Új Néplap, 1990. október (1. évfolyam, 149-174. szám)
1990-10-21 / 167. szám
AP KULTURÁLIS PANORÁMÁJA 9 Melyik íróért állnak sorba? Klasszikus irodalom kéne, de az nincs Veress Miklós költő a válságról Veress Miklós kétszeres József Attila-díjas költő. Volt az ÉS fő- munkatársa, a Mozgó Világ fő- szerkesztője, az írószövetség főtitkára. Öt kötete jelent meg. Gyermekverseit Halász Judit és Pere- martoni Krisztina énekli. Az első magyar pol-beat fesztivált Diny- nyés József Veress Miklós: Karrier című szövegével nyerte meg. A költő utolsó kötete 1985-ben jelent meg. Azóta hallgat. Ott áll stócokban- Ennek a csöndnek személyes vagy társadalmi okai vannak?- Nem a lustaság az oka, nem is társadalmi tükör a hallgatás. Egyszerűen arról van szó, hogy túl sokat vállaltam. Négy évvel ezelőtt az írószövetség főtitkára lettem. Elvállaltam, mert a szövetségnek szüksége volt rám. Az írók megbíztak bennem. Abban az időben, amikor meg akarták szüntetni az írószövetséget, tudtam vitatkozni a pártközpont kulturális titkárával és vezetőjével. Ez a két év - egészen addig, amíg lemondtam, mert nem bírtam tovább idegekkel és egészséggel - nem tette lehetővé, hogy könyveket írjak.- Tud-e mondqni most olyan magyar írót, akiért sorba állnának az olvasók?- Nagyon nehéz megmondani, hogy ma mit kapkodnak el az emberek.- Arra gondolok, hogy megjelent X. Y. legújabb müve, és mindenáron meg akarják venni. Tehát nem a témáért, hanem magáért az íróért állnak sorba.- Amikor megjelentek a Her- czeg Ferenc-könyvek, azt hittem, hogy el fogják kapkodni őket. Kiadták, és ott áll stócokban. Mert közben kihalt az a közönség, amely igényelte volna. De az is előfordult, hogy a Moldova-köte- tek ott álltak. A tizedik focikönyv se kel el. Tehát egyszerűen nem- Sokan „visszasírják” a régi szép időket, amikor még egy-egy könyv megjelenése ünnepnek számított, amikor az éló magyar irodalomnak nem volt ilyen mostoha a sorsa. Ön szerint jogosan szebb a múlt?- Az elmúlt harminc évben az írók nem voltak olyan nagyon Tejó Isten! Előbb-utóbb nem lesz, aki írjon! lehet megmondani, ki az, akiért ma sorba állnak az olvasók. Drága könyvek - lapos pénztárcák- Ön szerint mi az oka annak a zűrzavaros helyzetnek, ami a mai könyvkiadást, -terjesztést jellemzi?- A könyvek nagyon drágák lettek, az embereknek viszont kevesebb a pénze. És melyik rétegnek lett kevesebb? Épp azoknak, akik a komoly irodalmat vásárolták. Ugyanakkor a másik oldalon azt állítják, hogy a magyar irodalom nem nyereséges. Az én versesköteteim nagyon gyorsan elfogytak, de nem nyomták utána. Azt mondták, hogy az ráfizetés. Valamikor nem így volt! Két-háromezres könyveket is kinyomtak. Manapság Magyarországon már 200 ezer példány se garancia arra, hogy a könyv nyereséges lesz. rossz helyzetben. Annak ellenére, hogy egyesek hallgatásra voltak ítélve. Ez még velem is előfordult egyetemista koromban; egy évig nem közölhettem a Tiszatájban. A magyar irodalom újra dolgozni, élni kezdett 1957 után - Aczél György kihozta a börtönből Déryt, Illyés is újra publikálni kezdett. Hozzáteszem még Pilinszky, Nagy László, Simon István, Váci Mihály nevét - és együtt van a nagy nemzedék. Igaz, ez az én generációmnak nem tett jót. Mi a hatvanas években indultunk volna, de kivételesen szerencsésnek mondhatta magát az, akinek megjelenhetett egy kötete. Ott voltak előttünk az élő klasszikusok. De ki fog olvasni?- A magyar irodalom mára olvasók nélkül maradt. Egyetért a véleményemmel?- Hát igen, gyakorlatilag ez van. Ebben az írók is hibásak. Azt mondják, hogy ha egy író kísérletezni akar, ám tegye - harmincéves koráig. Van egy nemzedék, amellyel az a baj, hogy csak kísérletezik, kísérletezik, és közben negyvenegynéhány évesek. Nem írott költészetet művelnek, hanem mindig azt csinálják, amivel a külföldi srácok, lányok húsz-harminc éves korukig elhülyülnek - például gépverseket. Ez viszont taszítja az olvasókat. Az embereknek továbbra is a klasszikus irodalom kellene!- De ez már szinte nincs is a piacon!- Mert a könyvterjesztők szerint nem kell, ugyanakkor az olvasókat senki nem kérdezte meg erről. Nevetséges, hogy most már prózai köteteket is hat-nyolcezer példányban jelentetnek meg. Hát valaki vagy érdekes, vagy nem.- Ön szerint meddig maradhat így ez a tarthatatlan helyzet?- A század végéig. A múlt század végén, a kiegyezés után ugyanilyen helyzet volt. Hiába jött Reviczky, Kis József, nem ők voltak az írók, hanem az öreg Arany, meg az öreg Jókai.- Most arra lehet várni megint, hogy kihalnak nagyjaink, és rádöbbennek: jé, nincs aki írjon?- Mi annak idején így kerültünk be az irodalomba. A hetvenes években meghaltak a nagy írók, és az emberek a homlokukra csaptak: Tejó Isten! Előbb-utóbb nem lesz, aki írjon! És akkor ajtót tártak nekünk - nem kellett betömi -, kinyitották az ajtót, és mi beestünk rajta. Paulina Éva Hagyományok Régi dicsőség jelképe Felújították a jászberényi bíróság épületét Az egykori jászkun kerületi székház, a mai bíróság épülete oly meghatározó a maga formáival, hogy megköveteli: alkalmazkodni kell hozzá. Párkánymagassága, tetőformája, íves ablakai és kapuzata többnyire ismétlődnek a tér többi épületén is. Az elmúlt tíz évben fokozatosan megújult a Lehel Vezér tér, a sorból azonban kimaradt az egykori székház. Sebhelyes homlokzatával már egyáltalán nem vált a tér díszére, a belső elhanyagoltsága pedig még a külső fogyatékosságain is túltett. Az épületet száz éve vette birtokba a bíróság, akkor még elszenvedett egy előnytelen átalakítást, azóta azonban csak legfeljebb toldozgatták, javítgatták. Így aztán sikerült olyan állapotokat teremteni, hogy már senki nem tudott az ellenőrizhetetlen víz- és szennyvízvezetékeken, elektromos kábeleken eligazodni. A munkakörülmények méltatlanok voltak az ítélkezési munkához. Rossz kémények, füstölgő cserépkályhák, fűtetlen, állandóan nedves helyiségek helyettesítették a hajdani rangot. Közben a felújítási költségek egyre nőttek, s úgy nézett ki, az Igazságügyminisztérium nem mer, nem tud megbirkózni a feladattal. A gázfűtésre való áttérés azonban olyan lehetőséget kínált, amit nem volt célszerű elmulasztani, ezért a tárca a korábbi mulasztásait bepótolva mégis megkezdte a műemléképület teljes rekonstrukcióját. Az eredetileg 30 millióra tervezett munka befejezéskor megközelíti a 40-et. A kivitelezés 1988 májusában a falak (elektro- ozmotikus) szigetelésével kezdődött, majd előbb az egyik szárnyat újították fel, míg a másikban folyt az ügyészi és a bírói tevékenység. A múlt év februárjában azután helyet cseréltek a bírák és a kivitelezők, és jelenleg már az épületen az utolsó simításokat végzi a szolnoki Szivárvány Építőipari Kisszövetkezet. A Szolnokterv tervei alapján újravakolták az épületet, kicserélték az összes gépészeti vezetéket cs a burkolatokat, szabaddá, láthatóvá tették a boltíveket, boltozatokat, átvizsgálták és kicserélték a szükséges födémgerendákat, megőrizték az épület apróbb jellegzetességeit is. Az egykori székház most ismét visszanyerte a múlt század közepi formáját. Igaz, a környezete (legalábbis magasságban) felnőtt hozzá, de továbbra is meghatározó térformáló erő maradt Jászberény központjában. A főhomlokzatról az eredeti címert beviszik a boltozatos központi kapualjba, helyébe pedig annak hű másolatát állítják. Rédey István lelkes műemlékvédő egyedül azt sajnálja, hogy a felújítás során elmaradt a szakszerű falvizsgálat, ami választ adhatott volna az épület keletkezésének körülményeire, s tisztázhatta volna, hogy valóban része volt-e a Marti- nellinek is a jászberényi jászkun kerületi székház építésében.- Lukácsi Tv-előzetes Holnap: Ász Szolnokról Holnap, azaz 22-én 9 óra 20 perckor Szolnokról jelentkezik a televízió ifjúsági osztályának fiatal tehetségeket bemutató műsora, az Asz. Ez az élő adás valójában az egy hónappal ezelőtti időre tervezett, de sajnálatos baleset miatt elmaradt program sugárzása. Az érdekesnek ígérkező műsort Vadkerty Tibor rendezi, és színhelye a Széchenyi városrész Ecseki Úti Általános Iskolája. Az úgynevezett Ász-sá- gért versengő fiatalok között van Szilágyi Attila, az ifjú ornitológus, a Vízügyi Szakközépiskola tanulójai is, aki szenvedélyes madármegfigyelő és egyben madárgyűjtő. Továbbá Berényi Sándor, aki messze földön híres szamurájkardokat kovácsol, s ugyancsak e fegyvernemből párját ritkító gyűjteménnyel büszkélkedhet. Láthatjuk majd az adásban Hackl Szabolcs ásványkollekcióját, és bizonyára izgalmas pillanatokat hoz majd a Nagy Jánossal készülő riport, amelyben az ifjú "csillagász" horoszkópokkal lepi meg a nézőket. Kecskés Ferenc viszont különös életfilozófiájáról kívánja meggyőzni majd hallgatóit. Ugyanide várják a műsor készítői az előadás folyamán a szolnoki önálló színház életéről "beszélő", az ötvenes évek színházát dokumentáló tárgyi emlékeket, írásokat, fotókat, stb. Zene, zene, zene. Szokolay történelmi imádsága Október 23-án a televízió és a rádió nyilvánossága előtt hangzik fel a Magyar Állami Operaházban egy oratórium: Szokolay Sándor Magyar Zsoltára. Nem véletlen a dátum, nem szándék nélküli a cím, s nem előzmény nélküli a mű Szokolay életművében. „1956. október 23-át, mint történelmünk egyik legnagyobb összegyülemlő fájdalmának kifa- kadását életem alapélményeként őrzöm’ ’ - írja a zeneszerző. Éttől az élménytől ihletetten született annakidején, 1957-58-ban a Tűz Márciusa című opusza Ady Endre versére. Az „áthallást” észrevették, s akkoriban próbálták is Szo- kolayra rábizonyítani, csak Ady És amikor eljött az idő, Szokolay nem késlekedett. Ám mégsem saját élményeiről vagy a konkrét történelemről írt zenét. Nem 1956. október 23-át fogalmazta hangokká. Azt tartja, ehhez még túl közeli az idő, kell egy kis távolodás, történelmi tér, hogy egyetemesen lehessen szólni róla. És akkor Domokos Péter Pálnak, szívbéli jó barátjának késztetésére kezébe vette Dsida Jenőnek a húszas években írt Psalmus Hun- garicus című versciklusát. A költemény hazaszeretetét sugalló szelleme, nemzeti, költői lelkiismeret- furdalást közvetítő hangja pontosan rímelt Szokolay érzéseivel. Évekig foglalkozott a monumentális verssel, amelynek minden sora Kottalap a Magyar Zsoltárból. klasszikussága mentette meg őt és a műveit is. Szokolay nem volt aktív harcosa a forradalomnak, „nyugtalan diákként érdeklődtem az események iránt” - mondja magáról. Elkötelezettségéről, az életét alapvetően befolyásoló, meghatározó tényről így vall egy interjúban: „1956 történelmi pillanatai alapélményeimmé váltak, és enél- kül soha nem lettem volna operaszerző. A nagy drámai nyugtalanság, az emberek jobbítási szándéka, a közérdekűség annyira átjárt, hogy a kantáták, az oratóriumok, majd az operák felé indított el... Úgy éreztem, hogy egyszer eljön az ideje egy olyan történelmi kifa- kadás zenei megfogalmazásának, mint amilyen 1956 volt.” „újraélhető aktualitással bír”, míg 1990 nyarán elkészült a zenemű. Mégsem a teljes verset választotta zenéje alapjául. Sűrítve, a legfontosabb gondolatokra koncentrált. Az imaszerű eskütételre, amely a haza, a nép iránti kötelezettségre figyelmeztet. A kompozíció alcíme ezért is Történelmi imádság. Zenei megfogalmazásban a négytételes, kantátaszerű formát választotta a szerző, visszatérő verszsoltár refrénnel - „Népem, te szent, te kárhozott, te drága!” -, azzal a céllal, hogy a négy tétel ellenére egy közös nagy forma rajzolódjék ki. Szokolay új művét Géczy Olgának ajánlotta, aki az ősbemutatón vezényli a Magyar Zsoltárt. Könyvespolc A lovat Nagy László rajzolta Fenyvesi Jenőné Góhér Anna új könyvecskéje címével is sokat árul el. „A könyvek követe voltam”, ez a cím, s Anna néni, aki itt él Szolnokon, valóban elmondhatja ezt magáról. 25 évet töltött el a Bács-Kiskun megyei könyvtár igazgatói székében. Hasonló sors rajta kívül csak Lipták Pálnak jutott, aki a Kos- suth-díjat is megkapta. Régi vágyam és álmom teljesült a könyvtárosi munkával - mondja Hegedűs Géza s mások Annuskája. Azért is akarta ezt a munkát, hogy segítsen az íróknak, költőknek megkeresni, megtalálni az olvasókat. Egy kicsit a móriczi példa állt előttem - húzza alá. Úgy tűnik, sikerült is neki. Naplója 65 író kézjegyét tartalmazza. Az Anna nénihez írott sorok fotókópiáinak nagy része meg is található a könyvben. Az első találkozó a már említett Hegedűs Gézával történt még Baján. Kimondani is nehéz, olyan távoli a dátum: 1953-ban. A könyv előszavát is ő írta. Érdemes néhány sorát nekünk is idézni, hátha valaki ennek kapcsán érez majd kedvet az elolvadáshoz. „Fenyvesiné könyve témájánál és tényanyagánál fogva nem kívánna semmiféle előszót, hiszen mind az olvasó elé rajzolódó önéletrajzi rész, mind az erre következő írói arcképsorozat annyira dokumentumértékű, akár kultúrtörténész vagy irodalomtörténész, akár kultúrpoliti- kus vagy publicista számára, hogy egy előszó legföljebb előre figyelmezteti az olvasót: érdekes és hasznos olvasmány következik.” A könyv „főszereplői” között csupa ismert név, csupa megszívlelendő szavaikkal. Váci Mihály sorai különös aktualitással csengenek. „Anna, én látom, hogy sok minden késlelteti fejlődésünket, szeretném, ha az emberek az új lélekállapotra alkalmasak legyenek” - hangzottak a látnoki szavak. Simon István sorai sem kevesebb erővel szólnak a ma emberéhez, pedig az elhangzott gondolat 1956-ban villant fel egy pillanatra. Komor, egyben biztató és figyelmeztető a mondat: „A rejtelem és a tudás küzd egymással - de támadó és győztes te vagy, ész.” Természetesen mindenkit nem lehet felsorolni a könyv szereplői között. Vállalni kell a véletlenszerűség igaztalanságát is. Azért még egy történetet - Anna néni szavaival. Nagy László emlékkönyvembe egy paripát rajzolt egy sikeres „kortárs’’-est után. Nagyon megijedtem, amikor elkezdett rajzolni, nevetve, kedvesen mondta: „Ne ijedjen meg Anna, tudok rajzolni. ’ ’ Valóban, gyönyörű táltos paripát rajzolt derűsen. A paripa köré nem kiseb írók, költők írták nevüket, mint Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Váci Mihály, Lengyel József, Baranyi Ferenc. Ma már tudom, hogy ez az oldal nagy „irodalmi kincs”. FI
