar országon azért nem lehet talál kozni ilyen termékkel, mer nincs rá igény. Ez nem igaz. Na gyón nagy igény van rá, csal egyelőre még nincs olyan háló zat, amelyik felvállalná ezt Ugyanis így kisebb mennyiségei kell vásárolni a kistermelőktől és ez nem nagy haszon. Mosi úgy néz ki, hogy kb. fél éven be lül Szolnokon, a piacon is vásá tolhatunk biotermékeket.- Hogyan tudom megállapíta­ni, hogy amit veszek az bio, vág3 nem? Van-e rajta valamilyen jel­zés?- Igen, van. Az egyesület, illet­ve a nemrégen alakult Bioklub­ban szakembereink végzik el a1 ellenőrző vizsgálatokat, melj után egy jelvényt adnak ki a ter­melőknek. Ezt lehet kérni tőlük.- Nyugaton ezek a termékek igen drágák! Önök milyen áron fogják kínálni?- Mindenképpen közel a piaci árhoz. Azt nem tudom megígér­ni, hogy olcsóbbak leszünk, mi­vel ez nem lenne reális. Nekünk elsősorban az a célunk, hogy itt a megyében minél többen fo­gyasszanak bioterméket. Korim Éva Tíz nap, tizennyolc fellépés Magyar nótával a Székelyföldön A határon túl már ismerősök vártak. Harmadik alkalommal léptük át a magyar-román határt. Első utunk a Nagyváradi Szín­házba vezetett. Mikrobuszunkat és két személyautónkat a tízna­pos tűmé szervezője, a MIDESZ képviselője, Deboiján Gyula fo­gadta. A hidegtől kipirult arccal várt már bennünket Szél Patka Eta, a váradi Szigligeti Színház énekesnője, akit a szolnokiak már jól ismernek. A városban már tudják, ma este, október másodikán magyar- nóta-est lesz. A plakátok is hirde­tik városszerte, közreműködik: Dallos Gizella, Farkas Rozália, Csíki Pál és Bálint Erika. Műsor­vezető: Klein Imre, kísér Rácz György és zenekara. Telt ház előtt, 17 és 20 órakor csendültek fel a magyar nóta legszebb meló­diái. Vártuk azt a pillanatot, amikor a Király-hágón átlépve végre megláthatjuk - az eddig csak le­írásokból és elbeszélésekből is­mert - Erdélyt és a Székelyföldet. Az őszbe borult Kárpátok ezer színét nem lehet elfelejteni. A csobogó patakok, fenyveserdők, birka- és kecskenyájak után Ma­rosvásárhely volt utunk követke­ző állomása. Nemrég még csak álmodtuk, hogy valaha bejárhat­juk a történelemből oly jól ismert helyeket Vásárhelyig is számta­lan élmény kísérte utunkat. Kő­rösfőn asszonyok árulták az álta­luk készített, szebbnél szebb ka­lotaszegi térítőkét, blúzokat, szoknyákat. Autónk mellett ha­ladt Zsuzsi is. így hívják a széke­lyek azt a keskeny nyomtávú vasutat ami végigvezet a Szé­kelyföldön. Olyan sok mindenről kellene még beszélni, de tíz nap élménye nem fér e néhány sorba. Ami a legfontosabb: hatalmas si­ker kísérte utunkat. Azt mondták, negyven éve nem volt ilyen mű­sor Erdélyben. Tíz nap, tizen­nyolc fellépés. Csak néhány az állomások közül: Gyergyószent- miklós, Csikkarcfalva, Csíksze­reda, Sepsiszentgyörgy, Kézdi- vásárhely. Hazafelé a Hargitán keresztül vezetett utunk. Vendéglátóinktól abban a reményben búcsúztunk, hogy a tavasszal ismét találko­zunk egy újabb tűmé keretében. Bálint Erika Vesszük-e valaha Szegedet? Szolnok és környéke egyértelműen a Szegedi Körzeti Stúdió adáskörzetébe tartozik. Ugyanak­kor csak ott vehető az adás, ahol kábeltelevízió van. Petró Lászlót, az IKV részlegvezetőjét kér­deztem az okokról.- Sok oka van, de ezek közül a leglényege­sebb, hogy a közösségi tévéantenna-rendszerek nem Szentes felé, hanem Kékesre „néznek”. Ez különösen így van a 4-es úttól északra. Ezek a rendszerek elavultak, de az is igaz, hogy a kéke­si adó nagyobb teljesítménnyel ad, jobbak a vé­teli viszonyok.- Mennyibe kerülne a tévéantennákat átfordí­tani, hogy vehetnénk a saját körzeti adásunkat?- Ez nem olyan egyszerű, mivel az emberek csak akkor fordulnak hozzánk, ha rossz a rend­szerük. És az sem biztos, hogy felcserélnék a jó minőségű vételt egy bizonytalanabbra. Antenna­fejeket kellene cserélni, ez mind nagyon srác pénzbe kerül. Véleményem szerint a központi té­véműsorok rendszerébe kellene beépíteni a kör­zeti adásokat. Nem feltétlenül azt a körzetet akar­ja valaki nézni, ahol lakik. Attól, hogy valaki az ország más részében él, még érdeklődhet a többi körzeti tévéműsor iránt. D.S. tli'l A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom